Ma Alfonz napja van. Holnap Farkas napja lesz.
A+ A A-

10 okos megoldás nehéz betegekhez

orvos beteg kommunikacio vizitDr. Sterling Ransone virginiai háziorvos minden egyes alkalommal már előre rettegett, amikor a vizitekre rendszeresen az aggodalmaival teleírt jegyzetfüzettel érkező beteg jelentkezett be rendelésére, úgy érezte, muszáj megoldást találnia erre a helyzetre. Manapság már minden vizitet azzal kezd, hogy megnézi a listát. Ennek segítségével már előre tudja fejben csoportosítani és megválaszolni a panaszokat, miközben a beteggel az aznapi alkalom során körbejárandó tüneteket próbálják azonosítani.

„Amikor először láttam az írótömböt, nem hittem a szememnek – különösen, amikor a lap aljához érve lapozott egyet a páciens”

– idézi fel.

Dr. Ransone úgy érezte, muszáj megoldást találnia a helyzetre. Manapság már minden vizitet azzal kezd, hogy megnézi a listát. Ennek segítségével már előre tudja fejben csoportosítani és megválaszolni a panaszokat, miközben a beteggel az aznapi alkalom során körbejárandó tüneteket próbálják azonosítani. Az orvos stratégiája, hogy ezt a két panaszt felírja a táblára, hogy ezzel is segítse a fókuszálást. Betege ettől úgy érzi, meghallgatják, a legfontosabb kérdéseire választ kap. Az alkalom végén új időpontot is kijelölnek a többi aggodalom átbeszélésére.

Akár mérgesek, akár szoronganak, beszédesek vagy szűkszavúak, gyakran érezhetjük úgy, hogy a páciensekkel való munka igazi érzelmi hullámvasút – véli Dr. Terry Schraeder, aki az orvos-beteg kommunikációról könyvet is írt. Amikor pedig ez a helyzet, elengedhetetlen nem csak a beteg, hanem az orvos és a kollégák számára is, hogy a megfelelő szavakat találjuk meg. Szinte minden orvosnak van egy-két kihívást jelentő betege. Mindez frusztráló lehet – ám a legtöbben azért végül kialakítanak olyan megküzdési módokat, melyekkel a nehéz betegekkel egyszerűbbé válnak a találkozásaink.

A Medscape tíz jellemző szituációt és megoldásukat gyűjtötte össze

(Az írás elsősorban orvosoknak szól, de véleményem szerint sok beteg tanulhat belőle és kezelő/gondozó orvosát is jobban megértheti – a referáló, Dr. Fövényi József diabetológus megjegyzése).

1. Amikor a beteg nem mondja el, mi a baja

Dr. Gary LeRoy családorvos szerint sok beteg számára kellemetlen a tüneteikről beszélni, emiatt pedig egyfajta keringőt járnak: „Mindenről beszélnek, ami az életükben épp történik és egészen addig várnak az izzadásig fokozódó mellkasfájdalmuk említésével, amikor már a kezem épp a kilincsen van”.
Amikor Dr. LeRoy úgy érzi, a beteg kerülgeti a forró kását, a szemébe néz és megkérdezi, van-e még valami más is. Ha ez sem működik netán, tényleg feláll és a kilincsre teszi a kezét. Ekkor a páciens általában ráeszmél, hogy az orvos indulni készül, s végül csak előhozakodik a panaszával.

2. Ha a látszat csal

Gyermekgyógyászként Dr. Susan Kresslynek bőven kijut síró babákból, flegma kamaszokból és követelőző szülőkből. Ezért amikor nemrégiben arra lépett be a vizsgálóba, hogy a gyerek az asztal alatt kuporogva azt üvöltötte: „Fogd már be, elegem van! Az agyamra mész!” – hamar rájött, hogy kis betege csak azokat a mondatokat ismétli, amiket otthon hall.
Dr. Kressly tudta, hogy ez a vizit bizony nem az oltásról vagy gyógyszerekről fog szólni. Ehelyett inkább beszélgetni fognak. Megkérte az egyik ápolót, hogy a szomszéd szobában játsszon a kislánnyal, amíg ő leül az édesanyával foglalkozni. A beszélgetésben az anya megnyílt és kiderült, rendkívül stresszes az élete, ami kihat arra, ahogy a gyerekével beszél. Az orvos ekkor fel tudott ajánlani olyan intézményeket és szolgáltatásokat, melyek támogathatják őket ebben a helyzetben. Kressly úgy látja, néha ezek a beszélgetések fontosabbak, mint amilyen hatást egy-egy vénnyel el lehet érni.

3. Miért sír a páciens?

Arra megyünk be a beteghez, hogy vigasztalhatatlanul zokog – a rutinvizsgálatnak vagy egyszerű kontrollnak tehát annyi.
Dr. Kressly nemrégiben arra lépett be az eredetileg csak kontrollnak induló alkalomra, hogy serdülő páciense és édesanyja is sírtak. „Az ilyen helyzetben muszáj a humanitást előtérbe hozni. Odébb tettem tehát a gépemet és megkérdeztem, megölelhetem-e őket. Mindketten felálltak és egy csoportos ölelést kezdeményeztem. Ekkor tudtam, hogy a puszta utánkövetés helyett valami egészen más vár ma rám.”
Kiderült, hogy az anyánál frissen diagnosztizáltak egy daganatot és ezt épp az imént mondta el fiának. Kressly ezt követően az egész alkalmat arra használta, hogy a diagnózisról beszélgessenek és segítsen feldolgozni a hírt. A gyerekgyógyász szerint meg kell tanulnunk úszni az árral és azzal dolgozni, amit a beteg hoz. Néha ugyanis megpróbáljuk a saját ügymenetünkbe erőszakolni a pácienseket – a legtöbbször teljesen feleslegesen.

4. A beteg, aki már dühösen érkezik

Egyszerűbb hatékonyan lefegyverezni a dühöngő vagy sértő módon viselkedő pácienst, ha nem a derült égből kapjuk a nyakunkba – vallja Dr. Ada Stewart háziorvos. Ha előre tudjuk és megértjük a beteg haragját, akkor elkerülhetjük, hogy defenzívvé váljunk. Emellett ha indokolt, így könnyebben tudunk tőle bocsánatot kérni és összességében is nyugvópontra terelhetjük a szituációt.
„Ha azt mondom nekik – „Már a recepciónál hallottam, hogy Ön valami miatt nagyon mérges, segíthetek valamiben?” – azzal segítséget ajánlok és félreteszem saját magamat. Az esetek 99 százalékában ez működik és a betegek megnyugszanak” – magyarázza.
Kérjük meg kollégáinkat, szóljanak előre a dühös páciensekről. Gyakran nem csak kellemetlen, ha arra érkezünk, hogy valaki azonnal ránk förmed – hanem defenzívekké válhatunk vagy mi magunk is dühbe gurulunk. Beszéljünk munkatársainkkal és osszuk meg velük, miért is szeretnénk előre tudni az ilyen esetekről.

5. Síri csend a vizsgálóban

Dr. Schraeder hangsúlyozza, hogy a kommunikáció nem csak a szavakkal történik. Szerinte mindannyian olyannyira tartunk a beszélgetésben bekövetkező szünetektől, hogy inkább locsogással töltjük ki ezeket. A közösen megélt csend azonban lelassítja a rohanást, segít megfigyelnünk a beteget és lehetőséget ad neki is arra, hogy spontán módon felhozzon valamit.
Fontos odafigyelnünk ugyanakkor arra is, hogy a páciens nem azért hallgat-e, mert valamilyen kérdéssel nehezen birkózik meg vagy nem tud előhozakodni egy panaszával. Érdemes emiatt mindig megkérdezni a betegeinktől, hogy is vannak, van-e valami amiről szeretnének beszélni.

6. A beteg zaklatott és nem tudja folytatni a vizitet

Mindannyian ismerjük a kihívást, amit a ketyegő óra melletti értő figyelem jelent. Dr. Stewart javaslata az ilyen helyzetekre, hogy tartsunk szünetet. Ezalatt a beteg rendezheti magát és mi is haladunk valamennyit a munkánkkal.
Nemrégiben egy öleléssel, zsebkendőkkel és 15 percnyi aktív figyelemmel nyugtatta meg egyik páciensét. Eljön azonban az idő, amikor a többi betegre is tekintettel kell lennünk, ezért azt mondta: „Most kimegyek egy pár percre, ezalatt ihat egy kis vizet, megmoshatja az arcát és egyedül lehet. Utána visszajövök és beszélhetünk még.”
Gyakran nagyon hasznos a szünet beiktatása. Dr. Stewart ezalatt például két másik beteget is el tudott látni. Mikor visszatért, addigra síró páciense megnyugodott és az orvosnak már csak el kellett irányítania a megfelelő helyekre, ahol adekvát segítséget kaphat.

7. Szorongó betegünk folyamatosan hívogat

A betegek szorongásait a legjobb, ha megtanuljuk kreatívan kezelni. Dr. Kressly szerint néha az a legcélravezetőbb, ha a kihívást jelentő beteggel kilépünk a megszokott keretekből. Egy olyan anyát idézett fel saját praxisából, aki minden péntek délután betelefonált hozzájuk, hogy azon nyomban meg kell nézniük a kislányát.
Miután több héten keresztül is makkegészségesnek nyilvánította a gyereket, Kressly megkérte a munkatársait, hogy a nap utolsó időpontjára hívják be az édesanyát, hogy beszélgethessenek egy kicsit minderről.
Kiderült, hogy a nő szinte állandóan szorongott és a saját családja is teljesen elbizonytalanította szülői kompetenciáiban. A hétvége, amikor nincsen iskola, különösképpen aggodalommal töltötte el. A helyzetet megértvén Kressly megszervezte, hogy egy házi ápolójuk minden péntek reggel benéz az anyához és támogatja abban, hogy magabiztosan induljon neki a hétvégének.

8. Az állandóan beszélő beteg

Bizonyos betegekkel szükség van a stratégiai tervezésre, hogy az idő szűke ne emésszen fel minket teljesen. Történhet ez szavak nélkül is, ám a jól átgondolt időzítéssel mindenképp javulni fog a kommunikációnk is – kiváltképp, ha a betegünk igen szeret csevegni.
Dr. Ransone és csapata minden áldott nap ennek szem előtt tartásával szervezik meg a rendelést. Ennek segítségével kis extra időt kapnak azok a betegek, akiknek rengeteg a mondanivalójuk.
Az orvos egyik legnehezebb betege egy fibromyalgiában szenvedő bipoláris nő volt. Mindig a rendelés legutolsó időpontját adták neki, mivel a mániás epizódok során nehezen koncentrált. Ha több időt adunk a páciensnek, azzal nem csak arra kap lehetőséget, hogy végigmondja a mondandóját, hanem mi is figyelmesebben és türelmesebben hallgathatjuk.
„A medicina egyszerre nagy kihívás és kirakós játék is. Ha az idő szűkét enyhíthetjük, az sokat segít a szakma gyakorlásában” - véli Ransone.

9. A beteg, aki nem nem beszél a kezelésről a családjának

Az efféle helyzetekben a hozzátartozóból könnyen szövetségest faraghatunk magunknak. Amikor Dr. LeRoy úgy érzi, hogy a betege nem igazán vonódik be a kezelésbe, gyakran arra kéri őket, hozzák el egy családtagjukat a következő alkalomra.
Ekkor aztán feleleveníthetjük a pácienssel folytatott korábbi beszélgetésünket a gyógyszerek megfelelő szedésével kapcsolatban. Ilyenkor szokott kiderülni, hogy a hozzátartozó nem is tud semmit arról, hogy szerettének egyáltalán felírtak valamit. Ebben a pillanatban pedig új szövetségesünk születik.

10. A követelőző beteg, aki mindent jobban tud

Legyen szó akár antibiotikumról a gyerek fülgyulladására vagy éppenséggel opioidokról a hátfájásra, egyes betegek könyöröghetnek, sértegethetnek, hazudhatnak vagy valamilyen más módon megpróbálhatnak manipulálni bennünket. Ilyen esetben a leggyakrabban nemet mondunk és azt írjuk fel, amit tudásunk és tapasztalataink alapján a legmegfelelőbbnek tartunk. Meg kell bíznunk saját klinikai döntésünkben.
Dr. Alan Schwartzsteinnak bevált mondata van ilyen helyzetekre. Nemrégiben visszautasította kontrollálatlan diabeteses, szívbeteg, hipertóniás betege kérését a bokaműtétre. Habár megértette betege frusztrációját, el is magyarázta álláspontját, de nem volt hajlandó vitába szállni. Azt mondta neki: „Ne haragudjon, de nem érezném jól magam, ha más döntést hoznék”. Végső soron úgyis azt kell tennünk, ami szerintünk a legjobb a betegnek.

(Forrás: Medscape nyomán Webdoki, 2019. november 22.)

 

© Copyright 1993-2020 Dr.Info All Rights Reserved! / Minden jog fenntartva!