Dr.Info - Egészség és Életmódmagazin

Cikkek
Betegségek
Receptek
Intézmények
Közösség
Ma Etelka és Aletta napja van. Holnap Lázár és Olimpia napja lesz.
A+ A A-

„Valószínűleg nehéz eset vagyok” - Interjú Fehér Nóra tornásznővel

Hölgyeim és uraim, pazar volt ez a Tornász Európa Bajnokság ott Glasgowban! Ugye, önök is így látják? Emlékeznek? Egy tündéri, szőke lány fut neki az ugrásnak, majd kesereg, hogy „ez valószínűleg a dobogóra sem lesz elég”. Szombathelyről utazott ki, fantasztikus és sikeres felkészülési időszak után. Övé a kontinens jelenleg talán legnehezebb variációja, de az a fránya leérkezés… az koránt sem sikerült fényesre. Az érte kapott érem viszont nagyon! Arany csillog a nyakában, Dévai Boglárkának hívják. Látom emlékeznek, csettintenek: ez igen! Bravó, Bogi! A sajtó eleve lázban ég, hiszen több évtizedes csipkerózsa álmából ébredezik a sportág, így a felnőtt női csapat végül hatodik helyre verekszi be magát. Bravó, lányok!

Rá egy hétre fiúk lépnek szerhez. Mire a vagány, talpraesett Balázs Krisztián anélkül hozza el ifiben a nyújtó ezüstöt, hogy utána futnia kéne a rendészek elől. Ez az ezüst már örökre az övé, ö nyerte, jogos tulajdona. Ha agyhúgyköveim nem csalnak, Berki Krisztián is ekként kezdte, csak lovon. Ha csalnak, az olimpiai bajnokunkkal vendégeim egy sörre. Mészáros Krisztofer mindenesetre hetedik helyet lép pacin. Záróakkordként pedig jön a festői szépségű, szuper szexi Vecsernyés Dávid bronzérme, kinek karjai közt tizenöttől száztizenöt éves korig sok nő boldogan pihegne. Szemének villanásában egyszerre látni a 27 éves sármos felnőttet, és a huncut, pajkos kisfiút. Gyönyörű Férfi. Gyönyörű. Bárcsak volna üzleti érzékem, biz’Isten tárlatot vezetnék a megtekintéséhez! Hiszen tornásznak sem utolsó. Bulldogszerű kitartása, fanatikus céltudatossága már a Portugáliában rendezett Világkupán aranyérmet ért, s aki erre szemfülesen felkapta a fejét, azt a glasgowi Európa Bajnokságon kapott harmadik helye már meg sem lepte: sikere bizony „benne volt a pakliban”. Ez a Dávid Góliát is, képes legyőzni önmagát.

Fehér Nóra tornásznő, a GYAC versenyzője

feher nora 1Az én kedvencem eme csodálatos Valaki és Kállai Zoltán mellett egy tűzről pattant, madonna szépségű, tökéletes alakú és mozgású leányzó, aki ott Skóciában Bogival szinte vállán vitte a csapatot. Ezért a közösen kiküzdött hatodik helyért nyugodtan mutassanak rá, főhajtást érdemel. Ő az én kis Ősrobbanásom. Az én Fehér Nórim, az ország Fehér Nórija. Rajongom! Helyszínről-helyszínre, edzőtől-edzőig ment, míg végre Kelemen Márta és Draskóczy Imre vezetésében embereire talált. Őcsillaga ugyanis finoman szólva nehéz eset. Kemény kéz kell hozzá. Meg se próbáljanak neki gügyögni, mellébeszélve süketelni, mert kamaszos lendületéből hamar kiosztja, kinek mi jár!

A néhai Tolnay Klári színművésznő típusa: annyira erős személyiség, hogy muszáj „ütni-rúgni-pofozni”, különben a fejedre nő vagy ellenkezőleg, hangulatától függően lustulgat. Vág az agya, mint a borotva, poént azonnal vesz, viszonoz, rendkívül pontosan és szabatosan fogalmaz. Blazírt nyugalommal érzékeli késésemet, jót nevet, mikor mondom neki, hogy a kilencvenhét fokos nyári gutaütésben azt sem tudom milyen közlekedési eszközre szálltam. Szóval várjon kitartóan, lehet, hogy interjú nem lesz, hiszen a Tornacsarnok mögötti úton jól elutazgatok ide-oda a hetes buszon, de tartson ki, szeretem. Szerencsére azért csak beérkezem. Mellédagadok a szivacsra, ő az egyik dobbantón foglal helyet, amiről véletlenül majdnem hanyatt esik. Hiába, egy zsurnalisztának hozzá kell szoknia, hogy az alanyai időnként eltűnnek. Négy évesen egyszer már megtörtént ez vele tornateremben, mikor anélkül lépett a talajra, hogy szétnézett volna. Vecsernyés Dávid pedig épp a gyakorlatát csinálta, amiből kis híján Nóri-lapítás lett. Hiába, Vecsi már akkor is lehengerlő személyiségnek számított, kortól függetlenül képes volt levenni lábukról a nőket. Most viszont induljon a diktafon, jöjjön a TCS–kocc, és harsogjuk túl a közelünkben csattogó, szerelő, húzkoráló, jó hangosan pakolászó melósokat. Gyakorlatilag végigröhögjük az interjút. Nóri közelében lenni nagyon jó, bár Vecsernyés Dávid előző esti bronza okán - finoman szólva - másnapos vagyok…

- Na, mekkora celeb lettem!

Nórikám, én „lenni ártatlan”, te nyertél EB-n csapatostul ennyiadik és annyiadik helyet, magadra vess! Ilyesfajta bravúr után előfordul, hogy megrohan némi újságírónak látszó tárgy. Minden elismerésem a tiéd, a tiétek…

- Köszönöm, mi is nagyon örülünk! Mikor először láttuk az eredményjelzőn, hol végeztünk, el se akartuk hinni… A siker talán annak köszönhető, hogy kezdünk nagyon összekovácsolódni, hiszen kevesen vagyunk, muszáj összetartanunk. Ráadásul az a röpke két év, ami a tokiói, 2020-as olimpiáig még hátravan nagyon hamar el fog repülni. Egyébként ifiben, a 2016-os berni Európa Bajnokságon már megtapasztaltam milyen egy ilyen jelentőségű verseny légköre, ami igazán nagy löketett adott az adrenalin-függőségemnek…

Mi különbség van az ifi és a felnőtt sorozat között? Azért kérdem, mert az utánatok jövő héten a srácok arattak. Én pedig az ifi Balázs Krisztián ezüstöt érő nyújtó gyakorlatánál vagy Mészáros Krisztofer 7. helyes „lólengésénél” ugyanúgy síkideg voltam, mint másnap a felnőtt Vecsernyés Dávidnál, akihez manapság sok csajszi húz sorszámot. Már a 9022-es jön, szorozva pivel, osztva hat ütve fúró köbgyökével, de attól tartok előbb cuppan hátunkba a Győztes Nő kisbaltája, mint ő maga…
- Vagy Vecsi kisbaltája! (nagyon nevet, viszont fene tudja hogy, még emlékszik az eredeti kérdésre) Na, szóval sokkal-sokkal komolyabb a felnőttek ideje, a néző is több, mint az ifiknél. Nálunk már három perces bemelegítés sincs a finálékban, igaz adott egy terem, ahol formában tudjuk tartani az izmainkat. Oda viszont ilyenkor már nem érdemes kimenni, legfeljebb az utolsó két helyen szólítottnak. Szóval azt tudom erre mondani, hogy az egész jóval nagyobb fajsúlyú, mint a kisebbek harca…

Akkor nyilván idegesebb voltál most felnőtt versenyzőként, mint anno csacska fiatalként.
- Fiatalként? Hát még csak tizenhat vagyok, 2002 januárjában születtem! Jó, természetesen értem mit kérdezel. Már az előző nap hányingerig rosszul éreztem magam, szerencsére mindez másnap délelőttre elcsitult, és mi este léptünk fel. Azért a szobatársammal behúzattam a függönyt, mert az ablakunk a versenycsarnokra nézett, amit viszont látni se akartam. Persze voltam már a dohai Világkupán úgymond „mélyvízbe dobva”, ahol rögtön az első nap félelmemben és az új légkör miatt elrontottam a korlátot, de másnap a gerendára azért „felébredtem”. Szerencsére nekem ugyanúgy vannak önnyugtató kis gondolataim, rituáléim, mint bárki másnak a csapatban, ami nagyon jól jön versenyen. Például zenét kapcsolok fülhallgatóval, méghozzá legtöbbször jó ütőset, jó hangosan. Rágózok is mindig, olyan intenzitással, hogy egy perc alatt elmegy az íze. Már az teljes átszellemülés, mikor kezdem készíteni a sminkem, a hajam. Ilyenkor természetesen totál magamra vagyok utalva, de ez nekem így jó, engem muszáj már ebben a fázisban egyedül hagyni…

Három szeren szinte te vitted a csapatot, mivel Böczögő Dorina rontott, így Bogival vállvetve álltátok a sarat.
- Dodót máig nem hibáztatja senki, ő viszont jó ideig dühöngött. A végeredménynél erősködött, hogy nem lehetünk hatodikak, hiszen nincs kint mind a nyolc eredmény. Úgy kellett győzködnünk, hogy de, igen, kint van! A sikerünk igaz, nézze a táblát! Egyébként a feszültség rögtön a selejtezők alatt kijött rajtunk…

Na, átfontátok tőle egymás haját?!
- Azt mondjuk, nem, de… Az első napunk még elég jól sikerült, a második viszont koránt sem. Mikor az egész végén láttuk, hogy tényleg hatodikok vagyunk csapatban, hát, könnyezni kezdtünk, kibukott belőlünk a féléves felkészülés minden nehézsége. És hogy megérte… Aztán Bogi ugrásban szerzett aranyérménél újra…

Gondolom, hazaérve jött a valódi extázis, hat pasinak kérted kezét, miközben nyolcan a tiédet ostromolták…
- Hooogyne, persze! (nevet) Egy hét pihenő jött és kész…

Összegezve milyen volt számodra Glasgow?
- Hideg! Esős és hideg, de szép. Jártunk bent a városban, ami természetesen nagyon tetszett. Viszont az év eleji portugál Világkupa helyszíne még jobban, talán azért, mert az volt az első nemzetközi versenyem a felnőtt válogatottban…

Már most szélfútta karrier a tied egy csomó helyszínnel, trénerrel, bár mint mondtad, mindössze tizenhat éves vagy. Az ábrándos szemű tornarajongó ezt minek tudja be? Mondjuk annak, hogy ciánnal mérgezed az edzőid, esetleg simán hazavágod őket idegileg? Győrben a kimondottan nyugodt Fajkusz Csabával például sehogy sem jöttetek ki…
- Ilyesmiről aligha szeretnék beszélni, valószínűleg nehéz eset vagyok, mert ami a szívemen, az a számon! Igaz, az utóbbi időben próbálom visszafogni magam, ami néha már sikerül. Csaba bácsi a legnehezebb kamaszéveimben kapott kézhez, amit azért természetesen sajnálok. De szerintem most találtuk meg számomra a legideálisabb edzőket, Kelemen Márta és Draskóczy Imre személyében. Márta néninek bármikor szólhatok, ha „békén kell hagyni”, persze rá is érez erre, Imre bácsi pedig a szemrezdülésemből ért, és jelenleg talán ő ismer engem legjobban. Nem beszélve arról, hogy tud velem bánni, ami döntő fontosságú a pályafutásomnál. A viszonylag sok edzőnek a több költözés szintén oka, bár nemrég vettünk egy házat, ami talán valamiféle szimbóluma annak, hogy maradunk…

feher nora 2

Mihez képest? A neved mellett olvasni Ausztriát, Győrt, Pestet. Elvileg ugye a GYAC színeiben tornázol, viszont a fővárosban edzel. Nekem zaza ez a sztori. Akkor te most ingázol vagy éjjelente valamelyik híd alatt alszol?
- Hááát... előfordult, hogy anya titokban beengedett a hátsó ajtón. Na jó, csak viccelek! Ausztriában és Győrben is béreltük a lakásokat, most viszont egy fővárosi kerületben lett saját házunk, aminek nagyon örülök, mert mint mondtam, egyfajta végleges biztonságot jelenthet. Remélem, ez tényleg annak a jelképe, hogy lehorgonyzunk. A győri helyszín addig nyújtott lehetőséget, amíg az osztrákoknál éltünk, nyilván a közelség miatt. Ott kint ugyanis sem az iskolában, sem az edzőteremben nem éreztem jól magam. Az első három-négy hónap különösen nehéz volt, hiszen annyit beszéltem németül, hogy egy-kettő-három, és kész. Utána viszont szerencsére szinte rám ragadt a nyelv. Addig persze azt se tudtam, épp milyen órán ülök. Esetleg a matek derengett, mert azt láttam, mit karmolnak fel a táblára. Mire rendesen írtam dogákat a többiekkel, indultunk ide, Pestre...

Haha, szóval mikor tisztességgel meg tudtál volna bukni bármiből, dobbantottál az országból. Ügyes!
- Így kell ezt, nem? Szóval ma már Pesten élek, de most lesz talán egy éve annak, hogy papíron a győriek színeiben maradtam. Náluk már nagyon szerettem edzeni, és rengeteget köszönhetek nekik, kimondottan hálás vagyok a sok-sok jóért. Rendkívül összetartó, szuper kis közösségben tornászhattam, ahol mindenki segített mindenkinek, nagyobb irigykedések nélkül. Igaz, most igazából itt a fővárosban sincs ilyesmi, hiszen tényleg annyira kevesen vagyunk a felnőtt válogatottban, hogy nem húzhatunk szét...

Az biztos! Elfeledtem feltáratni veled az olvasó előtt, milyen sorrendben, milyen klubokban tornásztál…
- Nagyon mozgékony gyerek voltam, a kiságy lécéről is fejjel lefelé lógtam, és anyuék mesélték, hogy mindenhova félelem nélkül mentem fel. Ezért beírattak tornára az FTC-be, ahonnan pár év múlva aztán magam jöttem el. Utána következett a KSI, és igazából máig arra a biztos alapra építek, amit tőlük hoztam. Aztán aput a munkahelye áthelyezte Bécs közelébe, és mi arra gondoltunk, hogy ugyan, miért ne próbálnánk ki családostól egy teljesen új életformát, ráadásul más országban? Én például nagyon szeretem a nyelveket, tehát az ilyesmi a német tanulásra jól jöhet. Mentünk. Viszont meséltem, hogy tornához egyáltalán nem feleltek meg a feltételek, emiatt a végén már folyamatosan jártam haza Budapestre, és csak hétvégén utaztam ki. Aztán egy idő után okosnak tűnt apu munkahelye és Pest között félúton Győrbe költözni. Most pedig Pesten élünk.

feher nora 3

Nos, akkor ezt letisztáztuk. Az EB után volt olyan érzésed, hogy benned maradt valami vagy kihoztad magadból a maximumot?
- Ez olyan dolog, hogy mikor a szerhez álltam, a maximumot hoztam ki magamból, viszont az ember sosem elégedett igazán, hiszen minden gyakinál lehet még jobbat csinálni. Előtte, a portugáliai Világkupán viszont akkorát estem, hogy kínomban majdnem elröhögtem magam. Pedig nem vagyok izgulós típus, fölösleges parázni, hiszen a felkészülés során nyilván igyekszem mindent megtenni a jó szereplésért.

Beleszólsz a koreográfiádba?
- Igen. Időnként kijárok Amerikába Péntek - Johnson Tündéhez, és férjéhez, Brandonhoz, ahol egy orosz koreográfussal hoztunk össze gyakorlatot, de ez igazából hármunk közös munkája, hiszen én már tudom mi a jó nekem, ami ráadásul szép és látványos. Nagyon szeretem Tündét, ha valamikor mondjuk szeretnék kimenni ösztöndíjra, abban is segíteni fog.

Előfordult nálad olyan, hogy elég, dörzsölje tovább a kezét ziával az, akinek három anyja van?
- A dohai Világkupa után teljesen magamba zuhantam. Úgy éreztem, hogy képtelen vagyok folytatni ezt az egészet. Csak néztem szét a teremben, hogy mit keresek én itt? Minek jövök be? Nagyon nehezen jutottam túl ezen az időszakon. Persze hiába mondogattam, hogy vége, valójában nem tudtam volna abbahagyni a tornát. Szeretem!

Érthető, a pályád elején jársz, sok van még benned. Mit vársz el magadtól?
- Korai volna még erről töprengnem. Arról szintén felesleges meditálnom, hogy mi leszek, ha nagy leszek, mert annyi minden érdekel, és nálam különben is mindig minden hangulatfüggő. Vonz esetleg az ügyvédi munka, de… mit tudom én… Ha valami érdekel, majd biztos hamar betanulom, ha unom, akkor meg úgyse…

A te családod olyannak képzelje földi halandó, amelyik mindent feláldoz a karrieredért?
- Szerintem igen, bár anyu „tagadja”, mikor erről beszélgetünk. Pest az öcsém életére nézve is jó döntésnek bizonyult, mert asztaliteniszező és itt jók hozzá a lehetőségek.

Ó, szóval van öcséd! Akit gondolom jó sokszor vertél el anno…
- Naná, hogy vertem, és mindig én győztem! Utána meg bünti jött a szüleimtől…

Úgy köll azt, a férfi csapva jó! Anyám, csak nehogy valami humortalan gyagya agy azt olvassa ki a beszélgetésünkből, hogy imádjuk az erőszakot, miközben csak poénkodunk. Apukádnak egyébként mi a foglalkozása?
- Oktatási igazgató…

Anyukád írt nekem egy kimondottan megható, gyönyörű mondatot. Mégpedig azt, hogy te vagy a példaképe…
- Azt mondja, csodálja bennem a képességet, hogy mindenre van energiám, időm, és mindent maximális odaadással végzek.

Ha épp olyan kedved szottyan…
- Jó, hát igen! De igazából tényleg van energiám, időm tornára, magántanulóként a Vörösmarty Gimnáziumban tanulásra, és van időm a barátaimra, családomra. Nem érti, miként csinálom. Én persze mindig rászólok, hogy jaj anya, neee… Fantasztikusan jó szülő, de valamiért azt állítja, hogy tőlem veszi az erőt például ahhoz, hogy akár tíz kilométereket fusson…

Mit vagy úgy oda ettől, ha te belekezdesz valamibe, én szintén odakapom a fejem! Akad mostanság valami bazi nagy esésből sebed, heged, orrtolulásod?
- Igen, nézd, itt van a külső combomon ez a szép „medve puszi”. Amikor olyanom van, akkor muszáj engem békén hagyni, csak ezt nem mindenki érti. Az EB előtt nyilván akadt nálam ilyen hangulat, érthető okokból. Viszont miközben a pesti Tornacsarnokban gerendáztam, állt tőlem öt méterre valaki, és dumált hozzám, én meg persze lezúgtam a szerről. Azt hittem, lecsapom az illetőt…

Milyen úri furfanggal tanulsz új elemet? Bedobsz előtte két felest?
- Nem rossz ötlet! (nevet) Az edzők épp azért vannak, mert tudják, hogyan vezessék rá az embert például egy csavarra. Lépésről lépésre haladunk, fokozatosan, alapos előkészülettel. Emlékszem, milyen boldog voltam, mikor tízéves korom körül először sikerült talajon dupla szaltót ugrani!

Látod magad gyakorlat közben kívülről?
- Igen, előfordul. Belül nagyjából érzem, jó helyen van-e a kezem, a lábam, milyen ívben ugrok, mások mit láthatnak a mozdulatomból. Később, mikor már magabiztosan megy valami, akkor az edzőnek alapvetően ennek külső kontrollálása és szinten tartása a feladata.

Forog a fejedben olyasmi, hogy oktatónak szegődj majd?
- Jaj, nekem semmi türelmem sincs a gyermekekhez! Engem nem is igazán szeretnek. Otthon van egy cicánk, de ő sem rajong értem különösebben…(nagyon nevet)

Valamelyik rólad szóló kisfilmben tetszett, mikor a felemáskorlátnak csak a fele volt ott, történetesen a felső vas. Gyönyörűen köröztél rajta, a fene se érti, miért Balázs Krisztián és Vecsernyés Dávid EB-érmes ezen a szeren?
- Na, majd rákérdezek, hogy ezt mégis hogy gondolták?! Félretéve a viccet, minden könnyített gyakorlat fontos része a felkészülésnek. Ez lépcsőfok ahhoz, hogy majd az alsó kar odakerüljön.

Melyik „gyakidra” vagy a legbüszkébb?
- Az ez évi, EB előtti országos versenyen végrehajtott gerendára. A pontszámom jó magas lett, hát, ennek aztán tényleg nagyon örültem! Elbírtam volna viselni ilyesmit magamtól az EB-n is.

feher nora 4

Ami késik, nem múlik. Mi motivál? A szereplési vágy?
- A siker! A maximalizmus, én már nem ronthatok! Biztos, hogy a szereplési vágy mindebben benne van, hiszen szeretem megmutatni másoknak, mit tudok. Sokáig nagy példaképem volt Nastia Ljukin, akinek az édesapja szintén olimpiai bajnok tornász, viszont életkorban felnőttem hozzá. Ezért már olyan szempontból figyelem, hova tudok, hova lehet még fejlődni…

Oly magasra biztos nem, ahova a magyar futballisták.
- Jaj, ne is mondd! Glasgowban elkövettem azt a hibát, hogy felmentem az M4 sportcsatorna oldalára, megnézni, mit írnak rólunk. Hosszasan keresgéltem, de vagy négy oldalon azzal foglalkoztak, hogy a Sevilla fociban elverte az Újpestet. Azt hittem, megüt a guta! Ez a hozzáállás mélyen sértő mindazokra a tornászokra nézve, akik naponta bejönnek a terembe és kemény munkát végeznek, majd csapatban hatodik helyet szereznek…

Ne idegeld magad, változtatni ezen lehetetlenség, viszont a magyar torna végre jön vissza a nemzetközi vérkeringésbe, az ez évi EB siker lélektani szempontból annyira kellett már…
- Igen, tavaly óta valóban kezdünk igazán belendülni, aminek az okáról ugyan fogalmam sincs, de jól érzékelhető mindaz, amit mondasz. Valóban fejlődésnek indultunk, itt a lányoknál egész jó a légkör, és nyilván senkinek sem közömbös, hogy milyen atmoszférába jár be napi x órára. Demotivált, megkeseredett emberek közt szinte lehetetlen volna olyan eredményeket elérni, mint amilyeneket mi most felmutattunk.

Úgy tűnik, lakás- és edző szempontból egyaránt nyugvópontra értél, kíváncsian várom a folytatást…
- Az biztosan lesz! A pályám elején járok felnőtt válogatottként, és nagyon remélem, hogy ez a pálya majd folyamatosan felfelé ível…

Úgy lesz Nóri, máshogy nem lehet, a próféta ketyeg belőled!
- Jó, de belőled is az ketyegjen…

Fajkusz Lory

© Copyright 1993-2018 Dr.Info All Rights Reserved! / Minden jog fenntartva!