Dr.Info - Egészség és Életmódmagazin

Cikkek
Betegségek
Receptek
Intézmények
Közösség
Ma Irén és Írisz napja van. Holnap Emánuel napja lesz.

Izzadás, verejtékezés

Egy átlagember testsúlyának felét-kétharmadát víz teszi ki. A zsírszövetek víztartalma kisebb, a nőkben pedig több zsír található, ezért a nők víztartalma kisebb (52–55%), mint a férfiaké (60%). A víz aránya szintén kisebb idős vagy elhízott emberekben. Egy 70 kg testsúlyú emberben kb. 45 liter víz található: 27–31 liter a sejtekben, 9 liter a sejteket körülvevő térben, és kicsit kevesebb, mint 4,5 liter (kb. a teljes víztartalom 8%-ka) a véráramban. A szervezet valamennyi víztér mennyiségét szabályozza. A vizet a szervezet szükség szerint mozgatja, az egyes területeken található víz mennyiségét viszonylag állandó szinten tartja, ezáltal biztosítja a szervezet megfelelő működését.

A vízbevitelnek egyensúlyban kell lennie a vízveszteséggel

A vízegyensúly fenntartásához – a kiszáradás, a vesekövek kialakulása és egyéb egészségügyi problémák elleni védelemhez – egy egészséges felnőttnek legalább másfél-két liter folyadékot kell fogyasztania naponta. Inkább több, mint kevesebb vizet kell fogyasztani, mert a felesleges víz kiürítése egyszerűbb a szervezet számára, mint a víz tárolása. Amennyiben a vese jól működik, a szervezet a folyadékbevitel nagymértékű ingadozását is kezelni tudja.

A szervezet a víz nagy részét az emésztőrendszerben, főleg a vastagbélben szívja fel. Emellett kis mennyiségű víz termelődik egyes tápanyagok feldolgozása (metabolizmusa) során.

A vízveszteség legnagyobb részét a vesék által a vizelettel kiválasztott mennyiség adja. A szervezet szükségleteinek megfelelően a vesék kevesebb, mint 0,5 litert, de akár több liter vizeletet is kiüríthetnek. Mintegy 0,7 liter víz vész el naponta a bőrön keresztül párolgással és a tüdőből kilélegzéssel.

Az erős izzadás – amit intenzív tornázás, meleg idő vagy láz okozhat – nagyban megnövelheti a párolgással elvesztett vízmennyiséget. Normális esetben kevés víz vész el az emésztőrendszerben. Tartós hányás vagy súlyos hasmenés azonban akár 4 liternél is több víz elvesztését okozhatja naponta.

Általában mindenki elegendő folyadékot fogyaszt az elvesztett víz pótlására. Előfordulhat azonban, hogy valaki tartós hányás vagy súlyos hasmenés ellensúlyozására nem tud elegendő folyadékot fogyasztani, ennek pedig kiszáradás lehet a következménye. A zavartság, a mozgáskorlátozottság vagy az öntudat elvesztése is megakadályozhat valakit az elegendő folyadékbevitelben.

Az ásványi sók (elektrolitok), például a nátrium és a kálium a szervezetben levő vízben oldódnak fel. A vízegyensúly és az elektrolit-egyensúly  szoros kapcsolatban állnak egymással. A szervezet megpróbálja a véráramban található víz és elektrolitok mennyiségét állandó szinten tartani. Például, ha a nátrium szintje megnő, szomjúság lép fel, mely megnövekedett folyadékbevitelt eredményez. Másrészt a szomjúságra adott válaszként az agy a veséket a vizelet-kiválasztás csökkentésére serkentő hormont választ el. A hatások kombinációja a véráramban található vízmennyiség növekedéséhez vezet. Ennek eredményeként a nátrium felhígul, a nátrium és a víz egyensúlya helyreáll. Ha a nátriumszint túlságosan lecsökken, a vesék több vizeletet ürítenek ki, ami csökkenti a véráramban található víz mennyiségét, ismét csak helyreállítva az egyensúlyt.

A verejtéktermelés zavarai

A verejtéket a bőrben lévő verejtékmirigyek termelik, és azok kivezetőcsövén át kerül a bőrre. Az izzadás segít lehűteni a testet, ezért az emberek melegben többet izzadnak. Akkor is verejtékeznek, ha izgatottak, ha stressz éri őket, vagy ha tornáznak.

A verejték nagy része víz, de tartalmaz sót (többségében nátrium-kloridot) és más anyagokat is. Ha valaki sokat verejtékezik, az elveszített sót és vizet pótolni kell.

Hányás csecsemőknél

Hányás csecsemőknélA kisbabáknál mindennapos jelenség, hogy szopás után visszabuknak egy kis tejet. Ez nem más mint egy evés közbeni vagy utáni passzív visszaáramlás, ami teljesen normális jelenség. A tényleges – különösen az ismétlődő – hányás azonban ennél jóval súlyosabb probléma lehet.

Nagyon fontos, hogy lehetőleg különbséget tudjunk tenni a bukás és a hányás között. Általános elv, hogy a kisbaba 2-3 hónapos koráig minden tényleges hányás esetében forduljunk orvoshoz. Természetesen nagyon fontos a megelőzés, amit elsősorban a higiénére való odafigyelést jelent. Alapvető a szappannal történő kézmosás, mindenkinek aki a babával foglalkozik, sőt a baba kezét is mossuk meg ha a lakáson kívül játszott, vagy állatot érintett meg. A beteg csecsemőnek biztosítsunk külön törülközőt. Ha a baba az első néhány hónapban minden étkezés után hány, és közben erősen éhes, felmerül a gyomorból a vékonybélbe vezető cső, a gyomorkapu szűkületének – stenosis pylori – lehetősége, amin operációval lehet segíteni.

Tudnunk kell, hogy sok lázas betegség okoz hányást. Ilyen esetekben mielőbb tisztázni kell, mi okozza a lázas állapotot. Amennyiben 38 foknál magasabb láz mellett szokatlan aluszékonyságot, az étel vagy folyadék elutasítását tapasztalunk, azonnal orvosi segítséget kell kérni, mert csak a kórházi diagnózis tudja biztonságosan kizárni az agyhártyagyulladás – meningitis – gyanúját. Ha a hasonló tünetek több napos köhögéssel egészülnek ki, s a hányás a köhögési rohamok végén következik be, fenn áll a szamárköhögés – pertussis – veszélye, ami orvosi segítséggel, valószínűleg otthon is gyógyítható.

A leggyakoribb hányást kiváltó ok a gyomor-bél hurut – gastroenteritis –, az emésztőrendszer fertőzéses megbetegedése. Ez leggyakrabban a tápszerrel etetett kisbabáknál fordul elő. Kísérő tünetként a magasabb testhőmérséklet és szokatlanul híg és gyakori széklet jelentkezik. Csak az orvos tudja eldönteni, hogy elegendő-e a kiszáradást megelőző otthoni kezelés, esetleg korházi felvétel javasolt, ahol a csecsemő intravénás cseppinfúzióval kellő mennyiségű folyadékot kaphat.

Szintén általános szabály, hogy, ha a hányadék véres, vagy zöldessárga, de a székletben nincs semmi rendellenes, akkor késedelem nélkül orvost kell hívni, mert súlyos hasi betegség okozhat ilyen tüneteket.

Az orvosi segítségkérésen túl a legfontosabb feladatunk a kiszáradás elleni teendők megtétele. A kiszáradás jelei a száraz száj, a beesett szemek – vagy behorpadt kutacs –, 3 óránál hosszabb ideig szárazon maradt pelenka, levertség és a bőr rugalmasságának elvesztése. A szoptatott csecsemők esetében 24 órán keresztül szoptatás helyett glükóz oldatot adjunk nagyjából óránkénti sűrűséggel.

A következő napokban fokozatosan cseréljük vissza a glükózoldatot a szoptatásra. A glükóz oldat készítésekor 3 csapott evőkanálnyi szőlőcukrot oldjunk fel 2 dl kiforralt vízben, majd hűtsük le. Ezt jól helyettesíti a gyógyszertárban készen kapható , kis tasakokba kiszerelt, ízesített kiszáradás elleni por, feloldott formában. A tápszerrel etetett csecsemőknél az első nap nem adunk tejet, s a 2.-tól az 5.-ig napig egyenletesen csökkentjük a glükóz oldatot és növeljük a tápszer mennyiségét.

Az elválasztott kisbabák esetében 5 napig nem célszerű tejet vagy tejterméket adni, helyette a súlyának megfelelő, általában 1000-1500 ml mennyiségű glükózoldat a megfelelő. A 2. naptól kezdve passzírozott gyümölccsel, főzelékkel bővítsük a táplálékot. A 6. napig fokozatosan növeljük a pépes étel arányát, majd visszatérhetünk a megszokott étrendhez.

A+ A A-
Hányás csecsemőknél
16901 találat Rendezés
  • Összes találat
  • (16901)
© Copyright 1993-2018 Dr.Info All Rights Reserved! / Minden jog fenntartva!