Dr.Info - Egészség és Életmódmagazin

Cikkek
Betegségek
Receptek
Intézmények
Közösség
Ma Friderika napja van. Holnap Máté és Mirella napja lesz.
A+ A A-

Beszélgessünk az alvászavarról!

Bővebben...Minden 10. magyar küszködik az álmatlanság valamilyen formájával. Az orvosok ezt komolyan veszik, de a többség még mindig inkább igyekszik nem tudomást venni erről az egyébként nem túl kellemes állapotról.

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 2253

Az alvászavar is gyógyítható

Bővebben...Gyakran nem jön álom a szemére? Forgolódik az ágyában, és aggasztják az el nem intézett feladatok? Éjjel többször is felriad, kiveri a víz, vagy kalapál a szíve? És reggel ólmos fáradtsággal kászálódik ki az ágyból? Nincs egyedül, tíz országban végzett kutatások szerint minden második ember kisebb-nagyobb alvásproblémával küzd.

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 2096

Paraszomniák: alvajárás, nyugtalan láb szindróma, éjszakai rettegés

Az alvás alatti szokatlan viselkedést paraszomniának nevezzük. Számos nem tudatos tevékenység fordulhat elő alvás közben, melyek többségére utólag nem is emlékszünk. Ezek gyerekek körében gyakrabban esnek meg, mint felnőtteknél.

Bővebben...

Elalvás előtt majdnem mindenki tapasztalja néha a karjainak vagy az egész testének a rövid, akaratlan összerándulását. Esetenként a lábak rúgnak egyet. Néhányan alvási paralízist (a próbálkozás ellenére képtelen megmoccanni) vagy rövid hallucinációkat is megélnek közvetlenül elalvás vagy felébredés előtt. A fogak összeszorítása, csikorgatása és rémálmok is előfordulhatnak. Az alvajárás, a fej ütögetése és az éjszakai rettegéssel telt felriadások gyerekekben gyakoribbak, és igencsak próbára teszik a szülőket. A gyerekek rendszerint nem emlékeznek ezekre az epizódokra.

Az alvajárás (szomnambulizmus)

A gyermekkor végén és serdülőkorban a leggyakoribb. Az alvajárás félig tudatos járkáláshoz hasonlít anélkül, hogy az illető tudatában lenne, mit is tesz. Az alvás legmélyebb fázisaiban fordul elő. Az alvajárás közben az egyén nem álmodik – sőt az agyi aktivitás, bár kóros, de sokkal inkább az ébrenléti állapothoz hasonlít, mint az alvás alattihoz. Az alvajárók ismételten mormoghatnak valamit, és akadályokba botolva megsérülhetnek. A legtöbb alvajáró a történtekre nem emlékszik.

Az alvajárásnak specifikus kezelése nincs, de az alvajárót szelíden vissza lehet vezetni ágyába. A hálószoba vagy egy szomszédos szoba lámpáját égve hagyva az alvajárási hajlam csökkenthető. Az alvajáró erőszakos felébresztése dühödt reakciót provokálhat, ezért nem tanácsolható. Az alvajáró esetleges útjába eső törékeny tárgyakat, akadályokat jó eltávolítani, és az ablakokat érdemes becsukni, bezárni. A benzodiazepinek, különösen a diazepám és az alprazolam, hatékonyak lehetnek. Hatástalanságuk esetén szelektív szerotoninfelvétel-gátlók (SSRI) adhatóak.

A nyugtalan láb szindróma

Viszonylag gyakori kórkép, az emberek 1–5%-át érinti. Különösen gyakori az 50 év fölöttiekben. A rendellenesség oka ismeretlen, azonban a betegek több mint egy harmadában családtagokat is érint a nyugtalan láb szindróma. A kockázati tényezők között az ülő életmód, a dohányzás és az elhízás szerepel. Az alkohol és kávé fogyasztása, valamint számos gyógyszer (főleg antidepresszív szerek) rontja a panaszokat, mint ahogy a vashiány és a terhesség is.

A nyugtalan láb szindrómás személy jellegzetes módon egy helyben ülve vagy ágyban fekve elalvás előtt nehezen meghatározható, de kifejezett nyugtalanságot észlel a lábaiban és kifejezett késztetést érez arra, hogy megmozdítsa a lábát. Járkálás vagy a lábak mozgatása csökkenti a fonákérzéseket. Alvás alatt a lábakban akaratlan mozgások jelentkeznek, gyakran az illetőt fel is ébresztik. A panaszok stresszel terhelt napokon nagyobb valószínűséggel fordulnak elő. A következményes alváshiány és feszültség a végletekig fokozódhat.

A lefekvés előtt bevett benzodiazepinek (pl. klonazepám kis dózisban) csökkenthetik a tüneteket. Súlyos tünetekkel jelentkező betegekben a Parkinson-kór kezelésére adott szerek, pl. pergolid, levodopa-karbidopa vagy pramipexol lehetnek hatékonyak. Egyesekben oxikodonnal vagy az antikonvulzív hatású gabapentinnel vagy karbamazepinnel érhető el eredmény.

Az éjszakai rettegés

Ez egy olyan ijesztő epizód, melynek során a személy felül, sikít és össze-vissza hadonászik. A szemek tágra nyíltak, a szív sebesen ver. Ezek az epizódok leginkább az alvás non-REM fázisában lépnek fel, és gyermekek körében gyakrabban fordulnak elő. A gyermeket nem kell felébreszteni. A rettegés-epizódokat a gyermek rendszerint kinövi. A felnőttekben jelentkező forma hátterében gyakran pszichés problémák vagy alkoholizmus állnak. Bizonyos benzodiazepinek, például a klonazepám vagy triciklikus antidepresszív szerek, például az imipramin hatékonyak.

A rémálmok élénk, ijesztő álmok, melyeket hirtelen ébredés követ. Mind gyermekekben, mind felnőttekben előfordulnak. A REM fázisra jellemzőek. Gyakrabban jelentkeznek stresszben, láz, extrém kimerültség vagy alkoholfogyasztás esetén. A kezelés – ha szükséges – a háttérben álló problémára összpontosít.

Címkék:

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 6329

Narkolepszia

Azt az alvászavart nevezzük narkolepsziának, amelynek során a beteg a normális ébrenlét ideje alatt ismételten, befolyásolhatatlanul, egyik pillanatról a másikra elalszik, "alvásroham", hirtelen tónusvesztés (kataplexia), alvási paralízis, hallucinációk kísérik.

Bővebben...

A narkolepszia gyakorisága 1:200.000, családi halmozódást mutat, de okát nem ismerjük. Semmilyen komoly egészségkárosodással nem jár, de jelentősen korlátozza a beteg életét, valamint a közlekedési és más balesetek gyakoriságát is növeli.

Általában serdülő- és fiatal felnőttkorban jelentkeznek az első panaszok, és a beteget egész élete során végigkísérik. A teljes tünetcsoport csupán a narkolepsziás betegek 10%-ában alakul ki, legtöbbjüknél csak néhány tünet jelentkezik.

Narkolepszia tünetek

A narkolepsziás betegre egyik pillanatról a másikra befolyásolhatatlan álmosság tör rá, amely a nap bármelyik órájában jelentkezhet. A beteg csupán rövid ideig tudja késleltetni az elalvást. Naponta néhányszor, de akár többször is előfordulhat, és általában legfeljebb fél órát tart. Leginkább monoton szituációkban lép fel, például unalmas megbeszélések alatt vagy hosszú, autópályán megtett út során vezetés közben. Ha a beteg szándékosan rövid bóbiskolást iktat be, rendszerint felfrissülten ébred fel.

Váratlan érzelmi reakció, például a düh, félelem, öröm, nevetés vagy meglepetés, eszméletvesztés nélküli hirtelen tónusvesztést (kataplexia) okozhat. A beteg izmai elernyednek, elejtheti a kezében tartott dolgokat, vagy a földre zuhanhat. Ezek az epizódok hasonlítanak a REM alvás alatt jelentkező izomellazulás, és kisebb mértékben a nevetés hatására bekövetkező gyengeséghez.

Ritkán az is előfordulhat, hogy elalvás közben vagy közvetlenül ébredés után meg akar mozdulni a beteg, de nem képes rá. Ez a jelenség az alvási paralízis, ami igen riasztó. A bénulás oldódhat másik személy érintésére, egyébként magától csak hosszú percek után múlik el.

Elalváskor vagy ritkábban ébredéskor a beteg teljesen életszerűen olyan képeket láthat, olyan hangokat hallhat, amelyek a valóságban nem léteznek. Ezek az extrém mértékben valószerű hallucinációk (hipnagóg hallucinációk) hasonlóak az álmokhoz, de jóval intenzívebbek.

Narkolepszia diagnózis

A diagnózist általában a tünetek alapján állítják fel, bár ugyanezeket a panaszokat más kórképek is okozhatják. Az alvási bénulás és a hallucinációk ritkán egyébként egészséges felnőttekben is előfordulhatnak. Bizonytalan diagnózis esetén rendszerint alváslaborban elektroenkefalográfiát (EEG) végeznek, ami az agy elektromos aktivitását rögzíti. Az EEG-n jellegzetes módon már elalváskor jelentkezik a REM-re jellemző alvási minta, és az alvási ciklus későbbi fázisaiban, mint ahogy azt normális esetben tapasztaljuk. Képalkotó eljárásokkal felderíthető rendellenességek általában nem állnak a narkolepszia hátterében.

Az álmosság izgatószerekkel, például amfetamin, dextroamfetamin, metilfenidát, modafinil és pimolin tartalmú készítményekkel esetenként csökkenthető. A dózist úgy kell beállítani, hogy ne legyenek mellékhatások, azaz idegesség, túlzott aktivitás és fogyás. A kezelőorvosnak a gyógyszeres kezelés beállításakor a beteget fokozott figyelemmel kell kísérni. A többi szerhez képest a modafinil rendelkezik a legkevesebb mellékhatással. A katalepszia kezelésében antidepresszív szerek, például az imipramin rendszerint jótékony hatásúak. A beteg állapota sokszor javul, ha napközben gyakran, rövid ideig (15-20 percig) szundít.

Címkék:

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 5542

Kóros aluszékonyság

A hiperszomnia az össz-alvásidő jelentős megnövekedését jelenti. Kóros aluszékonyság alatt az alvás teljes idejének legalább 25%-os növekedését értjük, amely legalább néhány napon át tart. Kevésbé gyakori, mint az álmatlanság. Nem tekinthető kórosnak a több napos alváshiány vagy nagy fizikai megterhelés után jelentkező hosszabb időtartamú alvás, hiszen ilyenkor ez teljesen normális reakció.

Bővebben...

A kóros aluszékonyság súlyos betegségek egyik figyelmeztető jele lehet

Gondolnunk kell idegrendszeri kórképekre (mint pl. agyvelőgyulladás, agyhártyagyulladás vagy agytumor), szív- és tüdőbetegségekre, májelégtelenségre, valamint alvási apnoera, illetve pszichológiai betegségekre (pl. súlyos szorongás vagy depresszió). A serdülőkorban jelentkező hiperszomnia esetén narkolepszia gyanúja merül fel. Természetesen altatók túlzott használata is megnövelheti az alvásigényt.

Kóros aluszékonyság miatt jelentkező beteg esetén a hangulatra, az alvás-ébrenlét ciklusra, és a gyógyszerszedésre kérdez rá az orvos. A beteg kóros alvási szokásairól gyakran leginkább a hálótárs tud a legpontosabb információkkal szolgálni.

Kórosnak tekinthető a horkolás hosszú légzésszünetekkel (obstruktív alvási apnoe jele lehet), a fogcsikorgatás, a rugdalózás és az alvajárás. A szív-, a tüdő- és a májfunkció ellenőrzése is része az orvosi vizsgálatnak. Szükségessé válhat az ideggyógyászati vizsgálat is, ami memóriazavarra vagy más idegrendszeri kórképre deríthet fényt. Amennyiben ez utóbbira van gyanú, komputertomográfia (CT) vagy mágneses rezonancia (MR) vizsgálatot végeznek, és a beteget neurológus szakorvoshoz irányítják.

Címkék:

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 5207

Az altatókról

Mielőtt az altatóhoz nyúlnánk...

  • Altató használata előtt próbáljon ki minden más lehetséges módszert! A legtöbb alvási probléma nem igényel gyógyszeres kezelést, lehet, hogy elég csak megérteni a jelenség folyamatát és részleteit. Sokszor az alvási probléma valami hirtelen, váratlan, napközben történt esemény eredménye, amely kis idő elteltével megoldódik. Ilyenkor célravezetőbb ha jobban odafigyelünk a helyes alváshigiéniára, a megfelelő lazításra...
  • Gondolja végig, hogy mennyi alkoholt, kávét fogyaszt, mert ezek is okozhatnak alvásproblémákat, esetleg a már meglévőt súlyosbíthatják.
  • Az erős horkolás, légzésmegállás, illetve krónikus tüdőbetegséges esetén az altató (az alkohol is) súlyosbíthatja a helyzetet. A felsoroltak megléte esetén feltétlenül ki kell kérni az orvos tanácsát!
  • Gondolja végig nem lehet-e valami olyan betegsége, ami nem hagyja elaludni, vagy ami miatt korábban felébred a kelleténél. Ilyenkor az alvászavar a kiváltó ok kezelésével orvosolható, pl. ízületi gyulladás esetén fájdalomcsillapítót, nem altatót kell alkalmazni.
  • Kérdezze meg orvosát, hogy az egyéb alkalmazott gyógyszerei között, amely fokozza az éberséget.
  • Amennyiben gyógyszer nélkül nem tud javítani alvási nehézségein, először a legenyhébb szerrel kezdje a terápiát, pl. gyógyteával. E módszer hatása csak néhány éjszaka után mutatkozik, ne adja fel az első sikertelen próbálkozás miatt.
  • Ha az előző módszerek nem használnak, szükség lehet valamilyen enyhébb altatópirulára. Ha ezek sem hoznak javulást, orvoshoz kell fordulni, hogy fel lehessen deríteni a kiváltó okot.
Bővebben...

Altatók... Ne szedjük könnyelműen!

A leggyakrabban használt altatók közé tartoznak a nyugtatók, a minor trankvillánsok és a szorongáscsökkentők. A legtöbbjük biztonságosan szedhető, azonban hozzászokás esetén mindegyikük hatástalan lehet. Az altatók, illetve szorongáscsökkentők elhagyásakor elvonási tünetek léphetnek fel. Amennyiben a szert néhány napnál tovább szedték, az altató elhagyása az eredeti alvási probléma hirtelen romlását (rebound inszomnia) és a szorongás felerősödését vonhatja maga után. Ajánlatos a szer adagját lassan csökkenteni. A szedés teljes elhagyása hetekig tarthat.

A legtöbb altató receptköteles. Ennek az az oka, hogy ezekre a szerekre rá lehet szokni, függőség fejlődhet ki, és túladagolás is bekövetkezhet. Különösen idősek és légzési zavarokkal küszködő betegek esetében kockázatos az alkalmazásuk, ugyanis ezek a szerek gyakran csökkentik az agy légzőközpontjának a működését. Éberséget csökkentő hatásuk miatt a vezetés és a gépkezelés veszélyei fokozottak. Különösen veszélyes az alkohollal, opiátokkal, antihisztaminokkal vagy antidepresszív szerekkel való párosítás. A fenti szerek mindegyike álmosságot és légzéscsökkenést okoznak; kombinálva a szereket ezeknek a hatásoknak a veszélyei fokozottak.

Ma még a leggyakrabban alkalmazott altatók a benzodiazepinek, de nem ezek a legkorszerűbbek. Mind a nagyon rövid, mind  a túl hosszú felezési idejű gyógyszerek számos potenciálisan veszélyes mellékhatással rendelkeznek.

Az úgynevezett nem benzodiazepin szerkezetű altatókhoz tartoznak a zolpidem és a zopiclon hatóanyag tartalmú altatók. Ezek új, modern készítmények, melyek a természetes alvást próbálják visszaállítani, azáltal, hogy megőrzik az alvás élettani szerkezetét, ezért pihentetőbb alvást és frissebb másnapi ébrenlétet biztosítanak, továbbá nagyobb biztonsággal alkalmazhatók számos veszélyeztetett betegcsoportnál, mint időseknél, szívelégtelenségben illetve, egyes szervi, agyi elváltozásokban szenvedőknél, rosszabb általános állapotú betegeknél.
Mindkét hatóanyag gyors hatású altatószer. Csökkenti az elalváshoz szükséges időt, az éjszakai felébredések számát, az alvásidőt meghosszabbítja. Bevétele után fel kell készülni gyors hipnotikus hatására, majd 7-8 óra zavartalan alvást kell biztosítani.

Az egykor leggyakrabban szedett barbiturátok és a meprobamat nem olyan biztonságosak, mint a benzodiazepinek. A klorálhidrát viszonylag biztonságos, de hatása gyenge. A benzodiazepineknél jóval ritkábban alkalmazzák.

Néhány antidepresszív szer, pl. az amitriptilin jó hatású lehet depresszióhoz kapcsolódó alváshiányban és pánik rohamokhoz társuló kora reggeli ébredések esetén. Mellékhatásai, különösen időskorban kedvezőtlenek lehetnek.

A difenhidramin és a dimenhidrinát két olcsó, recept nélkül is beszerezhető szer, mellyel az enyhe, alkalmi alvási problémák kezelhetők. Mindazonáltal ezek a szerek fő hatásukat tekintve nem altatók, és – különösen idősekben – mellékhatásaik is lehetnek.

Címkék:

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 5310

Az álmatlanság (inszomnia)

Álmatlanságnak nevezzük az elalvás és az átalvás nehezítettségét, illetve az olyan alvászavarokat, melyek következtében az egyén az alvást elégtelennek és nem pihentetőnek éli meg.

Bővebben...

Az álmatlanság (inszomnia) nem betegség, hanem olyan tünet, melynek számos oka lehet, például szabálytalan alvás-ébrenléti szokások, testi betegségek, gyógyszerszedés vagy -elvonás, túlzott esti alkoholfogyasztás, az érzelmi élet problémái és a stressz. Nem ritkán szorongás, idegesség, depresszió vagy félelem áll a háttérben. Néha egyszerűen csak a fáradtság hiánya az álmatlanság oka. Egyeseknek hosszú időn át tartó (krónikus) álmatlanságuk van, mely látszólag semmiféle testi betegséggel, gyógyszerszedéssel vagy -elvonással, illetve stresszel nem vagy alig áll kapcsolatban.

Nehezített elalvás mind fiatalok, mind idősek körében gyakori

A felnőttek körülbelül 10%-ának van krónikus inszomniája, és mintegy 50%-uk számol be esetenként előforduló álmatlanságról.

Mivel az életkor előrehaladtával az alvási szokások változnak, idős emberek azt gondolhatják, hogy álmatlanságban szenvednek, holott nem. Ahogy öregszünk, rendszerint egyre kevesebbet alszunk éjszaka, nappal pedig szunyókálunk. Az alvás negyedik, mély alvási fázisa egyre rövidül, míg végül teljesen elmarad. Az idősebbek az alvás mindegyik fázisában gyakrabban ébrednek fel. Ezek a változások normálisnak tekinthetőek, és rendszerint nem utalnak alvászavarra.

Az álmatlanságnak több típusát különítjük el

Az elalvási nehézség gyakori probléma, mely akkor fordul elő, ha az illető képtelen ellazulni, továbbszövi gondolatait és aggódik, szorong. Az átalvás zavara idősek körében gyakoribb rendellenesség, mint a fiataloknál. Ilyenkor az egyén el tud aludni, azonban órákkal később felébred, és csak nehezen alszik vissza. Esetenként ismételt ébredésekkel tagolt, nyugtalan, nem pihentető álomba zuhan. A hajnali ébredés, mely az álmatlanság egy további fajtája, bármely életkorban a depresszió jele lehet.

A megszokott alvási rendet felborító tényezők hatására az alvás-ébrenlét ciklus zavarai jelentkezhetnek: az illető alkalmatlan pillanatokban elalszik, viszont alvásidőben nem képes álomba merülni. Az alvás-ébrenlét ritmus megfordulása gyakran jelentkezik jelentős időzóna átlépéskor (különösen a keletről nyugatra történő utazáskor), változó hosszúságú éjjeli műszakok esetén, gyakori munkaidő változtatáskor és túlzott alkoholfogyasztás után. Esetenként a ritmus felborulása gyógyszer-mellékhatásnak tudható. Kórházban fekvő betegeknél sem ritka ez az állapot, mivel éjszaka gyakran felébresztik őket. A megszokott alvási rend megbomlása az agy biológiai órájának sérülése miatt is kialakulhat (például agyvelőgyulladás, szélütés, Alzheimer-kór következményeként).

Panaszok, tünetek

Az érintett ingerlékenységről, nappali fáradtságról, és stressz helyzetben a koncentráló képesség vagy teljesítmény csökkenéséről számol be.

Az álmatlanság diagnózisának felállításakor az orvos figyelembe veszi az alvási szokásokat, a gyógyszerszedést (beleértve az alkoholfogyasztást és az illegális droghasználatot is), a pszichés stressz és a testmozgás mértékét. Mivel egyeseknek kisebb az alvásigénye, az álmatlanság diagnózisa csak az egyéni igények figyelembevételével történhet.

Álmatlanság kezelése

Az álmatlanság kezelése a kiváltó októl és a panaszok súlyosságától függ. Amennyiben más betegség következménye, az adott kórkép kezelésével az alvás is javulhat. A legtöbb inszomniás ember esetében egyszerű életmódbeli változtatásokkal, például rendszeres alvási szokások kialakításával javulást lehet elérni.

Erős fénnyel a biológiai óra beállítását érhetjük el (az egyént ennek során megfelelő időpontokban intenzív fényhatásnak teszik ki). Különösen akkor hatékony, ha időzóna átlépés következtében fellépett alvászavarról vagy elalvási nehézségről, illetve túl korai lefekvésről és ébredésről van szó.

Amennyiben az alvászavar a személyt hétköznapi tevékenységében akadályozza, és közérzetét is rontja, jó hatás érhető el a legfeljebb egy héten keresztül, alkalmanként szedett altatókkal (hipnotikummokkal). A legtöbb ilyen szer receptköteles. A vénymentesen is kapható gyógyszerek közé tartozik az antihisztamin-hatású difenhidramin és doxilamin. Mellékhatások, különösen idősekben előfordulhatnak.

Az alvási rend korfüggő megváltozását megélő időseknek rendszerint nincs szükségük altatókra. Mivel az össz-alvásidő a korral rendszerint csökken, az idősebbek alvása nemegyszer javul, ha később fekszenek le, korábban kelnek, vagy kevesebbet szundítanak napközben. Álmatlanság kezelésére adott altatók ebben a korcsoportban gyakran több problémát okoznak (zavartság, elesés, inkontinencia), mint maga az álmatlanság.

Ha az inszomnia hátterében érzelmi feszültség áll, többet ér a stresszoldó kezelés, mint az altatók szedése. Álmatlanság és depresszió együttes fennállásakor kivizsgálás és a depresszió kezelése szükséges. A depresszió kezelése gyakran enyhíti a panaszokat, néhány antidepresszív szer nyugtató hatása révén közvetlenül is javítja az alvást.

Az álmatlanság kezelésére néha melatonint adnak, különösen időseknek, akiknek a melatonin szintjük gyakran alacsonyabb. A melatonin másik alkalmazási területe az időzóna átlépés hatásának csökkentése, azonban ebben a tekintetben az eredmények ellentmondásosak. A szer rövidtávon (legfeljebb néhány hétig) biztonságosnak tűnik, de hosszú távú alkalmazásával járó hatásai nem ismertek.

Címkék:

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 9845

További cikkeink...

  1. Az alvászavar
  2. Alváslexikon
© Copyright 1993-2018 Dr.Info All Rights Reserved! / Minden jog fenntartva!