Petefészekrák

A petefészekrák (ovárium karcinóma) leggyakrabban 50 és 70 éves kor közötti nőkben jelentkezik, összességében kb. minden 70. nőben. Ez a második leggyakoribb nőgyógyászati rák. Petefészekrák következtében azonban több nő hal meg, mint bármely más nőgyógyászati rákban.

E rák kockázata az ipari országokban magasabb, mivel itt az étrend zsírdús szokott lenni. Fokozott a kockázat olyan nőkben, akik nem tudtak teherbe esni, akik első gyermeküket későn szülték, akik korán kezdtek menstruálni vagy későn érték el a menopauzát. Azokban a nőkben is magasabb az esélye, ahol a családi kórtörténetben méh-, emlő- vagy vastagbélrák fordul elő. A petefészekrákos esetek kevesebb mint 5%-a van kapcsolatban a BRCA1 génnel, amely az emlőrákhoz is köthető. A fogamzásgátlók használata jelentősen csökkenti a kockázatot.

Sok fajta petefészekrák létezik. Sokféle sejttípusból fejlődnek ki a petefészekben. A petefészek felszínén kezdődő rákok (epiteliális karcinóma) képviselik az esetek több, mint 80%-át. A többi petefészekrák többsége csírasejtes daganat (amely a petesejtet termelő sejtekből indul ki), és sztromasejtes daganat (amely a kötőszövetben kezdődik). A csírasejt daganatok sokkal gyakoribbak 30 évnél fiatalabb nőkben. Néha a szervezet más részeiből kiinduló rák terjed rá a petefészkekre.

A petefészekrák terjedhet közvetlenül a környező területre illetve a nyirokrendszeren keresztül a kismedence és a hasüreg más részeire. Terjedhet a véráram útján is, ilyenkor a szervezet távoli részeiben, főként a májban és a tüdőkben is megjelenhet.

• Bővebben a betegségről

  Panaszok, tünetek és kórisme

  A petefészekrák az érintett petefészek megnagyobbodását okozza. Fiatal nőkben a petefészek nagyobbodását valószínűleg jóindulatú, folyadéktartalmú tömlő (ciszta) okozza. A menopauza után azonban a megnagyobbodott petefészek gyakran petefészekrák jele.

  Sok nőben a rák előrehaladott állapotáig nem jelentkezik tünet. Az első tünet helye változik, emésztési zavarhoz hasonló kellemetlenség lehet a hasüregben. További tünetei a puffadás, az étvágytalanság (mivel a gyomor összenyomott), a bélgázos fájdalom és a hátfájás. A petefészekrák ritkán okoz hüvelyi vérzést.
  A has esetenként megduzzad, mert a petefészek növekszik vagy a hasüregben folyadék gyülemlik fel.

  Ebben a stádiumban gyakori a kismedencei fájdalom, a vérszegénység és a fogyás. A csírasejt vagy a sztromasejt daganatok ritkán ösztrogént termelnek, ami a méhnyálkahártya és az emlő túlzott növekedését okozza. Ezek a daganatok termelhetnek férfihormonokat (androgéneket) is, amelyek fokozott szőrnövekedést okoznak vagy pajzsmirigy hormonra emlékeztető hormonokat, amelyek pajzsmirigy túlműködés tüneteit váltják ki.

  A petefészekrák korai felismerése nehéz, mivel általában egészen addig nem jelentkeznek tünetek, amíg a rák nem elég nagy vagy amíg a petefészken túl nem terjed, illetve azért, mivel sok más, kevésbé súlyos betegség is hasonló tüneteket okoz.

  Ha az orvos a vizsgálat során nagyobb petefészket észlel, ultrahang, komputertomográfia (CT) vagy mágneses rezonancia (MRI) vizsgálatot rendel, hogy a petefészek cisztákat elkülönítse a rákos daganattól.

  Ha a rák nem valószínűsíthető, az orvos néhány havonta ellenőrzi a beteget. Ha viszont rákot feltételez vagy a vizsgálati eredmények nem egyértelműek, a petefészkeket egy vékony, hajlékony, a köldök alatt ejtett kis nyíláson át bevezetett képalkotó eszközzel (laparoszkóp) vizsgálja meg. A beavatkozás során szövetmintákat is vesz. Emellett általában vérvizsgálatokat is végez olyan anyagok (tumor markerek) szintjének mérésére, amelyek rákot jeleznek. Ilyen például a rák antigén 125 (CA 125). A kóros markerszint önmagában nem igazolja a rákot, de más információkkal együtt segít ebben.

  Ha a hasüregben folyadék gyülemlett fel, azt le lehet szívni (aspirálni) egy tűn keresztül, és meg lehet vizsgálni, hogy vannak-e benne ráksejtek.

  Kórjóslat és kezelés

  Ha petefészekrákot feltételeznek vagy azt igazolták, műtétet végeznek a daganat eltávolítására, és annak megállapítására, hogy a rák milyen kiterjedésű (stádium). A kórjóslat a stádiumon alapul.  A diagnózist követően a kezelt I. stádiumú rákos nők közt 70-100%-os, a II. stádiumúak közt pedig 50-70%-os az 5 éves túlélés. A III. és IV. stádiumban csak a rákos nők 5-40%-a él 5 évnél tovább.

  A műtét kiterjesztése a petefészekrák típusán és a stádiumon múlik. Ha a rák nem terjedt túl a petefészken, az érintett petefészek és a csatlakozó petevezető eltávolítása elégséges. Ha a rák a petefészken túlterjed, mindkét petefészket, petevezetőt és a méhet is eltávolítják, csakúgy, mint a környező nyirokcsomókat és azokat a szerveket is, amerre a rák jellemzően ráterjed. Ha a nőben I. stádiumú rák áll fenn, amely csak az egyik petefészket érinti, és még szeretne terhességet vállalni, az orvos csak az érintett petefészket és a petevezetőt távolítják el. Előrehaladottabb rákokban, amelyek a szervezet más részeire is terjednek, minél több rákos szövet el kell távolítani a kórjóslat érdekében.

  A műtét után az I. stádiumú epithelialis rákban szenvedő nőkben általában nincs szükség további kezelésre. Az egyéb típusú I. stádiumú rákok esetén vagy előrehaladottabb rákokban kemoterápia alkalmazható az esetleg fennmaradó bármely kis rákos terület elpusztítására. A kemoterápia ciszplatinnal vagy karboplatinnal kombinált paklitaxelből áll. Az előrehaladott csírasejt daganatban szenvedő nők többségét kombinált kemoterápiával, általában bleomicinnel, etopoziddal és ciszplatinnal kezelik. Sugárkezelést ritkán alkalmaznak.

  Az előrehaladott petefészekrák általában kiújul. Így a kemoterápia után az orvos általában megméri a tumormarker szintjét. Ha a rák kiújul, kemoterápiát (topotekánt, hexametilamint, ifoszfamidot, doxorubicint vagy etopozidot alkalmazva) adnak.

A hepatitis a máj bármilyen okból bekövetkező gyulladásos megbetegedése

A hepatitiszt legtöbbször vírusfertőzés okozza, azon belül is leggyakrabban az A, B, C, D és E megjelölésű vírusok. Egyéb okok: más vírusfertőzések, baktériumok, paraziták, gyógyszerek, alkohol.

A hepatitisznek létezik heveny és idült formája is. A heveny vírusos májgyulladást az öt hepatitiszvírus egyike által okozott fertőzés váltja ki.

Az esetek többségében a gyulladás tünetei hirtelen jelentkeznek: elesettség, étvágytalanság, hányinger, hányás, láz, néha ízületi fájdalom, csalánkiütés, undorodás a zsírtól, hústól, alkoholtól, nikotintól.

A betegség második szakaszában kialakul a sárgaság - a bőr és a szemek pirosassárgára színeződnek - és a vizelet sötét színű lesz. A tünetek többsége ekkorra jellemzően megszűnik. Általában 4-8 hét alatt lezajlik a betegség.

Az idült hepatitisz a máj legkevesebb hat hónapig tartó gyulladása. Gyakran sárgaság nélkül zajlik le és évekig fennállhat. Rendszerint enyhe lefolyású és tünetmentes.

Az A és E vírus nem okoz idült májgyulladást, a C vírus okozta heveny májgyulladások kb. háromnegyede idültté válik, a B és a D vírus okozhat idült májgyulladást.

Gyakran okozzák a betegséget bizonyos gyógyszerek is, ami azok elhagyása után magától gyógyul. Ha nem mutatható ki nyilvánvaló ok, akkor valószínűleg autoimmun eredetű hepatitisz áll a háttérben.

Részletesebben az alábbiakban olvashat a vírusokról.

• Bővebben a betegségről

  Tápcsatornán keresztül terjedő vírushepatitisek

  Hepatitis A

  • Kórokozó: A Picornavírusok családjának Hepatovírus nemzetségébe tartozó Hepatitis A vírus (HAV).
  • Tünetek: A betegség hirtelen kezdődik, néhány napig tartó láz, elesettség, étvágytalanság, sárgaság. A klinikai lefolyás rendszerint enyhe.
  • Terjedése: Az A vírus a fertőzött széklettel terjed. A fertőzés forrása a beteg és a tünetmentes fertőzött személy. Lappangási ideje leggyakrabban 28-30 nap. A fertőzőképesség tartama a lappangási idő második felétől kezdődik és a sárgaság megjelenése után néhány nappal megszűnik. Passzív immunizálás lehetséges. Megelőzéséhez szükséges az általános higiénés szabályok betartása. Aktív immunizálás lehetséges.
  • Megelőzése: Általános higiénés rendszabályok, kézmosás, élelmezés és vízhigiénés rendelkezések betartása és ellenőrzése. A fertőzéssel a hazainál erőteljesebben érintett országok látogatásakor – 3 hónapnál hosszabb kinttartózkodás – esetén aktív immunizálás javasolt hepatitis A elleni vakcinával.
  • Fertőzés esetén: Fertőzésveszély esetén csak forralt vizet fogyasszunk, ebben mossuk meg alaposan a zöldségeket és gyümölcsöket is, amelyeket ajánlott meghámozni. Fogmosáshoz is a forralt vizet használjuk. A fertőző beteg tisztálkodási eszközeit el kell különíteni. Különösen érdemes betartani ezeket az óvintézkedéseket a Földközi-tenger térségében, Ázsiában és Dél-Afrikában, ahol a higiéniás körülmények nem mindig megfelelőek.

  Hepatitis E

  • Kórokozó: A hepatitis E vírus. A hepatitis A-hoz hasonló. A fertőzések jelentős része tünetmentes, de terhes nőknél súlyos, gyakran halálos megbetegedést okozhat.
  • A fertőzés forrása: a beteg vagy a tünetmentes fertőzött személy, valamint valószínűleg különböző állatok (sertés, vaddisznó, rágcsálók és majmok). A fertőzött terhes nők a magzatot a méhlepényen keresztül fertőzhetik.
  • Lappangási ideje: leggyakrabban 26-42 nap. Aktív védőoltás nem áll rendelkezésre.

  Vérrel és testnedvekkel terjedő vírushepatitisek

  Hepatitis B

  • Kórokozó: A Hepadnaviridae családba tartozó Hepatitis B vírus (HBV).
  • Tünetei: A betegség lassan kezdődik, rendszerint láz nélkül. A bevezető szakaszban a betegnél fáradtság, ízületi fájdalmak, étvágytalanság jelentkezik, majd ezt követően a sárgaság. Akut szövődménye a májsorvadás (atrófia), ami halálos kimenetelű lehet. A fertőzés krónikussá is válhat. Késői következménye a májzsugorodás (cirrózis) és a májrák.
  • A fertőzés forrása: az akut és a krónikus betegek, valamint a tünetmentes vírushordozók. Vérrel, szövetnedvekkel, váladékokkal (ondó, hüvelyváladék, nyál) terjed.
  • Terjedési módok:
    • szexuális érintkezés,
    • vér, vérkészítmények,
    • vérrel, szövetnedvekkel, váladékokkal szennyezett orvosi eszközök, műszerek,
    • szervátültetés,
    • intravénás kábítószer-élvezők közös tű, fecskendő használata,
    • sérült bőrrel, illetőleg nyálkahártyával történő érintkezés,
    • fertőzött anyáról újszülöttre.
  • Lappangási idő: 45-180 nap, leggyakrabban 60-90 nap.
  • Fertőzőképesség időtartama: a lappangási időben, rendszerint több héttel a tünetek megjelenése előtt kezdődik és a heveny tünetek lezajlásáig tart. A tünetmentes hordozók és a krónikus betegek évekig, akár életük végéig fertőzőképesek lehetnek.
  • Megelőzés: különösen fontos a véradók, vérkészítmények, sejt-, szövet-, szervdonorok, terhes nők szűrővizsgálata, a kórházhigiénés rendszabályok szigorú betartása és ellenőrzése, az egészségügyi dolgozók oktatása. Javasolt a hepatitisz B elleni védőoltás (aktív immunizálás) egészségügyi dolgozók, művese kezelésben részesülő betegek, vérzékenyek, és szexuális magatartásuk miatt fokozott fertőzési veszélynek kitett személyek, intravénás kábítószer-élvezők számára, továbbá azon külföldi országokba utazóknak, ahol a hepatitis B előfordulása jelentős.

  Hepatitis C

  • Kórokozó: A hepatitis C 1989-ben felfedezett kórokozója (a HCV) vérrel terjedő RNS vírus. Genetikai anyagának folyton változó szakasza miatt nem lehet védőoltást kifejleszteni ellene; megelőzésként csak a szűrővizsgálat marad.
  • Tünetei: A hepatitis C vírus nemcsak a májat támadja meg; ízületi- és bőrpanaszokat, izom- és vesegyulladást is okozhat. A fertőzöttek 25%-a 3-4 hónapon belül magától meggyógyul, vírusmentes lesz. A maradék 75% viszont fertőzött marad és alattomos, krónikus májbetegség alakul ki náluk. A betegség többnyire enyhe lefolyású, sárgaság csak az esetek kis hányadában jelentkezik. A fertőzöttek 75-90%-ában tünetmentes vagy tünetszegény vírushordozás alakul ki. Gyakori a betegség krónikussá válása és ez májzsugorodáshoz (cirrózis) vezethet.
  • Fertőzés forrása: a vírushordozó és a beteg ember.
  • Terjedése: fertőzött vérrel, szövetnedvekkel. A fertőzött anyáról a csecsemőre történő terjedés 6-10%-os valószínűséggel fordulhat elő. A szexuális úton történő fertőzés ritka.
  • Lappangási idő: 14 – 180 nap, leggyakrabban 6-9 hét. Megelőzése megegyezik a hepatitis B-vel.
  • Szűrés, diagnózis: Egyszerű vérvétellel a májfunkciót ellenőrző adatokból, illetve ezek egymás utáni, többszöri a normálistól való eltéréséből lehet következtetni májgyulladásra. Gyanú esetén speciális szűrővizsgálattal egyértelműen ki lehet mutatni.

  A hepatitis C-vírussal mintegy 170 millió ember fertőzött világszerte.

  Hepatitis D

  A vírus csak a hepatitis B jelenlétében szaporodik, a betegség csak egyidejű fertőzés esetén. Más néven Delta-vírus. A véráram útján terjed a vírus, főleg a trópusi területeken. A fejlett országokban a kábítószer élvezők, a vérzékenységben szenvedők, és a vércserén átesettek között fordul elő. Mivel a Delta- vírus okozta betegség a hepatitis B replikációjához kötött, a kezelés a profilaxis megegyezik a hepatitis B-jével. A krónikus Delta- hepatitis interferon igen nagy adagjaira is csak részlegesen reagál.

  Hepatitis G

  A vírust 1996-ban fedezték fel. A hepatitis G-vírust különböző májbetegségekben és egészséges véradókban is megtalálták, klinikai jelentősége azonban még nem tisztázott. Gyakran társul B- és C- vírusfertőzéshez, ennek klinikai képét, kórlefolyását azonban nem módosítja.