Dr.Info

John Robert Vane, az aszpirin hatásainak felfedezője meghalt. A brit gyógyszerész, aki 1982-ben elnyerte az Orvosi Nobel-díjat, 77 évesen halt meg.   Vane múlt pénteken hunyt el, a hírt a Londoni Egyetem közölte a sajtóval. A halál okát nem hozták nyilvánosságra. A gyógyszerész 1971-ben fedezte fel, hogy az aszpirin hatással van a fájdalmak ellen, csökkenti azokat. A hormonszerû anyag többek között azért felelős, hogy az idegsejtek gyorsabban lebontják a fájdalomszignálokat.

Az acetil-szalicilsavat az 1980-as évek közepéig elsősorban fejfájás ellen szedték. Hatásmechanizmusát csak a hetvenes években tárta fel Vane, Bergstrom és Samuelson. Munkájukért 1982-ben Nobel-díjat kaptak. Kísérleti eredményei alapján Vane arra a következtetésre jutott, hogy az ASS gátolja a prosztaglandinok képződését. A prosztaglandinok olyan hormonok, amelyeket valamennyi szövet és szinte minden sejt előállíthat, ha a sejt mechanikus vagy vegyi hatás következtében károsodik. A keletkezett prosztaglandinok azokat az anyagokat aktiválják, amelyek a testben levő fájdalomérzékelő receptorokat „riadóztatják”, hogy a receptorok az agy felé továbbítsák a fájdalomérzetet. Mivel a prosztaglandinok a fájdalommediátorokat aktiválják, fájdalomaktivátoroknak, fájdalomerősítőknek is nevezik őket.

Az acetil-szalicilsav egyik mellékhatása több mint hatvan évig nem tûnt fel, mert senkinek sem okozott problémát: az ASS megakadályozza, hogy a vörös- és fehérvérsejtek mellett a vérplazmában úszó vérlemezkék, az úgynevezett trombociták az erekben koaguláljanak, tehát késlelteti a véralvadást.

A véralvadás a szervezet fontos védekező mechanizmusa: sérülés esetén életfontosságú, hogy az ér falán keletkező nyílás gyorsan elzáródjon. Sajnos a véralvadás folyamata akkor is mûködésbe lép, amikor – bármilyen oknál fogva – az ér belső fala csak csekély sérülést szenved. A vérzés csillapításában fontos alvadék ilyenkor vérrögként jelenik meg, s elzárhatja az eret. Ha az elzáródás szívkoszorúérben következik be, szívinfarktus lép fel.