Nos, végre eljött az a bizonyos tavasz.
Azt hittem, hogy sokkal több energiám lesz, ha végre lekerül rólam a sok ruharéteg, arcomat a nap simogatja és kapirgálhatom a kis veteményest, miközben a madarakat hallgatom a fejem felett.
Hát nem minden lett ilyen.
Kicsit vidámabb lettem, amíg arra az elhatározásra nem jutottam, hogy újra rendbe rakom az életem.
Doki bácsi azt mondta:" ne sanyargassam magam, heti 1 napon mérjek cukit". Oké. Csak a bőség zavarában nem tudtam

Olvasd tovább...

Már millió ideje nem írtam ide. Jó okom volt erre, bár ha elolvassátok, biztos kinevettek érte. Eltartott egy ideig megemésztenem a dolgokat, közben pedig elszaladt az idő. Nem mondom, hogy most már minden stimmel, de jobban vagyok. Akkor kezdjük az elején.

Tavaly novemberben eszembe jutott, készülni kellene karácsonyra. Elő is szedtem a szokásos recepteket, és döbbenten vettem észre, szinte alig van benne olyan, ami nem kér fél kiló cukrot az elkészítéshez. Osztottam-szoroztam, kiderült,

Olvasd tovább...

Olvasgattam itt a fórumon, és "bölcsen" hozzá is szóltam dolgokhoz. Ekkor derült ki, hogy mennyi hiányosságom van.
Amikor én kórházban voltam és a cukromat állították be egészen más inzulint kaptam, mint amivel hazaengedtek.
Most Humulint használok, amiről szinte semmit sem tudok, csak használom. A neten is keresgéltem, de ott sincs semmi, csak ami a betegtájékoztatón is megtalálható, amikor dobozban kapom, mert néha csak kis papírzacsiba rakják a patronokat, azt jónapot. Aztán ezekről

Olvasd tovább...

Éppen most beteg vagyok. Hogy mi bajom, magam sem tudom, valami lappang bennem, csak nem akar a felszínre törni. Levert vagyok, meg hőemelkedésem van, és nincs étvágyam. Fáj mindenem, a vállaim, a fejem, meg minden, aminek mozdulnia kellene.
Az egész cég fetreng az önsajnálatban, kaptunk Cetebe-t, hogy szedjük. Na, azóta beteg mindenki, most rajtam a sor.
Szóval itt ülök. Mivel mindenki más mással van elfoglalva, nekem kell sajnálnom magam.

A munkahelyi csapatom

Olvasd tovább...

Hát sziasztok, megérkezett a tékozló leány!!
Annyi mesélni valóm lenne, hogy hírtelen nem is tudom, hol kezdjem.
A leges legfontosabb, hogy KÖSZÖNÖM!!!
Köszönöm nektek, akik elolvassátok a firkálmányaimat, hogy megjelenhetett az egyik az újságban. A mi újságunkban, mai rólunk és nekünk szól. Hihetetlen volt látni a soraimat, és amikor felfogtam, hogy ezt én írtam és mennyien olvassák, súlyos szívdobogást kaptam, és a könnyeim is folytogattak. Persze vittem mutogatni, majd

Olvasd tovább...