Dühöngő, avagy ARÉNA! :-)

[Akitlosz]

Az új 77 Elektronikás ujjszúró már megfelelő.
Nem értem, mit kell annyit pszichológizálni a böködésen! Megfogod, odanyomod az ujjadhoz, és megnyomod a gombot.

Rá tudnál venni egy csimpánzt, hogy tűvel szúrkálja magát azért, hogy vérezzen?

Na mi meg emberek vagyunk.

Lehet te élvezed a böködést, én viszont minden alkalommal megerőszakolom az agyamat. A vércukorszont mérés rendkívüli nem normális és nem egészséges stresszt okoz, emellett rongálja a kézügyességet is.

Bizony nagyon is pszichológia.

[Akitlosz]

Egyszer egy patikus, amikor még penem volt és tűket váltottam ki, meg magyarázta nekm fennhangon, hogy ő nem érti, hogy a cukorbeteg miért nem cseréli minden szúrásnál ki a tűt is....

Két napra - 6 szúrás - adnak egy darab tűt. Ezt tudhatná egy patikus is.

[Akitlosz]

Ja?
"szokásos diéta elszenvedése"
A mai felfogás szerint azért nem kell olyan halálosan szenvedni, nem tudom Szamos úr mit ért ez alatt?

Nem a fenét nem, legalábbis 1-es tipusnál.

Az éhezés az bizony szenvedés, márpedig az a diéta amire a diabetológusok kényszerítik a pácienseiket bőven kimeríti a szenvedés fogalmát. Mennyiségileg elégtelen.

Lötyög rajtam a gatya, szúrnak a csontjaim ha leülök, a diabetológusom meg azt mondja nem akarja, hogy elhízzak és csökkenti az elfogyasztható szénhidrátmennyiséget. Egyik kutya másik eb, mármint a diabetológusok.

Szerintem nem csak az van nekik előírva, hogy a lehető legolcsóbb inzulint írják fel kezdetben, hanem az is, hogy a lehető legkevesebbet. Valaki biztos prémiumot kap ezért a TB-nél.

Én nem igazán látom semmiféle orvosi indokát annak, hogy miért is nem ehet elég szénhidrátot egy cukorbeteg, mint egy egészséges ember és ennek megfelelő mennyiségű inzulint adni.

Az talán jobb, ha olcsó kenyér helyett drága húsból pótolja a hiányzó kalóriákat a páciens?

Az életminőséget jelentősen csökkentő egy merő szenvedés ez az egész gyógyíthatlan cukorbetegség az állandósított éhezéssel, szúrkálással, véreztetéssel.

Mikor lesz gyógymód?

Majd akkor, ha a cukorbetegek meggyógyításával nyerhető üzleti haszon vetekedni fog a kezelésből eredő haszonnal, vagy esetleg egy a kezelésben nem érdekelt erős új szereplő lépne a piacra, amelyik nem hagyná magát.

[Akitlosz]

Hát ez felháborító!Őszinte együttérzésem!Szerintem ez nagyfokú felelőtlenség volt veled szemben rgyörgy.Örülök, hogy idetaláltál!És milyen klassz,hogy van ez a fórum!

M'ér' nem így van ez minden cukorbeteggel?

Mutass egyet, aki több és pontosabb információt tudott meg az orvosoktól mint a sorstársaitól, saját utánajárásából!

[Zsu77]

Rá tudnál venni egy csimpánzt, hogy tűvel szúrkálja magát azért, hogy vérezzen?

Na mi meg emberek vagyunk.

Lehet te élvezed a böködést, én viszont minden alkalommal megerőszakolom az agyamat. A vércukorszont mérés rendkívüli nem normális és nem egészséges stresszt okoz, emellett rongálja a kézügyességet is.

Bizony nagyon is pszichológia.

Akitlosz,te mióta vagy diabos?

[Zsu77]

Lehet többet kéne lenned diabosokkal,hogy láss egy másik pszichológiát is.Amolyan Bioszakysat:"mér mi van akkor?"-félét...Lehet jobban menne ez az ujj-bökősdi.

[dg]

Nem a fenét nem, legalábbis 1-es tipusnál.

Az éhezés az bizony szenvedés, márpedig az a diéta amire a diabetológusok kényszerítik a pácienseiket bőven kimeríti a szenvedés fogalmát. Mennyiségileg elégtelen.

Lötyög rajtam a gatya, szúrnak a csontjaim ha leülök, a diabetológusom meg azt mondja nem akarja, hogy elhízzak és csökkenti az elfogyasztható szénhidrátmennyiséget. Egyik kutya másik eb, mármint a diabetológusok.

Szerintem nem csak az van nekik előírva, hogy a lehető legolcsóbb inzulint írják fel kezdetben, hanem az is, hogy a lehető legkevesebbet. Valaki biztos prémiumot kap ezért a TB-nél.

Én nem igazán látom semmiféle orvosi indokát annak, hogy miért is nem ehet elég szénhidrátot egy cukorbeteg, mint egy egészséges ember és ennek megfelelő mennyiségű inzulint adni.

Az talán jobb, ha olcsó kenyér helyett drága húsból pótolja a hiányzó kalóriákat a páciens?

Az életminőséget jelentősen csökkentő egy merő szenvedés ez az egész gyógyíthatlan cukorbetegség az állandósított éhezéssel, szúrkálással, véreztetéssel.

Mikor lesz gyógymód?

Majd akkor, ha a cukorbetegek meggyógyításával nyerhető üzleti haszon vetekedni fog a kezelésből eredő haszonnal, vagy esetleg egy a kezelésben nem érdekelt erős új szereplő lépne a piacra, amelyik nem hagyná magát.

Szia!

Te melyik diabetológiára jársz?

Olyan rossz olvasni, hogy ilyen elkeseredett vagy, de hidd el, új szelek fújnak, és ma már az az irányelv, hogy a terápiát kell a beteg igényeihez igazítani, és nem fordítva. Ergo nem muszáj éhezni...

Azt nem vitatom, hogy vannak orvosok, akik "elmaradottak", de nem áll módodban véletlenül váltani? Szerintem testednek, lelkednek jót tenne!

[tímeácska]

Akitlosz! Sajnos, én úgy látom, hogy Te SAJÁT MAGADDAL nem vagy "megbarátkozva", a diabéteszed miatt... Mert, azzal együtt vagy (sajnos) Te saját Magad!!! Ha ezt nem fogod tudni elfogadni, örökre egy megkeseredett Ember maradsz. Az kinek jó?! Senkinek. Nos, és kinek rossz?! Csakis, és kizárólag Neked!!! Tudod, amiket Te leírtál, egy pár éves kicsi gyerek pár hónapon belül elfogad... (Nem szereti, de elfogadja!!!) És nem "hisztizik"... Már bocsánat... De Te úgy gondolod (mivel ezt is írod), hogy kész kínszenvedés az életed a diab miatt. Nos, akik itt írogatnak, azért nem látják ilyen nagyon borúsan a dolgot (lásd ujjbökés, inzulin beadás), nos, ha Nekik/Nekünk "nem annyira vészes" a diétát is betartani, akkor Ők/Mi csodabogarak lennénk, mivel azt mondjuk, hogy nem más, mint az egészséges táplálkozás alapja a diabos étrend?! Tudod, a mai világban (ez csakis az én véleményem!) már nem csontsoványságra vannak ítélve a diabosok, mint évekkel/évtizedekkel ezelőtt, ugyanis, utána tud járni az ember a diéta+inzulin kezelés "szabályainak", miszerint nem az étrendet igazítjuk az inzulinhoz, hanem az inzulint az étrendhez, ill. étkezési szokásokhoz (persze, ésszerű keretek között!). Ehhez, ha (sajnos sok helyen) nem megfelelő "partner" az orvos, ill. dietetikus, ott vannak a szakirodalmak (akár magazinok formájában), a betegtársak, az internet (ha nincs otthon, akkor van könyvtárban, stb.), és nem utolsó sorban lehet keresni másik orvost is. Bárhol! Én több mint 100km-ket utazgattam, ide-oda, hogy a kisfiam részére megtaláljam a legmegfelelőbb intézményt, a legmegfelelőbb orvossal együtt. És sikerült! Igen, valóban sok az utazási költség (oda-vissza majd' 190 km!), na de nehogy már ne érjen meg ennyit a gyerekem (vagy akár a saját magam) egészsége, 2-3 havonkénti utazással! Mérlegelni kell, mit miért, és mikor tesz az ember, és fontossági sorrendet kell felállítani!
Szóval, előbb próbáld meg elfogadni Saját Magadat (diabbal együtt!!!), és utána gondold végig még egyszer azokat, amiket írtál! Segítek egy kicsit... Utálod az ujjbökéseket. Én sem szeretem, és valljuk be őszintén, talán nincs is olyan nem diabos ember, aki csak úgy bökdösi az ujjait, mert az olyan marha jó érzés (vagy, lehet, hogy van...). DE! Örülök, hogy bökdöshetem az ujjaimat, mert így legalább tudom,mennyi a cukrom, és megbizonyosodhatom arról, hogy helyes a terápiám, "megnyugodhatok". Vagy éppen ellenkezőleg, és tudom, hogy változtatnom kell valamit, mert hosszú távon nem lesz jó, és konkrétan nem szeretnék pár év/évtized múlva szövődménnyel/szövődményekkel együtt élni. Nos, ezért nap-mint nap tehetek valamit... -> Megbökhetem az ujjamat.
Inzulinbeadás. Szerintem egyetlen egy mondat is elég ide: örülök, hogy egyáltalán létezik inzulin...
Diéta. Nagy kaland, hogy nem ehetek cukorral készített ételeket! Vagyis, erősen nem ajánlott natív cukorral készített ételeket fogyasztani RENDSZERESEN. Mert néha-néha, megengedett, de akkor OKOSAN! Azaz, plusz CH, plusz inzulin! Ilyen kivételes esetek lehetnek: szülinap, amikor csak egyetlen egy diabos ember miatt nem biztos, hogy sütnek édesítőszeres tortát... (És miért nem?! A galádok!)
Egyelőre... ennyi...! Várom válaszodat/reakciódat az írásomra... Tőled is, és a Többiektől is!

[dg]

Rá tudnál venni egy csimpánzt, hogy tűvel szúrkálja magát azért, hogy vérezzen?

Na mi meg emberek vagyunk.

Lehet te élvezed a böködést, én viszont minden alkalommal megerőszakolom az agyamat. A vércukorszont mérés rendkívüli nem normális és nem egészséges stresszt okoz, emellett rongálja a kézügyességet is.

Bizony nagyon is pszichológia.

Igazad van, az újszúrás valóban nem természetes dolog, hanem sokkal humánusabb annál, a jó öreg Természet ugyanis rövid úton elintézné a diabosok sorsát...
Inkább örülj, hogy van ez a lehetőség, amit a saját hasznodra fordíthatsz, s ez utóbbi rajtad múlik, hogy megteszed-e vagy sem!
Nyilván felnőttként lettél diabos, hogy ennyire irtózol a kezelés velejáróitól. A jó minőségű eszközök és a helyes technika azonban sokat segíthet.

[tímeácska]

M'ér' nem így van ez minden cukorbeteggel?
Azért annyira nem! Ha olvastad rgyörgy erre utaló hozzászólását és más diabosokét, akkor látnod kell/lene a különbséget!

Mutass egyet, aki több és pontosabb információt tudott meg az orvosoktól mint a sorstársaitól, saját utánajárásából!
És ez miért is baj?! Az élet más területein is vannak olyan dolgok, hogy tudom mit jelent, mire való, de nem tudom használni... Mert soha nem fogtam még a kezembe... Durva példa, tudom. Azzal is egyet értek, hogy sajnos sok orvos "nincs a helyzet magaslatán". Na, de vannak olyan helyzetek, amit a beteg minden, azaz minden esetben jobban tud az orvosnál! Az orvos csak irányelvet ad (tudom, jobb esetben meg is adja...), és itt szeretnék a saját, és kisfiam orvosai mellett érvelni! Én meg vagyok elégedve Velük!

-Csodabogártímeácska???-