A vizelettartási zavarokról
Kategória: Inkontinencia Készült: 2010. február 19. péntek, 13:58 Írta: Drinfo.hu / Tiszai-Szűcs Tamás
A vizelattartási zavarokról
Sokan nem fordulnak orvoshoz vizelettartási nehézségeikkel. Szégyenérzetük miatt inkább nem érintkeznek másokkal. A tünet közvetlenül nem veszélyezteti az életet, de súlyosan ronthatja annak minőségét. Mindez elhárítható, ha hajlandóak vagyunk elfogadni az orvosi segítséget.
Az inkontinencia annak a képességnek a hiánya, hogy a vizelet akaratlagosan visszatartsuk.
A vizelettartási zavar önmagában nem tekinthető betegségnek
A vizelettartási zavar számos kórkép tüneteként jelentkezhet. A nők körében gyakoribb. Negyvenéves kor felett általában 20-35 százalékos gyakorisággal fordul elő - gyakran agyi keringési zavarokkal, a mozgás beszűkülésével, visszatérő fertőzésekkel és krónikus obstruktív tüdőbetegséggel (COPD) társul.
Néhány kórállapot csak átmenetileg okoz zavarokat a vizelettartásban. Ilyen a szkrekedés, néhány pszichiátriai betegség és a tartós ágyhozkötöttség. Szintén átmeneti nehézséget jelenthet a vizeletürítésben bizonyos gyógyszerek, például vízhajtók szedése.
A leggyakrabban előforduló zavarokat kialakulásuk szerint osztályozzák.
Terhelési inkontinencia
A terhelési inkontinencia akkor áll fen, ha köhögés, nevetés vagy tüsszentés után a vizelet anélkül csorog ki, hogy az illetőnek vizelési ingere lett volna. Ez a forma szinte kizárólag a nőket érinti - többnyire a menopauza után -, és döntően a műtétek vagy az életkor miatt meggyengült medencefenéki izomzat tehető érte felelőssé. Prosztataoperációt követően férfiaknál is hátramaradhat.
A terhelési inkontinencia esetén leginkább a medencefenéki izomzat tornáztatását javasolják.A megfelelő gyakorlatokat urológus vagy nőgyógyász magyarázza el, a kezelés szoros együttműködést igényel a betegtől, hiszen csak rendszeres gyakorlással hozhat eredményt. Szintén jó lehetőségeket biztosít az elektroterápia - lényege, hogy enyhe elektromos ingerléssel próbálják erősíteni a medencefenék izomzatát. Ha az említett próbálkozások nem járnak sikerrel, akkor gyógyszeres kezelés vagy műtét jöhet szóba.
Késztetéses inkontinencia
Az idősebbek körében a késztetéses inkontinencia a leggyakoribb. Hátterében a hólyagizomzat beidegzésének károsodása és a hólyag gyulladásos betegsége - például hólyagkő, alsó húgyúti fertőzés - állhat. Az izomzat akaratlan összehúzódása hirtelen jelentkező vizelési ingert és vizeletkilépést okoz. Ehhez gyakran éjszakai ágybavizelés társul. Ennek a vizelettartási zavarnak enyhébb formája az ingerhólyag, amikor erős vizelési inger vizeletfolyás nélkül jelentkezik.
Kezelésében elsősorban a magatartás-terápia jön szóba. A betegek állandó folyadékbevitel mellett rendszeresen (2-3 óránként) látogatják a mellékhelyiséget akkor is, ha nincs vizelési ingerük. Emellett hólyaggyakorlatokat végeznek a vizeletürítés szabályozásának elsajátítására. A kontinencia-tréningek kapcsán 90 százalékos rövid távú javulás érhető el, a hosszú távú eredmény a beteg további ellátásától és együttműködésétől függ.
Reflex inkontinencia
A reflex inkontinencia a gerincvelő keresztcsont feletti sérülése vagy agyi károsodás - például szklerózis multiplex - kapcsán jöhet létre. A hólyag kizárólag reflexesen működik, az akaratlagos kontroll teljesen hiányzik. A vizeletfolyás mellett magas hólyagnyomás alakulhat ki, ami hosszú távon vesekárosodáshoz vezethet.
Régebben állandó hólyagkatétert alkalmaztak a panaszok enyhítésére, ez azonban gyakran szövődik húgyúti fertőzésekkel, és bizonyítottan csökkenti a várható élettartamot. Jelenlegi ellátását az időszakos önketéterezés, a gyógyszeres kezelés és a műtét jelentheti.
Túlfolyásos inkontinencia
A húgycső, prosztatamegnagyobbodás, hólyagkő, daganat vagy más miatti elzáródása okozza a túlfolyásos inkontinenciát, amely főleg az idősebb férfiakat érinti. A hólyag állandóan telt, a panaszok viszont enyhébbek. Jellemző a gyakori vizelés, a beteg kis mennyiségeket ürít, mert a hólyag nem ürül ki teljesen.
Ha felismerik a zavart, az első teendő a megrekedt vizelet lebocsátása. Gyakran tartós elvezetésre is szükség van, ilyenkor a szeméremcsont felett, a bőrön át vezetik be a katétert.
