A fogyás lehet fogyókúra, de többnyire inkább étvágytalanság következménye. Ha valakinek tartósan nincs kedve enni vagy a táplálékot rosszul értékesíti valószínűleg valamilyen betegség húzódik meg a háttérben.

Pszichés problémák, gyomoridegesség esetén a fogyás étvágytalansággal, esetleg levertséggel és alvászavarokkal együtt jelentkező panasz. A testsúly megállapodhat a korábbinál alacsonyabb szinten, de ha a fogyás kb. másfél hónap után is folytatódik, orvoshoz kell fordulni.

Az alkoholizmus következménye az étvágytalanság. Az alkohol irritálja a gyomrot, s a rossz étvágy tulajdonképpen reakció az alkoholabususra. Mellékhatásként bizonyos gyógyszerek – zsíranyagcsere zavarok, epilepszia elleni szerek ill. pajzsmirigyhormon túladagolás – szedése után bekövetkezhet fogyás, amiről a kezelőorvost tájékoztatni kell.

Orvoshoz kell fordulni – három nap türelmi idő után - bélfertőzés gyanúja esetén. A testsúlycsökkenés mellett hasmenés, gyomorfájdalom és esetleg hányás is a panaszok között van. Addig is figyelni kell arra, hogy a beteg ne száradjon ki (sok ital, kevés étel fogyasztása). Ha a hasmenés véres-nyákos, s görcsök és láz is jelentkezik, a lehetséges kiváltó ok súlyos bélfertőzés vagy gyulladásos bélbetegségek – Crohn-betegség, colitis ulcerosa.

A cukorbetegség tünetei között is ott van a fogyás. További tünetek: erős szomjúság, fáradtság és esetleg a nemi szervek környékének viszketése.

További súlyos betegségekre is felhívhatja a figyelmet, különböző, egyéb panaszok kíséretében:

• hasnyálmirigy idült gyulladása esetén – rohamokban fellépő hasmenés, zsíros, nagy mennyiségű széklet,
• pajzsmirigy-túlműködés esetén – erős izzadás, remegés, esetleg golyva, hasmenés, enyhén kiemelkedő szemgolyók.
• gyomorfekély, nyombélfekély esetén – görcsszerű, szúró vagy nyomó felhasi fájdalom, émelygés és hányás, esetleg gyomorégés,
• TBC, tüdőrák esetén – köhögés, éjszakai izzadás, esetleg hőemelkedés, véres köpet,
• többféle rákbetegség, ritkán AIDS esetén – erős megmagyarázhatatlan fogyás,
• evés-hányás-kór esetén – mesterségesen előidézett hányás, falánksági rohamok, esetleg a menstruáció kimaradása. A felsorolt tünet együttesek jelezte betegségek miatt minden esetben orvoshoz kell fordulni.

A limfómák a nyirokrendszerben és a vérképző szervekben lévő limfociták daganatos megbetegedései.

A limfómák a limfocitának nevezett fehérvérsejtek daganatos megbetegedései, amelyeknek a fertőzések elleni harcban van szerepük. A limfómák kialakulhatnak B- és T-limfocitákból is. A T-limfociták az immunrendszer szabályozásáért és a vírusok elleni védekezésért felelősek, míg a B-limfociták antitesteket termelnek.

A limfociták a véráram és a nyirokrendszer (nyirokerek hálózata) útján eljutnak a szervezet minden részébe, és főként a nyirokcsomókba gyűlnek össze. A daganatos limfociták (limfóma sejtek) vagy egy nyirokcsomóra korlátozódnak, vagy szétterjednek a szervezetben a csontvelőt, a lépet vagy bármely más szervet érintve.

• Bővebben a betegségről

  A limfóma két fő formája ismert

  A Hodgkin limfóma, amelyet Hodgkin-kórnak is szoktak nevezni és a non-Hodgkin limfóma. Ez utóbbi lényegesen gyakrabban fordul elő.

  A non-Hodgkin limfóma alcsoportjai a Burkitt-limfóma és a mikózis fungoides.

  Hodgkin-kór

  A Hodgkin-kór olyan limfóma fajta, amelyre egy speciális daganatsejt, a Sternberg-Reed-sejt jellemző.
  Az Amerikai Egyesült Államokban évente körülbelül 8.000 új Hodgkin-kór esetet tartanak nyilván. A betegség férfiakban gyakoribb mint a nőkben, az arány 3:2. 10 éves kor alatt ritkán fordul elő, leggyakrabban 15-34 éves kor között, illetve 60 év felett jelentkezik.

  A Hodgkin-kórt kiváltó ok ismeretlen. Néhány betegben felmerül a gyanúja annak, hogy a B-limfociták daganatos elfajulásának és Sternberg-Reed-sejtekké való átalakulásának hátterében Epstien-Barr vírus fertőzés áll. Egyes esetekben családi halmozódás is előfordul, azonban a Hodgkin-kór valószínűleg nem fertőző betegség

  Non-Hodgkin limfómák

  A non-Hodgkin limfómák a B- és T-limfocitákból kialakuló daganatok széles csoportját alkotják.
  Több, mint 20 különböző betegség tartozik bele ebbe a daganatcsoportba, eltérő mikroszkópos képpel, sejtekkel és klinikai lefolyással. A non-Hodgkin limfómák döntő többsége (85%-a) B-sejt, kevesebb mint 15%-a pedig T-sejt eredetű. Az Amerikai Egyesült Államokban évente körülbelül 65.000 új non-Hodgkin limfómás esetet diagnosztizálnak és az új betegek száma különösen az idősek és a károsodott immunrendszerűek között évről évre nő. Ez utóbbiak közé tartoznak a szervátültetettek és a HIV- fertőzöttek (humán immundeficiencia vírus).

  A non-Hodgkin limfómát kiváltó ok nem ismert, de néhány ritkább fajta esetében erősen felmerült a gyanú, hogy valamilyen vírus okozhatja. Egy, a Dél-Japánban és a Karib-szigeteken előforduló, gyorsan növekvő, ritka non-Hodgkin limfóma típust valószínűleg a HIV-hez hasonlóan a retrovírusok közé tartozó I-es típusú humán T-sejt limfotrópikus vírus (HTLV-I) vált ki. A non-Hodgkin limfóma egy másik fajtáját, a Burkitt-limfómát sok esetben az Epstein-Barr-vírus idézi elő.