Prosztatagyulladás
A prosztatagyulladás (prosztatitisz) a prosztatamirigy fájdalmas duzzanata.
A prosztatagyulladás oka általában ismeretlen. Kialakulhat úgy, hogy a vizeletelvezető rendszer bakteriális fertőzése terjed rá a mirigyre, vagy a véráramban levő baktériumok fertőzik meg. A bakteriális fertőzés kialakulhat lassan, gyakori visszatéréssel (krónikus bakteriális prosztatitisz) vagy gyorsan (akut bakteriális prosztatitisz). A prosztatagyulladást ritkán gomba-, vírus- vagy protozonfertőzés is okozhatja.
Bővebben a betegségről
Panaszok, tünetek
A hólyag és medence izomzatának összehúzódása - főleg a gáttájon (a herezacskó és a végbélnyílás közötti területen) - okozza a tünetek jelentős részét. A prosztatagyulladás a gáttájék, a derék valamint gyakran a hímvessző és a here fájdalmával jár.
Gyakori, sürgető vizeletürítést, valamint fájdalmas vagy égő vizelést okoz. A fájdalom miatt a merevedés, és az ejakuláció nehézkessé, vagy még inkább fájdalmassá válhat. Székrekedés alakulhat ki, mely fájdalmas székletürítéshez vezet. Láz, vizelési nehézség, véres vizelet sokkal gyakrabban jelenik meg akut bakteriális prosztatitiszben. Bakteriális prosztatisz következménye a prosztata állományában kialakult gennygyülem (tályog) vagy mellékheregyulladás (epididimitisz) lehet. A krónikus prosztatagyulladás sterilitást okozhat.
Kórisme és kezelés
A prosztatagyulladás kórisméje általában a tüneteken és a fizikális vizsgálaton alapul. A végbélen keresztül megtapintott prosztata duzzadt és nyomásra érzékeny lehet. Az orvos a vizsgálat során alkalmazott prosztatamasszázst követően a vizeletet és néha a hímvesszőből kipréselt váladékot tenyésztésre küldi el. A vizelettenyésztés a húgyutak bármely részén előforduló fertőzést kimutat. Ezzel ellentétben, ha a fertőzés a prosztata váladékából mutatható ki, akkor egyértelmű, hogy a prosztata elváltozása áll a háttérben.
Ha a tenyésztés nem mutat ki bakteriális fertőzést, akkor a prosztatitiszt általában nagyon nehéz gyógyítani. Az ilyenkor alkalmazott legtöbb kezelés csökkenti a tüneteket, de nem gyógyítja meg a gyulladást. Az ilyen tüneti kezelések a krónikus bakteriális prosztatitiszben is segítségül szolgálhatnak.
Nem gyógyszeres kezelések közé tartozik a bizonyos időnként elvégzett prosztatamasszázs (ilyenkor az orvos ujjal nyúl be a végbélbe), a gyakori ejakuláció valamint a meleg ülőfürdő. Relaxációs technikák (biofeedback) csökkenthetik a medence fokozott izomtónusát és így a fájdalmat. A gyógyszeres terápiák közül a székletlazítók csökkenthetik a székrekedés által okozott székelési fájdalmat. Fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerek szintén mérséklik a fájdalmat és a duzzanatot a kóreredttől függetlenül. Az alfa-adrenerg gátlók, melyeket a prosztata megnagyobbodásban alkalmaznak (doxazozin, terazozin, tamszulozin) csökkenthetik a tüneteket azzal, hogy ellazítják a prosztatán belüli izmokat. Érthetetlen okból az antibiotikumok néha csökkentik a tüneteket. Ha a tünetek minden kezelés ellenére súlyosak, műtéti - részleges vagy terjes prosztataeltávolítás - beavatkozás lehet a végső megoldás. Másik alternatíva a prosztata mikrohullámú vagy lézeres szétroncsolása.Ha a prosztatagyulladást bakteriális fertőzés okozza, szájon át szedhető, a prosztata szövetébe bekerülő antibiotikumot (ofloxacint, levofloxacint, ciprofloxacint vagy trimetoprim-szulfametoxazolt) kell szedni 30-90 napig. Ha rövidebb ideig szed valaki antibiotikumot, krónikus prosztatitisz alakulhat ki nála. A krónikus bakteriális prosztatitiszt nehéz gyógyítani. Ha prosztatatályog alakul ki, általában sebészi kiürítésre van szükség.