Az Alzheimer-kór progresszív, a szellemi tevékenység feltartóztathatatlan hanyatlásával járó betegség

A betegség során az agyállomány degenerációja figyelhető meg, az idegsejtek pusztulnak, időskori (szenilis) plakkok, továbbá neurofibrilláris kötegek jelennek meg.

Az Alzheimer-kór a demencia leggyakoribb oka

Az idősebb generációban akár az esetek 65%-a mögött ez a kórkép áll. A 60 évesnél fiatalabbakban nagyon ritka. Az öregedéssel gyakorisága növekszik. A 60 és 64 év közöttiek 1%-át érinti, azonban 85 éves kor fölött gyakorisága a 30%-ot is elérheti. Az Egyesült Államokban mintegy 4 millió embert érint.

• Bővebben a betegségről

  Az Alzheimer-kór pontos oka nem ismert, de genetikai tényezők szerepet játszanak benne: a betegség, úgy tűnik, egyes családokban halmozottan fordul elő, kialakulását és lefolyását több specifikus géneltérés is befolyásolhatja. Az egyik ilyen eltérés az apoprotein E-t (apo E) érinti. Ez a fehérje bizonyos lipoproteinek alkotórésze. A lipoproteinek szállítják a koleszterint a vérben. Az apo E-nek három típusa ismert ( e 2, e 3 és e 4). Az e 4 típussal rendelkezőkben gyakrabban és fiatalabb korban fejlődik ki Alzheimer-kór. Ezzel szemben az e 2-vel rendelkező személyek védettnek tűnnek a betegséggel szemben, míg az e 3 típus sem nem véd, sem nem hajlamosít a betegségre. (Ezeket az összefüggéseket túlnyomórészt fehéreken vizsgálták, így lehetséges, hogy egyéb rasszokban ezek nem érvényesek.) Az apo E genetikai vizsgálatával nem lehet megjósolni, hogy valakinek lesz-e Alzheimer-kórja, ezért ezeknek a teszteknek a rutinszerű alkalmazása nem javasolt.

  A betegség az agy bizonyos részeinek a degenerációjával, idegsejtek pusztulásával jár, és a megmaradt idegsejtek válaszkészsége a jelátvivő anyagok (neurotranszmitterek) jó részével szemben csökken. Az agyszövetben lévő változások a szenilis plakkok (kóros oldhatatlan fehérjét, ún. amiloidot tartalmazó elpusztult idegsejtek halmazai) és a neurofibrilláris kötegek (idegsejtekben elhelyezkedő oldhatatlan, csavart fehérjefonalak). Ezek az elváltozások bizonyos mértékig a normális öregedés során is megfigyelhetőek, azonban Alzheimer-kórban a számuk sokkal nagyobb.

  Az Alzheimer-kór következtében kialakuló demenciára rendszerint az alattomos kezdet jellemző

  Azok, akik még dolgoznak, a betegség megnyilvánulhat munkájuk minőségének a romlásában. A változások esetleg kevésbé feltűnőek a nyugdíjas, kevéssé tevékeny emberekben. Az első jel lehet a közelmúlt eseményeinek elfelejtése, habár néha depresszió, félelmek, szorongás, közömbösség vagy egyéb személyiségváltozások vezetik be a betegséget. Az ítélőképesség és az elvont gondolkodás már korán károsodhat. A beszéd jellegzetességei enyhe változást mutathatnak: a személy beszédét egyszerűbb szóhasználat, helytelenül alkalmazott kifejezések, illetve a megfelelő szó megtalálásának képtelensége jellemezheti. Az autóvezetést megnehezítheti, hogy ezek a betegek a látott dolgokat nehezen fogják fel és tudják értelmezni. A szociális tevékenységek fennmaradhatnak, de a beteg viselkedése kirívó lehet. Így például elfelejtik egy közelmúltbeli látogatójuk nevét, és érzelmeik váratlan gyorsasággal változnak. Bevásárlás közben eltévedhetnek.

  A betegség előrehaladásával a múltbéli események felidézése is zavart szenved. Az evés, az öltözködés, a fürdés, illetve a toaletthasználat során mások segítségére szorulhatnak. Gyakran kóborolnak el, és nem ritka a nyugtalanság, ingerlékenység, ellenségesség és az agresszió sem. Az idő- és a térérzék eltűnik: az alzheimeres még a saját lakásában is eltévedhet útban a fürdőszoba felé. Növekvő zavartságukban eleshetnek. Hallucinációkkal, téveszmékkel és üldöztetéssel kísért pszichózis a betegek mintegy felénél kifejlődik a kórkép során.

  Végül az Alzheimer-kórban szenvedők már nem képesek járni, és nem tudják önmagukat ellátni. Inkontinenssé, nyelésre, evésre, beszédre képtelenné válhatnak. Ezek miatt nő az alultápláltság, a tüdőgyulladás és a felfekvések kockázata. Az emlékezet teljesen elvész. Mivel ezek a betegek mindenben mások segítségére szorulnak, ápolási otthoni elhelyezésük válhat szükségessé. A betegség végső stádiumában a betegek kómába esnek és meghalnak, gyakran valamilyen fertőzés következtében.

  A betegség progressziója megjósolhatatlan. A diagnózis felállításától számított túlélés 2 és 10 év között van, rendszerint 3-5 év. Általánosságban elmondható, hogy a járásképtelen betegek 6 hónapon belül meghalnak.