Panaszok, tünetek és kórisme
A tünetek általában fokozatosan kezdődnek, a fertőzés utáni 8-14. napon. Az első tünetek étvágytalanság, láz, fejfájás, ízületi fájdalom, torokfájdalom, székrekedés (vagy ritkábban hasmenés), hasi fájdalom és nyomásérzékenység lehetnek. Gyakori az érces köhögés, köpetürítés nélkül. Orrvérzés előfordulhat.
A betegség előrehaladtával a láz magas marad, és delíriumhoz (tudatzavarhoz) vezethet. A magas lázat sokszor lassú pulzus és igen nagyfokú gyengeség kíséri. A hasmenés folytatódhat, mások viszont még ekkor is székrekedésről panaszkodnak. A fertőzött egyének mintegy 10%-ában a második héten apró, lilás foltok jelennek meg csomókban a mellkason és a hason, és 2-5 napig láthatók. A fertőzöttek 3-5%-ában 2 hét után bélvérzések vagy -átfúródás (perforáció) léphet fel.
A 2. vagy a 3. héten tüdőgyulladás (pneumónia) alakulhat ki, többnyire pneumokokkusz-fertőzés eredményeképpen, de aSalmonella typhimaga is okozhatja. Az epehólyag és a máj is fertőződhet. A vérbe került baktériumok (bakteriémia) néha megtelepednek a csontokban (oszteomielitisz), a szívbillentyűkön (endokarditisz), a vesékben (glomerulitisz), a nemi szervekben és a húgyutakban, vagy az agy- és gerincvelőt borító hártyákon (meningitisz). Az izmok fertőződése gennygyülemek, tályogok kialakulásához vezet.
A kórtörténet és a tünetek utalhatnak hastífuszra, de a diagnózist a baktérium azonosítása erősíti meg a vérből, székletből, vizeletből, vagy más szövetekből és testnedvekből származó minták tenyésztésében.
Megelőzés és kezelés
Ha valaki olyan területre utazik, ahol a hastífusz gyakran fordul elő, ne egyen nyers zöldségeket és más, szobahőmérsékleten felszolgált vagy tárolt ételeket. A forrón felszolgált ételek, palackozott szénsavas üdítőitalok és a hámozható nyers gyümölcsök általában biztonságosak. Az ivásra vagy fogmosásra szánt vizet forralni és klórozni kell, kivéve, ha kétséget kizáróan biztonságos.
A tífusz ellen szájon át adható és befecskendezhető oltóanyag is létezik, de ezek csak részben nyújtanak védelmet. A védőoltást csak azoknak adják, akik a kórokozóval találkoztak, vagy akik e szempontból különösen veszélyeztetettek, tehát a baktériummal foglalkozó laboratóriumi személyzetnek, illetve olyan területre utazóknak, ahol gyakori a megbetegedés.
Azonnali antibiotikum kezeléssel a tífuszban szenvedők több, mint 99%-a gyógyul, bár a lábadozás hónapokig tarthat. A klóramfenikol nevű antibiotikumot használják világszerte, de a kórokozó érzékenysége csökken, ezért más antibiotikumokat is bevetettek (például trimetoprim-szulfametoxazol vagy ciprofloxacin). A deliráló, eszméletlen, vagy keringési elégtelenségben (sokk) szenvedő betegeknek korticoszteroidokat szoktak adni az agyi vizenyő és gyulladás csökkentésére. A végzetes kimenetel inkább csak az alultáplált, nagyon fiatal vagy nagyon öreg betegeket fenyegeti. Zavartság (stupor), eszméletlenség (kóma), és sokk a súlyos fertőzés és rossz kimenetel előjelei.
A gyógyuló betegek 3-4 hét alatt jönnek rendbe. Kezelés nélkül a hastífuszos betegek 10-30%-a hal meg. A kezeletlen betegek körülbelül 10%-ában az első fertőzés tünetei újra jelentkeznek 2 hét elteltével. Nem tudjuk miért, de az első betegség idején adott antibiotikum kezelés ezt az arányt 15-20%-ra növeli. A visszaesés (recidiva, relapszus) kezelésére adott antibiotikumok hatására a láz sokkal hamarabb csökken, mint először, de néha még egy visszaesés lehetséges.
A relapszusokat ugyanúgy kezelik, mint az első betegséget, de az antibiotikumot elég 5 napig adni. A hordozókat jelenteni kell a helyi egészségügyi hatóságoknak, és nem dolgozhatnak ételekkel. A hordozók baktérium ürítése általában megszüntethető 4-6 hetes antibiotikum-kezeléssel.
A retinaleválás az ideghártya leválását jelenti az alatta fekvő érhártyáról
