Dr.Info - Egészség és Életmódmagazin

Cikkek
Betegségek
Receptek
Intézmények
Közösség
Ma Arnold és Levente napja van. Holnap Gyárfás napja lesz.
A+ A A-

A csontok és ízületek évtizedei: Beszélgetés dr. Bálint Géza reumatológus főorvossal

Dr. Bálint GézaBő 15 évvel ezelőtt, egy interjú kapcsán Bálint Géza főorvos, az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet (ORFI) akkori főigazgatója megemelte az újságíró retiküljét, majd a súlyát érzékelve megjósolta, hogy évek múlva iszonyú vállfájásra számíthat, ha egy teljes irodát cipel mindig a jobb vállán. Jelentjük: igaza lett. Jó példa ez arra, hogyan tudja megkeseríteni az egészséges ember a saját időskorát, nem állva ellent a teljesen felesleges civilizációs ártalmaknak sem. Többek között erről is beszélgettünk.

Beszélgetés Dr. Bálint Géza reumatológussal

Ősszel veszi át aranydiplomáját, azaz éppen ötven évvel ezelőtt végezte el az egyetemet, s kezdett dolgozni az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben, azóta is (egyetlen) munkahelyén. Miért választotta éppen a reumatológiát?
– Teljesen véletlenül. Amikor végeztem, három álláshelyet lehetett megpályázni, s mivel éppen második gyermekünket vártuk, az volt fontos, hogy Pesten maradhassak. Amikor kiderült, hogy az ORFI-ban kapok munkát, azt sem tudtam, mi az az ORFI, sőt, mi az a reumatológia. Édesapám, aki belgyógyász volt úgy gondolta, nem rossz hely ez a kezdéshez, hiszen a reumatológián „nem halnak meg a betegek, igaz, meg se gyógyulnak”, aztán később majd átmegyek legfeljebb egy másik belgyógyászati osztályra. Amikorra a kérdés ismét felvetődött, én már nagyon megszerettem a helyem, érdekes betegségekkel találkoztam, izgalmas kutatások folytak, s nagyon jó kollégáim és főnökeim voltak, úgyhogy maradtam. Próbálkoztam az ortopédiával, de az nem volt nekem való, úgyhogy visszakéredzkedtem, és a belgyógyászat szakvizsgára készülve sem gondoltam meg magam.

Beigazolódott, hogy a reumatológián nem halnak meg a betegek, igaz, meg sem gyógyulnak?
– Ez már akkor sem volt így, ma meg már még kevésbé. Tény, hogy például a reumás sokízületi gyulladásban szenvedők 10 évvel rövidebb ideig élnek, ahogyan az is, hogy az ízületi kopásos és csontritkulásos betegek szív- és érrendszeri megbetegedési és halálozási gyakorisága a duplája a velük egyidős „egészségesek” átlagának. Ami a gyógyítást illeti, az időben elkapott enyhébb gyulladásokat, köszvényes rohamokat, az isiászt már akkor is meg lehetett gyógyítani... Bizonyára ez a tudomány és orvosi terület is rengeteget változott az elmúlt 50 évben.

Másképpen látja a szakorvos ma a mozgásrendszert, mint látta akkor?
– Teljesen másképpen. Hogy csak egy példát mondjak, a modern laboratóriumi és képalkotó eljárásoknak köszönhetően a korábbi lehetőségekhez képest jóval hamarabb diagnosztizált biológiai vagy bázisterápiával kezelt sokízületi gyulladásos, illetve Bechterew-kóros betegen már nem alakul ki deformitás. Fontos változás, hogy ma már képesek vagyunk a csontritkulás folyamatába beavatkozni, megállítani azt, sőt a csontképződést elősegíteni. A diagnosztika óriásit fejlődött, bár a két kezem és szemem 95%-ban elegendő ma is. Mindent látok, tapintok, a legtöbb fájdalmat, amit a beteg érez, ki tudom váltani ezekkel az „eszközökkel”. Ugyanakkor van, amit ma is ugyanúgy csinálunk, igaz, fölfejlődtek és képzettebbek a gyógytornászok, a fizikoterápiás munkatársak és a nővérek.
A terápiás szemlélet is sokat változott az utóbbi időben, hála a külföldi és hazai kutatásoknak, vizsgálatoknak, melyek egy része a Csont és Ízület Évtizede nemzetközi program keretében zajlott, amelynek én vagyok a nemzeti koordinátora. Ilyenre is mondok példát: négy budapesti háziorvosi körzetben igazoltuk, hogy ha az akut derékfájással az alapellátásban jelentkezőket azonnal fájdalomcsillapításban részesítik és három nap fekvés után mobilizálják, (gyógytornászi segédlettel és konzultációs lehetőséggel) akkor nem kerülnek kórházba nincs szükség röntgenre és MR vizsgálatra, viszont két héttel hamarabb állnak munkába, mint a beutalóval továbbküldött és a vizsgálatokra, ellátásra várakozó betegek. A háttérben persze kemény munka folyt, az összes érintett társszakma bevonásával dolgoztunk ki egy konszenzuson alapuló módszertani levelet még 1996-ban, ami sajnos a miniszter asztalfiókjában maradt, pedig tudható, hogy a háziorvosnál jelentkezők 20 százaléka valamilyen mozgásszervi panasszal érkezik. Enyhébb vagy egyszerűbb betegségek, állapotok esetében fontos lenne az azonnali szakszerű ellátás.

Éppen az idén ér véget a Csont és Ízület Évtizede. Mi lesz ezután, és milyen eredményeket könyvelhetünk el?
– Az eredményeinket szerencsére hosszan sorolhatnám, nem véletlenül díjazta a nemzetközi program vezetősége a mi nemzeti programunkat. A lényeg, hogy európai szinten sikerült kutatási prioritássá tenni a nemzeti egészségpolitikában a mozgásrendszeri betegségek elsődleges és másodlagos megelőzésének, valamint korszerű gyógyításának ügyét, s ami legalább ilyen fontos, a társadalom figyelmét is felhívni erre. Mivel e betegségek zöme a civilizációs ártalmakból, az életmódunkból adódik, az elsődleges megelőzés támogatása jóval nagyobb és össztársadalmi feladat. Ezért is fontos, hogy a program segítette a betegszervezetek létrejöttét és működését, az érintettek érdekvédelmi tevékenységét.

Csont és Ízület Évtizede

A konkrét eredményekből inkább csak néhányat emelek ki: létrejöttek az arthritisz centrumok, melyekben speciális betegcsoport jut diagnózishoz és biológiai terápiához. Működik az oszteoporózis hálózat, igaz, a 600 ezer csontritkulásban szenvedő nő és 300 ezer férfi közül csak 120–150 ezren kapnak kezelést.
Nagy eredmény, hogy hat éve nem emelkedik a combnyaktöröttek száma, miközben Európában 8%-os a csontritkulás okozta törések növekedése. Ezt talán a felvilágosításnak és a modern kezelésnek köszönhetjük.
Ugyancsak eredmény, hogy minden orvosi egyetemen megalakultak a reumatológiai tanszékek, bár az oktatás valódi reformra szorulna, mert ma még csak a Semmelweis Egyetemen van kötelező reumatológiai oktatás, a belgyógyászati stúdiumból lecsípett 6–8 órában oktatják a reumatológia elméletét és 12 óra jut a gyakorlatra. Pedig, készen van az az integrált egyetemi oktatási program, amely a képzés során minden elméleti és gyakorlati tárgyban kitér a mozgásszervi vonatkozásra, azaz mindarra, ami – bármely más betegség esetében – a gyakorlathoz fontos. Jó volna elővenni és bevezetni.

Az interjú a reklám után folytatódik

Csak a Csont és Ízület Évtizede ért véget, a Program nem...

Eszerint vannak még adóságok is...
Csak az Évtized ér véget, a feladat és a Program nem, mert miként az Évtized Nemzetközi Kormányzóbizottsága Londonban határozott: folytatni kell a munkát, megtartva az összes érdekelt aktív részvételét.
A tervek szerint szervezetként folytatódik a munka, részint kommunikációs platformként, tudásközpontként, részint pedig katalizátor szerepet betöltő multidiszciplináris hálózatként. Hosszabb távon egy Csont és Ízületi Betegségek Mozgásszervi Világfórumának létrehozása az új cél.

Főorvos úrnak cikksorozata jelenik meg magazinunkban, ezért kérdezem, vajon másként tekint-e a reumatológus a cukorbetegekre?
– A diabéteszes nem másfajta beteg, de vannak fontos sajátosságok, melyeket figyelembe kell venni. Sérülékenyebbek, ezért náluk gyakoribbak a mozgásszervi betegségek, az ízületi gyulladás a lágyrész-elváltozások, a speciális gerincelváltozások. Benyomásom szerint – ez nem bizonyított, de megvizsgálandó tapasztalat – a nem szteroid gyulladásgátlók kevésbé hatékonyak náluk.
A biológiai terápia alkalmazását esetükben korlátozza, hogy hajlamosabbak a fertőzésekre, azaz több náluk a szövődmény, s mint köztudott, az ereik is sérülékenyebbek. Ugyanakkor a cukorbetegekkel kapcsolatban él még néhány babona, amit el kell oszlatni, ilyen például, hogy nem szabad szteroidot kapniuk. Csakhogy gyakorta muszáj, ezért a gyakorlatban azt javasoljuk, hogy ilyenkor a rövid ideig tartó szteroid-kezeléshez kell szabni a diabétesz kezelést, szoros kontroll alatt.

Ön mindent tud a mozgásrendszer betegségeiről, azok megelőzéséről. Sikerült elkerülnie ezeket a nyavalyákat?
– Sajnos nem. Volt egy porckorong sérvem, amit sikeresen megoperáltak, s mivel édesapámtól szűk gerinccsatornát örököltem, ezt is figyelembe kell vennem. Mostanában jelentkezik néha egy régi, 35 évvel ezelőtti sportsérülés következménye: epidemiológiai felmérésen voltunk Pilisszentlászlón és az ebédszünetben lazításképpen fociztunk, amikor Gömör Béla professzor rámvetődött. Reccsent a térdem, telement vérrel és fájt is, de akkoriban még nem operálták ezt olyan jó eredménnyel, hogy belevágjak. Utána hosszú ideig kattogott, instabil volt, de fájdalom csak mostanában, 35 évvel utána jelentkezik, ilyenkor a reumatológus főorvos is sántikál.

Komornik Vera

Dr. Bálint GézaDr. Bálint Géza főorvos 1935-ben született Budapesten. A Szegedi majd a Budapesti Orvostudományi Egyetemen tanult tovább.
Orvossá 1960-ban avatták, „Summa cum laude” minősítéssel. 1960 óta az ORFI-ban dolgozik reumatológusként, osztályvezető főorvosként, 1991 és 2000 között főigazgatóként. 1987-ben a HIETE Főiskolai Kara Gyógytornász Szakának tanszékvezető docense, majd 1995–2005 között főiskolai tanára lett.
2000. január 14-e óta a Csont és Ízület Évtizede Hazai Koordinátora. Több hazai és nemzetközi szakmai- és tudományos társaság alapító tagja, tagja A Reumatológiai és Fizioterápiás Szakmai Kollégiumnak 1976 és 2006 között tagja, 1991 és 2000 között elnöke. 1996- ban az MTA doktora címet nyerte el doktori disszertációja megvédésével. Az MTA Prevenciós Bizottságának tagja.
9 könyv társszerzője, melyek magyar, német, angol, francia, szlovák és vietnami nyelven jelentek meg. 20 könyvfejezete és több mint 250 tudományos közleménye jelent meg, két szabadalma van. Nős, 3 fia és 7 unokája van. Szabad idejében olvas, költészettel és történelemmel foglalkozik.
© Copyright 1993-2018 Dr.Info All Rights Reserved! / Minden jog fenntartva!