Dr.Info - Egészség és Életmódmagazin

Cikkek
Betegségek
Receptek
Intézmények
Közösség
Ma Ilona napja van. Holnap Huba napja lesz.
A+ A A-

A játékszenvedély titkai

nyerogep.jpg

„A játszótársam, mondd akarsz-e lenni? Akarsz-e mindig, mindig játszani?” – kérdezi szerelmesétől kamaszkorunk bálványa, Kosztolányi, hogy aztán a művészet és a pszichológia izgalmas határvidékei felé vezető úton még le is körözze őt József Attila: „Csak az boldog, ki játszhat ...”

A költők szerint csak a Játékos Ember, a Homo Ludens lehet önfeledten, a depresszió kísértő árnyéka és gyanakvó agresszivitások nélkül gyermekien boldog. Sigmund Freud, a pszichológia nagy mágusa egyenesen az emberiség boldog gyermekkorába visszavezető út legszebb ajándékának, a földi lét gyönyörűségének tartotta a játékot.

Miért utáljuk akkor mégis a szenvedélyes játékosokat, a rulettkaszinók link törzsvendégeit, a pókercsaták simlis antihőseit, a black jack-függőket, a Magyarországon is harmincezer példányban csattogó zakatoló pénznyerő automaták túszait, lóversenypályák vesztes szelvényszaggatóit? Hogyan lehet az, hogy a játékszenvedélyt az orvosi szakirodalom valóságos tragédiának írja le?

Játékszenvedély: nem véletlenül hasonlítják a droghoz, a súlyos alkoholfüggőséghez, hiszen betegség ez is, méghozzá nem is ritka, ám gyógyítható, kezelhető

Alapja az agy biokémiájában keresendő, s ugyanaz a szerotoninzavar lappanghat a mélyén, mint a depressziónak, így rokon vele. A szakirodalom tanúsága szerint egy másik anyag, az endorfin termelődésének szintje is befolyásolja az ilyen magatartásban megjelenő kórképet: mivel a nyugtató hatású, boldogsághormonnak is nevezett endorfin megfelelő mennyiségű termelődését segíti elő a beteg embernél a játék.

A laikus többség persze ezekkel a folyamatokkal nincs tisztában, s pusztán a logikus gondolkodást vagy éppen az acélos akaraterőt kéri számon a játékszenvedély rabjától. Nem véletlenül írtunk szenvedést: hiba volna azt hinni, hogy a beteg felhőtlen boldogságban éli meg a játék óráit: valójában korábbi kínzó szorongását és feszültségét akarja oldani, s érezni újra azt az eufóriát vagy épp nyugalmat, amit a játék (s nyomában az agy működése) nyújt.

Persze nem mindenki beteg, aki egyszer-egyszer betér a kaszinóba vagy csupán a Vidámparkban próbálja ki szerencséjét. A lottózókra sem mondhatjuk, hogy valamennyien egy súlyos szenvedély rabjai. Ám a kényszeresen cselekvőkre éppúgy egy iparág települt, mint a csupán szórakozni vágyókra, s őket sem engedi szabadulni.

Aki naiv rabja lesz a talmi reménynek, már nem szabad ember többé...

Mindig növelni kell a tétet, hogy visszahozza korábbi veszteségeit. Jobb esetben újra és újra megpróbál leszokni, de már nem tud. Las Vegas vonzáskörben 2 millió a regisztrált szerencsejáték-szenvedélybetegek száma, nálunk 4000-6000 körül lehetnek. Ők azok, akik minden rossz, borongós hangulattól gyorsan megszabadulnak, ha játszani kezdenek egy luxus játékterem varázslatos hangulatában. Mások szenvedélyüket a lebujok automatáin élik ki.

Később persze hazudozni kell a családnak arról, hogy hova is folyt el a pénz. Egy idő után a „játékos” fűnek-fának tartozik, vagy éppen sikkasztással, vagy egyéb bűnös úton igyekszik megszerezni a kockáztatnivalót. Könnyen elveszti állását, önbecsülését, barátait, életkedvét, s elvész maga az élet is, hiszen a játék ilyenkor már életre-halálra megy.

A szerencsejáték „iparága” szép csendesen, egy évtized alatt szinte húzóágazat lett a magyar gazdaságban. Nyolcvanmilliárd forint fut át esztendőnként tizenháromféle szerencsejátékon, s a költségvetés húsz milliárdot kap közvetlen adóként a nyereségből.

Csak remélni lehet, hogy ebből a pénzből fejlődhet a pszichiátriai gondozóhálózat is, amelynek segítségével hosszú távra visszanyerheti nyugalmát a beteg, s nem mellékesen elterjedhet az információ: miszerint ez is egy betegség, amelyet kezelni kell és lehet.

Címkék:
Kapcsolódó kifejezések: játékszenvedély 
© Copyright 1993-2018 Dr.Info All Rights Reserved! / Minden jog fenntartva!