A méhnyakrák világszerte a nőket fenyegető második leggyakoribb rosszindulatú daganat
A fejlett országokban 100000 lakosra évente 10 új megbetegedés esik, a fejletlenebb országokban ez az arány ennek négyszerese. Az epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a méhnyakrákok és az egyéb genitális carcinómák több mint 90 százaléka összefügg a humán papillomavírussal (HPV).
A HPV az egész világon megtalálható és legalább 70 alfaja különböztethető meg. Ezek közül mintegy 35 féle törzs a nemi szervek tájékán, a genitális traktusban fordul elő és ez a ma ismert leggyakoribb szexuális úton fertőző ágens. A különféle genitális HPV törzsek elterjedése jelentős földrajzi és etnikai különbségeket mutat. Egyes változatok gyakorlatilag csak Észak-Amerikában, mások főleg Afrikában találhatók.
Néhány, a világon szétszórtan előforduló ritka HPV variáns jelenlétét kimutatták a legalább 12000 éve elszigetelt közösségekben élő dél-amerikai indiánoknál is. Ez a megfigyelés azt a feltevést támasztja alá, hogy a papillomavírus már azelőtt megjelent, mielőtt az emberi faj kialakult és az egyes etnikai csoportok szétváltak.
Az európai és így a magyar lakosság genitális HPV fertőzöttségéről nincsenek pontos adatok. Egyes becslések szerint a szexuálisan aktív fiatal nők fertőzöttségi aránya 20-40 százalék. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezeket az asszonyokat feltétlenül a rosszindulatú daganat fenyegeti. A HPV törzsek egyik csoportja szerencsére csak jóindulatú hámelváltozást okoz, ami könnyen eltávolítható. A papillomavírusok másik csoportja ugyan „rák-előtti” állapotot és rosszindulatú daganatot idéz elő, de nem egyforma erősséggel és sokszor akár évtizedekig tartó lappangási idő után, mert mint jeleztük, egyéb külső tényezők is szükségesek a daganat kialakulásához.
A lappangási időszakban a vírus elrejtve, de mindvégig jelen van a fertőzött sejtekben és így mód van a HPV fertőzés felderítésére és a védekezésre.
A HPV vírus többféleképpen is kimutatható
Sokszor – de sajnos, nem minden esetben – a papillomavírusra valló jellegzetes elváltozások találhatók a hüvely és a méhnyak nyálkahártyájának sejtjeiben, amelyet a rák citológiai szűrése alkalmával a vizsgálatot végző citológus felismer és a leleten jelzi a HPV valószínűségét a szűrővizsgálatot kérő nőgyógyásznak. A citológiai kép csak a fertőzés meglétére utal, de ezen az alapon nem lehet meghatározni hogy alacsony, átmeneti, vagy magas rizikójú fertőzésről van-e szó. Ezután a nőgyógyász újabb sejtmintát küldhet a speciálisan felkészült laboratóriumokba, ahol a HPV kimutatás és típus-meghatározás is elvégezhető. Ez nem egyszerű feladat és a választott módszer attól is függ, hogy kevés, vagy sok vírus van-e jelen a nyálkahártya sejtjeiben. Erős fertőzés esetén a vírusok burokfehérjéje speciális szöveti immun-reakcióval a sejtmagokban láthatóvá tehető.
Elviekben hasonló módszerrel a vérben keringő vírusfehérje ellenes anyag is kimutatható. Más esetben gén-technológiai eljárásokat kell alkalmazni. A bemutatott ábrán az egyik génvizsgálati módszerrel (úgynevezett in situ hibridizációval) láthatóvá tett nagymennyiségű vírus figyelhető meg a méhnyak nyálkahártyájának sejtjeiben. A legérzékenyebb vírus-azonosítási eljárás az úgynevezett polimeráz láncreakció, amelynek segítségével akár a csupán egy-két sejtben megbúvó néhány vírus is megtalálható. HPV tipizálás szükséges az alacsony, az átmeneti vagy a magas rákkockázat meghatározásához, a fertőzés megelőzésének elősegítéséhez, és a – még kísérleti stádiumban lévő – vírusellenes vaccináció stratégiájának kialakításához.
Mit tehetünk, ha valamely vizsgálat HPV fertőzést derített ki?
Ha a rákkeletkezés szempontjából alacsony kockázatú vírusfertőzésről van szó, és nincs látható nyálkahártya elváltozás, megelégedhetünk a rendszeres citológiai kontrollal. Ha a nőgyógyászati vizsgálat kóros elváltozást derített fel és különösen, ha a magas kockázatú HPV 16 fertőzés is fennáll, de rosszindulatú daganat még nem alakult ki, a kóros területet egyszerű műtéttel (konizáció) el lehet távolítani. A műtét akkor is elvégezhető, ha már súlyosabb, rákot megelőző állapot áll fenn. Ez nem befolyásolja a későbbi fogamzóképességet. Műtét után sokszor már nem tudunk kimutatni HPV fertőzést, néha azonban még visszamaradhatnak rejtett vírusok. Ezért, valamint az újrafertőzés veszélye miatt érdemes továbbra is rendszeres citológiai szűrővizsgálatot kérni. Itt jegyzem meg, hogy újabban egy ígéretes HPV-ellenes gyógyszer klinikai bevezetésének előkészítése folyik, ami esetleg feleslegessé teszi ezt az egyszerű műtétet is, vagy segít a megelőzésben.
Ha a méhnyakrák kialakult, a méhet el kell távolítani. A műtét típusa és a műtétet követő utókezelés módja a daganat korai vagy előrehaladott stádiumától függ. A leginkább előrehaladott méhnyakrákok esetén sugár- vagy gyógyszeres kezelést alkalmaznak. Mindezekről bárki részletes felvilágosítást kaphat nőgyógyász- vagy onkológus orvosától. Összefoglalva: megerősítem, hogy a HPV fertőzés és a carcinóma kialakulásának megelőzésében fontos a méhnyak gyulladásos megbetegedéseinek időbeni kezelése, a hüvely élettani pH-jának visszaállítása, illetve a rendszeres onkológiai- és citológiai kontrollvizsgálat.
Ha mindezek ellenére is kialakul a méhnyakrák, nem kell kétségbe esni, ez ma már időben elkezdett kezeléssel eredményesen, jó eséllyel gyógyítható!
A nyolcvanas évek elején nem is gondoltuk, ma már tudjuk, hogy a rosszindulatú daganatok legalább 20 százalékát vírusok okozzák. Ezért elsősorban három vírus tehető felelőssé: a hepatitis B vírus májrákot, az Epsein-Barr vírus orr-garat rákot, illetve nyirokszövet eredetű rosszindulatú daganatokat, a humán papillomavírus, a HPV pedig bőrdaganatokat, de főleg méhnyakrákot és egyéb genitális rákot okoz.
