A cukorbetegségnek több típusa létezik. A kialakulás okai, a tünetek és a kezelés az egyes típusokban különbözőek.
Hogyan kezdődik?
Az úgynevezett 1-es típusú diabétesz általában viharos gyorsasággal, szembeötlő tünetek kíséretében lép fel, annál erőteljesebben, minél fiatalabb a beteg. Gyermekkorban napok-hetek, fiatal felnőttkorban hónapok alatt teljes súlyosságában kibontakozhat a klinikai kép. Ezzel szemben a 2-es típusú cukorbetegség igen gyakran tünetszegény. 10-15 éven át is fennállhat anélkül, hogy panaszt okozna.
Az 1-es típusú diabétesz tünetei lehetnek:
- erőteljes szomjúságérzet, a vizelet mennyiségének megnövekedésével;
- fokozott éhségérzet, többnyire egyidejű fogyással;
- levertség, fáradtság, súlyos kiszáradás;
- ketoacidózis (a szervezet vegyhatásának savas irányban történő eltolódása, a vizeletben és a leheletben aceton), következményes szapora és mély légzéssel.
A 2-es típusú cukorbetegségre a ketoacidózis nem jellemző, viszont igen gyakori a bőrfertőzések, furunkulusok keletkezése, bizonyos testrészek, elsősorban a szeméremtest viszketése. A betegség előrehaladtával az éhségérzetet étvágytalanság válthatja fel és a testsúlycsökkenés üteme felgyorsul.
-
Bővebben a betegségről
Szemben az 1-es típusú diabétesszel – amelynek esetében vagy nagyon gyorsan diagnosztizálják a betegséget és azonnal megkezdik a megfelelő gyógykezelést, vagy pedig a beteg menthetetlenül meghal – a 2-es típusú cukorbetegségnél nagyon sokszor nem nyilvánvalóak az említett tünetek. Előfordulhat, hogy a cukorbetegséget csak a kezdetét 15– 20 évvel követően fedezik fel, nemegyszer súlyos késői szövődményei révén. Közülük a legmarkánsabb a látás hirtelen megromlása. Más esetben a csökkent sebgyógyulás, egyes végtagok keringésének romlása, gyakran a lábujjak elhalása hívja fel a figyelmet az idejekorán fel nem ismert cukorbetegségre. Jellemző e diabéteszforma rejtőzködő voltára, hogy a szívizominfarktust kapottak 10–15 százalékánál derül fény korábban fel nem ismert cukorbetegségre.
A lassan kifejlődő, tünetszegény, de évek hosszú során át fennálló és fel nem ismert diabétesz tehát ugyanúgy kifejti káros hatásait a szervezetre, mint a diagnosztizált, de nem megfelelően kezelt betegség. Minél régebben áll fenn a cukorbetegség és minél magasabb az átlagos vércukorszint – azaz minél jobban tér el a normális értékektől felfelé – annál nagyobb esély van a cukorbeteg életét megkeserítő és veszélyeztető késői szövődmények kifejlődésére. A fordítottja is igaz: minél jobban karbantartja valaki betegségét, minél alacsonyabb a diabéteszes átlagos vércukorszintje, annál kevésbé térnek el életkilátásai az egészséges emberekétől. A cukorbetegség esetében az orvos igyekezete a páciens együttműködési készsége nélkül csak részeredményekhez vezethet. Minél többet tud a cukorbeteg saját állapotáról, az anyagcsere szabályozásának eszközeiről, azaz a „testreszabott” kezelés feltételeiről és módozatairól, annál sikeresebben veheti fel a harcot – gondozó orvosával karöltve – betegsége ellen. Sőt, annál kevésbé érzi majd betegségnek az egyébként viszonylag jól karbantartható állapotot.
A cukorbetegség öröklődéséről
Nagyon régi felismerés, hogy a cukorbetegség családi halmozódást mutat. A kórelőzmény felvételekor ezért mindig rákérdeznek a diabétesz esetleges előfordulására a beteg közvetlen hozzátartozóinál. Az öröklődés kutatása egyrészt család- és ikervizsgálatokon, másrészt a gének tanulmányozásán alapul.
Az elmúlt két évtized kutatásai világossá tették, hogy a cukorbetegség két formája különböző módon öröklődik. A folyamat mindkét esetben több génhez kötődik. Bár nagyon sokat sikerült megtudni a diabéteszt okozó génekről, még változatlanul sok a nyitott kérdés.
1-es típus
Az 1-es típusú cukorbetegség gyermek- vagy fiatalkorban, klasszikus tünetekkel jelentkezik (magas vércukorszint, fogyás, gyakori szomjúság érzet, túlzott folyadék fogyasztás, bő vizeletürítés, stb.). Az alapvető ok, hogy a hasnyálmirigy szigetei nem termelnek elegendő inzulint. A hiányállapot rendezése így csak kívülről bevitt hormon, azaz inzulin adásával lehetséges. Ez a gyógykezelési mód ma még egész életre szól.
A hasnyálmirigy inzulint termelő sejtjeinek pusztulását autoimmun betegség okozza. Az autoimmunitás azt jelenti, hogy a szervezet – valamilyen hiba folytán – bizonyos saját sejtjei (jelen esetben a hasnyálmirigy szigetsejtek) ellen termel olyan anyagokat, amelyek azok pusztulásához vezetnek. A szigetsejtek különböző alkotó részeit veszélyeztető ellenanyagok az újonnan diagnosztizált 1-es típusú cukorbetegek nagy százalékánál kimutathatók. Az autoimmun folyamat kialakulásában az emberi fehérvérsejt felületi antigénjeinek (HLA) bizonyos öröklött kombinációi játszanak főszerepet. A HLA antigének öröklődése egyébként a 6. kromoszóma rövid karjához kötött. Fontos tudni, hogy ezek az atigénkombinációk önmagukban nem jelentik a cukorbetegség későbbi kialakulását, csupán a hajlamot örökítik. Egyéb kromoszómákon lévő olyan géneket is azonosítottak már, amelyek némileg fokozzák a cukorbetegség előfordulásának valószínűségét.A betegség a genetikusan fogékony embereknél (ma még teljesen pontosan nem ismert) környezeti tényezők hatására alakulhat ki. Feltételezik, hogy bizonyos, nem is ritka vírusok (rubeola, mumpsz, coxsacki stb.) vagy a csecsemőkori tehéntejfogyasztás lehetnek azok a faktorok, amelyek a hasnyálmirigy szigetsejtjeit megtámadó ellenanyagok képzését beindíthatják. Az előbb felsorolt vírusok és a tehéntej antigénjei hasonlóak az inzulintermelő sejtekéhez, és talán ezért, az ellenük termelődő anyagok a hasnyálmirigyet is károsíthatják. Hogy az ilyen vírusfertőzéseken átesett, vagy tehéntejjel táplált gyerekeknél és fiataloknál mégis csak kis százalékban alakul ki cukorbetegség, fontos bizonyíték az öröklődési hajlam befolyására.
Az autoimmun folyamat hosszútávú, hatásos és mellékhatások nélküli gátlására ma még nem rendelkezünk megfelelő gyógymóddal. Amennyiben már létezne ilyen gyógyszer, a diabéteszre hajlamosak időszakos szűrésével megakadályozható lenne a betegség kialakulása. A megoldást az is bonyolítja, hogy nem mindenkinél alakul ki 1-es típusú diabétesz, akiben kimutathatók a hasnyálmirigy szigetsejtjeit támadó ellenanyagok.
A cukorbetegség iránti hajlam (és csak a hajlam!) öröklődését támasztja alá az a tény is, hogy egypetéjű ikreknél 20-50 százalék annak az esélye, ha az egyikük 1-es típusú cukorbeteg, a másikuk is az lesz. Mivel az egypetéjű ikrek genetikailag teljesen azonosak, ha nem minden testvérnél alakul ki törvényszerűen a cukorbetegség, az bizonyság a környezeti és egyéb hatások kiváltó szerepére. Az 1-es típusú diabétesz előfordulása a cukorbetegek elsőfokú rokonságában 2-6 százalékos, az átlagnépességben viszont csak 0.3 százalék körüli. Tehát egy közvetlen családtag esélye arra, hogy ő is 1-es típusú cukorbeteg legyen, az átlaghoz képest kb. tízszeres, de még így is meglehetősen alacsony a valószínűség. Érdekes megfigyelés, hogy a cukorbeteg apától háromszor gyakrabban születik cukorbeteg gyermek, mint a diabéteszes anyától.
Az 1-es típusú diabétesz megelőzése vagy korai megállapítása érdekében ajánlott az elsőfokú rokonok szűrővizsgálata, illetve a csecsemőkori tehéntej fogyasztás mellőzése. A hajlamosító gének esetleges módosítása – a világszerte folytatott kutatások ellenére – ma még távolinak tűnik.
2-es típus
A 2-es típusú cukorbetegség általában 40 éves kor felett jelentkezik. A vércukorérték hosszú ideig egyenletesen magas lehet, lényegében különösebb tünetek nélkül. Gyakran előfordul, hogy a diabéteszt szemészeti vizsgálatkor, a szemfenéki eltérések nyomán fedezik fel. Az sem ritka, hogy a szövődmények következtében kialakult betegségek (szívinfarktus, agyvérzés, magas vérnyomás, vesebetegség) miatt kórházba kerülteknél csak ilyenkor, tehát túl későn derül ki a diabétesz.Közismert, hogy a magyar lakosság 5 százaléka cukorbeteg, de ez az arány az idősebb, 60 év feletti korosztályban 10 százalék körüli lehet. A diabéteszesek többsége, (kb. 90 százalék) a 2-es típusba tartozik, ők diétával, esetleg a diéta és tabletták kombinációjával jól kezelhetők. Esetükben inzulinkezelés csak ritkán válik szükségessé, hiszen nem inzulinhiányról, inkább csak az inzulin hatásának megváltozásáról van szó.
A statisztikák tanúsága szerint az elmúlt évtizedekben hazánkban is folyamatosan emelkedett (és emelkedik) a 2-es típusú cukorbetegek száma. A 2-es típusú diabéteszre sokkal jellemzőbb a családi halmozódás, mint a gyermek-, illetve a fiatal felnőttkorban jelentkező 1-es típusnál. Ha egypetéjű ikerpár egyik tagja 50 éves kora felett lesz cukorbeteg, akkor szinte törvényszerű, hogy a másik, még egészséges testvér is azzá válik. Az elsőfokú rokonoknál a 2-es típusú diabétesz kialakulásának valószínűsége, ha mindkét szülő beteg, 50 százalék körüli, ha csak az egyik szülő cukros, 10-20 százalék közötti. Például egy családvizsgálatunk során 10 testvérből 8-nál igazolódott a cukorbetegség. Néhány Európán kívüli, zárt népcsoportban (pima indiánok, bizonyos csendes-óceáni és ausztráliai bennszülöttek) az előfordulási arány nagyon magas, eléri az 50 százalékot.
A családi és a népcsoportbeli halmozódás, valamint a betegség gyakoriságának utóbbi időben megfigyelhető emelkedése egyaránt a 2-es típusú diabétesz öröklődése mellett szól. A családvizsgálatok alapján az elhízás, a magas vérnyomás, a zsíranyagcsere-zavarok, valamint a cukorbetegség együttes öröklődése tekinthető valószínűnek.
Az egyik feltételezés szerint a 2-es típusú cukorbetegség iránti hajlamot több gén együttes „hibája” okozhatja. A betegség kialakulását egyrészt befolyásolható (elhízás, mozgásszegény életmód, zsír- és kalóriagazdag táplálkozás), másrészt nem befolyásolható (életkor) hajlamosító tényezők segítik elő. Az életkörülmények javulásával e diabéteszforma növekvő gyakoriságát az úgynevezett „takarékos genotípus” elmélet igyekszik megmagyarázni. Az emberiség sok ezer éves történelme során ismétlődtek az éhínségek és csak annak az embertípusnak volt esélye a túlélésre, akinek szervezete elsősorban zsír formájában volt képes raktározni az energiát. A „nyugati életforma” (fokozott kalóriabevitel, mozgásszegény életmód) ennél a típusnál viszont elhízáshoz, az inzulinhatás csökkenéséhez (inzulinrezisztencia) és végül cukorbetegséghez vezetett.
A „takarékos fenotípus” elmélet viszont – ellentétben az előző magyarázattal – az anyai méhen belüli hiányos táplálkozást teszi felelőssé a későbbi cukorbetegség kialakulásáért. Megfigyelték ugyanis, hogy az alacsony súllyal születetteknél (évtizedek múlva) az átlagosnál gyakrabban alakul ki cukorbetegség, illetve a magas vérnyomás és a szívinfarktus. A valószínű magyarázat, hogy magzati fehérjehiányban a szervezet elsősorban az életfontosságú szervek számára (például: az agy) biztosítja a tápanyagokat, míg a kevésbé fontosakat (ilyen a hasnyálmirigy) „elhanyagolja”. E feltételezés szerint sorsunk már a méhen belüli életben eldől. A kérdésre, hogy miért csak évtizedekkel később merül ki a hasnyálmirigy szigetsejtjeinek inzulintermelő képessége és alakul ki a cukorbetegség, ez az elmélet nem ad világos magyarázatot.
Talán ennyiből is nyilvánvaló, hogy a 2-es típusú diabétesz öröklődésével kapcsolatban ma még több a kérdés, mint a biztos válasz. Egyenlőre nem sikerült olyan kromoszómákhoz kötött, hajlamosító géneket kimutatni, mint az 1-es típusnál. Intenzíven folyik a kutatás. Az okokat tisztázó válaszhoz hozzásegíthet egy speciális génbank, amelyben a 2-es típusú cukorbetegek örökítő anyagát (DNS-t) tárolják és vizsgálják. Már hazánkban is megkezdődött az olyan cukorbetegek vérmintáinak összegyűjtése, akiknél családi halmozódás tapasztalható.
A cukorbetegség szövődményeiről és a szükséges vizsgálatokról
A magas vércukor rendkívül káros a szervezetre. Az erek elmeszesednek, melynek következménye, hogy a magas vércukorszinttel élő cukorbeteg hamarabb kap szívinfarktust, agytrombózist. Ugyanakkor a magas vércukorszint a hajszálereket is károsítja, amely a szem, a végtagok vérellátását és a vesefunkció romlását eredményezi.Szem:
(retinopathia) a szemfenék hajszálerei károsodnak, ez a látás romlásához, vagy akár a látás elvesztéséhez is vezethet. Ilyenkor a szemfenék bevérzik. A magas vércukorszint a szemfeneket is károsítja. A cukorbetegeknél gyakran alakul ki szürkehályog (cataracta). Ilyenkor a szem elhomályosodik, majd a hólyag "érésével" egyre átlátszatlanabbá válik. Kezdetben a beteg csak távolra nem lát jól, majd a kisebb, közeli betűket sem tudja elolvasni, végül a látás teljesen elhomályosodik. A magasabb vércukor hatására elsősorban az idegrostokban és a szemlencsében szorbit halmozódik fel. Ez vizet szív magába, melynek következtében a szemlencse felduzzad. Ma már a szürkehályog orvosi beavatkozással eltávolítható. Cukorbetegek esetében nagyon fontos a szürkehályog időben történő eltávolítása, mivel jelenléte akadályozza a cukorbetegeket kezelő orvost abban, hogy a szemfeneket megvizsgálja.Végtagok fájdalma:
ez az idegeket ellátó kiserek megbetegedéséből, gyulladásából adódik (súlyos váll-, kar-, láb- és combfájdalmak). A cukorbeteg lábápolására nagyon oda kell figyelni, mivel a láb kiemelkedően veszélyeztetett. Magas vércukorszint esetén károsodnak az idegek, amely különböző elváltozásokat vonhat maga után.
Mivel romlik a szövetek vérellátása, így csökken a szövetek gyógyulási hajlama, így a fertőzések könnyebben terjedhetnek. Az érzőidegek károsodása miatt csökken a fájdalomérzet, így gyakran a sérüléseket (pl. feltöri a lábát a cipő) a beteg nem veszi észre, amely szintén a fertőzések terjedéséhez vezet.
A lábon különböző elváltozások alakulhatnak ki, mint pl. a bütyök, tyúkszemképződés vagy bőrkeményedés. Ezek alatt a bőrszövet elhal, és fekély keletkezik.Még több információ a szövődményekről»
Előzzük meg!
A cukorbetegeknél fontos, hogy rendszeresen részt vegyek különböző vizsgálatokon, hogy az esetleges szövődmények kialakulásának lehetőségét csökkentsék. Az ellenőrzés gyakorisága függ a betegség típusától, vagyis attól hogy Ön 1-es vagy 2-es típusú cukorbeteg. Az 1-es típusú cukorbetegek esetében az évi 4-6 vizsgálat ajánlott, míg a 2-es típusú (nem inzulinnal kezelt) betegeknél évi 2-4.
A következőkben olvashat arról, hogy milyen szűrővizsgálaton kell részt venni a cukorbetegeknek.
Az alábbi vizsgálatok elvégzése minden alkalommal szükséges:
- Testsúly-mérés
- Vérnyomásmérés
- Éhomi és étkezés utáni vércukormérés
- Önellenőrzést végző betegeknél a kezelési napló alapján az anyagcsere-vezetés megbeszélés
Évente szükséges vizsgálatok:
- Teljes körű vizsgálat: testsúly, vérnyomás, láb vizsgálata – talp, deformitások, gombásodás, bokaartéria tapintása, neuropathia ellenőrzése hangvillával –, EKG
- Szemfenék-ellenőrzés
- Laboratóriumi vizsgálatok: éhomi és étkezés utáni vércukor, koleszterin, triglicerid, kreatinin, vizeletcukor, aceton, üledék, HbA1c (1-es típusú és inzulinnal kezelt 2-es típusú betegek esetében évi legalább négy alkalommal, egyéb esetekben évente legalább két alkalommal szükséges az ellenőrzés), kvantitatív albuminürítés
- Kezelés áttekintése
- Önellenőrzés technikai ellenőrzése
A teniszkönyök – tendinitis – a könyöknél lévő inak gyulladásának a következménye
