Játékszenvedély: nem véletlenül hasonlítják a droghoz, a súlyos alkoholfüggőséghez, hiszen betegség ez is, méghozzá nem is ritka, ám gyógyítható, kezelhető
Alapja az agy biokémiájában keresendő, s ugyanaz a szerotoninzavar lappanghat a mélyén, mint a depressziónak, így rokon vele. A szakirodalom tanúsága szerint egy másik anyag, az endorfin termelődésének szintje is befolyásolja az ilyen magatartásban megjelenő kórképet: mivel a nyugtató hatású, boldogsághormonnak is nevezett endorfin megfelelő mennyiségű termelődését segíti elő a beteg embernél a játék.
A laikus többség persze ezekkel a folyamatokkal nincs tisztában, s pusztán a logikus gondolkodást vagy éppen az acélos akaraterőt kéri számon a játékszenvedély rabjától. Nem véletlenül írtunk szenvedést: hiba volna azt hinni, hogy a beteg felhőtlen boldogságban éli meg a játék óráit: valójában korábbi kínzó szorongását és feszültségét akarja oldani, s érezni újra azt az eufóriát vagy épp nyugalmat, amit a játék (s nyomában az agy működése) nyújt.
Persze nem mindenki beteg, aki egyszer-egyszer betér a kaszinóba vagy csupán a Vidámparkban próbálja ki szerencséjét. A lottózókra sem mondhatjuk, hogy valamennyien egy súlyos szenvedély rabjai. Ám a kényszeresen cselekvőkre éppúgy egy iparág települt, mint a csupán szórakozni vágyókra, s őket sem engedi szabadulni.