Az elhízás-gén újabb aspektusai

Kategória: PubMed Készült: 2007. október 03. szerda, 11:34 Írta: Híradó/News-Medical

A lipin, mint az elhízásért felelős gén, nem minden esetben okoz kóros súlyfelesleget. Viszont a kutatás szerint szabályozza a test zsírégető és -felhasználó folyamatait.
A kaliforniai egyetem kutatói azonosítottak egy új gént, mely felelős azért, hogy a test hogyan állítja elő és használja fel a zsírt. A lipinnek nevezett gén új célpontja lehet az elhízást, diabéteszt és egyéb, a súllyal kapcsolatos betegségeket célzó kezeléseknek.

A kutatás szerint a lipin szabályozza azon folyamatot, ahogyan a test tárolja és elégeti a zsírt. Az adatok azt sugallják, hogy a lipinszintek közötti különbség szerepet játszhat abban, hogy egyes emberek hajlamosabbak a hízásra, mint mások, ugyanolyan kalóriabevitellel.

2001-ben a kutatócsapat az elsők között izolálta a lipin gént és kapcsolta azt össze a lipodisztrófiával, mely egy olyan elváltozás, aminek során a test képtelen zsírt termelni. A kutatók azt is felfedezték, hogy a túl kevés lipin mind a genetikai, mind az étkezéssel összefüggő elhízást megelőzi.

Karen Reue és társa Jack Phan letesztelték, vajon a túl sok lipin ellenkező hatást vált-e ki. A csapat két speciálisan tenyésztett egércsoporttal dolgozott. Mindegyik csoport olyan genetikai mutációval rendelkezett, mely fokozza a lipintermelést - az egyik csoportnál a zsírszövetben, a másiknál az izmokban.

Amikor az egereket hat hétig magas zsírtartalmú ételekkel táplálták, a zsírszövetben vagy izmokban emelkedett lipinszinttel rendelkező egereknél jelentős súlygyarapodás figyeltek meg - ami duplája volt a normál egerek gyarapodásának. A túl sok lipinnel rendelkező egerek nagyon gyorsan elhízottá váltak. Bár mindkét állatcsoport jelentős súlyt szedett fel, a kutatókat meglepte azon tény, miszerint a lipin másképpen hat az izom- és zsírszövetre.

A lipin tehát másképpen hat a testsúlyra. Míg a zsírszövetben lévő lipin a sejtek zsírtároló képességére van hatással, addig az izmokban lévő lipin azon arányt befolyásolja, mellyel a test energiát használ fel és zsírt éget. Amikor a kutatók az izmokban növelték a lipin szintjét, a sejtek a zsír előtt karbohidrátokat égettek. Amikor a lipin hiányzott, mindez fordítva történt meg.

Zsírszövet esetén a nagy mennyiségű lipin a zsírtárolást segíti elő. A lipinhiány megakadályozza a sejtek zsírformáló és tároló képességét. Más szavakkal a a zsírszövetükben nagyobb mennyiségű lipinnel rendelkező egerek híztak, mivel sejtjeik zsírt tároltak el. Az izmokban megnövekedett lipinnel rendelkező egerek viszont elhíztak, mivel a gén elfojtja a metabolizmust, így az egerek kevesebb kalóriát égetnek, mint normál társaik.

Ezzel ellentétben Reue tanulmánya azt mutatja, hogy a lipinhiányos egerek sokkal több energiát használnak el napi tevékenységeik közben. Mivel a lipin mérsékeli a kalóriák felhasználását az izmokban, annak hiánya azt eredményezi, hogy az egerek sokkal több kalóriát égetnek ugyanazon tevékenységek közben, mint normál társaik.

A kutató szerint a kísérlet azt sugallja, hogy a lipinszintek bizonyos változásai meghatározhatják az ember hízását azzal, hogy befolyásolják az egyes személyek hajlamát a zsírtárolásra és zsírégetésre.

A kutatás előtt a tudósok főleg az elhízást és soványságot vizsgálták, melyet különböző gének okoznak. A lipin viszont egy olyan gén, mely szabályozza a testzsír mennyiségét. Ennek eredményeképpen egy emberben akár kevés vagy túl sok zsír felhalmozódását is előidézheti.

A tanulmány azt is felfedte, a lipinszintek segítenek a zsírsejteknek abban, hogy sokkal hatékonyabban használják fel a glükózt, ami alacsonyabb vércukor-szinthez vezetett. Az elhízott egerek - a zsírszövetben felhalmozódott lipinnel - sokkal alacsonyabb vércukor-szinttel rendelkeztek, mint a normál lipinszinttel rendelkező egerek.