Dr.Info - Egészség és Életmódmagazin

Cikkek
Betegségek
Receptek
Intézmények
Közösség
Ma Tekla és Líviusz napja van. Holnap Gellért és Mercédesz napja lesz.
A+ A A-

Föld Napja 2010: szeméthegyen innen - azaz nyakig ülünk a ...

Tartalomjegyzék

szemet7_2806304A Föld Napja (április 22) alkalmából e heti vitaindító kérdésünk az, hogy véleményük szerint, vajon milyen hatékonyabb módszert alkalmazhatnánk Magyarországon az aggasztó szeméthelyzet megoldására.

Agyonszennyeztük a környezetünket

A vizekbe mérgek és fekália özönlik, a levegő szinte szürke a füsttől. A szeméttermelés nem most indult, de nem igényel túlságosan nagy figyelmet, hogy lássuk: egyre drasztikusabb  méreteket ölt. A  nagyfokú romlás az ipari fejlődéssel köszöntött ránk –, elsősorban a jóléti civilizáció országainak hulladéktermelése következtében. A szemét összetétele is megváltozott az idők során – az organikus helyett a műanyagalapú hulladék javára tolódott el az arány. A természet képtelen lebontani a rengeteg szintetikus anyagot.  Környezetünk állapotának ilyen mértékű hanyatlása természetesen testi egészségünkre is negatív hatással van. Egyre több a  környezeti hatásokkal összefüggésbe hozható megbetegedések száma. (Egyedül a szmog és szállópor ártalmainak következtében évente 2000 ember hal meg Budapesten.)  Szóval, a 24. órában vagyunk, hogy javíthassunk valamit a helyzeten.

Az üveghegyen is túl

A növekvő „szemétkrízis” jelei már évekkel ezelőtt láthatóak voltak. Ennek volt köszönhető, hogy a nyugat-európai országokban bevezették szelektív hulladékgyűjtés gyakorlatát az újrahasznosítás jegyében. 2002-ben Magyarországon is megjelentek az első szelektív hulladékgyűjtő konténerek.

Bár lassan 8 éve, hogy létezik ilyen lehetőség, de tőlünk, a lakosságtól származó hulladék mennyiségének csupán töredéke kerül vissza a recycling-körbe. Pedig az elvárás ezen a téren sokkal nagyobb: az EU előírásai alapján csomagolóanyagokból 2012-re a kibocsátás 60 százalékát kellene begyűjteni és újrahasznosítani. Az arány javítása érdekében talán meggondolás tárgya lehetne a szelektív hulladékgyűjtő konténerek számának emelése, jobb elhelyezése és a szemét gyakoribb elszállítása. Sokszor láthatunk a megtelt konténerek mellé tett szeméthalmokat.

Palack-posta

Az elmúlt tizenöt év során csaknem megtízszereződött az üdítőital- és ásványvízfogyasztásunk. Magyarországon az évi 1,5 milliárd darab PET palacknak például mindössze 15%-a kerül a szelektív gyűjtés rendszerébe, és csak mintegy 7–8%-át dolgozzák fel újra. Az italos kartondobozoknál sem jobb a helyzet. Itt 12% kerül vissza a szelektív gyűjtésbe. Jó hír, hogy egyes helyeken (Tesco) nyereményjátékkal igyekeznek ösztönözni a PET palackok leadását, máshol jelképes egy forintos áron visszaveszik őket.

Az üvegvisszaváltás rendszere is halódóban. Erősen korlátozott a  PET-palackok visszavétele, alig van visszaváltható borosüveg is. A boltokban kapható italok 15 százalékát forgalmazzák csupán visszaváltható palackban. Ráadásul, nem egyszer tapasztalható, hogy egyes üzletekben önkényesen nem vesznek vissza bizonyos típusú üvegeket, megnyirbálják a kifizetett üvegbetét összegét, vagy éppen kötelezik a vevőt az összeg levásárlására – pedig ezzel  törvényt sértenek (4/1997. (I.22.) korm.rend.).

Krumplihéj

Szintén dilemma az organikus szemét gyűjtése – szelektív módon. A gyakorlat ugyanis az, hogy azt műanyag zacskóstul gyömöszöljük a szelektív tárolóba – amennyiben az egyáltalán rendelkezésre áll.

Zacskótartó tasak

Nem lehet eléggé szidni a nálunk még mindig dívó műanyagszatyor-szokást. Feltehetően a magyar háztartások nagy részében található egy szekrény de legalább egy fiók, amely hatalmas műanyagszatyor-gomolyagot rejt. Ha elmegyünk valamely nagyáruházba, egészen biztosan „hozzánk vágnak” néhány műanyagzacskót, és tovább bővíthetjük a gyűjteményt. Kisebb boltokban nemegyszer akár 30–40 forintot is elkérnek tőlünk egy plasztiktasakért, ráadásul a környezetszennyező csomagolóeszközt magunkkal hurcolván még reklámozhatjuk is az adott boltot – ingyen.

Az áruval kapott vagy vásárolt műanyagszatyor persze hamar tönkremegy és a szemétben landol, mivel  minősége erős kívánnivalókat hagy maga után. Szóval, a jobb minőségi műanyagszatyorért többet kellene perkálni. Létezik erre is megoldás Európában – például Angliában –, ahol visszaváltják pénzért a tönkrement, használhatatlan műanyagzacskót.

Mondhatnánk erre, hogy vannak bio-műanyagzacskók is, amelyek ripsz-ropsz lebomlanak majd a természetben. A gond csak, hogy azok egyfelől fémeket (kobaltot, vasat, mangánt, ólmot – ezek valóban környezetbarát elemek?) tartalmaznak, másfelől pedig – ahogy azt a brit Guardian is írta – a biozacsik nem  bomlanak le olyan gyorsan, mint ahogyan azt gondolták. 

Aztán, a lebomláshoz oxigénre, napfényre, valamint optimális hőmérsékletre és páratartalomra van szükség, az pedig egy szeméttelepi hulladékhegy belsejében feltehetően hiányzik. Mint kiderült, hűvös időben nem is megy végbe a lebomlás.

Újkeletűnek számít nálunk a papír-, illetve a textilszatyros megoldás. Sajnos, mint minden más, ez is csak lassan válik a mindennapok részévé, pedig a környezettudatosság megkívánná a nagyobb odafigyelést.

Sok országban a kormányzat gátolja – bünteti –, a nejlonzacskó-forgalmazást. Ugandában, Tanzániában, Ruandában megadóztatják vagy tiltják azok árusítását. Kínában egy viszonylag új rendelkezés értelmében nem, vagy csak fizetség ellenében adnak műanyagszatyrot, Indiában pedig egy napi bezárással szankcionálják a boltot, ha ilyet árul. Dániában tizenöt éve sújtják a műanyagzacskó-forgalmazást adóval – csökkent is a forgalom 50 százalékkal. Az íreknél még sikeresebb volt a beavatkozás: 90 százalékra esett vissza a plasztik-szatyor kereskedés.

És nálunk? Ugyan 2005-ben drasztikusan megemelték a nejlonzacskókra kivetett termékdíjat, de a szigorítás nem vezetett eredményre... Talán majd ebben az évben. Az egyik legnagyobb bevásárlóközpont, a Tesco, új kampányt indított, amiről a következő oldalakon részletesebben olvashatnak.

Mi magyarok talán elgondolkodhatunk azon, hogy általunk elmaradottnak mondott országokhoz képest mennyire vagyunk „zöldek”.

Néhány beszédes adat

  • Magyarországon a lakosság évente megközelítőleg 300 ezer tonna műanyag hulladékot termel.
  • Magyarországon naponta 1.300.000 szatyor kerül forgalomba.
  • Egy műanyag szatyrot átlagosan 20 percig használunk.
  • Egy hagyományos szatyor lebomlási ideje 300–400 év.
  • Ha csak az ország fele egy nap egyel kevesebb ilyen zacskót használ, akkor 5.000.000 nejlonzacskóval kevesebb kerül a szemétbe egy év alatt. (www.greenfo.hu)

A cikkben szereplő adatok pontosságáért nem vállalunk felelősséget!

Szóljon hozzá! Ön szerint, vajon milyen hatékonyabb módszert alkalmazhatnánk Magyarországon az aggasztó szeméthelyzet megoldására?

 

© Copyright 1993-2018 Dr.Info All Rights Reserved! / Minden jog fenntartva!