A skorbut a C-vitamin hiánya miatt kialakuló súlyos táplálkozási betegség

Az egyoldalú étkezés (nyers gyümölcsök és zöldségek hiánya) miatt főleg a tengerészek körében fordult elő.

A betegség első leírása Hippokratésztől (Kr.e. 460 – kb. 380) származik. 1536-ban egy francia felfedező, Jacques Cartier, a Szent Lőrinc folyón hajózva a bennszülött indiánok segítségével mentette meg skorbutos embereit a haláltól. Az indiánok által életfának nevezett növény (kanadai vagy fehér cédrus, Thuja occidentalis) tűleveleinek teafőzetét használta fel. Mint utóbb bebizonyosodott, 100 g tűlevélben 50 mg C-vitamin található.

Tünetek: Vérzések, ínysorvadás, izomgyengeség, vérszegénység, gyulladások.

• Bővebben a betegségről

  C-vitamin (aszkorbinsav)

  Vízben jól oldódó, hőre érzékeny vegyület. Erősen redukáló tulajdonságú, a sejtek biokémiai folyamataiban mint hidrogéndonor vesz részt. Ez a tulajdonsága biztosítja egyes nyomelemek felszívódásra alkalmas redukált állapotát. Szerepet játszik a csontok, a fogak, a kötőszövetek felépítésében. Nélkülözhetetlen továbbá a kollagén, a glikoproteinek képződésében.

  Hiánya a fogíny vérzékenységét, renyhe sebgyógyulást, az ellenálló képesség csökkenését stb. eredményezi.

  Számos állatfaj képes szintetizálni, az ember azonban nem, így a táplálékkal kell fedeznünk a szükségletet. A fokozott szellemi és fizikai igénybevétel, a láz, a dohányzás, és egyéb eredetű stressz, orális fogamzásgátlók stb. növelik a szervezet C-vitamin szükségletét. Korábban úgy vélték, hogy az aszkorbinsav bármilyen mennyiségben fogyasztható, az újabb vizsgálatok azonban rámutattak, hogy túlzott bevitele alimentáris eredetű cukorbetegséghez és vesekőképződéshez vezethet.

  Aszkorbinsavban gazdag a zöldpaprika, a saláta, a brokkoli, a kelbimbó, a káposzta, a burgonya, a paradicsom, a homoktövis, a friss gyümölcsök stb. A főzés, a sütés, a tartós áztatás, a főzővíz leöntése, az ételek ismételt felmelegítése jelentős aszkorbinsav veszteséget okoz.

Színvakság esetén bizonyos színek érzékelése érintett

Rendszerint megszületéstől kezdve fennáll, és szinte valamennyi esetben X-kromoszómához kötött recesszív gén következménye, ami azt jelenti, hogy majdnem mindig a gént hordozó férfiakban jelenik meg.

Nők, akik maguk rendszerint tünetmentesek, átörökíthetik a színvakságért felelős gént a gyerekeiknek. Bár előfordul, hogy a színvakság azért alakul ki, mert az agyban hibás a színek feldolgozása (és nem a szembeteg), a színvakságban szenvedőknél rendszerint hiányoznak bizonyos fotoreceptorok.

• Bővebben a betegségről

  A színvakság legtöbbször a fotoreceptorok egy bizonyos típusának relatív hiánya vagy rendellenessége miatt alakul ki. A leggyakoribb típusa a vörös-zöld színtévesztés. A kék-sárga színtévesztés általában szerzett, nem öröklött, a látóideg betegsége okozhatja.

  Színvakság irányában akkor vizsgálhatunk valakit, ha a családtagok közül valakiről ismert, hogy színvak. Akkor is elvégezhetjük a vizsgálatot, ha az egyénnek nehézséget okoz a színek párosítása. Mások, így a repülőgép pilóták, panaszmentesség esetén is alá kell, hogy vessék magukat a vizsgálatnak, mivel a munkájuk során meg kell tudniuk különböztetni a színeket.

  A színlátás vizsgálata

  Többféle vizsgálat segítségével is kimutathatjuk bizonyos színek érzékelésének csökkenését (színvakságot). A leggyakrabban használt Ishihara táblákon fehér alapon számos kis színes kör helyezkedik el egymás mellett, miközben egy nagy kört alakítanak ki. A kis köröket rendszerint úgy helyezik el, hogy az egészséges színlátók egy bizonyos számot ismerjenek fel. Színvakság esetén, a színvakság típusától függően, a személy másik vagy semmilyen számot nem lát.