Szorongásos zavarok

A szorongásos zavarban szenvedők az adott körülményekhez képest indokolatlanul nagymértékű, krónikus, de hullámzó aggodalmat, nyugtalanságot éreznek.

A szorongás valamilyen veszélyre vagy pszichológiai stresszre adott normális reakció, amit alkalmanként mindenki átél. A szorongás normális esetben a félelemérzésben gyökerezik, és fontos túlélési funkciónak számít. Veszélyhelyzet esetén a szorongás egyfajta „harcolni vagy menekülni” reakciót idéz elő. Ebben a helyzetben élettani változások jönnek létre, a véráramlás növekedik a szívben és az izmokban, ellátva így a testet az életveszélyes szituáció megoldásához szükséges energiával és erővel, például agresszív állat elől való elfutáshoz, vagy a támadóval való harchoz. Ugyanakkor, ha a szorongás nem a megfelelő időben, vagy olyan gyakorisággal, intenzíven vagy hosszan jelentkezik, hogy a zavart okoz a személy normális tevékenységeiben, kóros állapotról beszélhetünk.

A szorongásos zavarok a mentális rendellenességek közül a leggyakoribbak, az Egyesült Államok felnőtt lakosságának mintegy 15%-át érintik. A szorongásos zavarban szenvedők és orvosaik azonban többnyire nem figyelnek fel a betegségre, következésképp ritkán kerül ellátásra.

• Bővebben a betegségről

  Okok

  A szorongásos zavarok okait nem ismerjük teljesen, de kiváltásukban mind testi, mind pszichológiai körülmények közrejátszanak. Mivel egyes családokban a betegség előfordulása gyakori, az öröklődés szerepe valószínűnek tűnik. Pszichológiai szempontból a szorongást a környezeti stresszre, például fontos kapcsolat megszakadására, vagy valamilyen életveszélyes helyzetre adott válasznak tekinthetjük. Ha egy személy stresszreakciója nem megfelelő, vagy a személyt elárasztják az események, szorongásos zavar alakulhat ki.

  Például egyes embereket a tömeg előtt való beszéd felvillanyoz, míg másokban rémületet kelt, szorongani kezdenek, annak tüneteivel: izzadnak, félnek, gyors a szívverésük, remegnek.

  Szorongásos zavar alakulhat ki valamely szervi rendellenesség vagy gyógyszer használatának következményeként is. Például a pajzsmirigy túlműködés, a kortikoszteroidok vagy a kokain használata is a szorongásos zavar tüneteinek megjelenéséhez vezethet.

  Panaszok, tünetek és kórisme

  A szorongás előtörhet hirtelen, pánikszerűen, vagy fokozatosan, percek, órák, napok alatt. A szorongásos állapot tetszőleges ideig tarthat, pár másodpercig, vagy akár évekig is.

  Intenzitása is változó az éppen észrevehetőtől a teljes erővel lecsapó pánikrohamig, ami során a beteg lélegzete elakad, szédülést és heves szívverést tapasztal.

  A szorongásos zavarok annyi aggodalmat okozhatnak, és akkora befolyással lehetnek a beteg életére, hogy könnyen depresszió alakulhat ki. Néha a depresszió jelentkezik először, a szorongásos zavar pedig később.

  A diagnózist nagyrészt a tünetek alapján lehet felállítani. A szorongás elviselésének képessége változó, annak megállapítása, hogy mi számít abnormális szorongásnak, igen bonyolult. A családban előforduló szorongásos zavar (kivéve a poszttraumatikus stresszállapotot) segíthet az orvosnak a diagnózis felállításában.

  Kezelés

  A pontos diagnózis felállítása fontos, mivel a kezelés betegenként változó. Emellett el kell különíteni a szorongásos zavart az egyik mentális zavarok által okozott szorongástól, amikre más kezelést kell alkalmazni. A szorongásos zavar fajtájától függően alkalmazott gyógyszeres terápia vagy pszichoterápia (például viselkedésterápia), egyedül vagy kombinálva, a legtöbb esetben jelentősen csökkentheti a szorongást és az életvezetési zavart.