Dr.Info - Egészség és Életmódmagazin

Cikkek
Betegségek
Receptek
Intézmények
Közösség
Ma Tekla és Líviusz napja van. Holnap Gellért és Mercédesz napja lesz.

Bakteriális fertőzések

MRSAStaphylococcus (sztafilokokkusz) fertőzések

A staphylococcus-bőrfertőzések általában megjelenésükről felismerhetők, laboratóriumi megerősítés nélkül. Komolyabb fertőzésekben szükség van a kórokozó kimutatására a vérből vagy fertőzött testnedvből vett minta tenyésztésével. Ez lehetővé teszi nemcsak a diagnózis felállítását, de annak megállapítását is, hogy melyik antibiotikum képes elpusztítani a staphylococcus-t. Sokszor röntgennel vagy más képalkotó eljárással deríthető fel a fertőzés helye, de a korai kórismézésben ezek általában nem segítenek.

A kisebb bőrfertőzéseket - például a szőrtüszőgyulladást és a nem nagy kiterjedésű ótvart - többnyire kenőcsökkel kezelik, melyekben helyi hatású antibiotikumok vannak, például a vény nélkül kapható bacitracin, neomicin, polimixin B, vagy a vényköteles mupirocin, esetleg ezek keveréke.

Teniszkönyök

TeniszkönyökA teniszkönyök – tendinitis – a könyöknél lévő inak gyulladásának a következménye

Jellemzője a mozgáskor az alkarban, az ínhüvely területén jelentkező fájdalom, aminek következtében a tárgyakat nehezen tudjuk megemelni, megfogni. Ha a fájdalom erősödik, az emelés lehetetlenné válik. Az erős fájdalom már egy kézfogásnál is jelentkezhetnek.

A betegség oka, hogy az izmok, az inak és a szalagok a megengedettnél nagyobb terhelést kapnak

Többnyire a fokozott, intenzív sport, egyoldalú mozgás (pl. csavarozás), vagy rosszul gyógyult ínhúzódás, ínszakadás következménye. A teniszkönyök a könyök külső oldalán futó inat, míg a kevésbé ismert golfkönyök a belsőoldali ín gyulladását jelenti.

A+ A A-
Bakteriális fertőzések
133 találat Rendezés
  • Összes találat
  • (133)

Halálos kórházi fertőzések

Halálos kórházi fertőzések

Egy új tanulmány szerint a szepszis és a tüdőgyulladás, két közös kórházi MRSA-fertőzés, 48.000 amerikait ölt meg 2006-ban, és a nemzetnek a kezelés költségei több mint 8 milliárd dollárba kerültek.

2010. február 23. kedd

Arcüreggyulladás: tünetek, kezelés

Arcüreggyulladás: tünetek, kezelés

A gennyes melléküreg gyulladások kezelése elsősorban antibiotikum és nem fölszúrás kérdése. Az arcüreggyulladás a leggyakoribb felsőlégúti hurutos betegségek közé tartozik a középfül- és mandulagyulladással együtt.

2010. február 04. csütörtök

Megfázásból arcüreggyulladás... mi a legjobb gyógymódja?

Megfázásból arcüreggyulladás... mi a legjobb gyógymódja?

Hideg, nyirkos időben könnyen megfázik az ember, s az arra hajlamosaknál akár arc-, homlok-, illetve egyéb orrmelléküreg-gyulladás is kialakulhat. Sokszor makaccsá válik, és nehéz megszabadulni tőle. Mi a legjobb gyógymódja?

2010. január 28. csütörtök

Gránátalma kenőcs kórházi fertőzések ellen

Gránátalma kenőcs kórházi fertőzések ellen

Kenőcsöt lehet készíteni a gránátalma héjából, mellyel az olyan kórházi fertőzések kezelhetők, mint például a nagyon veszélyes methicillin rezisztens (ezzel az antibiotikummal szemben ellenálló) Stapyhlococcus aureus (MRSA) baktérium okozta infekciók.

2009. december 26. szombat

Probiotikumok: „az életért”

Probiotikumok: „az életért”

A probiotikus szó görög eredetű, jelentése: az életért, az élet számára. 1965-ben született meg a probiotikumok fogalma. Ennek körébe olyan, a szervezet számára hasznos baktériumok tartoznak, melyek képesek helyreállítani a bélflóra megfelelő egyensúlyát.

2009. december 23. szerda

Antibiotikumos, felszívódó kötés égésre

Antibiotikumos, felszívódó kötés égésre

Az egyre fejlődő kezelési eljárások, valamint az ápolók és orvosok erőfeszítései ellenére, a súlyos égéssel kórházba kerülő betegek hetven százaléka a szövődményként kialakuló fertőzésben hal meg.

2009. november 30. hétfő

II. Európai Antibiotikum Nap

II. Európai Antibiotikum Nap

1928 nyarán Fleming egy baktériumtörzs tenyésztésével foglalkozott az egyik londoni kórházban. 3 hetes szabadságáról visszatérve azt tapasztalta, hogy az asztalon felejtett csészék tartalma idegen gomba spórákkal fertőződött. A gombatelep környékén a gombákból származó anyag elpusztította a baktériumokat. Ez volt az első antibiotikum, egy penészgomba terméke, a penicillin.

2009. november 17. kedd

Az emberi test baktériumtérképe

Az emberi test baktériumtérképe

Tudósok kifejlesztettek egy olyan térképet, amelyre a különböző emberi szervezet testrészein megtalálható baktériumokat vázolták fel. Az 'atlasztkészítés' során az is kiderült, hogy - az élettani folyamatokban kulcsszerepet játszó mikroorganizmusok személyenként eltérőek.

2009. november 06. péntek

Krónikus légúti betegek őszi-téli veszélyei

Krónikus légúti betegek őszi-téli veszélyei

Míg az asztma és COPD hátterében fennálló krónikus hörgőrendszeri gyulladásos folyamatok az alsó légúti fertőzésekre való hajlamot, addig a fertőzések az alapbetegség tüneteit fokozzák. Az alábbiakban bemutatjuk, miért fontos az antibiotikus kezelés a krónikus légúti betegek őszi és téli hurutos megbetegedéseiben?

2009. november 01. vasárnap

Sütőtök, mint antibiotikum?

Sütőtök, mint antibiotikum?

Egy új tanulmány szerint egy, a sütőtökben található összetevő sikeresen győzi le azokat a mikrobákat, amelyek évente több millió felnőtt és csecsemő fertőzését okozzák.

2009. október 30. péntek

Antibiotikum - harcban a kórokozókkal

Antibiotikum - harcban a kórokozókkal

{nomultithumb}

Fertőzések: hogyan, honnan?

Ha egy baktérium megtámadta a szervezetet különböző módon okoz betegséget:

A támadó baktériumok által kiváltott gyulladás, amely lokalizált hőmérsékletemelkedést, kivörösödést, duzzadást és fájdalmat okoz. A gyulladásos duzzanat, vagy gennyképződés következtében nyomás alakulhat ki, mely nyomhatja az idegvégződésekre, súlyos fájdalmat okozva. A nyomás különösen fájdalmas a testüregek esetében, ahol nincs hely a „terjeszkedésre”. Ilyen helyek az orr- és melléküregek valamint a középfül. A baktériumok termelte mérgek és a fertőzés legyőzésére a fehérvérsejtek által képzett anyagok bejuthatnak a vérkeringésbe. Ennek következménye láz és fejfájás. A baktérium-mérgek egy része extrém módon mérgező hatású és súlyos szövetkárosodást okozhat. A Gram-negatív baktériumok némelyike által termelt toxinok direkt hatást fejtenek ki a cardiovascularis (szív- és keringési) rendszerre, akár sokkot is okozva. A fertőzés helyén kialakuló szövetkárosodás ugyancsak súlyos probléma.

A fertőzések  változatos utakon terjedhetnek a szervezetben.

Lokális fertőzésekben a kórokozó ott és annak szomszédságában marad, ahol bejutott a szervezetbe. A  helyi fertőzésekre példák: néhány bőr- és lágyrész fertőzés, mandulagyulladás és gyomor-bél gyulladás.

Általános fertőzésekben a kórokozók nem maradnak egy területen, hanem szétszóródhatnak az egész szervezetben. Ha a kórokozók egy helyi fertőzésből folytatólagosan bekerülnek a véráramba, a szepszisnek, vagy vérmérgezésnek nevezett állapot alakul ki. A szepszis folyamatos lázat és hidegrázást okozhat és a belső szervek (szív, ízületek, tüdő és máj, stb.) megtámadásával járhat. Legsúlyosabb formája a szeptikus sokk.

A fertőzések típusai

ExogénEgy kívülről érkező fertőző kórokozó bőrön, vagy nyálkahártyán (mint például légző szervrendszeren, emésztő traktuson és a genitalis - nemi szerveken -  keresztül történő behatolása.)

EndogénA szervezet saját baktériumflórája okozta fertőzés az immunitás csökkenése, vagy a baktérium lokalizációjának megváltozása következtében.

LatensRejtett, tünetmentes fertőzés.

SubklinikaiFertőzés nem észlelhető tünetekkel és a betegség enyhe klinikai jeleivel.

Klinikailag manifesztálódó„Fertőző betegség”, ahol a betegség jellegzetes tüneteinek és panaszainak többsége jelen van.

OpportunistaOlyan parazita által okozott fertőzés, amely rendszerint nem okoz betegséget, de bizonyos körülmények között, mint amilyen például az immunrendszer meggyengülése,  mégis megjelenik a betegség.

Honnan terjedhetnek a fertőzések

Másik fertőzött személyekrőlPéldák az olyan betegségekre, amelyek köhögéssel átvihetők egy beteg emberről az egészségesre: pneumonia, tuberculosis, impetigo és a nemi betegségek.

Egészséges hordozókrólEmberek lappangó fertőzéssel, amíg nem mutatják a betegség jeleit, kiválaszthatják a kórokozókat székletükben, nyálukban, vizeletükben, stb. A typhus és az ételmérgezések hozhatók fel példaként.

ÁllatokrólA fejlett országokban sokkal ritkább, bár a fejlődő országokban még gyakori betegségforrás. Példaként az anthrax és a psittacosis említhető.

TalajbólA tetanust és a gáz gangraenát okozzák azok az organizmusok, amelyek normál körülmények között a talajban élnek. Ezek a betegségek rendszerint mély sebek elfertőződését követően alakulnak ki.

Csípős rovarokrólAnnak ellenére, hogy néha betegségek forrásai lehetnek, lényegesen gyakoribb, hogy a betegségek terjesztésének résztvevői. A Borelia burgdorferi okozta Lyme kórt a fertőzött kullancs csípésével viszi át emberre.

A fertőzés közvetítői

Közvetlen/direkt (emberről-emberre)Az ember-ember kontaktus a terjedés eszköze az összes szexuálisan terjedő és néhány bőrfertőzésnek.

LevegőA levegőben jelenlévő, köhögés és tüsszentés okozta aerosol cseppek, bőrpikkelyek és porrészecskék mindegyike kórokozó baktériumoktól fertőzött lehet. Ezt lélegezzük be és amennyiben ez képes a szervezet védekező rendszerének legyőzésére, légzőrendszeri fertőzés alakulhat ki.

Víz és táplálékFertőzött víz és táplálék fogyasztása a gyomor-bél rendszer fertőzését okozhatja.

TárgyakTárgyak, mint például ruhadarabok, zsebkendők, kések és villák, mosdó ülőkék potenciálisan fertőzést terjeszthetnek.  Azonban mivel sok baktérium elpusztul szárítás, vagy a napfény hatására, a terjedésnek ez a módja egészen ritka.

Csípős rovarokRovarok csípése  kórokozókat juttathat a gazdaszervezetbe amikor –vérszívás céljából- átszúrják a bőrt. A pestis terjed ilyen módon bolhák révén.

 

Az immunrendszer

A baktériumok és spóráik mindenhol megtalálhatók a környezetünkben. Ott vannak a levegőben, a talajban és a vízben, a testfelszínünkön és a minket körülvevő tárgyakon, de az élelmiszerekben is, amiket elfogyasztunk. Hogyan lehetséges - mindezek ellenére - hogy a bakteriális fertőzések viszonylag ritkán alakulnak ki? A válasz erre a kérdésre, hogy szervezetünk képes a fertőzések elleni védekezésre.

Elsősorban szervezetünk rendelkezik gátakkal, amilyen a káros baktériumok behatolását megakadályozó bőr; másodsorban pedig az immunrendszerünk segít a baktériumok és más támadó organizmusok legyőzésében, amennyiben azoknak sikerült átjutniuk a szervezet gátjain.

Az immunrendszer anatómiája

1. Thymus: A T-sejtek termelődésében résztvevő mirigy. 2. Csontvelő: A csontok többségének üregében megtalálható szövet, amely a vér sejtjeit állítja elő. 3. Lép: Egy jelentős méretű szerv, amely szerepet játszik az immunitásban, ideértve a lymphocyta termelést. 4. Nyirokrendszer: szervek hálózatából összetevődő komplex keringési rendszer; nyirokcsomók, nyirokvezetékek és nyirokerek, amelyek a nyirokot termelik és szállítják a szövetekből a véráramba. A nyirokrendszer jelentős résztvevője a szervezet immunrendszerének. Nyirok: chylus (nyiroknedv), némi vörös vérsejtből és sok fehérvérsejtből, különösen lymphocytákból összetevődő fehér folyadék.

 

Az immunválasz

 

Az immunválasz az a folyamat, amely során a szervezet felismeri és megvédi önmagát a mikroorganizmusok és egyéb idegen és potenciálisan ártalmas anyagokkal szemben. Az immunválasznak két típusa van: természetes (vagy öröklött) immunitás, illetve szerzett (vagy adaptív) immunitás.

Az immunrendszer megvédi a szervezetet a potenciálisan ártalmas anyagoktól az antigénnek nevezett nagy molekulák felismerése és közömbösítése által. Az antigének rendszerint fehérjék és különböző helyeken találhatók, mint a sejtek, vírusok, gombák és baktériumok felszíne. Az immunrendszer képes különbséget tenni a saját –a szervezet saját sejtjei és termékei és a nem-saját –a szervezetbe kívülről érkezett, idegen sejtek és termékei között.

Az immunrendszer megvédi a szervezetet a bakteriális invázióval szemben.

Természetes immunitás

Az immunrendszer magában foglal bizonyos fehérvérsejt típusokat, fehérjéket és más, a vérben lévő anyagokat, mint amilyenek a komplement fehérjék és az interferon. Ezek vagy közvetlenül támadják az idegen anyagokat a szervezetben, vagy együttesen segítik az immunrendszer sejtjeinek védekezését.

A gyulladásos válasz (inflammatio) a természetes immunitás része. Ez akkor alakul ki, amikor a szövetek károsodását baktérium, fizikai sérülés, toxinok, hő, vagy egyéb okok váltják ki.

A károsodott szövetekből olyan anyagok, mint például a hisztamin és az inflammatorikus cytokinek szabadulnak fel. Ennek következménye az érfalakon keresztül történő folyadék kiáramlása, ami lokalizált duzzanatot eredményezve elősegíti az idegen anyag izolálását, megakadályozva a szervezet szöveteivel történő további érintkezést.Ezek az anyagok vonzzák továbbá a fehérvérsejteket, amelyek eltávolítják a baktériumokat és a tönkrement, vagy károsodott sejteket a szervezetből, elnyelve és elpusztítva azokat. Ezt a folyamatot nevezik fagocitosisnak. A fehérvérsejtek számos, különböző típusa képes ellátni ezt a funkciót, ezeket együttesen elnevezése phagocyta. A genny elpusztult szövetek, elpusztult baktériumok és élő és elpusztult fagociták tömegéből tevődik össze.

Szerzett immunitás

A természetes immunitással összehasonlítva a szerzett immunitás akkor fejlődik ki, amikor a szervezet antigén hatásának van kitéve, és olyan védekezést alakít ki, amely az adott antigénre specifikus, vagyis annak célzottan megfelelő. A szerzett immunitás éretlen gyermekkorban és meggyengül időskorban. Ez az oka annak, hogy a fertőzések nagyobb valószínűséggel alakulnak ki, és súlyosabb következményekkel járnak a nagyon fiatalokban és nagyon idősekben.

Különféle összetett rendszerek együttműködése szükséges ahhoz, hogy elpusztítsák és eltávolítsák a támadó baktériumokat.

A lymphocyták, a fehérvérsejt egyik típusa, kulcsfigurái a szerzett immunitás során kifejtett válasznak. A B-lymphocyták antitesteket termelnek. Az antitestek egy specifikus antigénhez kapcsolódnak és megkönnyítik azok megsemmisítését a fagociták által. A T- lymphocyták közvetlenül támadják meg az antigéneket. A B-sejtek és a T-sejtek specifikusan egy antigénnel szemben termelődnek, Amikor szervezetünk egy másik antigén hatásának van kitéve, más B-sejtek és a T-sejtek alakulnak ki.

Specifikus antitestek képesek az opsoninokat (fagocitózist, vagyis bekebelezést és megsemmisítést fokozó hatású anyagok) a mikroorganizmusok felszínén elhelyezni. Ez a folyamat elősegíti az organizmus megsemmisítését a fagocitosist követően. Az opsonizáció fontos az olyan betokosodott baktériumok, mint például a pneumococcus, vagy a meningococcus pusztításának folyamatában.A képződött B-sejtek és T-sejtek közül néhány sokszorozódik és emlékezni fog. Ez lehetővé teszi, hogy az immunrendszer gyorsabban és hatékonyabban reagáljon ugyanannak az antigénnek egy későbbi megjelenése esetén.

A vakcinák működésének ez az „immun emlékezés” az alapja. A fagociták, a B-sejtek és T-sejtek képesek az erek elhagyására és a szervezet sejtjeit körülvevő szöveti folyadékba történő bejutásra. Ennek következménye, hogy közvetlen kapcsolatba tudnak kerülni a támadó baktériumokkal. A szöveti folyadék nyitott végű erekbe, a nyirokerekbe gyűl össze, mely áthalad a nyirokcsomókon, ahol a  kórokozók kiszűrődhetnek, mielőtt a nyirokfolyadék a véráramba jut.

2009. október 25. vasárnap

Antibiotikum - Lexikon

A | B | C | D | E | F | G | I | K L | M | N, NY | O | P | R |S | SZ | T | V
A
Vissza a tetejére

Agar táptalaj

Egy elterjedt szilárd, a mikrobiológiai laboratóriumokban használatos, a különböző típusú baktériumok tenyésztésére (növekedés) alkalmazott szubsztancia.

Antibiotikum (antimikrobiális szer)

A mikroorganizmusokat elpusztító vagy fejlődésüket gátló szer.

Antitestek

Vérben, vagy szövetben képződő anyagok (immunoglobulinok), amelyek kizárólag azokkal a a specifikus antigénekkel lépnek kölcsönhatásba, melyek szintézisüket indukálták (például: bakteriális fehérje) és elősegíti semlegesítésüket.

Atípusos (patogén)

Szokatlan mikroorganizmus, például egy baktérium, ami életben marad a gazdaszervezet sejtjén belül.
B
Vissza a tetejére

Béta-laktám

Kémiai struktúrájában négytagú béta-laktám gyűrűt tartalmazó vegyület (antibiotikum).

Béta-laktamáz

Anémely baktérium által termelt enzim, ami képes megsemmisíteni a béta-lactam antibiotikumokat, amilyen például a penicillin és a kefalosporin, a baktériumot ellenállóvá téve ezekkel a gyógyszerekkel szemben.

Bináris osztódás

Egy sejt két (típusosan hasonló, vagy ugyanolyan) sejtté osztódása. Baktériumoknál ez a leggyakoribb sejtosztódási forma. Amennyiben a leánysejt nem hasonló (méretében) a szülő sejthez, ezt a folyamatot aszimmetrikus bináris osztódásnak nevezik..

Biohasznosulás

A gyógyszer bizonyos módon történő alkalmazását követően a véráramba jutó gyógyszermennyiség.

Bronchiectasia

A levegő passage krónikus dilatatiojával jellemzett betegség.

B-sejt

Antitesteket termelő sejt, az un. humorális immunitásért felelős.

B-sejtek

A lymphocyták egyik fajtája, amely antitesteket termel.
C
Vissza a tetejére

Cardiogén shock

A szív pumpafunkciójának primér elégtelensége következtében kialakuló shock.

Cerebrospinalis folyadék

Az agyat és a gerincvelőt körülvevő folyadék.

Coagulase negatív staphylococcusok

Olyan staphylococcusok, amelyek nem termelnek coagulase-t és csak egyszer-egyszer patogének.

Coagulase pozitív staphylococcusok

Típusos esetben erősen patogén hatású staphylococcusok, amelyek egy enzimet, úgynevezett coagulase-t termelnek, ami a gazdaszervezet vérében alvadékképződéshez vezet..

COPD

Krónikus obstruktív tüdőbetegség.

Cytokin

Specifikus antigénekkel történt kontaktus hatására az immunrendszer sejtjei által felszabadított és immunválaszt közvetítő, nem-antitest tulajdonságú fehérjékre használt elnevezés.
D
Vissza a tetejére

DNS

Az élőszervezetek genetikus anyaga; a dezoxiribonukleinsav rövidítése.
E
Vissza a tetejére

Empirikus(an)

A kezeléssel kapcsolatosan: az igazolt részletek hiányában tapasztalaton, vagy megfigyelésen alapuló kezelés, például a kórokozó baktérium, vagy más mikroorganizmus pontos beazonosítását megelőzően vagy hiányában.

Endogén

A szervezetben képződő. Az endogén baktériumok az emberi szervezetben (és annak felszínén) természetes módon megtalálható baktériumok.

Enzim

Aminosavakból álló speciális fehérje, amely a sejten belüli kémiai reakciókat felgyorsítja, vagy lelassítja és gyakran részt vesz összetett molekulák lebontásában.

Epidermis

A bőr külső rétege.
F
Vissza a tetejére

Fakultatív patogének

Olyan organizmusok amelyeket normál körülmények között elnyomnak a „jó” baktériumok, de ennek az egyensúlynak a felborulásakor betegséget okozva szaporodnak.

Fascia

Az izmot takaró szövet tokja.

Fehérje

Bizonyos – a DNS-ben tárolt információ által determinált – sorrendben egymáshoz kötődő aminosavakból épül fel.

Flóra

Baktériumok és gombák, amelyek jelen vannak és patológiás körülmények között felszaporodhatnak a szervezetben.
G
Vissza a tetejére

Germináció

Az a folyamat, amely révén a spóra aktív baktériumsejtté válik, rendszerint amikor a (baktérium szempontjából) kedvező körülmények helyreállnak.

Gram-festés

Differenciális festési eljárás, amely segítségével a baktériumokat két csoportra lehet osztani: Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok, mégpedig annak alapján, hogy a baktériumok mennyire képesek visszatartani a vörös festéket (kristály ibolya), amikor szerves oldóanyaggal (pl. etanollal) színtelenítik ki őket.
I
Vissza a tetejére

Immun-komprimált beteg

Olyan személy, akinek az immunrendszere károsodott, vagy gátolt betegség (például daganat miatt), vagy bizonyos gyógyszerek (például szteroidok) szedése következtében.

Immun-szupprimált beteg

Olyan beteg, akinek a fertőzésekkel szembeni ellenállása csökkent, mivel immunrendszere szupresszió alatt áll.

Immunszupressziós gyógyszer

Az immunválasz csökkentésére adagolt gyógyszerek, például szervtranszplantáció után, ami csökkenti a szervezet fertőzésekkel szembeni ellenálló képességét.

Interferon

A fertőzött sejtekből felszabaduló fehérje olyan típusa, amely antiviralis tulajdonságokkal rendelkezik és aktivitást mutathat egyéb pathogénekkel szemben is.

Iv. - intravénás

Közvetlenül a vénába beadott gyógyszerkészítmény.
K
Vissza a tetejére

Katéter

Hajlékony cső, amelyet egy testüregbe vezetnek be folyadék elvezetésére, vagy bejuttatására.

Komplement

Legalább 20 olyan vérfehérje csoportja, mely fontos szerepet játszik számos immunfolyamat alapját képező antitest-antigén reakcióban.

Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)

Magában foglalja a dohányzással kapcsolatos tüdőbetegségeket, amilyen a krónikus bronchitis és az emphysema és néhány esetben a krónikus asthmát.
L
Vissza a tetejére

Lymphocyta(k)

A fehérvérsejt egy fajtája, amely fontos szerepet játszik az antitestek képzésében. A T-sejtek és a B-sejtek a lymphocyta típusai.
M
Vissza a tetejére

Metabolizmus

Az a természetes folyamat, amelynek során az élő szervezet –ideértve az embert is- a bevitt táplálékot energiává alakítja át és megszabadul a keletkezett bomlástermékektől. A folyamat nélkülözhetetlen az élet fenntartása céljából.

MIC – minimális gátló koncentráció

Az a legkisebb antibiotikum mennyiség, amely képes a baktériumok meghatározott csoportjának fejlődését meggátolni.

Mutáció

Egy organizmus DNS-ében bekövetkező spontán, vagy indukált változás, amely továbbvihető a következő generációkra.
N, NY
Vissza a tetejére

Nasopharynx

A torok felső, az orrüreg mögött elhelyezkedő része.

Nekrotizáló

Szöveti elhalást okozó.

Neutropenia

A fehérvérsejtek bizonyos típusának megfogyatkozása a keringésben.

Nyák (mucus)

A szervezet számos üreges szervét (például légző szervrendszer, húgyutak) bélelő nyálkahártyából származó nyálkás secretum elnevezése.
O
Vissza a tetejére

Obligát

Olyan organizmusok, amelyek minden esetben betegséget okoznak ha jelen vannak a gazdaszervezetben.

Opportunista

Azok a mikroorganizmusok, amelyek rendes körülmények között nem károsítják a szervezetet, azonban bizonyos feltételek fennállása esetén betegséget okoznak (pl. immunszuppresszív kezelést követően, vagy amikor ezek az organizmusok bejutnak a szervezetnek egy amúgy steril részébe, mint például a húgyhólyagba).

Opsoninok

A vérben jelenlévő anyagok, melyek a baktériumok fehérvérsejtek által történő elpusztításukat segítik elő.
P
Vissza a tetejére

Patogén

Betegséget képes okozni.

Ph

Az anyag savasságának, vagy lúgosságának mérésére szolgáló skála. A hidrogén ionok oldatban lévő koncentrációjának meghatározása a meghatározás alapja. A skála 0-14-ig terjed, amelyen a 0 a legsavasabb és a 14 a leglúgosabb érték. Az oldat mindkét végértéknél maró hatású. A citromlé pH-ja 2, vagyis erősen savas, míg az ammónia 11,6-os pH-ja erősen lúgos. A pH 7 semleges érték. A tiszta víz pH-ja 7-es.

Phagocytosis

Az a folyamat amely során a patogének elnyelődnek és elpusztulnak a gazdaszervezet immunrendszerének bizonyos sejtjei által.

Profilaxis

Az egészség megőrzése és a betegségek terjedésének megelőzése céljából hozott intézkedésekkel kapcsolatos.

Prosztata

Járulékos nemi mirigy a férfiakban. Körülveszi az urethrát ott, ahol az elhagyja a húgyhólyagot; az urethrába nyílik. Ejakuláció folyamán egy lúgos folyadékot választ el.

Purulens

Gennytartalmú.
R
Vissza a tetejére

Reinfekció

Ugyanazzal, vagy egy másik pathogénnel történt szekunder infekció.

Relapsus

Annak a betegségnek a visszatérése, amelyből a beteg látszólag felépült, vagy annak a betegségnek a rosszabbodása amelyből a beteg éppen gyógyulóban van. Infekció tekintetében a relapsus azt jelenti, hogy ugyanaz a kórokozó, amely a betegségért eredetileg felelős, ismét fertőzést okoz.
S
Vissza a tetejére

Sejtosztódás

Az a folyamat amelynek révén a sejtek sokszorozódnak, szekvenciálisan ketté, majd néggyé, nyolccá, stb. oszolva, minden élő organizmusnál megszokott módon.

Spóraképződés

Az a folyamat, amely révén a baktériumsejt nyugvó spórává alakul: így szunnyadó állapotban maradhat kedvezőtlen körülmények fennállása során.

Subcutan

A bőr alatti laza sejtes szövethez tartozó, arra vonatkozó.
SZ
Vissza a tetejére

Szaprofita

Olyan mikroorganizmusok, amelyek a testen, vagy a szervezetben élnek anélkül, hogy bármilyen módon károsítanák az egyént.

Szeptikus shock

Nagyon súlyos infekcióval járó shock, amely infekciót leggyakrabban Gram-negatív baktériumok okoznak.

Szöveti törmelék eltávolítása

Idegen anyagok és károsodott, tönkrement szövet sebészeti úton történő eltávolítása egy sebből.
T
Vissza a tetejére

Topicalis

Lokális; gyógyszerre, vagy egyéb kezelésre vonatkozóan, annak helyi alkalmazása.

T-sejt

A lymphocyta egyik fajtája, amely képes antigéneket, amilyen például a baktérium, közvetlenül megtámadni és megsemmisíteni, az un. szöveti immunitásért felelős.
V
Vissza a tetejére

Vakcina, védőoltás

A fertőzés megelőzését a szervezetet a beadott antigénnel szembeni ellenanyaglépződésre készteti.

Vírus

Extrém módon kicsi mikroorganizmus (sokkal kisebb mint a baktérium) egyszerű szerkezettel. A vírus élő gazdaszervezet sejttől függetlenül képtelen a túlélésre és a reprodukcióra.
2009. augusztus 24. hétfő

Antibiotikum - Bakteriológia

Antibiotikum - Bakteriológia

{nomultithumb}

Parányok világa: gombák, baktériumok, vírusok

A mikrobiológia a szabad szemmel nem látható organizmusok tudománya. Ezek az organizmusok, az úgynevezett mikroorganizmusok, általánosságban 1 mm, vagy kisebb átmérőjűek és méretük rendszerint kisebb, mint 0,1 mm (100 μm). A mikroorganizmus elnevezés a különböző típusú organizmusok (ideértve a baktériumokat, vírusokat, gombákat, protozoonokat, néhány algafélét és az egészen apró parazita férgeket is) széles spektrumát foglalja magában.

A mikroorganizmusok osztályozása

Az élő organizmusok osztályozásának már számos módszerét javasolták. Valószínűleg azonban az eredetileg az amerikai Robert Whittaker által 1969-ben javasolt „öt osztály klasszifikációs rendszer” terjedt el a legszélesebb körben. Ez a rendszer három tényezőn alapul: a sejt felépítési sajátosságain; azon, hogy vajon egy, vagy több sejtje van-e és táplálkozási módszerén.

Az élő organizmusok „öt osztály” osztályozási rendszere

Osztály Példák Sejtek száma Sejtek típusa Monera baktérium egysejtű nincs körülhatárolt sejtmag Protista protozoa egysejtű körülhatárolt sejtmag Fungi élesztő- és penészgombák egysejtű, vagy többsejtű körülhatárolt sejtmag Plantae növények, ideértve a komplex zöld algát és a mohát többsejtű körülhatárolt sejtmag Animalia szivacsok, medúzák, férgek, puhatestűek, rovarok, gerincesek (beleértve az embereket), stb. többsejtű körülhatárolt sejtmag

A baktériumok prokarióták. Elnevezésük onnan származik, hogy a baktériumsejtekben hiányzik a sejtmagot körülfogó membrán. Ehelyett azonban rendelkeznek egy „nucleoid”-nak nevezett régióval, amely azonos a fejlettebb szerveződések sejtmagjával, de sejtmaghártya nélkül. Ezzel szemben az eukarióták (gombák, növények, állatok, emberek) sejtjei membránnal körülvett sejtmaggal, valamint számos más eltérő struktúrával, sejtszervvel rendelkeznek sejtjeikben.

A vírusok nem rendelkeznek az élő szervezetek összes jellemzőjével, ezért nem szerepelnek a fenti osztályozásban. A vírusok nem sejtes organizmusok; genetikai anyagok apró részecskéiből épülnek fel, rendszerint fehérjeburokkal védve. A vírusok nem növekedhetnek, vagy reprodukálódhatnak, kivéve, ha megtámadnak egy prokarióta, vagy eukarióta sejtet, vagyis gazdasejtet.

Fontos megérteni, hogy a baktériumok különböznek a vírusoktól, valamint a gombáktól, és hogy a fertőzések leírására számos gyakorta használt meghatározás (bakteriális vagy vírus okozta) nem felcserélhető. Tehát a bakteriális, virális, vagy gombák okozta fertőző betegségek és még inkább a kezelésükre használatos terápiás módszerek különbözőek.

A baktériumok különböznek a vírusoktól és a gombáktól. A bakteriális fertőzések kezeléséhez az antibiotikumként ismert gyógyszerek alkalmazása szükséges.

Hasznos és káros baktériumok

Annak ellenére, hogy a betegséget okozó képességgel rendelkező baktériumok, az úgynevezett patogének, a bolygónkon létező baktériumoknak mindössze egy kis hányadát teszik ki, az ezen patogének által okozott fertőzések számos betegséget okoznak és világszerte jelentős számú halálesetért felelősek.

A baktériumoknak tehát csak viszonylag kevés típusa okoz emberekben megbetegedést. A baktériumok többsége teljesen ártalmatlan és néhány kifejezetten jótékony hatású. Az alábbiakban néhány, a baktériumok hasznos voltára vonatkozó példa szerepel:

elpusztult organizmusok és bomlástermékek elbontása az ártalmas baktériumokkal szembeni védelem kereskedelmi felhasználásuk élelmiszer feldolgozás és biotechnológiai folyamatok során nitrogén felvétele a levegőből és annak olyan formába való konvertálása, amelyet a növények fel tudnak használni (nitrogén fixáció) a táplálék emésztésének elősegítése és vitaminok biztosítása emberben és állatokban

Bár a bakteriális fertőzések változatlanul a megbetegedések egy jelentős okát képviselik világszerte, a baktériumoknak csak kevés típusa okoz emberekben megbetegedést.

 

A baktériumok elnevezése és alakja

Az egyedülálló sejt baktériumként ismert, míg együttesen baktériumoknak nevezik őket. Elnevezésük egy olyan rendszer szerint történik, amelyben minden organizmusnak két neve van - egy a nemzetség és egy a faj neve.

A bakteriális nemzetség rendszerint az organizmusok egy jól meghatározott csoportja, amely világosan elkülönül egy másik nemzetség organizmusaitól. Azonban nincs általános egyetértés egy baktérium nemzetség definíciójára vonatkozóan, vagyis amit az egyik specialista nemzetségnek vél, azt nem biztos, hogy annak ítéli egy másik szakember is.

A bakteriális faj meghatározásában ugyancsak mutatkozik némi bizonytalanság. Egy bakteriális fajhoz tartozhat a baktériumok azon csoportja egy nemzetségben, amelyek számos közös tulajdonsággal rendelkeznek és számos másikban különböznek a nemzetségen belüli más fajok tagjaitól.

A nemzetség különböző fajokra osztható tehát, a fajok pedig különböző törzsekbe sorolhatóak tovább. A baktériumtörzsek ugyanazon fajok baktériumai, de közöttük több finom különbség áll fenn.

A baktériumok besorolása és elnevezése számos szabályt követ

A baktériumnak adott név annak sok jellemzőjét tükrözheti:

Az elnevezés gyakorta mutatja a baktérium alakját, akár mint egyedülálló organizmus, akár amikor csoport része, például Streptococcus (strepto = lánc, coccus = gömbölyű). Az elnevezés utalhat a baktérium felfedezőjére, például az Escherichia nemzetség a felfedező, Theodor Escherich nevét kapta, vagy például a Rickettsia rickettsii, mely dupla nevét felfedezője, Howard Ricketts neve alapján kapta. Az elnevezés összefüggésben állhat az adott baktérium által okozott jelentős betegséggel is, például a Streptococcus pneumoniae, amely a közösségben szerzett tüdőgyulladást (pneumóniát) okozza.

Bakteriális alaktan

A bakteriális morfológia (alaktan) a baktériumok struktúrájával, formájával foglalkozó tudományág. A baktériumok mérete és formája igen nagy változatosságot mutat. A típusos baktériumsejt sejttartalmát úgynevezett cytoplazmás membrán veszi körül, kívülről pedig egy összetett szerkezetű sejtfal. Számos baktérium rendelkezik ostorszerű függelékkel, amelyet flagellának neveznek, míg másikakat burok vesz körül. A legtöbb baktérium átmérője 0,2 μm és 0,5 μm közötti, hosszúsága rendszerint 4 μm-ig terjed.

Számos baktérium rendelkezik egyszeres, vagy az egész felszínén elosztott többszörös ostor-szerű függelékkel (flagellum). A flagellumok teszik lehetővé a baktériumsejtek aktív mozgását.

A baktériumok néhány fajtájának rövid, finom, hajszerű függelékei vannak, amelyet fimbriának (rojt), vagy pili-nek (egyes számban: pilus - szőr) neveznek és amelyek a sejt külső felszínén mindenfelé találhatóak. A fimbriák segítik a baktériumok felülethez tapadását. A pilus egy speciális fajtája, az úgynevezett sex pilus pedig részt vesz a bakteriális szaporodás kétféle típusának egyikében.

Néhány baktérium tokkal borított. Ez egy zselés anyagból lévő réteg, amely megvédi a baktériumot a fehérvérsejtek általi bekebelezéstől és bizonyos antibiotikumok hatásától. A tokkal borított baktériumoknak nincs flagellájuk (ostorszerű függelék), ezért nem képesek mozgásra, ilyenek például a pneumococcusok.

Példák a különböző típusú baktériumokra

Diplococcusok Streptococcusok Staphylococcusok Bacillusok Spirillumok

A baktériumok külső megjelenését néhány alapvető alaknak megfelelően határozták meg:

Kerek, vagy gömbölyű – cocci (egyes számban: coccus)

A gömbalakú baktériumok gyakran különleges formában rendeződnek. Egyénileg jelenhetnek meg, párokban (diplococcusok), csoportokban (staphylococcusok), vagy láncszerűen elrendeződve (streptococcusok).

Megnyúlt, vagy pálca-formájú sejtek – bacilusok (egyes számban: bacilus)

A pálca-alakú baktériumok rendeződhetnek láncszerűen is (streptobacillusok). A baktériumok egyik nemzetségét bacillus-nak nevezi; amihez néhány, de nem az összes baktérium tartozik. A hajlított pálcika-alakú baktériumok úgy néznek ki, mint a vessző alakú pálcikák, ilyen például a cholera kórokozója, a Vibrio cholerae.

Merev spirálok- spirillák (egyes számban: spirillum), vagy hajlékony spirálok – spirochaetes (egyes számban: spirochaeta)

A spirális baktériumok közé tartozik a syphilist okozó Treponema pallidum.

 

Hogyan azonosíthatóak a kórokozók?

A klinikai bakteriológusok elsősorban a patogén vagyis a kórokozó baktériumok azonosításával foglalkoznak. Ez a folyamat négy fő állomásból tevődik össze:

Klinikai mintavételA baktérium beazonosításának a betegtől nyert mintavétellel történik, ami lehet, köpet, vizelet, genny, bőrkaparék, vér, széklet, stb.

TenyésztésA klinikai mintában lévő baktériumot laboratóriumi körülmények között növekedni kell hagyni, vagyis megfelelő táptalaj (például agar) biztosításával elérni olyan számbeli növekedését, hogy az értékeléshez elégséges mennyiségben álljon rendelkezésre.

FestésA baktériumokat meg kell festeni, rendszerint Gram festést alkalmazva, azért, hogy mikroszkóposan láthatóvá váljanak. A Gram festés emellett elősegíti a fertőzést okozó baktérium típusának megállapítását. Ez lehetővé teszi az orvos számára, hogy a valószínűleg hatásos antibiotikummal kezdje betegét kezelni.

ÉrtékelésA mikroszkópos értékelés lehetővé teszi a baktériumok méretének, a sejtek alakjának megismerését.

Sokszor a beteg klinikai képe a klinikai minta típusával, a festődési reakcióval és formával együttesen elégséges a kórokozó azonosításához. Azonban a legtöbb klinikai minta a baktériumok számos típusát tartalmazza a kórokozó baktérium mellett és így az eredmény interpretálásához gyakorlat és számottevő szakértelem szükséges.

A baktériumok tehát  különböző módszerekkel – például az alábbiak szerint – azonosíthatóak:

forma festődési reakció oxigénigény biokémia külső megjelenés laboratóriumi kultúrában történő növekedésekor antibiotikum érzékenység a bakteriofágként ismert bakteriális vírusok iránti érzékenység

 

A baktériumok és a Gram festés

Más baktériumokhoz hasonló módon a patogén baktériumokat is két nagy csoportba, a baktériumok festődési tulajdonsága alapján meghatározott Gram-pozitívok és a Gram-negatívok csoportjába sorolják.

A baktérium sejtfala merev, hálószerű szerkezettel rendelkezik, amely védi a sejtet és biztosítja az alakját. A sejtfal károsodása megöli a baktériumsejtet.

A sejtfal alkotórészei határozzák meg, hogy a baktérium festődik, vagy sem a Gram festésként ismert módon. Ezt a festés felfedezőjéről, egy, Christian Gram nevű dán orvosról nyerte elnevezését. Christian Gram 1884-ben fejlesztette ki ezt a technikát. A Gram festés napjainkban is fontos módszere a baktériumok azonosítási és osztályozási folyamatának; alkalmasint a patogén baktérium Gram festődési jellemzőinek ismerete segítheti az orvost az optimális antibiotikum kezelés megválasztásában.

A Gram-pozitív baktériumok visszatartják a festéket és lila, vagy kékes-fekete színt mutatnak mikroszkóppal történő megtekintéskor. Ennek az az oka, hogy a Gram-pozitív baktériumok  sejtfala vastag és peptidoglikán (fehérje-szénhidrát) rétege nem engedi a festék kimosódását. A Gram-negatív baktériumok nem tartják vissza a festéket, piros árnyalatú ellenfestés szükséges mikroszkópos láthatóvá tételükhöz, mivel a Gram-negatív baktériumok sejtfalának peptidoglikán rétege vékony és elzárt. A Gram festést nem alkalmazzák valamennyi, betegséget okozó baktérium esetében, de a klinikailag számításba jövő kórokozók közül számos esetben meghatározza az alkalmazott terápia irányát.

Gram festési eljárás

Gram-pozitív sorozatok Gram-negatív sorozatok Színtelen, nehezen látható Színtelen, nehezen látható Lilára festődik Lilára festődik Lila marad Lila marad Lila marad Elszíntelenedik, világossá válik Lila marad Vörösre festődik

A Gram festés a baktériumok beazonosítására legszélesebb körben használt módszer.

Gram-pozitív kórokozók

A Gram-pozitív coccusok két nagy csoportja rendelkezik nagy jelentőséggel orvosi szempontból: a staphylococcusok és a streptococcusok.

A staphylococcusok, amelyek a bőrön, a nyálkahártyákon, mint az orr és a torok belfelülete, a gyomor-bél rendszerben élnek és közvetlen kontaktussal emberről emberre, rossz higiénés viszonyok következtében és fertőzött étel útján terjednek. Olyan betegségeket okozhatnak, mint a bronchopneumonia, vizeletelválasztó rendszeri fertőzések, bőrbetegségek, tályogok, kötőhártya-gyulladás, sebek és égések elfertőződése, ételmérgezések. A faj, amely az ezzel a csoporttal kapcsolatos súlyos klinikai problémák legtöbbjét okozza, a S. aureus.

Számos fajból áll a streptococcus nemzetség, amely elsősorban a felső légutakban él. Többek között a tüdőgyulladás, az agyhártyagyulladás vezető oka, de okozhat kevésbé súlyos fertőzéseket is. Az orvostudományban a streptococcusokat gyakorta a vörös vérsejtekre kifejtett, azokat szétszakító –a haemolysis néven ismert folyamatot kiváltó- képességük alapján osztályozzák. A klinikai szempontból legfontosabb haemolizáló képességgel rendelkező streptococcus a S. pyogenes, amely bőrbetegségeket, mint amilyen az impetigo (ótvar) és az erysipelas (orbánc), valamint egyéb megbetegedéseket, mint például mandulagyulladást és skarlátot okozhat.

Gram-negatív kórokozók

A Gram-negatív baktériumoknak különböző számottevő csoportjai vannak. Ezek közé tartoznak:

Eschercichia – annak ellenére, hogy fiziológiásan jelen van a bélben, az E. coli okozhat betegséget, különösen legyengült immunrendszerű betegekben. Megbetegíti a vizeletkiválasztó rendszert, húgyhólyag-gyulladást, húgycsőgyulladást és vesegyulladást okoz és gyakran az „utazók hasmenése” is az E. coli bizonyos törzsei toxinjainak következtében alakul ki.

Moraxella – A M. catarrhalis fiziológiás körülmények között megtalálható a szájban, az orrban, a torokban, valamint a genitalis (nemi szervi) rendszerben és érzékeny emberekben fertőzést okozhat. Ez az organizmus orrüreggyulladást, hörgőgyulladást, tüdőgyulladást okoz, és különösen problematikus a jelenléte a meggyengült immunrendszerű emberekben.

Haemophilus – ez a nemzetség gyakran található meg a légzőszervrendszerben és legtöbb faja kórokozó. A H. influenzae gyakori okozója az akut és krónikus légzőszervi fertőzéseknek és gyakran okoz a vírusfertőzések szövődményeként jelentkező bakteriális felülfertőződést.

Nem osztályozható kórokozók

Ezek a kórokozók növekvő fontossággal bírnak, az orvosok számára specifikus terápiás kihívást jelentenek mind a kórházi, mind a közösségi megbetegedések területén. Idetartoznak:

LegionellaSzéles körben elterjedten található a vízben, tartályban, vezetékes vízben és különösen vizes rendszerekben. A L. pneumophila-val áll összefüggésben a légionárius betegség - a tüdőgyulladás egy életveszélyes formája - járványok kitörése, amely gyakorta meghibásodott légkondicionáló, vagy szellőztető rendszeren keresztül terjed.

MycoplasmaNéhány törzse, mint például a M. pneumoniae súlyos állapotot okozhat mind állatokban, mind emberben.

ChlamydiaA kórokozó baktériumok vírusszerű csoportja. Rendszerint Gram-negatívnak tekintik, azonban sokkal kisebbek, mint az egyéb baktériumok legtöbbje.

Habár a Gram-negatív baktériumok számos fertőzésért felelősek, azok a fertőzések, amelyeket Gram-pozitív baktériumok okoznak, klinikailag nagyobb kihívást jelenthetnek a kezelőorvosok számára. Az atípusos baktériumokat, mint amilyenek a Legionella és a Mycoplasma a közösségben szerzett betegségek jelentős okaiként kell számításba venni.

 

A baktériumok szaporodása

 

A baktériumok kétféle módon történő reprodukálódása

Kettéosztódáson átmenő baktérium Szexuális kölcsönhatás révén történő bakteriális szaporodás

A baktériumok kétféle módon szaporodhatnak, szexuális kölcsönhatás nélkül és szexuálisan, annak ellenére, hogy nem léteznek hímnemű és nőnemű baktériumok.

A baktérium aszexuális (szexuális kölcsönhatás nélkül végbemenő) szaporodása egyszerű sejt kettéosztódással, úgynevezett bináris osztódással történik. Amikor a feltételek kedvezőek, egy egyedülálló baktérium osztódik úgy, hogy két genetikailag megegyező sejt jön létre, vagy egy új sejt hajt ki a szülő sejtről.

Néhány baktériumtörzs szexuális úton szaporodik. E folyamat során egy szex pilus, vagy híd jön létre két baktérium között, amelyen keresztül a genetikus anyag, a DNS kicserélődik. A DNS kicserélődés ezen formája különösen fontos, mert ez képes átörökíteni az antibiotikummal szembeni rezisztenciát (vagyis ellenállóképességet) egyik baktériumról a másikra.

A baktériumok szexuális úton történő szaporodása egy fontos útja az antibiotikummal szembeni rezisztencia terjedésének

Baktériumok és külső körülmények

Annak ellenére, hogy a baktériumok szélsőséges körülményeket is képesek túlélni, növekedésük jelentősen gátolt lehet, amikor a feltételek nem optimálisak számukra. A legtöbb baktérium elpusztul 50 ºC fölötti hőmérsékleten és valamennyinek szüksége van vízre a növekedéséhez. Azonban a baktériumok egészen jól tolerálják környezetük ph-jának, vagyis kémhatásának változásait.

A baktériumok tápanyag szükséglete meglehetősen változó és néhány rendkívül speciális faj nagyon specifikus körülményeket igényel növekedéséhez. Vannak olyan baktériumok, melyeknek feltétlenül oxigénre van szükségük (aerobok), vannak, amelyek oxigén jelenlétében elpusztulnak (anaerobok). Megint mások mind oxigén jelenlétében, mind annak hiányában képesek életben maradni (fakultatív anaerobok), míg egyes baktériumok miközben képesek az oxigén kis mennyiségének tolerálására, szükségük van a széndioxid emelkedett szintjére (microaerofilek).

Néha a baktériumok nagyon hosszú időn keresztül fennmaradnak egy speciális formában, úgynevezett spóraként. A spórák a baktériumsejtnek hosszú ideig fennálló, „nyugvó” formái, amelyek a spóraképződés néven ismert folyamat által létrehozott kedvezőtlen állapot eredményeként alakul ki. A spórák nagyon ellenállóak: ellenállnak a dehidrációnak (vagyis a kiszáradásnak), a hőnek; képesek túlélni a 100 ºC fölötti hőmérsékletet és éveken keresztül életképesek maradhatnak. Kedvező feltételek között a spórák a germináció (csírázás) nevű folyamaton keresztül menve új baktérium sejteket hoznak létre.

Néhány baktérium fennmaradhat éveken keresztül szunnyadó formában, úgynevezett spóraként.

2009. augusztus 24. hétfő

Antibiotikum - Bakteriális fertőzések

Antibiotikum - Bakteriális fertőzések

{nomultithumb}

Bakteriális fertőzések

A fertőzések azon csoportja, amelyeket baktériumok okoznak. A szervezetbe bejutó baktériumokat a különböző szövetekben, illetve a vérben és a nyirokrendszerben keringő falósejtek és más immunsejtek bekebelezik, elpusztítják, és lebontják. A falósejtek (makrofágok) feladata ezen kívül az elhalt szövetek és egyéb törmelék eltakarítása a szervezetből.

Ha az immunrendszer nem képes a kórokozót elpusztítani, akkor a baktériumok különböző szerveket, szervrendszereket támadnak meg fertőzés jellegétől - hol, illetve milyen módon jutott be a kórokozó -, illetve a baktérium fajtájától függően különböző súlyossággal lefolyó betegséget okozva.

A háziorvosi gyakorlatban a légzőrendszer fertőzései a leggyakrabban látott fertőzések. Szokásosan két csoportba sorolják őket: felső légúti és alsó légúti fertőzések. A felső légúti csoportjába tartoznak a orr-garat, légcső és a kapcsolódó szervek, míg az alsó légúti fertőzések a bronchusok (hörgők) és a tüdő fertőzőbetegései.

Kezelése

Antibiotikum adása szükséges lehet. A betegség lefolyásától függően egyes fertőzéseknél szükség van a baktérium pontos kitenyésztésére és annak megvizsgálására, hogy milyen típusú antibiotikumra érzékeny.

Orrmelléküreg gyulladás

A háziorvosi gyakorlatban gyakori fertőzés a rhinosinusitis (orrmelléküreg-gyulladás). Az akut rhinosinusitis (ARS) formái lehet akut és ismétlődő-akut.

DefinícióAz orr- és orrmelléküreg(ek) nyálkahártyájának - váladékképződésseI kísért - gyulladása és ödémás duzzanata, amely általában 4 héten belül gyógyszeres terápiára jól reagál.

Az ismétlődő formát évi 4, legalább 10 napig tartó, akut epizódok jellemzik. A kezelés után legkorábban négy héttel készített CT negatív, vagy a normálistól  kis mértékben eltérő képet mutat.

Az akut esetek túlnyomó többségében a betegség az  üreg önálló vagy domináló érintettségét jelenti. Ritkábban - elsősorban gyermekkorban - az akut rostacsontgyulladás tünetei állnak előtérben, de izolált homloküregi és orrüregi folyamat is előfordul

Arcüregek

Milyen gyakran fordul elő?

Gyakorisága  kb. 14-20%Gyermekekben a felső légúti hurutban szenvedők kb. 10%-ában alakul ki rhinosinusitis (orrmelléküreg-gyulladás)

Okai

Orr-és melléküregekhez kapcsolódóan / fertőzések

vírusos (Rhino-, Adeno-, RS-, Coxsackie-, Influenza vírusok) Bakteriális (Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influenzae, Moraxella catarrhalis, A-csop. Streptococcusok, egyebek) Gombás (Alternaria, Aspergillus, Mucor és Candida fajok)

Fogászati eredetű

Egyéb (traumás, iatrogén (orvosi beavatkozás közben szerzett), egyéb specifikus fertőzés, tumor)

Rizikó és súlyosbító tényezőkAtópia (allergiás folyamatok), anatómiai eltérések, cisztás fibrózis, fibrosus dysplasia, ciliaris dyskinesis, diabetes mellitus, immundefektus, ASA trias, mycosis.

Diagnózis

Tünetek alapján

A diagnosztika egyértelmű feladata, hogy a fennálló rhinitis (orrnyálkahártya-gyulladás) mellett valószínűsítse az orrmelléküregek gyulladását, illetve a bakteriális felülfertőződést. A felső légúti fertőzések általában víruseredetűek, ezért az első 7-10 napon belüli jellegzetes tünetek (gátolt orrlégzés, bőséges vízszerű vagy sűrűbb orrfolyás, feszítés-, nyomásérzés a melléküregek felett, főleg reggel és/vagy lehajláskor) a fertőzés általános jeleivel kiegészítve (rossz közérzet, gyengeség, hőemelkedés/láz, torokfájás, kötőhártyagyulladás stb.) vírusos orrmelléküreggyulladást  valószínűsítenek.

Sűrű, sárgás-gennyes orrfolyás bakteriális felülfertőződésre utal. amely mellett a tünetek rendszerint kifejezettebbek: erősebb fájdalom és/vagy nyomásérzékenység a melléküregek felett, jellegzetesen vagy dominálóan az egyik oldalon. Lezárt melléküreg esetén kínzó egyoldali fájdalom és nyomásérzékenység lép fel. Az arctájéki, alsó-, vagy felső szemhéjduzzanat elsősorban kisgyermekeknél alakulhat ki, főleg szövődményes, esetenként szövődménymentes akut rostacsontgyulladás esetén. Felnőtteknél az arctáji duzzanat a fogakat érintő folyamatra utal. A bakteriális fertőzés - ritkábban - már a betegség első napjaiban is fennállhat. de gyakrabban és jellemzően csak 7-10 nap után alakul ki.

Szakorvosi vizsgálat szükséges a diagnózis bizonytalansága, terápiás eredménytelenség, ismétlődő, kiújuló forma, szövődmény, illetve rostacsontgyulladás és homloküreg-gyulladás gyanúja esetén.

Akut bakteriális orrmelléküreg-gyulladás a jellegzetes tünetek és a laboratóriumi leletek alapján diagnosztizálható mind a háziorvosi, mind a szakorvosi gyakorlatban. Minden egyéb esetben a diagnózist fül-orr-gégész szakorvos állítja fel az általa indikált egyéb módszerek segítségével (endoszkópia, mintavétel, tenyésztés, rtg. stb.).

Laboratóriumi vizsgálatok alapján

Akut bakteriális orrmelléküreg-gyulladás esetén  az orrkenetben nagy mennyiségű granulocyta és baktérium mutatható ki. A vérsejtsüllyedés, fehérvérsejtszám és a CRP (C-reaktív protein) emelkedett.

A helyesen vett arcüregi váladékból kórokozó baktérium tenyészthető ki. Endoszkópos kontroll mellett a középső orrjáratból vett váladékminta is elfogadható.

Invazív módszerekkel

A szakrendelői gyakorlatban csak az arcüregek öblítése jön szóba Alkalmazható diagnosztikus céllal a bennék megállapítására (pl. góckeresés) vagy váladéknyerés és tenyésztés céljából terápiás eredménytelenség, ismétlődő forma vagy súlyosbító tényező, szövődmény esetén. Tenyésztés esetén a behatolás helyét fertőtleníteni kell.

Képalkotó vizsgálatokkal

Amennyiben a klinikai tünetek nem egyértelműek, a fül-orr-gégész szakorvos röntgenvizsgálattal informálódhat az üregek állapotáról.  Konzervatív terápiára nem gyógyuló, elhúzódó akut melléküreggyulladás esetén, ha a fül-orr-gégész szakorvos a műtéti beavatkozást mérlegeli, CT / MR szükséges. Szövődményre hajlamosító tényezők esetén CT / MR végzése fül-orr-gégész szakorvos által mérlegelendő.

Konzervatív kezelési módok

Gyógyszeres terápia

Az alkalmazott gyógyszerek lehetnek szisztémás vagy helyileg ható készítmények    (antibiotikumok – dekongresztánsok – köptetők- antihisztaminok – szteroidok – láz- és fájdalomcsillapítók – nem-szteroid gyulladás csökkentők – ipratropium bromid – intravénás immunglobulin – leukotrien antagonisták, salmeterol, citokin antagonisták

Betegoktatás

 

Javasolt Kerülendő Kímélő életmód Barotrauma (légtartó testüregekben a nyomás kiegyenlítődésének zavara) Bő folyadékfogyasztás Füstös helyek, dohányfüst Fájdalomcsillapítók Környezeti szennyezés Fekvés magas fejaljjal Gőzölő zuhanyozás

Fizikális terápia

inhalációs kezelés "nedves" inhaláció "száraz" inhaláció helyi meleg kezelés balneo és klíma terápia orrzuhany váladékszívás

A nedvesítés mindenformája előnyös. A nedvesítés elfolyósítja a váladékot és nedvesíti a száraz nyálkahártyát, ezzel javítja az orrüregi körülményeket.

A sóoldatos öblítés szintén jó hatású, mert:

azonkívül, hogy nedvesíti a száraz nyálkahártyát, megakadályozza a pörkképződést hígítja a váladékot, és  könnyebbé válik a váladék kiürítése, enyhe érszűkítő hatása van. nincs, vagy alig van mellékhatása.

Illóolajok alkalmazása után a betegek szubjektiv javulást jeleznek, de nincs tudományos vizsgálat, mely bizonyítaná gyógyító hatásukat.Fűszeres ételek közül a fokhagyma és torma fogyasztását ajánlják, nyálkahártya-lohasztó  hatásuk miatt.

Amennyiben heveny orrmelléküreg gyulladás esetén a konzervatív kezelés nem ad kielégítő eredményt, fül-orr-gégész szakorvosi ellátásban eszközös beavatkozásra van szükség.

Tüdőgyulladás

Az alsó légúti fertőzés egy tág, az enyhe megbetegedéstől a súlyos, életet veszélyeztető állapotig terjedő fertőzéseket magában foglaló elnevezés. Annak ellenére, hogy nincsenek széles körben elfogadott definíciók, ennek a tág kategóriának az  három fő csoportba sorolhatók:

Akut bronchitis (hörgőgyulladás) – a légutak fertőzése miatt előállt gyulladása. Gyakran alsó légúti fertőzést követően alakul ki és leggyakrabban víruseredetű.

Krónikus bronchitis akut fellángolása (AECB) – ennek egyik oka, amikor a krónikus bronchitisben szenvedő beteg légútjaiban már jelenlévő baktériumok száma megsokszorozódik és ez a betegség fellángolását, vagy exacerbatioját okozza.

Közösségben szerzett tüdőgyulladás (otthon szerzett pneumónia) – a tüdőgyulladás leggyakoribb típusa; akkor beszélnek otthon szerzett pneumónia-ról, amikor a megbetegedett személy nem áll és tünetei megjelenése előtt legalább 14 nappal nem állt kórházi kezelés alatt.

Az alsó légúti fertőzés éves gyakorisága a becslések alapján átlagosan 44 eset/ 1000 fő. Az előfordulás gyakorisága emelkedik az életkorral.

Az alsó légúti fertőzések  nagyon súlyosak lehetnek, gyakran tesznek szükségessé  kórházi kezelést.

Hogyan diagnosztizálják és mik a tünetei?

•    A háziorvosi gyakorlatban a diagnózis felállításának alapja rendszerint a beteg vizsgálata.•    Az otthon szerzett tüdőgyulladás diagnózisának felállítását fontolóra kell venni amennyiben a beteg köhög, légszomja van, mellkasi fájdalomról panaszkodik, láza van és rossz a közérzete.•    A mellkas röntgen nem tartozik a diagnosztikai eljáráshoz, ha a beteg elég jó állapotban van ahhoz, hogy közösségben kezeljék. Azonban azt a beteget, aki lassan javul, vagy visszatérő mellkasi fertőzései  vannak, érdemes mellkas röntgenre küldeni, különösképpen, ha dohányzik.

A tüdőgyulladás gyakran hirtelen súlyos hidegrázással kezdődik, amelyet az alábbiak követnek:•    Magas láz•    Köhögés•    Légszomj•    Mellkasi fájdalom

Egyéb tünetek lehetnek:•    Hányinger•    Hányás•    Fejfájás•    Fáradtság•    Izomfájdalmak

Krónikus bronchitis és COPD

 

A krónikus bronchitis (hörgőgyulladás)  egy olyan betegség, amely esetében a betegnél krónikus, nedves köhögés áll fenn legalább 3 hónapig két egymást követő évben és ahol a köhögés egyéb okai, mint például fertőzés, a tüdőben zajló rákos folyamatok és krónikus szívelégtelenség kizárható.

A krónikus bronchitis a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) megközelítőleg 90%-áért felelős és leggyakoribb oka a cigarettázás.

A krónikus bronchitis mintegy 70 százalékát  bakteriális infekció,  és körülbelül 30 százalékát vírusfertőzés okozza. A légszennyeződés és egyéb a levegőben lévő irritáló hatású anyagok ugyancsak lehetnek  kiváltói.

A krónikus bronchitisben szenvedő beteg légútjaiban rendszerint a baktériumok nagy számban vannak jelen, mivel a betegség károsítja azokat a mechanizmusokat, amelyek megtisztítják a baktériumoktól a a légutakat.  Ezért aztán nehéz megmondani, hogy milyen baktérium az okozó.

Hogyan diagnosztizálható?

A  krónikus bronchitis (hörgőgyulladás)  vagy a COPD akut exacerbációjának (fellángolásának) diagnózisát rendszerint akkor állítják fel, amikor a krónikus bronchitisben szenvedő beteg köhögése erősödik, megnő a felszakadt váladék mennyisége és gennyessé válik. A betegnél erősödhet a légszomj is.

Hogyan kezelik?

•    A krónikus bronchitisben szenvedő beteg nagy valószínűséggel használ már bronchodilatatorokat, amelyek a légutak tágítása révén hatnak. Ezek dózisának emelése, vagy gyakoribb használatuk ajánlott az említett krónikus tüdőbetegségekben. •    A légutak gyulladásának csökkentésével ható kortikoszteroidok alkalmazása

Antibiotikum alkalmazását akkor kell fontolóra venni, ha a betegnél az alábbi tünetek közül kettőt, vagy több mutatkozik:•    Fokozott légszomj•    Megnövekedett váladék mennyiség•    A felköhögött váladék gennyes

2009. augusztus 24. hétfő

Antibiotikum - gyakori kérdések

Mikor kell antibiotikumot szedni?

Általában akkor kell antibiotikumot szedni, amikor baktériumok által okozott fertőzés betegíti meg a szervezetet. A baktériumfertőzés lehet az elsődleges megbetegedés, például egy mandulagyulladás vagy súlyos tüdőgyulladás. A baktériumok azonban gyakran másodlagos fertőzésként támadnak: egy korábbi vírusfertőzés által legyengített szervezet ugyanis kevésbé tud védekezni a baktériumok ellen - ilyenkor beszélünk felülfertőződésről.

Antibiotikumot mindig orvos tanácsára szedjünk, magunktól sohasem. Az orvos tudja a legjobban megítélni, mikor milyen antibiotikumra van szüksége az adott betegnek az aktuális állapotában. Ne kezdjünk el antibiotikumot szedni a házi patikából orvos megkérdezése nélkül!

Hogyan juthatok hozzá antibiotikumhoz?

Az antibiotikumok mindegyike vényköteles gyógyszer, amelyet a kezelőorvos rendelhet a betegének orvosi vényen, amelyet a páciens a gyógyszertárakban válthat ki.

Vannak olyan, elsősorban a súlyos, kórházi ápolást, gyakran intenzív ellátást igénylő fertőzések, amelyek speciális antibiotikum kezelést igényelnek, folyamatos állapotellenőrzés mellett. Az ilyen súlyos esetekben alkalmazandó antibiotikumok egy része nem kapható a gyógyszertárakban, csak a kórházi osztályok juthatnak hozzá, és szigorú előírások szerint alkalmazzák azokat annak érdekében, hogy a hatékonyságukat minél tovább megőrizzék, illetve csökkentsék a mellékhatások kockázatát, valamint optimalizálják a kezelés költségeit.

 

Hogyan működik az antibiotikum?

Az antibiotikumok vagy saját maguk pusztítják el a baktériumot (baktericid hatás), vagy pedig a baktériumok szaporodását gátolják (bakteriosztatikus hatás) és ezen keresztül fejtik ki antibakteriális hatásukat. Ez utóbbi esetben az antibiotikum hatására tehát nem nő ugrásszerűen a sejtek működését károsító baktériumok száma, és az immunrendszernek kell elpusztítani az egyre gyengülő, öregedő kórokozót. Legyengült immunrendszerű betegeknél minden esetben tanácsos inkább a baktericid (baktériumot elpusztító), mint a bakteriosztatikus (baktériumok sejtosztódását megállító) szerek alkalmazása, mivel természetes immunitásuk túl gyenge akár még enyhe fertőzések leküzdéséhez is.

Vannak olyan antibiotikumok, amelyek csak a szervezet sejtjein kívül élő baktériumokat tudják elpusztítani, és vannak olyanok is, amelyek képesek behatolni a sejtekbe is, és az ott rejtőzködő baktériumokat is meg tudják ölni.

Az antibiotikum csak azokat a baktériumokat tudja elpusztítani, amelyeket elér. Ehhez az szükséges, hogy elég magas koncentrációt tudjon elérni a fertőzött szövetekben. Pl. húgyúti fertőzés ellen olyan antibiotikumot célszerű választani, amelyet a vese választ ki, és éppen a vizeletben éri el a legnagyobb koncentrációját. Légúti fertőzés esetén pedig a légutakban, a köpetben kell megfelelő koncentrációt elérni. Ugyanakkor kimondottan nehezen jutnak be az antibiotikumok a csontszövetbe, az ízületekbe és az agyba is.

 

 

Mit jelent az antibiotikum hatásspektruma?

Hatásspektrum alatt azoknak a kórokozóknak az összességét értjük, amelyeket az előírás szerinti alkalmazás mellett az antibiotikum képes elpusztítani.

Szűk hatásspektrumú az az antibiotikum, amely csak egy vagy néhány baktériumfajta elpusztítására képes, a többire pedig hatástalan. Ilyen antibiotikumot főleg akkor alkalmazunk, ha nagy valószínűséggel tudjuk, hogy melyik baktériumtörzs okozta az adott fertőzést. Azonban nem mindig áll a kezelőorvos rendelkezésére mikrobiológiai tenyésztéses vizsgálat, amely alapján célzott antibiotikus kezelést tudna javasolni.

Széles (hatás)spektrumú az az antibiotikum, amelyik sok, egymástól gyakran lényegesen különböző baktériumtörzs ellen is hatásos, így például képes elpusztítani az aerob és anaerob , illetve festődés szerint a Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokat is. Az orvosok az esetek többségében, a gyakorlati tapasztalatok alapján kénytelenek anélkül elkezdeni az antibiotikum-terápiát, hogy kézhez kapták volna a mikrobiológiai vizsgálat eredményét. Ilyen empirikus kezelés esetén olyan széles spektrumú antibiotikumot kell választani, amely a szóba jövő baktériumok ellen nagy valószínűséggel hatékony.

Az egyik gyakran alkalmazott gyógyszercsoport, a kinolonok egyik első tagját például szűk hatásspektrumú antibiotikumnak tartjuk, mert az főleg húgyúti fertőzéseket okozó baktériumokat képes elpusztítani. A kinolonok csoportjának azonban újabb és újabb tagjait sikerült kifejleszteni, amelyek már nemcsak a húgyúti kórokozók ellen hatékonyak, hanem a légúti megbetegedéseket okozó baktériumok széles spektruma ellen is, melyek akár súlyos betegséget is okozhatnak. Az e csoportba tartozó gyógyszereket légúti kinolonoknak nevezik.

 

 

Mennyi ideig kell antibiotikumot szedni?

Az antibiotikum választásnál a kezelőorvos elsősorban a betegség és várható kórokozók alapján gondolkodik. Számba veszi az adott megbetegedést legnagyobb valószínűséggel előidéző baktériumokat, és azokat az antibiotikumokat, amelyek képesek elpusztítani a potenciális kórokozókat. Az antibiotikumot addig kell szedni, amíg a fertőzést kiváltó baktériumokat el nem pusztítottuk. Bár a beteg közérzete akár 1-2 nap alatt is jelentősen javulhat, de ez önmagában nem jelenti a betegség leküzdését, az összes kórokozó baktérium elpusztítását. Így ha korábban abbahagyja a beteg az antibiotikum szedését, mint ahogy kiirtottuk az utolsó kórokozót is, az életben maradt ellenállóbb típusok elszaporodnak, és egy ellenállóbb, rezisztens baktériumtípus szelektálódik ki, amely ellen lehet, hogy már nem is lesz hatékony a korábban szedett antibiotikum.

Ha viszont tovább szedjük az antibiotikumot a kelleténél, akkor a szervezetünkben egyébként is jelenlévő baktériumokat is kipusztíthatjuk, pedig ezekre szükségünk van a szervezetünk egyensúlyának, táplálékellátásának biztosítása érdekében.

Az antibiotikumokat éppen ezért annyi ideig kell szedni, ameddig azt a kezelőorvos javasolja.

 

 

Hogyan kell szedni az antibiotikumokat?

Az antibiotikumokat úgy kell adagolni, hogy minél tovább olyan magas (azaz terápiás) koncentrációban legyenek jelen a fertőzés helyszínén, hogy ott képesek legyenek elpusztítani a megbetegedést előidéző kórokozókat. Vannak olyan antibiotikumok, amelyeket étkezés előtt vagy közben, esetleg étkezés után kell szedni a hatékonyság megőrzése, illetve a mellékhatások elkerülése céljából, de akadnak olyanok is, amelyek hatását az étkezés nem befolyásolja.

Jelentős különbségek vannak az egyes antibiotikumok között a szedésüket illetően. Az idősebbek még jól emlékezhetnek arra az időszakra, amikor még akár 4x2 tabletta antibiotikumot is kapott a beteg. Az is előfordulhat, hogy egyszerre többféle antibiotikumot is felír a kezelőorvos. A modernebb antibiotikumok esetében azonban már akár egyféle gyógyszerből, akár napi egy tabletta is elegendő lehet.

A dózist a beteg testsúlya, életkora, illetve egyes szerveinek működése alapján határozzák meg.

Optimális esetében a gyógyszert elég naponta egyszer bevenni, rövid ideig kell szedni és a hatását az étkezés nem befolyásolja.

Egy dohányos krónikus légúti beteg hirtelen állapotrosszabbodását, az úgynevezett exacerbációt gyakran okozzák baktériumok. Az ilyen állapotrosszabbodások antibiotikus terápiájaként gyakorta alkalmazott modern légúti kinolonok pl. megfelelnek a fenti kritériumoknak: hiszen lefedik a szóba jöhető baktériumok többségét, naponta egyszer kell őket szedni, és alkalmazásukkal általában 1 hétnél rövidebb, 5 napos kezelés elegendő.

 

 

Miért fontos bevenni az előírt antibiotikum mennyiséget?

Az antibiotikum szedésének elkezdését követően 1-2 napon belül panaszmentessé válhat a beteg, amelyből tévesen azt a következtetést vonhatja le, hogy meggyógyult, és abbahagyja az antibiotikum szedését. Néhány napos kezelés nem biztos, hogy elpusztítja az összes baktériumot, a kevésbé érzékenyek életben maradhatnak, és antibiotikum hiányában ezek az ellenálló törzsek elszaporodnak, majd hamarosan visszatérnek a betegség tünetei. Azonban a korábban hatékony antibiotikum már nem biztos, hogy képes lesz elpusztítani az adott hatóanyaghoz hozzászokott kórokozót.

Nagyon fontos, hogy az antibiotikumot addig szedje a beteg, amennyi időre azt előírta számára az orvosa, mert a kellő ideig tartó kezelés nemcsak a gyógyuláshoz szükséges, hanem a rezisztens törzsek kialakulását is gátolja.

 

 

Mit jelent a rezisztencia, hogyan alakul ki, és melyek a jellemzői?

A rezisztencia ellenállást jelent. Az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia a baktériumoknak az a tulajdonsága, hogy képesek ellenállni az antibiotikumoknak, és nem pusztulnak el a gyógyszer hatására.

A vírusokra például hatástalan valamennyi antibiotikum. Hagyományos értelemben az antibiotikum rezisztenciát baktériumokra vonatkoztatjuk, hiszen az antibiotikumokat éppen azért adjuk, hogy elpusztítsuk velük a betegséget okozó baktériumokat.

A kórokozók egy része eleve, „születésétől kezdve” rezisztens egyes antibiotikumokra. Az atípusos baktériumoknak nincs sejtfaluk, és a megtámadott sejten belül szaporodnak, így a legismertebb és legrégebbi antibiotikumok, a penicillinek hatástalanok ellenük, hiszen azok a baktériumok sejtfalát támadják meg, és az emberi sejten kívül élő kórokozókat képesek elpusztítani.

Vannak olyan baktériumok, amelyek védekezésképpen olyan fehérjéket, enzimeket termelnek, amelyek feldarabolják, hatástalanítják az antibiotikumokat (pl. penicillináz), így önmagában az antibiotikum nem képes elpusztítani az ellene hatékony fegyverrel rendelkező kórokozót.

Általában igaz, hogy nincsenek 100%-os hatékonyságú gyógyszerek. A rendkívül gyorsan szaporodó baktériumok mutációja során olyan törzsek alakulhatnak ki, amelyek képesek ellenállni az antibiotikumok hatásának. Az adott antibiotikum alkalmazása során az ellenálló baktériumok gyakrabban maradnak életben, túlsúlyba kerülnek, és ezáltal csökken az adott antibiotikum alkalmazhatósága. Éppen ezért fontos, hogy az antibiotikumokat csak akkor használjuk, amikor indokolt, akkor viszont legyünk következetesek, és szedjük be az előírt dózisban az orvos által javasolt ideig.

A régóta és gyakran használt antibiotikumokkal szemben több baktérium tudott ellenállóvá válni, így újabb és újabb antibiotikumok kifejlesztésére van szükség. Pl. a kinolonok legkorábban kifejlesztett hatóanyagait ma már szinte csak a húgyúti fertőzésekben használjuk, mert a baktériumok jelentős része rezisztenssé vált velük szemben. Az újabb fejlesztésű kinolonokat pedig azért is hívják légúti kinolonoknak, mert nemcsak húgyúti fertőzésekben hatékonyak, de kiválóan alkalmasak a légúti fertőzéseket leggyakrabban okozó baktériumok elpusztítására is.

 

 

Mire kell ügyelni az antibiotikum szedése során?

Azt az antibiotikumot kell szedni, amit a kezelőorvos az adott betegségre rendelt. Ne a házipatikában raktározzunk, és vegyünk be „valamit”, mert legutóbb az jó volt. A gyorsabb gyógyulás és a rezisztencia megelőzése érdekében pontosan az előírt adagban és időben vegyük be az antibiotikumot, ne szedjünk belőle többet, mert általában felesleges, de kevesebbet sem, mert az nem biztos, hogy elegendő a kórokozók elpusztításához, ugyanakkor segítheti a rezisztens baktériumtörzsek kialakulását.

Egyes antibiotikumok befolyásolhatják egyéb gyógyszerek hatásait, csökkenthetik a fogamzásgátló tabletták hatékonyságát, ezért ilyenkor a hormonális fogamzásgátlás mellett egyéb módszerek alkalmazása (pl. óvszer) is szükséges. Ugyanakkor az antibiotikumok befolyásolhatják a véralvadásgátlók hatásait is, ezért ilyenkor gyakrabban szükséges az alvadási paraméterek laboratóriumi kontrollja.

Az antibiotikumok nem válogatnak, azaz nemcsak a betegség kialakulásában szerepet játszó kórokozót pusztítják el, hanem a szervezetben élő valamennyi olyan baktériumot, amelyek érzékenyek rájuk.

Sajnos az antibiotikus kezelés áldozatául eshetnek azok a „jó” baktériumok is, amelyek szükségesek az egészséges életünkhöz, mert segítenek a táplálék megemésztésében, illetve életfontosságú anyagokat termelnek (pl. K-vitamin). Ilyenkor az antibiotikus kezelést túlélő baktériumok foglalhatják el az elpusztított baktériumok helyét, amelyek túlnövekedése egyrészt nem tudja pótolni a kiesett fontos funkciókat, vagy akár betegséget is okozhatnak.

Antibiotikus kezelés esetén javasolt probiotikumot is szedni, amellyel megvédhetjük a bélflóránk egyensúlyát és így a „jó” baktériumokat az antibiotikumok káros hatásaitól. További információk »

 

 

Melyek a vírusos és bakteriális fertőzések legjellemzőbb tünetei, mennyiben térnek el egymástól?

A hirtelen kezdet, hőemelkedés vagy magas láz mind a vírusok, mind a baktériumok által okozott fertőzésben megjelenhet. A vírusok általában a szervezet egészét megbetegítik, és szerteágazó tünetekkel járnak (pl. a beteg lázas, köhög, folyik az orra, fáj a torka, a háta vagy a végtagjai stb., de a köpete minimális, ha van, akkor is világos, átlátszó vagy fehér, az orrváladék vízszerű vagy kicsit sűrűbb, de világos.)

A bakteriális fertőzés során a baktériumok általában egy-egy szervet betegítenek meg, és a panaszok is erre a szervre koncentrálódnak. Egy arcüreggyulladás esetén az orrváladék sűrű, gennyes, színe sárgás-zöldes, mennyisége nagy, gyakran csorog hátra a garatba. Az orr gyakran eldugul, köhöghet a beteg, és a gyulladt arcüreg, valamint a környéke, pl. a szem, a fej is fájhat.

Az alsóbb légutak, a hörgők és a tüdő bakteriális fertőzésének leggyakoribb tünetei a köhögés, a hirtelen megnövekedett és gennyes köpet ürítése, esetleg a nehézlégzés, zihálás. Gyakran van a betegnek hőemelkedése vagy magas láza.

A légúti fertőzéseket leggyakrabban vírusok okozzák, amelyeket a szervezetünk saját maga, az immunrendszer segítségével győzi le. A vírusok által károsított légúti nyálkahártya és a legyengült immunrendszer azonban fogékonnyá teszi a szervezet a baktériumokkal szemben, ezért mintegy második hullámban érkező támadásként, bakteriális felülfertőzés alakulhat ki. Az antibiotikumok a vírusok ellen nem hatnak, bakteriális fertőzés esetén azonban szükség lehet antibiotikumra, amit minden esetben a kezelőorvos határoz meg.

Fontos, hogy fertőző betegség gyanúja esetén, amennyiben a tünetek súlyosak, vagy nem múlnak el néhány nap alatt, forduljon a beteg orvoshoz, aki majd eldönti, mi a további teendő, kell-e a páciensnek antibiotikumot szedni, ha igen, mit, milyen adagban és meddig.

 

 

Milyen gyógyszert lehet antibiotikum mellett szedni?

Az antibiotikumok mellett általában tovább lehet szedni a tartósan szedett korábbi gyógyszereket (pl. vérnyomáscsökkentők, allergia- és asztmaellenes szerek, koleszterincsökkentők stb.). Néhány gyógyszerfajta hatását azonban befolyásolhatják az antibiotikumok, ezért ha orvoshoz megyünk, mindig vigyük magunkkal azoknak a gyógyszereknek a listáját vagy dobozát, amelyeket rendszeresen szedünk. Így a kezelőorvos könnyebben el tudja dönteni, hogy a szóba jöhető antibiotikumok közül melyiket válassza, illetve figyelmeztetni tudja előre a beteget az esetleges nemkívánatos hatásokra (pl. a hormonális fogamzásgátló védőhatásának csökkenésére, a véralvadásgátló hatásnak változására, illetve arra, hogy antibiotikumot az immunrendszert gyengítő, nagy dózisú, szájon át szedett vagy injekcióban kapott szteroidokkal, daganatellenes szerekkel együtt adva fokozottan nő a gombás fertőzések kockázata stb.).

 

 

Szedhet-e antibiotikumot egy terhes nő?

A terhességben még a szokásosnál is sokkal körültekintőbben adunk bármilyen gyógyszert, így antibiotikumot is. Egy súlyos fertőzés azonban nemcsak az anya, hanem a magzat életét is fenyegetheti, ezért ha szükséges, akkor adhatunk bizonyos, orvos által javasolt antibiotikumot terhességben is.

A választ ilyenkor is az vezérli, hogy milyen kórokozó állhat az adott fertőzés hátterében, de a szóba jöhető antibiotikumok közül az orvos olyat javasol, amely terheseknek a kockázat és haszon mérlegelését követően adható.

 

 

Okozhat-e az antibiotikum fertőzést?

 

Ugyanakkor az antibiotikum szedésének egyik nemkívánatos hatása lehet, hogy az elpusztított baktériumok helyét más, a szervezet számára nemkívánatos baktériumok vagy gombák foglalják el, és azok okoznak betegséget. Ezt a típusú másodlagos fertőzést tehát nem az antibiotikumok okozzák, de szerepet játszanak a hajlam kialakulásában.

2009. augusztus 24. hétfő

Harc a baktériumok ellen

Harc a baktériumok ellen
Növény- és élelmiszerkutatók felfedezték, hogy egy speciális összetevőkből álló keverék miatt antimikrobális hatású a manukaméz, vagyis képes meggátolni a baktériumok szaporodását és megállítani a fertőzés kialakulását.
2009. máj. 08. péntek

Mobilok is terjesztik a szuperbaktériumokat

Mobilok is terjesztik a szuperbaktériumokat
A kórházi személyzet mobiltelefonjain hemzsegnek a baktériumok, köztük az antibiotikumokra rezisztens MRSA, így felelősek lehetnek a kórházban szerzett fertőzésekért – állítja egy pénteken megjelent tanulmány.
2009. március 06. péntek

Antibiotikum, súlyos mellékhatással

Antibiotikum, súlyos mellékhatással
Hetente egy gyermek veszíti el a hallását antibiotikum-kezelés következtében Nagy Britanniában.  Súlyos mellékhatásként élethosszig tartó fogyatékosságot idézhetnek elő gyermekeknél azok az antibiotikumok, amelyeket az koraszülöttklinikákon a fertőzések kezelésére használnak.
2009. február 06. péntek

Acinetobacter, az új kórházi szuperbaktérium

Acinetobacter, az új kórházi szuperbaktérium
Az egészségügyi szolgáltatóknak egy új halálos, gyógyszerrezisztens baktérium ellen kell felfegyverkezniük, amely egyre elterjedtebb a kórházakban és más intézményekben, figyelmeztet egy kedden megjelnt tanulmány.
2008. november 18. kedd

Tévhit, hogy az antibakteriális szappan jobb

Tévhit, hogy az antibakteriális szappan jobb
A Michigan Egyetem közegészségügy professzora szerint az antibakteriális szappanok nemhogy nem jobbak a közönséges szappanoknál, de még néhány gyakran alkalmazott antibiotikum hatékonyságát is ronthatják.
2008. február 07. csütörtök
© Copyright 1993-2018 Dr.Info All Rights Reserved! / Minden jog fenntartva!