Húgyúti kövek - panaszok, tünetek
A kövek, különösen az apróbbak, nem okoznak tüneteket. A húgyhólyagban levő kő alhasi fájdalmat okozhat. A húgyvezetéket, vesemedencét elzáró kövek hátfájdalmat vagy vesekólikát válthatnak ki. A vesekólika (vesegörcs) gyötrő, időszakos fájdalom a deréktájon (a bordák és a csípő közötti területen), ami kisugárzik a hasba, általában a nemiszervek környékére és a comb belső részére.
A betegség további tünetei közé a hányinger, a hányás, a haspuffadás, a hidegrázás, a láz és a véres vizelet tartoznak. A betegnek gyakori vizelési ingere lehet, különösen akkor, mikor a kő lefelé halad a húgyvezetéken.
A fájdalmat okozó köveket általában a vesekólika tünetei, valamint a hát és a deréktáj érzékenysége vagy az ivarszervek környékén jelentkező, nyilvánvaló ok nélkül fellépő fájdalom alapján diagnosztizálják. További vizsgálatokra általában nincs szükség, kivéve, ha a fájdalom néhány óránál tovább áll fenn, vagy a diagnózis nem teljesen biztos. A vizeletvizsgálat vért vagy gennyet mutathat ki a vizeletben, függetlenül attól, hogy vannak-e tünetek.
Röntgenvizsgálattal és ultrahanggal a kálciumból, cisztinből és struvitból álló kövek mutathatók ki, a húgysavból állók azonban általában nem. Szükség szerint további diagnosztikai eljárások is végezhetők. Az intravénás urográfia során röntgenfelvételen látható kontrasztanyagot fecskendeznek egy vénába, ami a vesébe jutva kirajzolja a húgysav-köveket a készített röntgenfelvételen. A retrográd urográfia során a kontrasztanyagot a húgycsövön keresztül juttatják a húgyutakba. Komputertomográfiát (CT-t) általában csak olyankor végeznek, ha a többi eljárással nem sikerült felállítani a diagnózist.
A húgyúti kövek kezelése
A tüneteket, elzáródást vagy fertőzést nem okozó kis kövek általában nem igényelnek kezelést. Sok folyadék fogyasztásával, illetve ha ez nem kivitelezhető, sok intravénás folyadékkal a vizelettermelés növelhető, ami segít kimosni a kövek egy részét. Ha a kő eltávozott a szervezetből, további azonnali kezelésre nincs szükség. A vesegörcs által okozott fájdalom nem szteroid gyulladásgátlókkal vagy ópiumszármazékokkal enyhíthető.
A vesemedencében vagy a húgyvezeték felső részén található 1,5 cm-nél kisebb kövek általában lökéshullám-generátor által keltett, és a testbe vezetett lökéshullámokkal apróbb darabokra törhetők (az eljárást extrakorporális lökéshullám kőzúzásnak nevezik). A kisebb darabok ezután a vizelettel távoznak. Néha a követ a bőrön ejtett apró nyíláson át fogóval távolítják el (perkután nefrosztolitotomia), vagy kőzúzó (litotripsziás) szondával darabolják fel.
A húgyvezeték alsó szakaszán található apró kövek a húgycsövön és a húgyhólyagon átvezetett kis, optikai eszközzel (ureteroszkóppal, az endoszkóp egyik típusával) távolíthatók el. Egyes esetekben az ureteroszkópra helyezett eszközzel a nagyobb kövek feldarabolhatók kisebbekre, amik aztán ureteroszkóppal eltávolíthatók vagy a vizelettel távoznak (az eljárás neve intrakorporális litotripszia).
A húgysavköveket néha fokozatosan oldják fel úgy, hogy a vizeletet lúgosabbá teszik (pl. 4-6 hónapon keresztül szájon át adott kálium-citráttal), ez más köveket azonban nem old fel. Olykor az elzáródást okozó nagyobb köveket műtéttel kell eltávolítani.
A kövesség kialakulásának megelőzése
Hogy milyen lépéseket kell tenni a kövek kialakulásának megelőzéséhez, az a meglevő kövek összetételétől függ. Ezeket a köveket analizálják, valamint megmérik a vizeletben azoknak az anyagoknak a szintjét, amelyek köveket képezhetnek.
Nagy mennyiségű - napi 8-10 pohár - folyadék fogyasztása ajánlatos. A mérsékelt kálciumtartalmú étrend és a nátrium-cellulóz-foszfát gyanta fogyasztása segíthet, de a kálcium szintje emiatt túl alacsonnyá válhat. Sok kálcium-köves betegnek hiperkalciuriája van, azaz a vizelettel sok kálcium távozik. Tiazid tartalmú vizelethajtókkal, pl. hidroklorotiaziddal a vizelet kálcium koncentrációja mérsékelhető, és ez az új kövek kialakulásának megelőzését is elősegíti. Kálium-citrát adásával a vizelet alacsony citrátszintje növelhető; ez az anyag megakadályozza a kálciumkövek kialakulását.
A vizelet magas oxalátszintje is hozzájárulhat a kálciumkövek kialakulásához. Ez magas oxalát-tartalmú ételek, pl. rebarbara, spenót, kakaó, diófélék, bors és tea fogyasztása vagy egyes bélrendszeri rendellenességek miatt fordulhat elő. Az étrend változtatása és a háttérbetegség kezelése javulást eredményezhet.
Ritka esetekben, mikor a veseköveket mellékpajzsmirigy-túlműködés, szarkoidózis, D-vitamin-mérgezés, renális tubuláris acidózis vagy rák okozza, a háttérben álló problémát kell kezelni.
Húgysavat tartalmazó köveknél kevés halat, húst és szárnyast tartalmazó étrend ajánlatos, mert ezek az ételek növelik a vizelet húgysavtartalmát. Allopurinol adásával csökkenthető a húgysav-termelés. Minden betegnek kálium-citrátot kell adni a vizelet lúgosítására, mert húgysav-kövek akkor alakulnak ki, ha a vizelet savassága fokozódik.
A struvitköveket extrakorporeális lökéshullám kőzúzással vagy műtéttel távolítják el. Az antibiotikumok mindaddig nem használnak a húgyúti fertőzések kezelésére, míg a követ el nem távolították.