Az inkontinencia esetén a vizelet a beteg akaratától függetlenül, kontrollálatlanul távozik

A vizeletürítés történhet vizelési inger mellett, de anélkül is. E betegség, pontosabban egy másik betegség kísérő tünete, viszonylag sűrűn fordul elő.

Ismert mindkét nemnél, de az anatómiai szituáció miatt a nőknél sokkal gyakoribb a hólyagprobléma, mint a férfiaknál.

A vizelettartási zavarok oka többféle is lehet

Terhelési vagy stresszinkontinenciáról beszélhetünk akkor,ha a vizeletcsepegés a hasűri nyomás megnövekedése – tüsszentés, köhögés, emelés – miatt következik be. Okozhatja a húgyúti záróizmok meggyengülése (pl. szülési sérülés következtében), vagy a menopauza beállta után az ösztrogénhormon hiánya miatti húgycső gyengülés, az ellenálló képességének hiánya. Oka lehet a hirtelen mozdulat, a jelentős túlsúly, erős fizikai megterhelés vagy akár valamilyen gyógyszer hatása is.

• Bővebben a betegségről

  Sokan a hirtelen vizelési inger esetén nem tudják visszatartani a vizeletet. Eredete általában pszichés, legtöbbször stresszinkontinenciával kiegészülve. Gerincvelői, idegrendszeri elváltozások esetén előfordul, hogy már a kis mennyiségű vizelet is azonnal kiürül. Ritka estben előfordul hólyag túlcsordulás, amikor az izomzat gyenge volta miatt a túltelített hólyag elcsepeg.

  Miután az igazi betegség nem ismerhető fel könnyen, a beteg legfontosabb feladata megszabadulni a szégyenérzettől, s mielőbb orvoshoz fordulni. Persze segítheti az orvos munkáját azzal, hogy a rizikó tényezőket csökkenti: megszabadul a túlsúlyától, abbahagyja a dohányzást, szülés után megfelelő, a gátizmot is erősítő tornagyakorlatokat végez stb.

  Az orvosi vizsgálat kiterjed a hasi ultrahang, urológiai szakvizsgálat hólyagnyomás-mérés, neurológiai kivizsgálás területeire is.

  A vizsgálat után elérhető a gyógyulás. A hólyag működését gyógyszeres kezeléssel szabályozzák. Szükség esetén görcsoldó, klimax esetén alkalmazható hormon készítmény szedése lehet a megoldás. Elképzelhető, hogy műtéti beavatkozásra is sor kerül – pl. gátizom rekonstrukció.

  Azokban az esetekben amikor nem sikerül tartós megoldást találni, szükséges nedvszívó betétet, pelenkát és szagmegkötő szereket használni, miáltal kívülről észrevétlenné válik e sok gondot és szomorúságot okozó probléma.

Kolera

A kolera a Vibrio cholerae Gram-negatív baktérium által a belekben okozott súlyos fertőzés, mely erős hasmenéssel jár.

A Vibrio család több faja is képes hasmenést előidézni (diarré), de a legsúlyosabb betegséget kétségtelenül a kolerabaktérium, a Vibrio cholerae okozza. A kolera nagy hasmenés-járványokat idézhet elő. Megfelelő orvosi kezelés hiányában a fertőzöttek egyharmada vagy fele is meghalhat. A kolera valamikor az egész világon honos volt, ma már nagyrészt a trópusi és szubtrópusi fejlődő országokban fenyeget.

A Vibrio choleraeleg inkább vizes környezetben él, bizonyos alga és plankton fajokhoz kötődik. Az ember akkor fertőződik, amikor a kórokozóval szennyezett vizet, tengeri- vagy más, baktériummal fertőzött ételféleségeket fogyaszt. Ettől kezdve a fertőzött egyén székletével üríti is a baktériumokat, ami főképp olyan helyeken jelent veszélyt, ahol az emberi ürülék elhelyezése nem megoldott, mivel így a fertőzés robbanásszerűen terjedhet. A legutóbbi kolerajárvány még mindig nem ért véget Afrikában, ahol több, mint 400.000 ember kapta meg a kórt 1998 és 1999-ben.

A Vibrio cholerae által termelt méreganyag hatására a vékonybél óriási mennyiségű folyadékot választ ki vizes hasmenést eredményezve, melyben sok só és ásványi anyag is van. A folyadék és az ásványi anyagok elvesztése vezet halálhoz. Maga a kórokozó a vékonybélben marad, nem jut el más szövetekhez. Minthogy érzékeny a gyomorsavra, könnyebben megbetegíti azokat, akiknek savtermelése kisebb (például a kisgyermekek és idősek). Azok az emberek, akik olyan helyen élnek, ahol a kolera elterjedt (endémiás), fokozatosan védettséget szereznek ellene.

• Bővebben a betegségről

  Panaszok, tünetek és kórisme

  A tünetek 1-3 nappal a fertőzés után kezdődnek és megnyilvánulhatnak enyhe, szövődménymentes hasmenésben ugyanúgy, mint súlyos, halálhoz vezető betegségben. Vannak fertőzött egyének, akik teljesen tünetmentesek.

  A betegség általában hirtelen kezdődik fájdalmatlan, vízszerű hasmenéssel és hányással. A hasmenés-hányás révén elvesztett folyadék mennyisége arányos a fertőzés súlyosságával; egészen súlyos esetben meghaladhatja az óránkénti 1 litert is. A folyadék- és sóveszteség néhány óra alatt kiszáradáshoz (dehidráció) vezet, erős szomjúságérzettel, izomgörcsökkel, gyengeséggel, és nagyon kevés vizelettel. A szövetekből való erős folyadékkiáramlás következtében a szemek beesettek, az ujjak bőre kifejezetten ráncosodik. Amennyiben a kiszáradást nem kezelik, a folyadék- és sóveszteség veseelégtelenséghez, keringési elégtelenséghez (sokk), eszméletlenséghez (kóma), majd halálhoz vezethet.

  A tünetek rendszerint 3-6 nap alatt múlnak el. A megbetegedettek többsége 2 hét múlva már nem üríti a kórokozót, csak néhányan válnak tartósan hordozóvá.

  Friss székletből vagy végbéltörlésből származó mintában a kórokozó kimutatható, ami az orvos számára megerősíti a kórismét.

  Megelőzés és kezelés

  A kolera visszaszorításához elengedhetetlen a vízellátó helyek tisztántartása és az emberi ürülék megfelelő elhelyezése. További intézkedések lehetnek a víz forralása, a nem kellően átsült zöldségek vagy halak, ill. kagylók fogyasztásának kerülése. A kagylók másVibriofajok hordozói is lehetnek.

  Számos kolera elleni védőoltás van forgalomban az Egyesült Államokon kívül. Ezek az oltóanyagok csak részben nyújtanak védelmet és csak korlátozott időre, ezért nem ajánlottak általánosan; az új vakcinák jelenleg kipróbálás alatt állnak. Ha valakinek családjában kolera megbetegedés történt, az azonnali antibiotikum kezelés (tetraciklin) segíthet kivédeni az újabb fertőzést.

  A szervezetből kiürült folyadék és sók gyors pótlása életmentő, mert a betegek halálát a kiszáradás okozza, nem a bakteriális fertőzés. A legtöbb kolerás fertőzött hatékonyan kezelhető szájon át adott folyadékkal és sókkal. Olyan területeken, ahol kolerajárvány lehetséges, előkevert sót tartalmazó tasakok szerezhetők be, így a betegek maguk állíthatják elő a rehidráló oldatot otthoni kezelésükhöz, ha az egészségügyi szolgálat már nem tud mindenkit fogadni. Az oldat egy liter forralt vízben 20 gramm cukrot (glükóz), 3,5 gramm konyhasót (Nátrium klorid), 2,9 gramm nátrium citrátot, és 1,5 gramm kálium kloridot tartalmaz.

  Nagyfokban kiszáradt betegeknek, akik nem képesek inni, a sóoldatot intravénásan juttatják be. Ha ez sem lehetséges, mert nagy járvány idején nincs elég infúzió, előfordul, hogy a betegek az orrukon keresztül a gyomrukba vezetett csövön át kapják az életmentő folyadékot. Ha a kiszáradás már nem fenyeget, a fenntartó kezelés célja, hogy a beteg a hányás és hasmenés révén elvesztett folyadékmennyiséget visszaszerezze. Ha a hányás megszűnt és az étvágy visszatért, a beteg szilárd táplálékot fogyaszthat.
  Tetraciklinnel vagy más antibiotikummal időben megkezdett kezelés elpusztítja a kórokozókat és általában 48 órán belül megszünteti hasmenést.

  Súlyos kolerában a kezeletlenek több, mint 50%-a meghal. Azok közül, akik időben részesülnek megfelelő folyadékpótló kezelésben, kevesebb, mint 1% hal meg.