Hatvan évvel ezelőtt, 1956 októberében harmadéves hallgató voltam a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. Jelenleg harminckilencedik éve tartozom a Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet, az 1956-os „Magyar Forradalom és Szabadságharc Kórháza” csapatához, de 2007-ig még munkatársaim egyikének sem ejtettem egyetlen szót sem arról, mi volt az én ötvenhatom, mire tudok magam visszaemlékezni.

Professzor kollégái számára ő „a János”, ha pedig a Frühling nevet firtatják, azt válaszolja, hogy „szüleim az Osztrák-Magyar Monarchiában születtek”. Belgiumban, amely a történelem egy bizonyos szakaszában a monarchiához tartozott, ő válhatott a franciaajkú orvosi akadémia első olyan „örökös főtitkárává”, aki nem ott született. Szombaton a brüsszeli Akadémiák Palotájának tróntermében abból az alkalomból köszöntötték Frühling János tudós orvost, hogy – miután idén betöltötte 75-ik életévét – tisztségét átadja utódának.

Egész életében kutató, kutatóorvos szeretett volna lenni, mert kíváncsi természetű, és magyarázatot akar találni a világ dolgaira. – Ez egyaránt igaz a fizikai jelenségekre, ahogy a társadalomban zajló legkülönbözőbb mozgásokra, politikai változásokra is – hangsúlyozta az MTI-Pressnek Vizi E. Szilveszter agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, aki a március 15-e alkalmából Széchenyi Nagydíjat vehetett át a Parlamentben.

A nagy járművek iránti vonzalma több évtizedes, de csak most – gyermekei felnevelése után – nyílt lehetősége Szabó Katalinnak arra, hogy hódoljon is ennek a szenvedélynek. A bölcskei háziorvos szabadidejében kamionnal járja az ország és Európa útjait.

Önök közül sokan azon töprengnek majd, hogy vajon miért írom le a most következő sorokat? Hiszen az egész magánügy, s ugyan, mit keresnek ilyen mély hangvételű, szeretetről és tiszteletről tanúskodó gondolatok egy nagyrészt tudományos kutatásról szóló interjú előtt? A válaszom pofon egyszerű lesz: mindenkit addig érdemes respektálni, míg él.

Akik ismerik, nem csodálkoztak, amikor dr. Gödölle Zoltán főorvosnak egy tekintélyes orvosi szaklapban tanulmánya jelent meg a pörkölt múltjáról és jövőjéről, persze a belgyógyász szakorvos szemszögéből. Megszokták, hogy a három szakvizsgás szakember a legváltozatosabb terepeken és témákon keresztül igyekszik változtatni a betegoktatás és a rehabilitáció szemléletén és módszerein, az új kihívásokra reagálva. Most éppen a betegoktatók konferenciájához kapcsolódó első országos versenyt szervezi. Erről és az egészségfejlesztés jövőjéről kérdeztük.

„Tízmillió függő országa vagyunk” – mondja Dr. Zacher Gábor főorvos, a Péterfy Sándor utcai Kórház klinikai toxikológiai osztályának vezetője, s ha valaki, ő biztosan tudja, miről beszél.