Húgyúti kövek - panaszok, tünetek

A kövek, különösen az apróbbak, nem okoznak tüneteket. A húgyhólyagban levő kő alhasi fájdalmat okozhat. A húgyvezetéket, vesemedencét elzáró kövek hátfájdalmat vagy vesekólikát válthatnak ki. A vesekólika (vesegörcs) gyötrő, időszakos fájdalom a deréktájon (a bordák és a csípő közötti területen), ami kisugárzik a hasba, általában a nemiszervek környékére és a comb belső részére.

A betegség további tünetei közé a hányinger, a hányás, a haspuffadás, a hidegrázás, a láz és a véres vizelet tartoznak. A betegnek gyakori vizelési ingere lehet, különösen akkor, mikor a kő lefelé halad a húgyvezetéken.

A fájdalmat okozó köveket általában a vesekólika tünetei, valamint a hát és a deréktáj érzékenysége vagy az ivarszervek környékén jelentkező, nyilvánvaló ok nélkül fellépő fájdalom alapján diagnosztizálják. További vizsgálatokra általában nincs szükség, kivéve, ha a fájdalom néhány óránál tovább áll fenn, vagy a diagnózis nem teljesen biztos. A vizeletvizsgálat vért vagy gennyet mutathat ki a vizeletben, függetlenül attól, hogy vannak-e tünetek.

Röntgenvizsgálattal és ultrahanggal a kálciumból, cisztinből és struvitból álló kövek mutathatók ki, a húgysavból állók azonban általában nem. Szükség szerint további diagnosztikai eljárások is végezhetők. Az intravénás urográfia során röntgenfelvételen látható kontrasztanyagot fecskendeznek egy vénába, ami a vesébe jutva kirajzolja a húgysav-köveket a készített röntgenfelvételen. A retrográd urográfia során a kontrasztanyagot a húgycsövön keresztül juttatják a húgyutakba. Komputertomográfiát (CT-t) általában csak olyankor végeznek, ha a többi eljárással nem sikerült felállítani a diagnózist.

A húgyúti kövek kezelése

A tüneteket, elzáródást vagy fertőzést nem okozó kis kövek általában nem igényelnek kezelést. Sok folyadék fogyasztásával, illetve ha ez nem kivitelezhető, sok intravénás folyadékkal a vizelettermelés növelhető, ami segít kimosni a kövek egy részét. Ha a kő eltávozott a szervezetből, további azonnali kezelésre nincs szükség. A vesegörcs által okozott fájdalom nem szteroid gyulladásgátlókkal vagy ópiumszármazékokkal enyhíthető.

A vesemedencében vagy a húgyvezeték felső részén található 1,5 cm-nél kisebb kövek általában lökéshullám-generátor által keltett, és a testbe vezetett lökéshullámokkal apróbb darabokra törhetők (az eljárást extrakorporális lökéshullám kőzúzásnak nevezik). A kisebb darabok ezután a vizelettel távoznak. Néha a követ a bőrön ejtett apró nyíláson át fogóval távolítják el (perkután nefrosztolitotomia), vagy kőzúzó (litotripsziás) szondával darabolják fel.

A húgyvezeték alsó szakaszán található apró kövek a húgycsövön és a húgyhólyagon átvezetett kis, optikai eszközzel (ureteroszkóppal, az endoszkóp egyik típusával) távolíthatók el. Egyes esetekben az ureteroszkópra helyezett eszközzel a nagyobb kövek feldarabolhatók kisebbekre, amik aztán ureteroszkóppal eltávolíthatók vagy a vizelettel távoznak (az eljárás neve intrakorporális litotripszia).

A húgysavköveket néha fokozatosan oldják fel úgy, hogy a vizeletet lúgosabbá teszik (pl. 4-6 hónapon keresztül szájon át adott kálium-citráttal), ez más köveket azonban nem old fel. Olykor az elzáródást okozó nagyobb köveket műtéttel kell eltávolítani.

A kövesség kialakulásának megelőzése

Hogy milyen lépéseket kell tenni a kövek kialakulásának megelőzéséhez, az a meglevő kövek összetételétől függ. Ezeket a köveket analizálják, valamint megmérik a vizeletben azoknak az anyagoknak a szintjét, amelyek köveket képezhetnek.

Nagy mennyiségű - napi 8-10 pohár - folyadék fogyasztása ajánlatos. A mérsékelt kálciumtartalmú étrend és a nátrium-cellulóz-foszfát gyanta fogyasztása segíthet, de a kálcium szintje emiatt túl alacsonnyá válhat. Sok kálcium-köves betegnek hiperkalciuriája van, azaz a vizelettel sok kálcium távozik. Tiazid tartalmú vizelethajtókkal, pl. hidroklorotiaziddal a vizelet kálcium koncentrációja mérsékelhető, és ez az új kövek kialakulásának megelőzését is elősegíti. Kálium-citrát adásával a vizelet alacsony citrátszintje növelhető; ez az anyag megakadályozza a kálciumkövek kialakulását.

A vizelet magas oxalátszintje is hozzájárulhat a kálciumkövek kialakulásához. Ez magas oxalát-tartalmú ételek, pl. rebarbara, spenót, kakaó, diófélék, bors és tea fogyasztása vagy egyes bélrendszeri rendellenességek miatt fordulhat elő. Az étrend változtatása és a háttérbetegség kezelése javulást eredményezhet.

Ritka esetekben, mikor a veseköveket mellékpajzsmirigy-túlműködés, szarkoidózis, D-vitamin-mérgezés, renális tubuláris acidózis vagy rák okozza, a háttérben álló problémát kell kezelni.

Húgysavat tartalmazó köveknél kevés halat, húst és szárnyast tartalmazó étrend ajánlatos, mert ezek az ételek növelik a vizelet húgysavtartalmát. Allopurinol adásával csökkenthető a húgysav-termelés. Minden betegnek kálium-citrátot kell adni a vizelet lúgosítására, mert húgysav-kövek akkor alakulnak ki, ha a vizelet savassága fokozódik.

A struvitköveket extrakorporeális lökéshullám kőzúzással vagy műtéttel távolítják el. Az antibiotikumok mindaddig nem használnak a húgyúti fertőzések kezelésére, míg a követ el nem távolították.

Panaszok, tünetek és kórisme

A tünetek általában fokozatosan kezdődnek, a fertőzés utáni 8-14. napon. Az első tünetek étvágytalanság, láz, fejfájás, ízületi fájdalom, torokfájdalom, székrekedés (vagy ritkábban hasmenés), hasi fájdalom és nyomásérzékenység lehetnek. Gyakori az érces köhögés, köpetürítés nélkül. Orrvérzés előfordulhat.
A betegség előrehaladtával a láz magas marad, és delíriumhoz (tudatzavarhoz) vezethet. A magas lázat sokszor lassú pulzus és igen nagyfokú gyengeség kíséri. A hasmenés folytatódhat, mások viszont még ekkor is székrekedésről panaszkodnak. A fertőzött egyének mintegy 10%-ában a második héten apró, lilás foltok jelennek meg csomókban a mellkason és a hason, és 2-5 napig láthatók. A fertőzöttek 3-5%-ában 2 hét után bélvérzések vagy -átfúródás (perforáció) léphet fel.

A 2. vagy a 3. héten tüdőgyulladás (pneumónia) alakulhat ki, többnyire pneumokokkusz-fertőzés eredményeképpen, de aSalmonella typhimaga is okozhatja. Az epehólyag és a máj is fertőződhet. A vérbe került baktériumok (bakteriémia) néha megtelepednek a csontokban (oszteomielitisz), a szívbillentyűkön (endokarditisz), a vesékben (glomerulitisz), a nemi szervekben és a húgyutakban, vagy az agy- és gerincvelőt borító hártyákon (meningitisz). Az izmok fertőződése gennygyülemek, tályogok kialakulásához vezet.

A kórtörténet és a tünetek utalhatnak hastífuszra, de a diagnózist a baktérium azonosítása erősíti meg a vérből, székletből, vizeletből, vagy más szövetekből és testnedvekből származó minták tenyésztésében.

Megelőzés és kezelés

Ha valaki olyan területre utazik, ahol a hastífusz gyakran fordul elő, ne egyen nyers zöldségeket és más, szobahőmérsékleten felszolgált vagy tárolt ételeket. A forrón felszolgált ételek, palackozott szénsavas üdítőitalok és a hámozható nyers gyümölcsök általában biztonságosak. Az ivásra vagy fogmosásra szánt vizet forralni és klórozni kell, kivéve, ha kétséget kizáróan biztonságos.

A tífusz ellen szájon át adható és befecskendezhető oltóanyag is létezik, de ezek csak részben nyújtanak védelmet. A védőoltást csak azoknak adják, akik a kórokozóval találkoztak, vagy akik e szempontból különösen veszélyeztetettek, tehát a baktériummal foglalkozó laboratóriumi személyzetnek, illetve olyan területre utazóknak, ahol gyakori a megbetegedés.

Azonnali antibiotikum kezeléssel a tífuszban szenvedők több, mint 99%-a gyógyul, bár a lábadozás hónapokig tarthat. A klóramfenikol nevű antibiotikumot használják világszerte, de a kórokozó érzékenysége csökken, ezért más antibiotikumokat is bevetettek (például trimetoprim-szulfametoxazol vagy ciprofloxacin). A deliráló, eszméletlen, vagy keringési elégtelenségben (sokk) szenvedő betegeknek korticoszteroidokat szoktak adni az agyi vizenyő és gyulladás csökkentésére. A végzetes kimenetel inkább csak az alultáplált, nagyon fiatal vagy nagyon öreg betegeket fenyegeti. Zavartság (stupor), eszméletlenség (kóma), és sokk a súlyos fertőzés és rossz kimenetel előjelei.

A gyógyuló betegek 3-4 hét alatt jönnek rendbe. Kezelés nélkül a hastífuszos betegek 10-30%-a hal meg. A kezeletlen betegek körülbelül 10%-ában az első fertőzés tünetei újra jelentkeznek 2 hét elteltével. Nem tudjuk miért, de az első betegség idején adott antibiotikum kezelés ezt az arányt 15-20%-ra növeli. A visszaesés (recidiva, relapszus) kezelésére adott antibiotikumok hatására a láz sokkal hamarabb csökken, mint először, de néha még egy visszaesés lehetséges.

A relapszusokat ugyanúgy kezelik, mint az első betegséget, de az antibiotikumot elég 5 napig adni. A hordozókat jelenteni kell a helyi egészségügyi hatóságoknak, és nem dolgozhatnak ételekkel. A hordozók baktérium ürítése általában megszüntethető 4-6 hetes antibiotikum-kezeléssel.