Az embert is megtámadó, hazánkban élő rovarok kettős, fogószerű szájukkal marják meg, vagy potrohuk fullánkjával, illetve tőrszerű, szúró-szívó szájszervükkel szúrják meg az embert.
A keletkező kis seb önmagában nem komolyabb sérülés, de a támadó rovar mérgének vagy kórokozok behatolásának lehet a helye. A csípéseken, marásokon keresztül az emberi szervezetbe bejutó rovarváladék, méreganyag sok esetben allergiás tüneteket vált ki.
A rovaroktól származó csípések, marások fajtái:
- marás, méreganyag nélkül. Így mar a futrinka, a csibor és annak lárvája.
- marás, méreggel. A pókok és a százlábúak a harapófogaikkal átvezetett méreggel teszik fájdalmassá a marásukat. A Magyarországon élő fajták azonban igazából veszélytelenek. Az erdei vöröshangya a sebre a potrohából ejt fájdalmat okozó testváladékot.
- szúrás, méreggel. A méhek és darazsak komoly veszélyt jelenthetnek az emberre. A méhek háromágú fullánkja végén visszahajló horgok vannak, ezért visszahúzásakor beleszakadnak a bőrbe. A fullánkban méregcsatorna található, azon keresztül ürül a valamelyest a csörgőkígyó mérgéhez hasonló, krotoxint tartalmazó méhméreg a sebbe. Kb. 500 csípés még az arra nem érzékenyeknél is halált okoz. Hasonló a darázs csípése, de ez esetben a fullánk nem szakad bele a sebbe. A lódarázs csípései halált is okozhatnak, különösen az arra érzékeny egyéneknél. Erős fájdalmat okozhatnak a rablópoloskák.
- vérszívás. A bökőlégy fájdalmas sebet ejt a bőrön melyből vér szivárog hosszabb időn keresztül. Gennyesztő kórokozókat és akár lépfenét is terjesztenek. A böglyök csak ritkán szívnak embervért. A leggyakrabban a szúnyogokkal gyűlik meg a bajunk. Valamennyi szúnyogfajra jellemző a vérszívás, de csak a nőstények táplálkoznak vérrel, a hímek növényi nedvekkel élnek. Ellenük szúnyogriasztó, szúnyogpusztító szereket használhatunk.