Dr.Info - Egészség és Életmódmagazin

Cikkek
Betegségek
Receptek
Intézmények
Közösség
Ma Valter napja van. Holnap Endre és Elek napja lesz.
A+ A A-

Storczer Beáta: „A Gondolatnak teremtő ereje van!”

Interjú Storczer Beáta ex-tornásznővel, az 1988-as szöuli olimpia ötödik helyezettjével

Storczer Beáta ex-tornásznő, az 1988-as szöuli olimpia ötödik helyezettjeMindenkinek vannak olyan emberek az életében, akiket a szívében hord anélkül, hogy az a másik tudna róla. Mindenkinek vannak „rajongottjai”. Nekem ezek életre szólóan- a tornászok. Dr. Magyar Zoltán rátermettsége, Guczoghy Gyuri sármos, csupa szív közvetlensége, Csisztu Zuzu, Köteles Kriszta, Ladányi Andi, a Miskó-ikrek vagy Böczögő Dorina temperamentuma magával ragadó. Sok éve figyelem elbűvölten Kállai Zolit, remélve, hogy abból a sok ezüst éremből – akár csak Csollány Szilasnál – egy nap a Nagy Arany lesz. Megérdemli a sorstól. Lenyűgöz a férfi modell szépségű, magas és daliás Vecsernyés Dávid Világkupán szerzett nyújtós aranyérme, amit a minap nyert Portugáliában. Izgatottan nézek a szerek felé, ha Fehér Nóri lép oda, mert abban a kislányban nagyon sok van. S akkor még nem említettem a győri műhely szilaj csikóját, a Szűcs Róbert vezetőedzőtől „gyötört” Mészáros Krisztofert, és imádottamat, Fajkusz Csabit, aki ugyanott a női ág Főbácsija. A fiatalokról évek, a szerektől ellépettekről évtizedek emlékeit hordozom. Ugyanis én vagyok a NÉZŐ. Onnan a lelátóról.

Akit ma mutatok be portrémban az olvasónak, testében és lelkében csiszolt, ragyogó szépségű Gyémánt. Transzcendens. Egyszerre itatja át az Ég emelkedettsége és a Föld racionalitása. Újra látom magam előtt, ahogy kiskamaszként ül a buszon, és papírra írogatja a talaj gyakorlata elemeit. Olykor elmélyülten motyog, mozog az ajka: belül tornászik. Helytől és időtől függetlenül. Számomra az egyik legcsodálatraméltóbb Lény, akivel valaha találkoztam.

Storczer Beátát nem a tizenvalahány itthoni és számos külföldi érme, helyezése teszi naggyá a szememben, bár ott, Szöulban az a talajon szerzett ötödik hely kétségtelenül kimagasló eredmény a magyar női tornában. Elismerem az aerobikban elért sikereit valamint szerte ágazó tanulmányait, komoly végzettségeit is. Ám Emberré az a képessége teszi, hogy akivel beszél, azt szintén Emberré emeli. Tisztává, méltóságteljessé. Berki Krisztián olimpiai bajnok közelében éreztem hasonlót. Mindkettejük szeméből Isten jóságos, elfogadó szeme nézett vissza rám. Amíg készül az interjú egyetlen mocskos szó, szitok nem hangzik el tőle. Ez arra késztet, hogy én szintén kerüljem az obszcenitást. Miután elválunk, még napokig élem azt a lelki tisztaságot, ami rám sugárzott belőle. Ember vagyok. Méltósággal. Ez a fontos. Az adatok olvashatók interneten. Hogy volt a Bp-i Spartacus és a Bp.i Honvéd versenyzője, egykori edzői a csodálatos Ziszisz Tanaszisz és – sajnos, mára néhai – felesége, ma pedig egyéni személyi edző. Egy Patrícia nevű lánya van férjétől, Martinek János egykori öttusázótól, kétszeres olimpiai bajnoktól. Mégis jobban érzékelhető a következő gyönyörű gesztusból, Ki is Ő valójában: hatvan éves szülinapjára „Tani” bácsinak egy üvegdíszbe gravírozott fotót adott, amin ketten állnak a reptéren, Szöulból hazaérve. Ennél szebbet, egyénre szabottabbat edző nem kaphat! Igen, azt szeretném kimondani, hogy Bea LÁT. A többi tényleg csak adat…

Háh, Bea, mit szólsz, sikerült jó időre, jó helyre megérkeznem az interjúhoz! A férjeddel közel sem volt ekkora szerencsém. Nála pár éve akkorát kóvályogtam, hogy kis híján Malajziából kellett vissza navigálnia telefonon. Ha nem ilyen irgalmas, sosem készül el vele életem egyik legszebb anyaga. Te természetesen pöccre érkeztél…
– Az élsporttal valószínűleg megszokja az ember a pontosságot. Több évtizedig volt belőle részem! Egyébként is azok közé tartoztam, akinek ha szól az edző, hogy másnap reggel tízre legyen a teremben, akkor fél tízkor átöltözve, átvitt értelemben „vigyázban állva” vár a helyszínen…

Nekem ugyan szólhatott volna! Maximum vissza szólok…
– Én nem feleseltem, viszont mikor elfáradtam, egyszerűen megmakacsoltam magam, és akár fél órát álltam a gerendán magasba emelt kézzel. Kívülről nézve ennél idegesítőbb egy edzőnek a világon nem lehet.

Gondolom némi dühöngés után leszüretelt onnan, közbe kaptál egy jól irányzott frászt, mint a Fehér tenyér című filmben szegény kiscsákó.
– Te, egyáltalán nem éltem akkora terrorban! Abban a filmben nagyon ki vannak sarkítva, el vannak túlozva a testi-lelki fenyítések. Jó, olyasmit mondtak, hogy rendben, büntetésből irány ötven húzódzkodás a kötélen, és míg más vidáman evett, nekem ez volt az ebéd. De ha elfáradtam, tényleg nem tornásztam tovább, olyankor hét ökörrel nem tudtak odébb tolni! Persze a kimerültségtől a kötélről is leestem, lejött a bőr a kezemről. De az edzőm azt mondta, hogy megérdemlem, mert ha hülye vagyok, akkor legalább legyek erős. Az ilyen attitűd pedig – mint tudjuk pszichológiából – az izom mellett akaraterőt nevel.

Eleve jó minőségű tornász generáció tagja voltál, hiszen végre hajtottátok a penzumotokat, akár nézte az edző, akár nem. Ha kedve szottyant, nyugodtan kimehetett a teremből pitypangot szedni, tubarózsát festeni.
– Részemről igen! Pedig nehezen indultam, hiába mondták az edzőim, hogy nálam gyorsabb kislányt még nem láttak. Csak elkezdték sorolni a feladatot, de én már végre hajtottam. 150-en indultunk a Ziszisz Tanaszisz házaspárnál, viszont pár év után magam maradtam. Egy iskola tornatermében dolgoztunk, elég mostoha körülmények között. Az edzőkkel mi, hat-hét éves gyermekek cipeltünk ki a szertárból mindent. Aztán szereltünk össze majd szét, és vittünk vissza mikor végeztünk. Ráadásul nagyon merev voltam. Erre az edzőm kitalálta, hogy otthon az esti mesét angol spárgában nézzem…

Medve anyám…
– Ez naponta negyed órát, húsz percet jelentett, de én végig csináltam iszonyatos fájdalmak, kínok között. Szépen ki is lazultam, miközben eldőlt, lesz-e belőlem tornász. Ugyanis Tani bácsiék ezzel a feladattal főleg a pszichés adottságaimat tesztelték. Gondolok itt olyasmire, hogy fájdalomtűrő képesség, kitartás, küzdő képesség, vagy az edzői tekintély elfogadása…

Minek a mije?! Ámulok és bámulok… velem alig bírt anno az edzőm, pedig karatésként kaptam tőle sok-sok „zakót”, és akadt pár danja. De kizárólag felnőtt fejjel láthatja tőlem a neki járó tiszteletet. Addig annyi csörténk volt, hogy érthetetlen, miért nem vagyok olimpiai bajnok vívásban.
– Én a több évtizedes tornász pályafutásom során sosem kérdőjeleztem meg a döntésüket, fantasztikus edzőpárosom volt!

Nálunk sem az edzővel akadt gond, elhiheted...
– Nagyon jól tudtak engem kezelni. Tani bácsinak az a mega-mega nyugalma… Akárhányszor találkozom vele, mindig érzem azt a meleg, nyugodt, szeretettel teljes légkört. A szüleimnél jobban ismertek engem, igaz, sokkal több időt töltöttem velük. Mikor l996-ban Tani bácsi felesége, Márti néni meghalt, nagyon kiborultam…

Szerintem vigyáz rád Odaátról… ha már a szüleidet említetted…
– Nagyon büszke vagyok arra, amit példás házasságban, egymást támogatva elértek az évtizedek alatt, pedig csak magukra számíthattak!

Picit kifejtenéd?... Persze nem „intim pistáskodni” akarok.
– Apunak rendkívül nehéz gyermekkora volt, a nagyi egyedül nevelte őt a nővérével, mert a papa taposó aknára lépett. Úgy gondolom az, hogy apa nélkül nőtt fel, később rányomta a bélyegét arra, miként akar minket az öcsémmel felnevelni. Eredetileg focizott, elég nagy tehetséggel, viszont mivel nehéz időszakban született, sok álma nem teljesült. Azt hiszem ezeket rajtam, rajtunk keresztül akarta véghez vinni. A kilenc évvel fiatalabb öcsém szintén focistának készült, csak egy zöldgally törés után már nem mert belemenni komolyabb akcióba, így véget ért a pályafutása. Húsz évesen nekivágott a nagyvilágnak, kiment luxus hajóra, majd utána a Dunán kezdett hajózni, ahol megismerte a feleségét. Két gyermekük van, nagyon szép házasságban él, és vállalkozóként találta meg önmagát. Anyukám úgy került Pestre, hogy az ide tartó nővérével küldte fel őt a nagyim. A fonóban három műszakban dolgoztak, ott ismerkedtek meg apával. A szüleim máig aktívak, hetven évesen még a fejükbe vették, hogy költöznek, hát egy merő frászban voltunk az öcsémmel!

A költözködés nagy hobby, hidd el. A pestszentlőrinci kertes ház előtt a szintén helybéli, egykori KISZ telepen laktatok, szemben az általános iskoláddal…
– Az ének terem ablakából szinte át tudtam integetni anyának, hogy mit főzzön ebédre, mert az öcsémmel épp gyeden volt. Ötödiktől aztán a Szávay utcába kerültem Kispestre, végül jött a Vörösmarty gimnázium szintén sport osztályban, ahol az utolsó két évet magántanulóként csináltam végig a Ladányi – Csisztu – Én „triumvirátusban”. Mivel elég messze laktunk és délelőtt, délután folytak edzések, mindhármunkat beköltöztettek egy kollégiumba. Ezért nem kellett olyan sokat utaznunk, viszont akár este kilencig lehetett minket „kínozni” a tornateremben. Lukács Józsi bácsinak például az lett a perverzitása, hogy este fél kilenckor még feltétlenül menjek fel a gerendára. Szegény portás néni már indult volna haza, a kulcsát húzogatta a korláton…

Cserébe nyertél tízen valahány magyar bajnokságot, és Szöulban a bravúros ötödik helyet érted el talajon! Maga a csapat pedig nyolcadik lett. Ha nem lépsz el egyik elemnél, tuti dobogón állsz…
– Ja, röhögtünk is mikor megláttuk, hogy magyar versenyen, gerendán aranyat kapok, annyira utáltam azt a szert! Szöulról tudni kell, hogy a magyar női torna történetében mi akkor gyakorlatilag történelmet írtunk Ladányi Andival, Csisztu Zsuzsival, és a Miskó ikrekkel, Ágival és Zsuzsival.  Nekem egyébként csak úgy tíz éve esett le, ki vagyok valójában ebben a sportban. Ami az ottani helyezésemet illeti, az sportdiplomácia, mert eredetileg a harmadik helyre vártak, csak az amerikai bírónő elfelejtette megadni nekem hozzá a pontszámot, bár mi előtte az ő versenyzőjüknek megadtuk.

Már hogy micsoda?... Erre varrjunk gombot, mert nem igazán értem „hány éves a kapitány”…
– Akkor kezdem az elején. Pontozásos sportágban eleve nehéz úgy eredményt produkálni, hogy a bírónő az adott napi hangulatában, szubjektíven dönt. Ráadásul az, hogy valakit favorizáljanak olimpiára legalább négy év. Legalább ennyi ideig kell folyamatosan jól teljesítenie a tornásznak ahhoz, hogy előre tudjon lépkedni az ismertségi listán. Időbe kerül, amíg valakiről kimondható, hogy fogja hozni azt az eredményt, amit elvárnak tőle. Ezért a négy év alatt a világ bírái minden nagy verseny előtt összegyűlnek, megnézik kik az adott országok favoritjai, majd sportdiplomáciai szempontból támogatják egymást…

Egyem is meg őket! Mondjuk nálad szerintem jogos, hiszen a szöuli talajgyakorlatod álomszép, rákerestem a YouTube-on. Azok a lágy, ívelt mozdulatok, azokkal a hosszú végtagokkal… Pazar, na, Pazar!
– A hosszú végtagjaimon látni, hogy nekem termetre alapvetően még nőnöm kellett volna…

Nekünk így pont jó vagy! Te, kérlek, ahogy megnyerted az ötödik helyet, rögtön másnap azt a Martinek Jánost támogattad „puszi szempontból”, aki egyéniben és csapatban is olimpiát nyert öttusában. De tudod mit? Inkább ne szépítsünk: híres fotó készült arról, hogy spontán és frontálisan csókolgatod...
– Mi előtte egy párnak számítottunk, de az olimpia miatt azt kértem tőle, függesszük fel a dolgot, mert kizárólag a versenyre akarok koncentrálni. Féltem, hogy valamiképpen megzavar ez a barátságnak álcázott szerelem. Szóval gyakorlatilag szakítottunk. Erre másnap, az ötödik helyem után az akkori főtitkár, Forgách Róbert ül az ágyamon, és közli, hogy induljak, mert Jani már fut, mindjárt célba ér és valószínűleg nyer. Én, a nagy engedelmes, aki mindig végrehajtottam, amit mondtak, rohantam le az akkreditációs kártyámmal, de a negyedik biztonsági ellenőrzésen fennakadtam. Angolul magyaráztam az őrnek, hogy engedjen, hát mindjárt nyer a férjem! Igen, tényleg ezt mondtam, igaz, akkor épp nem jártunk. Engedett bár jött utánam, Jani pedig valóban győzött. Egy újságíró meglátott a tömegben, előre húzott, és „ráuszított”! Mindenki kérdezte ki vagyok, mire az újságíró közölte, hogy a menyasszony… Hú, lett nagy öröm, jöttek, hogy akkor azt a csókot legyünk már kedvesek megismételni. Hahh, persze, mert az csak úgy megy, hogy „csapó kettő, és… tessék, felvétel!”…Na, ez a te spontánnak mondott csókod, ezt látni a sport könyvben..

A köztetek dúló szép szerelemnek mára van egy felnőtt nővé érett, gyönyörű gyümölcse, úgy hívják Patrícia. Annyit elárulhatunk, apás szüléssel.
– Nagyon örülök, hogy Jani ott volt velem, legalább látta, mennyit szenvedek. Öt fájdalmas órát vajúdtam, végül még az orvos is meglepődött, milyen nagy bennem a baba. Kész csoda, hogy világra hoztam „császár” nélkül. Előtte a terhességem alatt átéltem vesegörcsöt, amitől azt hittem menten megszülök. Viszont a hányós első hónap után szerencsére a nagy részét már úgy aludtam át, mint egy medve, aki elvermeli magát. Patri ikerterhességnek indult, de a tizenkettedik héten sajnos eltűnt a tesó. Én úgy gondolom belé, és fiú lehetett, mert mikor óvodába vittem szólnom kellett a nevelőknek, hogy figyeljenek mivel erőszakos, kemény kislányom van, akiben vagy öt fiú veszett el. Két hét múlva mondták, hogy anyuka téved, legalább húsz! Tipikusan az a gyerek volt, akit a csillárról kellett leszedni, ezért nagyon ritkán lehettem az az ugyuli-bugyuli mama, de ezt a tornász múltam talán eleve indokolja. A kamaszkorát épphogy túléltük, ő is úgy gondolja, hogy akkoriban nehéz lehetett vele. Mára kimondottan mély a kapcsolatunk, és jó gyerek lett belőle. Igazi társam spirituális szempontból, hálás vagyok, hogy Ő ide, nekem született. Többször megköszönte már a nevelésem és azt, hogy ilyen módon, így nőhetett fel, miközben mindvégig önmaga maradhatott. Annyit még elmondanék, hogy a sport utáni, következő lépcsőt eleve az Anyaságnak szántam, és amit én elgondolok, az mindig bejön…

Storczer Beáta férjével, Martinek Jánossal és lányukkal, Patríciával

Storczer Beáta férjével, Martinek Jánossal és lányukkal, Patríciával

Amikor a lányod közénk érkezett a Föld nevű bolygóra nem csak az apás szülés volt kuriózum, de a Patrícia nevet sem ismertük túlzottan…
– A névválasztásban tudattalanul anyukám példáját követtem, már felnőttem mikor ezt elmesélte nekem. Az ő életében volt Beáta nevű valaki, és elhatározta, hogy ha lánya lesz, így fogja hívni. Én egy olasz tornász lánynál szerettem meg a Patrícia nevet, és elhatároztam, hogy ha lányom lesz, így fogom hívni.

Szerencsés sorozat az életed…
– Ez nem feltétlenül a szerencse…

A Vonzás Törvénye?
– Igen, abszolút! Már gyerekként is ösztönösen spirituális alkatnak számítottam, pedig még azt sem tudtam mi az. Amit eldöntöttem vagy akartam, az mind bejött, mert a Vonzás Törvénye valóban működik akár tudatosul bennünk, akár nem. Persze azért tettem a céljaimért, sőt képeztem magam több vonalon. Patri másfél éves volt, amikor beiratkoztam a Testnevelési Egyetemre és levelezőn elvégeztem a torna szakedzőit. Nagy szívfájdalmam, hogy mai napig nem kamatoztathatom ezt a sportágban, sérelmeztem is Guczoghy Györgynek. Csisztu a média, a diplomácia és a „jogászkodás” révén közel maradt a sporthoz, Ladányi és a Miskó ikrek pontoznak versenyeken. De én?... Mindegy, már megtettem az első lépéseket, elkezdtem kijárni versenyekre, ahol nagy szeretettel fogadtak. Aztán tanultam többféle pszichológiát, tapelést, testanalízist, és ma egyéni személyi edző vagyok, amit 2000-ben elsőként végeztem el az országban.

Ahogy hallgatlak, úgy érzem nem hibás senki. Egyszerűen csak nem vonzottad még vissza magad a torna világába, de ha ott a helyed, oda fogsz kerülni. Dr. Magyar Zoltán húsz év állatorvosi munka után tért vissza, Guczoghy Gyuri csak akasztott ember nem volt jó pár évig, és most tessék! Az imádott Fajkusz Csabim mindvégig Győrben akart dolgozni, és tessék!... Mindegyiküknek lőn’, ahogy akarák’, pedig úgy tudom materialisták…
– Igen, valószínűleg erről is szó lehet, mert érzek még magamban annyi erőt, hogy kineveljek egy generációt olimpiai szintig. Visszakanyarodva a tanulmányaimhoz, egyetem után az aerobik felé mentem Sinkó Andrea közreműködésével. Magyar bajnokságot nyertünk, és az első VB-n ötödikek lettünk párosban Szegedi Ferenccel.

Én Szöulhoz kanyarodok vissza. Fantasztikus volt, mikor az utcában, ahol akkoriban laktál, molinót íveltek a kocsiút fölé, azzal a felirattal, hogy „Szép volt Beja!”…
– Te, ahogy hazavártak az hatalmas élményt jelentett! Mikor a repülőtéren itthon leszállt az aranygép, a még meglévő Budapest Sportcsarnokban fogadtak hivatalosan minket. Az első hat helynek levetítették a produkcióit. Na, én elkeveredtem valahogy a többiektől, és olimpiai formaruhában elindultam haza Pestszentlőrincre. Felmentem Kőbánya-Kispesten a buszra, és mikor leszálláshoz jeleztem, a sofőr bemondta, hogy óriási tapsot kér az olimpiai ötödik helyezett Storczer Beátának, megköszönve az örömöt, amit okozott. Tombolt a busz! Egészen oda voltam…hú, hát felismertek! Utána megláttam az utcán ezt a bizonyos transzparenst, amit említettél… állt kinn az utca népe…

Gyönyörű lehetett…
– Az… Na, ilyen rivaldafény után kell valakinek talajt találnia, miután abbahagyja a sportot! Addig napra pontosan leosztva kap minden támogatást, percre beosztott napi ütemtervet, amiből hirtelen kikerül a semmibe. Elvágódik a köldökzsinór. Ott áll az út közepén légüres térben, és hirtelen fogalma sincs, mit kezdjen magával. Ez az oka annak, hogy sokan depresszióba esnek, lezüllenek, hiszen egyszerűen nincs olyan szervezet, amelyik átsegítené őket a váltáson. Szívesen részt vennék egy ilyen szervezet létrehozásában, működtetésében.

storczer beata 3

Téged nem csak a folyamatos tanulmányok, hanem a rendkívül mély hited is segített…
– Így van, viszont nem választanám szét a kettőt. Én felnőttként szerettem meg nagyon a Tudást, a tanulást, élvezem, ahogy folyamatosan tágul tőle az elmém, a szellemem. A lányom ugyanezt az utat járta be. Egyébként a lélekvándorlásban hiszek, és következő életemben férfi akarok lenni. Ne nézz így rám, hát ugyan, mi gondjuk nekik az életben?! A szerető anyuka mellől odakerülnek a szerető hitves mellé, akivel még ágyba is bújhatnak! Tehát pozitívumból pozitívumba csöppennek…

Már ha az asszony nem Földre hullott boszi, és nem semmizi ki őket, mert akkor mehetnek az utcára…
– Bennem ez fel sem merülne. Gondoskodó, Teréz Anya típus vagyok, mindenbe bele teszem a szívemet, a szeretetemet. Szeretem és megfigyelem az embereket, amivel már sokszor visszaéltek. A gyerkőcöm szokta mondani, hogy anya, te olyan vagy, mint egy préri kutya. A sivatagban feljön a kis verméből, jól körbenéz, magába szed minden rezdülést, információt, majd gyorsan vissza bújik. Ezek függvényében mikor felbukkan a másik lyukon, már tudja, merre kell néznie. Haláli, nem?

Az!
– Ha már említetted a boszorkányt, én szinte teljesen az anyai nagyim vagyok, aki valóban annak számított…

Jaj, mesélj! Olyannak, akit pár évszázaddal ezelőtt még eltüzeltek volna?
– Igen! Tőle jön a spirituális vonalam. Gondolati szintem szoktam kommunikálni vele meditáció közben, Isten nyugosztalja őt…

Az ilyen szép, érett, transzcendens Lelkek, mint amilyen te vagy, szeretik a kultúrát…
– Amennyiben az tradicionális és nem vulgáris! Borzalmas, mikor művészetre hivatkozva mindenféle obszcenitás és szenny jön ki a színészek szájából. A b…megek és a „megduglak a színpadon” nem az én világom. Viszont kedvelem a táncos musicaleket, és abszolút szerelmese vagyok a kortárs balettnek. Szóval a Carmina Buranát a Szegedi Kortárs Balett előadásában mindenkinek ajánlom. Miután láttam a MÜPA-ban, zokogva futottam ki, és közel sem én voltam az egyetlen, akit ennyire megérintett. Tévét keveset nézek, de szeretem a jó könyveket…

storczer beata 4

Kell az áttisztító katarzis, mert a világ rossz irányba halad…
– Nem szabad ezzel foglalkozni, hiszen a gondolatoknak teremtő ereje van! Gondolj a jóra, mert a Vonzás Törvénye valóban működik. Igaz, a mai világ képtelen befogadni a szeretetet, a gyengédséget, de ez nem jelenti azt, hogy nem igényli, és nincs szüksége rá. Tudom, hogy sokan belül megkeseredtek, a keserű, vagy a gyakorlatilag halott lelkük mozgatja a fizikai testüket, de ennek miért kellene így maradnia?! Mindenki okkal jött ebbe a világba, okkal az, aki és okkal él úgy, ahogy. Ez feladatokat ad, amiket meg kell oldani. Ráadásul, ha lépsz, segítséget kapsz az utadon. Szóval nagyon rossz elképzelés a gonoszsággal foglalkozni, mert e közben csak mérgezed a saját lelkedet. A szeretetre kell törekedni.

Ütős záró gondolatsor! Én sok szeretetet kaptam tőled ebben a bő másfél órában, egy finom, meleg teával. Köszönöm…
– Én köszönöm, hogy megkerestél…

Fajkusz Lory

 

Kapcsolódó kifejezések: Fajkusz Lory  Martinek János  Storczer Beáta 
© Copyright 1993-2018 Dr.Info All Rights Reserved! / Minden jog fenntartva!