A mióma az izomszövetek jóindulatú daganata

A harántcsíkolt izomzatban előfordulása ritka. Leggyakoribb előfordulási helye a méh sima izomszövete. Gyakran több göbből áll. A mióma nem veszélyes, de ennek ellenére kezelni szükséges. A kötőszövetből és az izomból álló mióma csomók egyesével vagy elszórtan helyezkednek el. Méretük a gombostűfej nagyságtól a dinnye nagyságig terjedhet.

Fogamzóképes korban alakul ki, gyakran a 25-30. életév után, s az egyik leggyakoribb nőgyógyászati megbetegedésnek számít. Keletkezése és növekedése feltehetően a petefészek működésével van kapcsolatban.

Elhelyezkedését illetően megkülönböztetünk a méhnyálkahártya irányában, magában a méh izomzatában, vagy a méh felszíne felé kialakuló miómákat. A miómás betegek panaszai a miómák elhelyezkedése szerint változnak: fájdalom, vérzészavarok, meddőség, folyás, nyomásérzet – főleg a hólyagon vagy a bélen -, szövődményes terhesség, problematikus szülés stb.

A mióma képződésre hajlamosító tényezők ma még nem ismertek, de az valószínűsíthető, hogy kialakulásában a hormonok is közrejátszanak. Ösztrogén kezelés hatására a mióma általában megnő, ugyanúgy mint a terhesség alatt.

• Bővebben a betegségről

  A mióma általában nem okoz panaszokat

  Mielőbbi felfedezéséhez célszerű a rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálat. A kis, tüneteket nem okozó miómát rendszeresen ellenőrizni kell. A mióma azonban előidézhet fájdalmat, vérzést és folyást is. A megnagyobbodott mióma nyomja a húgyhólyagot s húgyúti fertőzést idézhet elő.

  A panaszok súlyossága és a beteg életkora dönti el, hogy a miómát gyógyszeresen vagy hormonálisan kezelik ill. műtéti úton eltávolítják. A miómát gyógyító sebészeti eljárások lehetnek konzervatív vagy gyökeres műtétek. A műtéti beavatkozás hüvelyen keresztül vagy hasmetszéssel hajtható végre, esetleg az egész méh eltávolítása is szükségessé válhat.

  A menopauza után a már kifejlett mióma visszafejlődhet

  Ennek ellenére az utolsó havivérzés után továbbra is szükséges a rendszeres nőgyógyászati vizsgálat. A mióma nőgyógyászati vizsgálattal állapítható meg. Esetlegesen laparoszkópia – hasfalon keresztüli hasüregi tükrözés – is szükségessé válhat.

  Ismeretlen eredetű kismedencei fájdalom ill. kitapintható csomó, duzzanat érzékelése esetén feltétlenül nőgyógyászhoz kell fordulni. Hólyag- vagy bélpanaszok, megváltozott vagy rendszertelen menstruáció esetén szintén haladéktalan orvosi vizsgálatra van szükség.