Krónikus középfülgyulladás

A krónikus középfülgyulladás a középfül hosszan tartó fertőzése.

A betegséget a dobhártyán levő tartós nyílás (perforáció) vagy fehér, bőrszerű, jóindulatú daganat (koleszteatóma) jellemzi. A nyílás nem minden esetben okoz tüneteket, néha azonban krónikus bakteriális fertőzés alakul ki.

Orr- vagy fülfertőzés után (pl. megfázás esetén, illetve ha víz jut a középfülbe fürdés vagy úszás közben) a betegség fellángolhat. A fellángolás során általában genny, néha bűzös genny szivárog a fülből, de ehhez nem társul fájdalom.

Az ismételt gyulladásos folyamatok a dobüregben polipképződéssel járhatnak, ezek a polipok a dobhártya perforáción keresztül a hallójáratba türemkedhetnek. Tartós fertőzéskor a hallócsontok - a hangot a dobhártyától a belső fülhöz továbbító csontocskák - egy része károsodhat, és ez vezetéses halláskárosodást eredményez.

• Bővebben a betegségről

  Egyéb súlyos szövődmény lehet a belső fül gyulladása, az arcbénulás és az agyhártyagyulladás.

  Egyes krónikus középfülgyulladásban koleszteatóma alakul ki a középfülben. A koleszteatóma elpusztítja a csontokat, és nagyban növeli a súlyos szövődmények kialakulásának esélyét. Az idült középfülgyulladás diagnózisa akkor állítható fel, ha a vizsgálat során a dobhártya perforáción át vagy a dobhártya zsákszerű behúzódásában genny vagy hámszerű anyag látható, vagy váladék ürül.

  Kezelés

  Amikor a krónikus középfülgyulladás fellángol, a hallójáratot és a középfület szívással vagy száraz vattával tisztítják ki, majd a betegnek ecetsavas oldatban feloldott hidrokortizont vagy antibiotikus fülcseppeket írnak fel. Lyukas dobhártya esetén a vizet távol kell tartani a fültől.

  A dobhártya timpanoplasztikával általában helyreállítható. A hallócsontok károsodásai a dobhártya zárásával egy időben korrigálhatók. A koleszteatómát műtéti úton kell eltávolítani, ha ez nem történik meg, súlyos szövődmények léphetnek fel.

Szorongásos zavarok

A szorongásos zavarban szenvedők az adott körülményekhez képest indokolatlanul nagymértékű, krónikus, de hullámzó aggodalmat, nyugtalanságot éreznek.

A szorongás valamilyen veszélyre vagy pszichológiai stresszre adott normális reakció, amit alkalmanként mindenki átél. A szorongás normális esetben a félelemérzésben gyökerezik, és fontos túlélési funkciónak számít. Veszélyhelyzet esetén a szorongás egyfajta „harcolni vagy menekülni” reakciót idéz elő. Ebben a helyzetben élettani változások jönnek létre, a véráramlás növekedik a szívben és az izmokban, ellátva így a testet az életveszélyes szituáció megoldásához szükséges energiával és erővel, például agresszív állat elől való elfutáshoz, vagy a támadóval való harchoz. Ugyanakkor, ha a szorongás nem a megfelelő időben, vagy olyan gyakorisággal, intenzíven vagy hosszan jelentkezik, hogy a zavart okoz a személy normális tevékenységeiben, kóros állapotról beszélhetünk.

A szorongásos zavarok a mentális rendellenességek közül a leggyakoribbak, az Egyesült Államok felnőtt lakosságának mintegy 15%-át érintik. A szorongásos zavarban szenvedők és orvosaik azonban többnyire nem figyelnek fel a betegségre, következésképp ritkán kerül ellátásra.

• Bővebben a betegségről

  Okok

  A szorongásos zavarok okait nem ismerjük teljesen, de kiváltásukban mind testi, mind pszichológiai körülmények közrejátszanak. Mivel egyes családokban a betegség előfordulása gyakori, az öröklődés szerepe valószínűnek tűnik. Pszichológiai szempontból a szorongást a környezeti stresszre, például fontos kapcsolat megszakadására, vagy valamilyen életveszélyes helyzetre adott válasznak tekinthetjük. Ha egy személy stresszreakciója nem megfelelő, vagy a személyt elárasztják az események, szorongásos zavar alakulhat ki.

  Például egyes embereket a tömeg előtt való beszéd felvillanyoz, míg másokban rémületet kelt, szorongani kezdenek, annak tüneteivel: izzadnak, félnek, gyors a szívverésük, remegnek.

  Szorongásos zavar alakulhat ki valamely szervi rendellenesség vagy gyógyszer használatának következményeként is. Például a pajzsmirigy túlműködés, a kortikoszteroidok vagy a kokain használata is a szorongásos zavar tüneteinek megjelenéséhez vezethet.

  Panaszok, tünetek és kórisme

  A szorongás előtörhet hirtelen, pánikszerűen, vagy fokozatosan, percek, órák, napok alatt. A szorongásos állapot tetszőleges ideig tarthat, pár másodpercig, vagy akár évekig is.

  Intenzitása is változó az éppen észrevehetőtől a teljes erővel lecsapó pánikrohamig, ami során a beteg lélegzete elakad, szédülést és heves szívverést tapasztal.

  A szorongásos zavarok annyi aggodalmat okozhatnak, és akkora befolyással lehetnek a beteg életére, hogy könnyen depresszió alakulhat ki. Néha a depresszió jelentkezik először, a szorongásos zavar pedig később.

  A diagnózist nagyrészt a tünetek alapján lehet felállítani. A szorongás elviselésének képessége változó, annak megállapítása, hogy mi számít abnormális szorongásnak, igen bonyolult. A családban előforduló szorongásos zavar (kivéve a poszttraumatikus stresszállapotot) segíthet az orvosnak a diagnózis felállításában.

  Kezelés

  A pontos diagnózis felállítása fontos, mivel a kezelés betegenként változó. Emellett el kell különíteni a szorongásos zavart az egyik mentális zavarok által okozott szorongástól, amikre más kezelést kell alkalmazni. A szorongásos zavar fajtájától függően alkalmazott gyógyszeres terápia vagy pszichoterápia (például viselkedésterápia), egyedül vagy kombinálva, a legtöbb esetben jelentősen csökkentheti a szorongást és az életvezetési zavart.