Dr.Info - Egészség és Életmódmagazin

Cikkek
Betegségek
Receptek
Intézmények
Közösség
Ma Teréz napja van. Holnap Gál napja lesz.
A+ A A-

A „hasi pánikbetegség”, az Irritábilis Bél Szindróma - IBS

A „hasi pánikbetegség”, az Irritábilis Bél Szindróma - IBSA betegség egyik találó megjelölése a „hasi pánikbetegség” kifejezés, arra utal, hogy a pszichés tényezők szerepe a kórkép kialakulásában meghatározó.

A funkcionális betegségek igen sok problémát okoznak a betegnek, de az egészségügyi ellátó személyzetnek is. Olyan nehezen megfogható, nehezen definiálható kórképekről van szó, melyeknél a beteg nem ritkán igen intenzív, az életminőséget jelentősen rontó panaszai hátterében a legalaposabb diagnosztika, kivizsgálás sem talál szervi eltérést.

Ilyenkor a beteg részéről jogos a kérdés: Doktor úr, akkor nekem nincs semmi bajom? És tényleg, ha nincs kimutatható szervi eltérés, nincs betegség sem? Mi orvosok is hajlandóak vagyunk besétálni ebbe a magunk fabrikálta csapdába. A beteg rosszul éli meg, hogy kétségbe vonjuk a panaszait, és ezért másfelé keresi a megoldást. Nemcsak másik kollégát, de gyakran paramedicinális, természetgyógyászai rendeléseket keres fel. Ezzel alapvetően nem lenne semmi baj, sőt ebben a betegségcsoportban a korrekt természetgyógyász igazi segítség lehet. A beteg kiszolgáltatottságát, elfordulását a hivatalos egészségügyi szisztémától azonban sok „sarlatán” is kihasználja, nemcsak anyagilag szipolyozza ki a beteget, de nemegyszer kifejezetten árt is az alkalmazott módszerrel.

A következőkben a funkcionális betegségek legjellemzőbbjét tekintem át, ami a napi gyakorlat számára is a legnagyobb kihívás. A funkcionális betegség, nevének megfelelően olyan jellegű zavara a szervezetnek, mely a működésből eredezik. A szervezetben pl. a gyomor-, bélrendszer működésének szabályozása igen összetett. Idegrendszeri, hormonális tényezők folyamatos, a szükségletekhez idomuló változása eredményezi az emésztést, a tápanyag feldolgozását, ami szokványos esetben észrevétlenül történik. Ha ebben a természetes folyamatban zavar támad, különböző tünetek alakulnak ki. A tünetek mindig az adott szervrendszerre jellemzőek, így az emésztő traktusban hasi fájdalom, görcs, puffadás, émelygés, székletürítési zavar észlelhető.

Ezek a panaszok, tünetek a nem funkcionális betegségek esetén is nagyon hasonlóak, a különbségek ezek intenzitásában, jellegében, formájában van, ami alapján érthető az anamnézis felvétel fontossága: mikor, mióta, milyen gyakran és erővel jelentkezik a panasz, illetve, hogyan szűnik? Puffadás, telítettségérzet, görcsös fájdalom, fokozott bélgáz képződés, visszatérő székelési rendellenességek (szorulás, hasmenéses, illetve ezek váltakozása), nyákos széklet, esetleg gyomorégés, hátfájás, fáradékonyság, állandó diszkomfortérzet. Ezek az egyik leggyakoribb emésztőszervi betegség, a felnőtt lakosság 15–20 százalékát érintő Irritábilis Bél Szindróma (az IBS) tünetei. Ezekkel a panaszokkal az elmúlt években egyre gyakrabban találkoznak a gasztroenterológusok. A betegség egyik találó megjelölése a „hasi pánikbetegség” kifejezés, arra utal, hogy a pszichés tényezők szerepe a kórkép kialakulásában meghatározó.

Irritábilis bél szindróma: panaszok, okok, tünetek

A tünetek okát kutatva az Irritábilis Bél Szindrómás betegek vizsgálatánál a szakorvosok semmilyen szervi elváltozást nem találnak. Ezzel szemben azt tapasztalják, hogy az e kellemetlenségektől szenvedők többsége szorongó, pánikreakciókra, depresszióra hajlamos, szeretetre, törődésre vágyó, gyakran teljesítménykényszerben, negatív stresszben élő személyiség, akinek lelki-érzelmi problémái testi panaszokban nyilvánulnak meg.

Előfordulására vonatkozóan különböző becslések vannak, fejlett országokban elérheti a 20%-ot is, fejlődő országokban jóval alacsonyabb az incidencia. Tekintettel arra, hogy az eseteknek a különböző feltételezések szerint is legfeljebb a negyede jut el orvoshoz, a szám biztosan nagyobb 20%-nál. Az enyhébb esetekben a betegek öngyógyítást alkalmaznak, vagy nem a hivatalos egészségügyi ellátó rendszert keresik fel. Az orvoshoz fordulás arányát tekintve férfiaknál még ennél is rosszabb a helyzet, a nők esetében ez a szám 3-4-szer magasabb.

Nagyon sok múlik a panaszaival először jelentkező beteg további sorsát illetően ezen orvos-beteg találkozás kimenetelén. Mindenképpen óvakodnunk kell a beteg panaszainak bagatellizálásától, mert ez olyan káros reakciókat generál, melyeket később már sokkal nehezebb korrigálni. A beteg számára, akinek kellemetlen, az életét megkeserítő panaszai vannak, nehezen elfogadható, ha az orvos azzal szembesíti, hogy semmi baja. Nem helyes ez többek között azért sem, mert az irritábilis bél betegség az életkilátásokat tekintve ugyan kedvező kórkép, de az életminőség oldaláról igen rosszak a mutatói.

Funkcionális betegségek esetén az életminőség mérése során (mellyel kapcsolatban objektív, validált módszerek, kérdőívek állnak rendelkezésre), sok krónikus betegséggel összehasonlítva (cukorbetegség, krónikus veseelégtelenség, stb) rosszabb mutatókat látunk.

Régóta ismert, bár nehezen megfogható tény, hogy bizonyos betegségek megjelenése, kezdete összeköthető nehéz, megoldhatatlannak tűnő élethelyzetekkel. A megoldást jelentheti a „betegségbe menekülés”, mondjuk a hasfájás, mely alkalmas eszköz arra, hogy munkahelyi, családi, párkapcsolati, nem ritkán szexuális problémákat „megoldja”, hiszen egy beteg ember, a betegség könnyen ébreszt részvétet, adhat olyan érzelmi segítséget, mely egyéb módon talán nem lenne elérhető. Sajnos a kérdés nem ilyen egyszerű, mert az irritábilis bélbetegség tüneteinek megjelenése és a stresszhelyzet közötti kapcsolat a legtöbbször nem ismerhető fel. Sőt, minél súlyosabb a betegség, annál kevésbé.

A tetszetős elmélet egyik legnagyobb hibája, hogy nem magyarázható, hogy a stressz szituáció milyen módon alakul hasi fájdalommá, székletürítési rendellenességgé, egy az életminőséget jelentősen befolyásoló betegséggé! Mert betegségről van szó, az előbb tárgyalt pszichés helyzet csak elindítója lehet olyan mechanizmusnak, melynek eredménye a hasi fájdalom, rossz közérzet, székürítési rendellenesség. A kórkép ilyenkor már önálló életet él, a kiváltó tényező a múlt homályába vész, és maradnak a kellemetlen tünetek.

Az irritábilis bélbetegség kialakulásában a feltételezések szerint nem csak pszichés tényezők játszanak szerepet. A tápcsatorna az érző és mozgató idegrendszer összehangolt működését feltételezi. A táplálék előrehaladását szabályozó bélösszehúzódás, a béltartalom falra gyakorolt hatásával összefüggésben generálódik. Az irritábilis bélbetegeknél egyfajta hiperszenzitivitás, túlérzékenység mutatható ki, ami az érzékelés – percepció – zavara, vagyis a beteg a normál ingereket fájdalomként, hasi görcsként éli meg. Másrészről viszont a perisztaltikát vezénylő bélfali izomzat összehúzódásában is kimutatható zavar ebben a betegcsoportban. Elmarad az összehúzódások utáni ellazulás, az izomzat egyfajta túlfeszítettség állapotában van, ami szintén hasi fájdalom formájában jelenik meg. Azt azonban nem tudjuk megmondani, hogy a túlérzékenység a központi idegrendszer, a periféria, vagy az idegpálya szintjén alakul ki, valószínű, hogy több tényező együttesen felel ezért.

Az idegi és hormonális szabályozás rendellenessége a perisztaltika indokolatlan felgyorsulásához vagy túlzott lelassulásához vezethet, ami hasmenést, illetve erős székszorulást okoz, sőt bizonyos esetekben a székürítés parancsolóvá válik. Típusos tünet, hogy a beteg nem tud elindulni emiatt otthonról, sőt ha megy is valahova, az útvonal megtervezésekor fontos szempont, hogy elegendő wc álljon rendelkezésre, ha sürgő- sen szükséges útközben.

A cikk a reklám után folytatódik

IBS: mikor igen, mikor nem?

A funkcionális betegségek, így az Irritábilis Bél Szindróma esetén is a betegséget csak a tünetek alapján tudjuk leírni, szemben például az organikus elváltozáshoz köthető betegségekkel, ahol a kiváltó tényező, a kórfolyamat nagyjából leírható. A tünetorientált megközelítés megnehezíti a betegség pontos meghatározását, ezért, hogy tudjuk, miről beszélünk, ha azt mondjuk a betegnek irritábilis bélbetegsége van, különböző, a leírását egységesítő próbálkozások történtek. A legismertebb és leghasználhatóbb a napi gyakorlatban a Római kritérium rendszer, melynek III. változata érvényes jelenleg.

Eszerint az irritábilis bélbetegség legalább 3 hónapja meglévő tüneteket feltételez. Ez különösen fontos, gyakran találkozom a gyakorlatban 4–6 hétig tartó, nem szűnő hasmenések kapcsán ennek feltételezésével, helytelenül. A legalább három hónapja fennálló panaszok a következők: hasi fájdalom, vagy diszkomfort érzet, mely a székürítéssel oldódik, és/vagy nehéz székürítéssel, illetve gyakori székeléssel együtt jelentkezik. A fájdalom tehát obligát tünet, csakúgy, mint a panaszok fennállásának időtartama, vagyis ha nincs fájdalom, csak hasmenés, vagy kifejezett szorulás, akkor ugyancsak beszélhetünk funkcionális betegségről, de nem IBS-ről.

Bár a betegség súlyosbodása nem okoz életveszélyt, kezelése lehetséges és szükséges, mivel a tünetek egyre gyakoribb jelentkezése, tartóssá válása ronthatja a páciens életminőségét, a szubjektív közérzetre, az életvitelre, fizikai és szellemi teljesítőképességére is kihathat. Mivel sok irritábilis bélbeteg házilagos módszerek (pl.: hashajtók szedése, különféle gyógyteák fogyasztása) segítségével akar megszabadulni tüneteitől (tegyük hozzá, általában eredménytelenül), gyakorta már csak akkor kerül a szakrendelésre, amikor panaszai állandósultak.

A gasztroenterológus az alapos kivizsgálást azért is tartja megkerülhetetlennek, mert az IBS tünetei, „elfedhetik” egyéb megbetegedések (pl. tejcukor-érzékenység, bizonyos súlyos bélbetegségek, daganatok) tüneteit. A rendellenesség „azonosításában” fontos szerepük van a kórelőzményeknek, a fizikális-, illetve laborvizsgálatoknak, a hasi ultrahang-, illetve egyéb, műszeres vizsgálatoknak és a beteg pszichés állapotára vonatkozó orvosi „észrevételeknek”. Természetesen nem szükséges, sőt akár indokolatlan az első alkalommal a teljes műszeres arzenál bevetése, amennyiben azonban a panaszok nem szűnnek, a vastagbél vizsgálata kötelező, elkerülhetetlen. Ennek kapcsán ügyelnünk kell az indokolatlan, szakmailag megalapozatlan ismétlésektől, amire a szorongó beteg részéről nagy az igény. Természetesen az előbbiek csak általános iránymutatók, a teendők a beteg korától, általános állapotától, a kórelőzménytől, esetleges alarm tünetek (vérzés, láz, fogyás, vérszegénység) meglététől függnek.

Mit tehetünk?

A betegség hatékony gyógyításában a gyógyszeres kezelés széles skálája áll rendelkezésre, de átütő sikert eddig egyik sem hozott. Igen fontos az életmódváltás, a táplálkozási szokások ésszerűsítése, a páciens együttműködésre való hajlandósága.

A gyomor-, bélrendszeri működés igen bonyolult idegi és hormonális szabályozás alatt áll. Az egyensúly fenntartásában kiemelt szerepe van a bélflórának, a bélbaktériumok és immunrendszer kapcsolatának, melynek változása visszahat a bélcsatorna mozgására, a bélfali izomzat működésére. Egyre több adat szól amellett, hogy a flóra karbantartása, a megbomlott egyensúly kiigazítása a szervezet működési egyensúlyának szempontjából meghatározó. Ez egyszerűen, például megfelelően kontrollált összetételű probiotikus készítménnyel is elérhető. Nem véletlen, hogy a funkcionális bélbetegségek legismertebb képviselője, az Irritábilis Bél Szindróma tág teret ad az alternatív kezelési technikák számára. A bélflóra manipulálására szolgáló módszerek azonban nem egyszer inkorrekt módon történnek, ezért a megfelelő szakember (gasztroenterológus: az emésztőszervi betegségekkel foglalkozó szakorvos) felkeresése mindenképpen javasolt.

Az irritábilis bélbetegség az életkilátásokat tekintve enyhe betegség, a megélt életminőség-romlás miatt azonban mindennapi életünket jelentősen befolyásolja. Gyógyítása nehéz, oki kezelés nem lévén. Fontos a társszakmák együttműködése, szükséges lehet pszichoterapeuta, dietetikus bevonására, természetesen a beteggel közvetlen kapcsolatban lévő háziorvos segítségére. Az ilyen típusú beteg, betegség gondozása különösen nagy empátiát igényel az egészségügyi személyzet részéről.

Dr. Bene László PhD. oszt.vez. főorvos

© Copyright 1993-2019 Dr.Info All Rights Reserved! / Minden jog fenntartva!