A legtöbb etetési probléma az első hónapokban adódik
Ez a fő forrása a csecsemő ingerlékenységének és szinte állandó sírásának egyben a szülők aggodalmának is. A kisbabáknak meg kell tanulniuk, hogyan kell helyesen ráharapni az emlőre. A cumisüvegből etetett babák esetében pedig nem könnyű megtalálni a helyes cumiméretet ill. a tápszert. A sok sírás együtt jár azzal, hogy sok levegőt nyel a csecsemő, ezért többször bukik. A táplálkozás természetesen összefügg a testsúlygyarapodással, s ezért oka lehet a lassú növekedésnek és a túlzottan gyors növekedésnek egyaránt.
A bukás mellett előfordulhat, hogy közvetlen etetés után a baba nagyobb mennyiséget hány ki, s emellett zihál, valószínűsíthető a reflux, amit a felső gyomorzáró izom gyengesége okoz, főleg a koraszülött vagy gyenge izomtónusú kisbabáknál. Ezek a babák nem szeretnek hanyatt feküdni, és némileg eltérő bánásmódot igényelnek. Célszerű őket etetés előtt tisztába tenni, s etetés után egy darabig függőlegesen tartani. Ne töltsük túl a gyomrát, inkább többször, kevesebbet adjunk. A védőnő tanácsát feltétlenül kérjük ki, ha cumisüvegből táplált gyermekről van szó. Jó hatású a sűrűbb tápszer. Négy hónapos kor után adhatunk két kiskanál tejben, vagy tápszerben feloldott babarizst, etetés előtt. Általában eredményes megoldás, ha a baba félig ülő testhelyzetben, egy babaülésben eszik kb. fél órán keresztül. A reflux általában egy éves kor előtt már elmúlik.
Azonnal orvost kell hívni, ha a kisbaba elutasítja az evést, de ha eszik, akkor rendkívül mohó. Hat hónapos korig jellegzetes, hogy az etetési időn túl 3 órával még mindig nem szik a csecsemő, akkor sürgősen intézkedni kell. Kísérő tünet lehet a szokatlan álmosság.
Előfordulhat érdektelenség az étkezéssel kapcsolatban. Amennyiben a baba közérzete jóé a testsúly megfelelő, ezt elfogadhatjuk. Rossz közérzet, vagy lassú testsúlygyarapodás esetén valamilyen betegségre gyanakodhatunk, ezért forduljunk a gyermekorvoshoz.
Tapasztalhatjuk, hogy a kisbaba többször eszik, mint azt normálisnak tartanánk. A gyakori evés normálisnak tekinthető a szopós csecsemőknél, főként az első hetekben, amikor ez elősegíti a tejképződés állandósulását is. Ha a csecsemő röviddel a szoptatás megkezdése után sírásra fakad a háttérben a késlekedő tejelválasztási reflex húzódhat meg. Ilyenkor a tej nem szabadul fel azonnal a tejmirigyekből. A sírás másik oka a túl gyors és erőteljes tejkiürülés. A mama lazítása, nyugalma és esetleg szoptatás kezdete előtti tejelőfejés segíthet.
Az etetés utáni sírás zömében a szomjúságnak vagy a gyermeket bántó szeleknek tulajdonítható.
Bizonyos ételek visszautasítása gyakori a babáknál, különösen az elválasztás idején. Lehet, hogy az étel íze vagy állapota nem kedvező, így próbálkozzunk más ételekkel.
A limfómák a nyirokrendszerben és a vérképző szervekben lévő limfociták daganatos megbetegedései.
