Dr.Info - Egészség és Életmódmagazin

Cikkek
Betegségek
Receptek
Intézmények
Közösség
Ma Előd napja van. Holnap Gyöngyi napja lesz.
A+ A A-

„Előbb költöztem volna Dumistól a híd alá, mint nélküle bárhova!”

Avagy szőrmenti beszélgetés Martinovich-Balogh Adriennel, a Dumi Állateledel boltvezetőjével, az Adj egyet ajándékba mozgalom tagjával

A Dumi családAz állatvédelemnél kevés embert próbálóbb, szívszorítóbb életterület van.
Magamról tudom. Minden egyed elesettsége, kiszolgáltatottsága lemar az ember utolsó sejtjéig, s ha segítesz húszon, de egynél kudarc a vége – hát azt az egyet tudod csak magadénak…

Így érthető, ha rögtön felkapom a fejem, mikor azt hallom, hogy az Adj egyet ajándékba mozgalomhoz már állateledeles is csatlakozott. Azonnal éhező, csontsoványra fogyott, sokszor megkínzott lények suhannak el a szemem előtt, mert sajnos túl sokat láttam már belőlük. De lám, apró öröm a sok könny között: újabb kezdeményezés vette tudomásul, hogy az állatoknak ugyanolyan joguk van a Földhöz, mint nekünk, embernek mondott valamiknek, akik a kipusztulásig vittünk igen sok fajt. Az indítvány lényege – állatnál s embernél –, hogy a sajátunkon túl fizetünk még egy sokszor mindvégig ismeretlen, számunkra láthatatlan valakinek – a szükségleteiért. A kivitel egyszerű és gyors: több pénzt hagyunk ott a kasszánál. Amiből aztán étel, ital, ruha kerül – másra, másokra Vagy állateledel, anyagi segítség műtétre, miegyéb. Persze csak ésszel érdemes végezni, mert sok a visszaélés.

Elfogultan üldögélek a 13. kerületben, egy otthonos kis állateledelt és -felszerelést áruló botban, mely a dallamos Dumi névre hallgat. Adrienn, a fiatal, csinos és közvetlen tulajdonos készségesen áll kötélnek az interjúhoz: nincs fórum, amit kihagyna, ha állatvédelemről van szó. Én speciel a Fókuszban láttam meg őt először. Ahogy hallgatom, valami szinte az első perctől kezdve teljesen biztos számomra. Mégpedig az, hogy rendkívül elhivatott, és ért ahhoz, amit csinál. Persze, míg forog a diktafon, jönnek-mennek a gazdik, bűbájos állataikkal vagy állataik miatt. Tiszteletteljes látogatását teszi Dufny, az akkor még csak öt hónapos amerikai staffordshire terrier, Molly a havanese mind az öt életévével, de örömteli simit kap Snupy, a daliás kan kutyus is. Nem idegen e helyen Málna, a bullterrier sem, sőt benéz Mezei Katalin gazdi, akinél akkortájt úgy négy szőrmók tanyázik a Magyar Tengerimalac védő Egyesület jóvoltából, jó pár cica társaságában. Színes a paletta, szuper a hangulat. Jó itt!

Molly

Ahogy néztelek a Fókuszban, azonnal elhatároztam, hogy én is „lerohanlak”! Tudod, számomra lenyűgöző életút, hogy egy ennyire széplány, mint te, ahelyett, hogy pénzes pasik jachtján napozna, egy szál farmerban hónaphosszat azon fárad, hogy minél több állaton segítsen. Ez az attitűd már Tornóczky Anitánál is lenyűgözött. Kicsinek is állatimádó voltál, vagy a párod hozta ezt a vonalat?
– Én már kiskoromban az „Élni és élni hagyni” elve alapján működtem. Bár arra tanítottak, hogy védjem meg magam, ha bántanak, nem voltam soha kezdeményezően verekedős. Hét évesen kértem egy kiskutyát, erre kaptam – egy tesót! Aminek akkoriban annyira azért nem örültem, de mára természetesen imádom őt. Arra, hogy az állatokat valójában mennyire szeretem, csak akkor jöttem rá, mikor Chelsea, az első boxerem hozzánk került. Számomra máig ő „A Kutya” az első igazi szerelem…

A második gondolom itt jön-megy köröttünk. Duminak hívják, és elragadóan sármos boxerfiú, annyit mondhatok…
– Igen, abszolút az! Egy ismerősöm, felrakott pár képet az új kiskutyáiról, amiken Tiga körül a hét kicsi katonás sorrendben feküdt egymás mellett: egy csíkos, egy sárga, egy csíkos, egy sárga… Én meg a páromnak rögtön Dumira mutattam közülük, azonnal „szerelembe estem”. Mindenáron akartam őt. Az ismerős Nagykanizsa környékén lakik, na írtam is neki, hogy küldje már el a kutyust „postán”. Persze nem ment ez olyan könnyen, mert mikor pároztatnak két kutyát, akkor az „Apuka családja” választhat először kölyköt, és ők szintén Dumit kérték. Végül lebeszélték róla, így lett a miénk. Elég sokat vártunk rá, de nagyon akartuk!

Megérte! Azt értem, hogy a bolt róla kapta a nevét, de ő maga miért lett épp Dumi? Dumál?
– Neeem! Na jó igen, néha dumál, de nem ezért. Én nagyon szeretem a vízilabdát, főleg a Vasas csapatát. Ott nevelődött Varga Dénes, azaz Dumi. Szóval innen a név. Egyébként másik kedvencünk, Nagy Viktor anyukája is nálunk vásárol Kittikének és Legonak.

Őrület! Szóval Varga Dénes a „keresztapja”? Mondjuk, a falon látom az igencsak „vizes” fotóját…
– Jelenleg ő a világ legjobb vízilabdázója… szerintem! Imádom! Viccesen azt gondoltuk, hogy ilyen névvel meg biztosan ő lesz a világ legjobb kutyája. Mikor még a néven gondolkodtunk a párommal, fontos szempontnak tartottuk, hogy különleges legyen, de rövid, hiszen hatszáz szótagút nyilván nem üvölthetek a kutyának, hogy ugyan jöjjön már vissza. A párom persze fociban gondolkodott, én viszont nem… Aztán egyszer csak elhangozott, hogy „Dumi” mire egymásra néztünk, és tudtuk, hogy igen, ez lesz az, meg van!  

Én a pároddal „szolidarizálva” Brian Laudrupnak neveztem volna el, aki a világ egyik legjobb focistája volt, viszont – a szerelmem mellett – máig a legjobb Pasija. Istenem, romantikusan szólna, midőn átüvöltöm a Margitszigetet, hogy” – Mr. Laudrup, kérem, engedje el a tagbaszakadt hölgy tokáját, és a nélkül fáradjon vissza!”…
– Ó, ilyen magázódást át szoktunk élni! Mikor már nagyon dühös vagyok, én is azt kiabálom, hogy „– Martinovich-Balogh Dénes, jössz vissza?!” Így hívják hivatalosan, és bár a Dénesre hallgat, húzza lefelé magát tőle, mert ilyenkor tudja, hogy rosszat csinált… Egészen picinek Tigrisnek hívták, de arra sosem hallgatott, mert… akkor még nem hallgatott semmire... Sokat, tényleg sokat vártunk rá. Nem volt biztos, hogy odaadják nekünk, hiszen mindössze fél éve tartoztunk össze a párommal, kutyát örökbe fogadni viszont nagy felelősség…

„Fussunk, mint állat” kampány az Állatmentő Szolgálattal

„Fussunk, mint állat” kampány az Állatmentő Szolgálattal

Én a Fókuszban figyeltem fel rád, miközben arról beszéltél, hogy „Állateledelesként” csatlakoztál az Adj egyet ajándékba mozgalomhoz. Mi vett rá erre?
– Az interneten láttuk, hogy Magyarországon is van ez a lehetőség, ami ha jól tudom, eredetileg Olaszországból terjedt el. A vőlegényemmel aztán úgy döntöttünk, hogy amennyiben állatellátási vonalon is lesz rá igény, csatlakozunk hozzájuk. Megkerestük őket, és büszke vagyok arra, hogy mi voltunk az első „állateledelesek” náluk! Nagy szeretettel fogadtak minket. Ahogy feltűntünk, rá két napra már jött az első felajánlás, az első rászoruló viszont csak jóval utána… Igaz, ő azóta törzsvendégünk…

Fordítva gondolnám!
– Sajnos nem, sokan szégyellik, hogy eljött a hó vége, és szégyellnek kérni…

SnoopyGondolom, a tévészereplés megdobta a hírneveteket…
– Reklámnak mindenképpen jó volt. Az adás utáni héten majdnem annyi felajánlást kaptunk, mint előtte egy évben összesen. Ez nagyon jó dolog, de szomorúan tapasztaltuk, hogy elég sokan próbálnak visszaélni azzal, amit nyújtunk…  

Azért gondolom sikerélmény, hogy képesek vagytok enyhíteni reményt vesztett állatok, emberek szenvedéseit, nem?
– Persze, vannak sikerélményeink elég szép számmal! Már akkor elhatároztuk, hogy állatvédő szervezetekkel is felvesszük a kapcsolatot, mikor megnyitottuk a boltot. Elsősorban a kutyákat, főleg a boxereket favorizáltuk, de máig nem zárkózunk el semmilyen állattól, ha segítségre van szükség. Elsőként anno a Noét céloztuk meg, mert ők foglalkoznak boxer fajtamentéssel. Sajnos ők csalódás voltak számunkra. Utána viszont kárpótolt minket az élet: teljesen véletlenül találtunk rá a Tetovált Állatmentőkre. Mivel mi is tetováltak vagyunk, nagyon „testhezálló” szervezetnek találtuk őket. Nem csak pénzbeli segítséget ajánlottunk, hanem élelmet, kellékeket, és gondolkodtunk örökbefogadó napokon is. Náluk különösen jóba keveredtünk egy-két taggal, akik később kiváltak, és ma többekkel Állatmentő (Sereg) Szolgálat néven futnak. Velük nagyon jó a kapcsolatunk, hiszen mindannyian szinte kezdőként indultunk a saját utunkon. Hirdetjük egymás rendezvényeit, kampányait, az örökbefogadó napokon hozzák saját kis állataikat, és gazdisodott ilyenkor már tengerimalac is! Van olyan örökbefogadott, aki a mai napig bejár hozzánk a gazdijával.

Az állatvédelem bazi sok pénzzel jár. Ti nyilván Rothschild leszármazottjai vagytok…
– Jaj, dehogy! Pedig de jó lenne! Viszont az egész munkánk mögött egy alapvető felfogás áll. Mégpedig az, hogy minden ember eldöntheti, mire költi a pénzét. Akkor is, ha az nem túl sok. Nyilván vehetnék ruhákat, nyaralgathatnék esetleg, de én eldöntöttem, hogy segíteni akarok!

Lassan egy órája beszélgetünk, közben meg-meg szakítják mondandónk fonalát a vevők. Te a gazdik kérdéseire kimondottan szakszerűen válaszolsz, legyen szó etetésről, játékról, egyébről. Mondd, jártál állatgondozóira, vagy autodidakta módon szedted fel ezt a sok tudást?
– Először akkor mélyültünk bele a témába, mikor Dumi hozzánk került, mivel ő az első, igazi kutyám. Ő az első, akiért a párommal egyedül mi felelünk. Mi ketten felelünk azért, hogyan nőtt fel, milyen személyiséggé vált, és milyen az egészségi állapota. Chelsea-nél még Papi volt a Vezér. Tehát tényleg Dumi az első, aki minden szempontból „A Kutyám”… Mikor elindítottuk ezt a boltot, akkor kezdtünk még komolyabban utána olvasni mindennek. Sokat tanultunk az állatok igényeiről. Az első boxerünknél még akadt az országban mondjuk úgy három fajta kutyatáp, ma meg szinte személyre szólóan gyártanak és rengeteg félét. Szóval nagyot változott a helyzet. Én elvégeztem közben egy kutyakozmetikai tanfolyamot is, ahol tanultunk például anatómiát, kinológiát, állategészségügyet és sok mindent a gyakorlati órákon…

Elmondanál olyan történetet, ahol elég komoly mértékben tudtatok segíteni?
– Egyik vásárlónk egyszer azzal keresett fel minket, hogy él egy bácsi kutyástól a Hajógyári szigeten. Na most, a kérés arról szólt, hogy segítsünk a kölyköknek gazdit találni, mert a kutyus „szerelembe esett”, amiből világra jött néhány utód. Innen eljutottunk oda, hogy szükség van még oltásokra, az anyaállatnak ivartalanításra, és görgetve az esetet végül eljutottunk odáig, hogy az Adj egyet ajándékba mozgalom útján tudtunk küldeni nekik egy kis szállítmányt élelemmel, és minden egyébbel, amire szükségük volt…

Ez a mozgalom valódi áldás! Nem titok, mint gazdinak, és mint fanatikus állatvédőnek, már nekem is siettél a segítségemre, amit itt, ország-világ előtt köszönök!
Pedig valójában el sem hittük, hogy tényleg bekerülünk a médiába. Eredetileg Katát, a mozgalom egyik kommunikációs emberét keresték meg a Fókusztól, ő szokott ajánlani egységeket, tagokat, akikről esetleg lehet forgatni. Igaz, kerestek már meg minket is máshonnan, csak akkor „nem fajult tettlegességig” a dolog, szóval nem lettünk „sztárok”. Természetesen a következő hívásra is rábólintottunk, és mi döbbentünk meg a legjobban, mikor csörgött a telefon, hogy másnap jönnének forgatni… Így kerültünk be valóban a „nagy áramlatba”…

A lényeg, hogy benne vagytok, jó pár állat jut emiatt élelemhez, gazdihoz…
– Én nagyon szeretem például az örökbefogadó napjainkat. Igaz, van mindenféle siker sztorink. Egyik nagy kedvencem, mikor Réka, akit akkor még nem ismertünk és sosem járt nálunk azzal jött hozzánk, hogy talált egy kiskutyát, befogadta, de segítsünk neki gazdit találni. Kiszedettük belőle a kullancsokat, állatorvoshoz vittük, és ők azóta is visszajárnak, sőt Dumi nagy szerelme lett Grétike! Az első fotókon még ott ült szegénykém átázva, mert esett az eső, valakire várva… nem volt szép látvány. De fantasztikus végignézni, mi lesz az állattal, ha törődnek vele, szeretik, családtaggá válik! Belőle is nagyon szép kutyus lett.

Málna

Mikor valaki végleges otthonra talál, az szerintem jó, de ezzel az „ideiglenes gazdi” dologgal hadilábon állok. Mi járhat szegény állat fejében, mikor végre megszokik valahol, lenyugszik, erre továbbadják, mint egy ételreceptet?!
– Azért minőségileg egyáltalán nem erről van szó, hiszen az ideiglenesről ő a végleges helyére kerül, ahol – remélhetőleg – szeretik, és családtaggá válik. Csak kívülről tűnik úgy, hogy szegény állat megy kézről kézre. Ilyenkor az érem másik oldala már nem a menhely, ahol a betonon fázva kell télen aludnia. Ezen kívül az ideiglenes befogadónak sem könnyű. Ha valaki ilyesmire adja a fejét, annak tudnia kell, hogy az állat csak bizonyos ideig marad nála. Addig viszonyt nyilván még jobban megszereti, szóval neki sem könnyű az elválás. De valamit valamiért! Hidd el, hogy jobb ott, mint egy menhelyen. Emlékszem, amikor én először szembesültem egy ilyen hellyel, képtelen voltam sírás nélkül kibírni. Legszívesebben minden állatot hazavittem volna. Egyáltalán nem voltam még felkészülve az ezzel járó komoly érzelmi megterhelésre. Ezért bizonyos ideig inkább nem jártam be. Aztán rájöttem, hogy ez nem megoldás, mert ha valamiről nem veszek tudomást, az attól még létezik. Tehát valós probléma, amivel foglalkozni kell. Például úgy, hogy beszélek róla minden lehető fórumon, és kiteszem a Dumi honlapjára a Facebookon. Muszáj elérni, hogy változzon a gondolkodás, és minél többeknek felnyíljon a szeme! Ha tíz emberből csak egynél „elindítottam a vezér hangyát” már elértük a célunkat, mert ő még tíznek fogja tovább adni, amiből megint esetleg reagál egy… és így tovább. A lényeg, hogy nem szabad hallgatni és szó nélkül tűrni az állatok szenvedéseit. Kell, és sokszor lehet is segíteni. Csak szépen, fokozatosan kell csinálni, mert úgy nem megy, hogy csettintek egyet és jön a csoda… Bárcsak így lenne! Az egyik meghatározó idézetem alapján igyekszem hozzáállni az egész élethez, ahogy ehhez a témához is mindig „A szeretet tüzével harcolj!”. Én ebben hiszek…

Mélyen egyetértek veled abban, hogy az állatoknak ugyanolyan joga van a Földön élni, mint nekünk, embereknek. Számomra e témában legfontosabb a FELELŐS állattartás…
– Ebben meg én értek egyet veled. Mindenhol próbálom rá felhívni a figyelmet. Számomra például érthetetlen, mikor valaki menhelyre vagy az utcára teszi a kutyáját, lepasszolja valakinek, csak mert költözik, vagy jön a gyerek. Miért, a kutyusod nem a „gyereked”??? Mi albérletben élünk, előfordult, hogy ahol épp voltunk, onnan menni kellett, de előbb költöztem volna Dumistól a híd alá, mint nélküle bárhova! A párommal júliusban lesz az esküvőnk, és ő hozza majd be a gyűrűt, hiszen családtag. Külön elmondom, hogy az Állatmentő Szolgálatnak van egy 269 nevű kampánya. Vegán társaságról van szó, tehát semmilyen állati eredetű ételt nem esznek. Én annyiban tudok az egészhez hozzájárulni, hogy én sem fogyasztok húst, nem használok állatokon tesztelt termékeket. Nincs bajom azokkal, akik akarnak enni, de előtte azért adjuk meg nekik a kellő tiszteletet, méltó körülményeket! A nagymamámék vidéken ezekről nyilván másképp gondolkodtak, viszont az a csirke, amit megettek, előtte boldogan kapirgált kint az udvaron. Amit meg most veszel le a multik polcáról, embertelen, nagyüzemi körülmények közt voltak tartva. Szerencsére hiszek abban a karmában, hogy mindenki visszakapja, amit adott. Hogy aki megkínoz, embertelen körülmények közt tart egy állatot, az remélhetőleg ugyanakkora szenvedést fog átélni, mint amilyet okozott. Elgondolkodtató erről a témáról a Földlakók című film, ami végigmegy az állattartás, állatvédelem témáin. Döbbenetes, hogy van, ahol kifizetődőbb áramot vezetni a kutyába, mint altató injekciót adni neki, ami kimondhatatlan szenvedést okoz szegénynek, mire meghal. Vagy említhetném az állatkísérleteket, amik egyszerűen felháborítóak, hiszen egy szer nyilván máshogy hat a felnyitott fejű majomra, mint ahogyan ránk fog!  Remélhetőleg akik ilyeneket tesznek, valamikor, valahol vissza fogják majd mindezt kapni, és maguk sem ússzák meg kisebb fájdalommal… Tele a börtön pedofilokkal, gyilkosokkal, miért nem kísérleteznek rajtuk?! Jó, ez a mondat nyilván erős, de érted…

Értem… nagyon felkavar ez a téma, bennem is elszabadulnak tőle az indulatok. Vezessük le az egészet az előbb távozott vevődre utalva, térjünk vissza inkább a szeretett, szépen tartott állatokhoz. Az előbbi párt étkeztetési tanácsokkal láttad el a kutyingójával kapcsolatban. Röviden összefoglalnád, mi a jó az ebnek?
– Nagyon fontos a rendszeresség. Kölyökkorban többször kell etetni, de mindig csak adott mennyiséggel. Később, ahogy nő, csökken az étkezések száma reggeli-estire, végül át lehet térni a napi egyszerire is. Jó egyfajta tápra beállni, ki kell figyelni, mit szeret igazán a kutty.

Nem unja meg?
– Nem, mert ők ösztönre és nem ízre esznek. Náluk nincs az, hogy hétfőn csülköt, pénteken rántottát kérnek, hanem mikor éhesek, akkor esznek és kész. Én azért bizonyos intelligenciát is feltételezek a gazdikról, akik hozzánk járnak. Arra gondolok, hogy remélhetőleg utána olvasnak a dolgoknak, és kiismerik a kutyájukat. Esetleg tanácsot kérnek állateledelestől, és elfogadják, ha az szól, hogy rossz tápot választottak, de próbálják ki ezt vagy azt… Mikor egy kutty nyammogva, fanyalogva eszik, nyilvánvalóan váltani kell. Ha csillog a szeme, a szőre, mozgékony, kíváncsi, akkor nyilvánvaló, hogy jól érzi magát a bőrében. Ez megfigyelés kérdése. Aztán az ideális állapotot elérve minek változtatnánk a tápon? Nekünk Duminál szerencsénk volt, mert már kiskorában leragadt egy bizonyos márkánál, amin felnőve ugyan változtattunk, de nem láttuk rajta, hogy örülne, és vissza is tértünk hozzá. A választási szempontot Chelsea adta, aki jó ideje nem élt már. Említettem, hogy akkoriban még alig volt választék, és rajta idősödve sajnos előjött a Dysplasia. Lassan elmeszesedett a gerince, ezért az utolsó hónapban már szinte naponta vittem infúzióra. Ahhoz, hogy le tudjunk menni vele sétálni, sálat kellett kötnünk alá, különben összeesett. Akkor megfogadtam, hogy ha még egyszer lesz kutyám, nem hagyom így szenvedni, nem fajulhatnak el idáig a dolgok! Ezért Duminál már tudatosan kálciumban és új-zélandi zöldkagyló kivonatban gazdag, porcerősítő hatású tápot választottam. Ez persze nem garantálja 100%-ban, hogy sosem lesz baja, de úgy gondolom, mikor én mindent megteszek, mint gazdi, akkor csak nem lesz semmi gond…

Azt is kihangsúlyoztad a vevőnek, hogy mindig sétáltatás után etessen. Miért?
– Azért, mert evés közben előfordul, hogy neki kezd habzsolni, hirtelen nyelve a levegőt, amitől kitágul a gyomor. Ha kitágult gyomorral visszük le, sokkal valószínűbb, hogy bélcsavarodást kap, miközben ugrál, futkorászik. Ez sem az állatnak, sem a gazdinak, sem az állatorvosnak nem túl jó kaland. Futkorászás után szépen lehiggad otthon, séta után fél órával már jó a kajaidő, hiszen elég fáradt, és utána megy aludni…

Lóg a boltban a falon mindenféle bizgentyű is, játszani. Van itt színkavalkád, némelyik játék fütyül, berreg, sípol. Engem idegből falnak csapnak ezek a zajos kütyük…
– A játék kiválasztásánál szintén bízom a gazdi intelligenciájában. Mi az elején persze összevásároltunk mindenfélét, hogy jé, ez de jó piros, ez meg kék, miközben a kutyának teljesen mindegy, csak kapjon valamit. Egyik karácsonykor pedig a párom testvére lepte meg Dumit egy csipogós csirkével. Na, mondtuk neki, ezt visszakapod majd, ha lesz gyereked! Viccesen tehát azt szoktam mondani a gazdiknak - úgy vegyenek zajos játékot az állatuknak, hogy előbb vagy utóbb vissza fogják kapni, hát, jól fontolják meg a dolgot! Egyébként itt is az a lényeg, ami az ételnél. Rá kell jönni, mit szeret a kutya. Dumi például mikor labdát lát, akkor gyakorlatilag extázisba esik, és minden más megszűnik számára létezni. Más kutyák a bottal vannak jól el. Én dobhatom az enyémnek, a pofijára van írva, hogy „akkor most ezzel mit csináljak? Te tényleg azt gondolod, hogy ezt a koszos izét beveszem a számba?!” Persze a labdázáshoz kell apa és anya, akik csak azért vannak, hogy próbálják egymásnak dobni, amit Dumi valahol középen elkap! Majd leteszi valamelyikünk elé, hogy az egész ismétlődjön újra és újra… A csipogós játékoknál aztán gyakorlatilag a küldetésének tekinti, hogy ki kell nyírnia őket…

Öröm látni az ennyire elhivatott fiatalokat, mint amilyen te vagy. Lenyűgöző, ahogy ragaszkodsz a kutyádhoz, lenyűgöz a felelősség tudatod!
– Ez így fog maradni, hiszen Dumi családtag. Már mondtam, előbb mennénk vele együtt a híd alá, semhogy őt bárkinek lepasszoljuk. Előbb mennénk a híd alá…

Fajkusz Lory

Kapcsolódó kifejezések: Adj egyet ajándékba mozgalom  Dumi  kutya  állatvédelem 
© Copyright 1993-2019 Dr.Info All Rights Reserved! / Minden jog fenntartva!