Kategória: Diagnosztikák
Készült: 2011. máj. 17. kedd, 10:05
Írta: Drinfo.hu
A grafológia görög eredetű szó, mely a grafo (=írás), valamint a logosz (=tudomány) szavak összetételéből keletkezett, jelentése: írással foglalkozó tudomány, valójában azonban nem tekinthető tudománynak. Tárgya az emberi kéz által létrehozott grafikum: rajz, firka, de leginkább a kézírás.
A grafológia a kézírás egyéni jellegzetességeit vizsgálja, s a tanult sztenderdtől való eltérések alapján von le következtetéseket a személyiségre nézve. A grafológiát alkalmazók szerint az íráselemek nagysága, egymáshoz és az írástömb egészéhez viszonyított aránya, elhelyezkedése, az őket létrehozó mozdulat iránya, sebessége, nyomatéka stb., információval szolgál az író személy gondolkodás- és munkamódjáról, energiakészletéről, érzelemvilágáról, valamint önmagához való viszonyáról.
„A betű mutatja a lelket, aki betűkkel ír, az valósággal benyomja ezekbe lelkének képét, mi tehát az írás által megismerhetjük az írónak a lelkét.”
A kézírás és a személyiség közötti az összefüggést az ókorban is feltételezték. Maga az írástudás azonban a XV. századtól kezdett csak szélesebb körben terjedni, így az emberek által leírt betűk különbözőségének is ettől a kortól szentelnek nagyobb figyelmet. Az első könyv, amely a kézírás elemezhetőségét felveti 1611-ben "Idengraphicus nuntius" címen jelent meg. A mű szerzője a nápolyi Prosper Aldorisius, aki a kézírás és a temperamentum között kapcsolatot feltételezett.
Lendületet adott a grafológiával való foglalkozásnak Jean Hippolyte Michon (1806–1881) francia abbé könyve, akit a grafológia „atyjaként” tartanak számon szerte a világban. Maga az elnevezés is az ő nevéhez fűződik.
„A grafológiát általában áltudománynak tekintik, mert tudományosan megalapozott kutatások nem igazolták a grafológia kijentéseit.”
Nemzetközi kutatások és összegző kutatások (meta-analízisek) szerint a grafológia következetesen alkalmatlannak bizonyult a személyiség és munka-alkalmasság tesztelésére, kimutatására.
Magyarországon ennek ellenére 2003. őszén a világon elsőként nyilvánította államilag elismert szakmává az Oktatási Minisztérium.
A cikk a reklám után folytatódik
A grafológiában napjainkra kialakult a vizsgálati módszerek alapját jelentő egységes sztenderd, amely magában foglalja a különböző irányzatok kutatási eredményeit.
A rendszerszemléletű grafológia a hangsúlyt az írás statikus, dinamikus és globális jellemzőinek feltárására fekteti, figyelembe véve a teljes írás és a betűk egyedi torzulásának módozatait és ezek szimbolikai értelmezését. A módszer kidolgozásában nagy szerepe van dr. Agárdi Tamásnak. Szintén az ő nevéhez köthető a számítógépes, digitális táblával végzett vizsgálat kidolgozása, amely elsősorban a hazugság jeleinek feltárására irányul.
A francia grafológiai irányzat képviselőiként W.Barna Erika és Demeter Anikó a vonalvizsgálatra, az írás nyomatékára, sebességére, ritmusára helyezik a fő hangsúlyt. Ennél a módszernél a kapott eredmények értelmezését pszichogramok, diagramok és görbék segítik.
A holisztikus irányzat kidolgozása Gulyás Jenő István nevéhez fűződik. A módszer segítségével a test – lélek – szellem egysége és egymásra hatása modellezhető. Alkalmazásával feltárható az egyes területeken kialakult problémák gyökere, az oksági és időrendi kapcsolatok. Információt ad a lehetséges beavatkozási módokra, amely a személyiség harmóniájának helyreállítását segíti.
A méréseken és mérések értelmezésén alapuló Rezonometria módszer Dr. Szidnai László nevéhez köthető. A hagyományos tudást kiegészíti, rávilágít a tudatalatti működésre. Új fogalmakat vezet be, melyek segítenek következtetni az egyén képességei és valós viselkedése közötti eltérésekre, ellentmondásokra.
Alkalmazási területek
Magán célra
- Önismeret fejlesztése
- Képességek, rejtett tartalékok feltárása
- Pályaválasztási tanácsadás
- Párkapcsolati tanácsadás
Közületi célra
- Vezető kiválasztás
- Munkaerő kiválasztás
- Csapatépítés
- Pályaalkalmasság vizsgálata
- Tárgyalási stratégiák kidolgozása
(forrás:Wikipédia)
