iskolai kirándulások,táborok

[rarita]

Sziasztok!
Az én gyermekem 9 évesen lett cukros, első évben én is mentem osztálykirándulásra vele, de az csak egy nap volt , még alsóban. Mióta felsős, a többiek két napra mentek, ő maradt, de nem ültettük be másik osztályba, orvosi igazolással itthon maradt. Tavaly azonban egy héttel az osztálykirándulás előtt kitalálta, hogy ő bizony elmegy!! Nem voltam elragadtatva az ötlettől. Egész addig be sem adta az inzulinokat. Megmondtam, hogy akkor mehet, ha megtanulja végre beadni mind a kettő inzulint. (Igaz, hogy már hetedikes volt, de tudtam, hogy itthon is eszik csokit, mikor senki nem látja. Titokban mindig eszik.)
Végül elment az osztálykirándulásra. Két napig frászban voltam, mert ugyan megnyugtatott telefonon, hogy jó a cukra, de én csak akkor hittem el, mikor a cukormérőt visszanéztem. Tényleg 3 és 6 között volt a cukra, pedig saját bevallása szerint is gumicukorral, csokihegyekkel, jégkrémmel és minden egyéb tiltott dologgal kúrálta a cukrát. Újra gyerek volt! Ezzel én nem azt akarom javasolni, hogy mindenki csokival és cukorral tömje a gyerekét!! Nem! Csak azt akartam elmesélni, hogy megoldotta, és még élvezte is! Pedig az osztályfőnöke pasi, ugye nem kell mondani, hogy mennyit ért egy cukros gyerekhez??
Idén már nem is csináltunk kérdést a dologból, biztos, hogy megy kirándulni!

[christina]

Hurrá táborozunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! !!!!!!!!!!
Minden rendben van,az igazgató engedélyezte ,igaz még nem tisztázódtak a körülmények,de az a lényeg,hogy sikerült.Teljesen pozitívan állt a kérdéshez,bár
nem igazán van képben a cukorbetegségről.Köszönöm szépen hogy mellettem álltatok,és
köszönöm a hasznos tanácsokat.Remélem másoknak is segíthetünk,hisz az a legfontosabb,hogy lelkileg támogassuk egymást.Puszi mindenkinek!!!!!!!

Nagyon örülök, hogy sikerült! Ügyesek vagytok!

[mónika]

Rarita valamit nagyon rosszul csinálsz.Hetedikes a gyerek és még nem adott magának inzulint?A mi doktornőnk 9 éves feletti gyerekeket ki sem engedi úgy a kórházból,ha nem tudják önnállóan kezelni az inzulint.Megértelek és a gyereket is részben,neki így kényel-
mes,és te is nyugodtabb vagy,ha tudod mennyit és mikor.Sokat segített ez a fórum,
azok akik privátban is írtak levelet,leírva élményeiket és tapasztalataikat,táborral,és
iskolával kapcsolatban.Máshogy gondolkozok már én is.Sokkal önnállóbb lett a gyerek,
igaz megvívtam a csatákat,és még most is vitázunk.Legutóbb okt 4.-én volt egy egynapos kiránduláson,mindenkitől elfogadta a nasikat,persze nem csokit meg cukrot,
de nála a csipsz a nyerő.Annyit evett,és mégis hypózot.A mozgás mindig jó.
Pedig kevesebb inzulint adott be,pont a mozgás miatt.Igaza van a fiadnak,hogy
elmegy a kirándulásokra,ez akkora élmény,amiből ne érdemes kimaradni.Szükség van
a közös fagyizásra,és nassolásra is,okos gyerek tudja mikor ,és korigálja vagy mozog.
Szükség van rá,hogy önnállóbbak legyenek,mert nem lehetünk mindig mellettük.
Ez a mi keresztünk,amit cipelünk,de az ő életük,és nekik kell megtanulni kezelni a
helyzetet.

[Lexon]

Sziasztok!
... Pedig az osztályfőnöke pasi, ugye nem kell mondani, hogy mennyit ért egy cukros gyerekhez??...

Na, ezt azért kikérem magamnak férfitársaim nevében is...

[bioszaky]

Anyukák! Azt vegyétek észre, hogy a gyereknek mielőbb meg kell tanulnia magát kezelnie. Nem szabad, hogy ezt nyűgnek érezze, amit ti erőszakoltok rá. Fogadja el, hogy ezt kell csinálnia.
Érezze, hogy ezt magáért csinálja, hogy ez neki fontos! Kell találni valami célt, amiért, és valami félelmet, ami elkerülés érdekében teszi.

[tímeácska]

Bioszaky!
Igazad van, hogy azt írod, nem szabad a gyereknek nyűgnek érezni cukorbetegségét, és meg kell tanulnia magát kezelni. Csak, hát ugye a szívnek néha nem olyan egyszerű parancsolni... De még az észnek sem... Sajnos... Tudom, mert én is Anya vagyok! Persze, én is arra törekszem, hogy gyermekem minél önállóbb legyen (majd, mert Ő még kicsi, bár már most önállóan mér cukit), de valahogy ez mégsem "olyan egyszerű" néha... Kivételek vannak, biztos vannak olyan gyerkőcök, akik első pillanattól csinálnak minden, mérnek, számolnak, szúrnak, stb. ... De vannak olyan gyerkőcök is, akik az anya, ill. amelett a szülő mellett érzik magukat biztonságban, akik nap mint nap kezelik, és lehet, ez pszichés dolog, hogy úgy akarja magának a biztonság érzetét biztosítani, hogy "majd anya beadja az inzulint, stb.", pedig, biztos, hogy be tudná magának adni az injekciót! De nem akar, vagy nem tud a szülőtől "elszakadni"... Lehet, kicsit kusza a gondolatmenetem... Bocsi...

[tímeácska]

Sőt, közben még az is eszembe jutott, hogy vajon az a gyerek, aki valamiért "nem akar önállósodni", nem akar "elszakadni", mit érezne akkor, ha a szülő azt mondja, "nos, gyermekem, végre magadnak kell beadni az inzulint, fogadd el, hogy magadat kell kezelned..." (nem szó szerint így, de lényegében ezt mondaná ki a szülő)... Szerintem minden gyerkőcnek meg van a maga "ritmusa", és majd előbb-utóbb csak "megérnek az önmagukat kezelésre"! Hagyni kell, hadd "érlelődjenek"! Persze, emellett segíteni, bátorítani kell a gyermeket, támogatni, oktatni folyamatosan... Nem hinném, hogy sok felnőtt diabos él úgy, hogy gyermekkora óta valamelyik szülője adja még mindíg be neki az inzulint... Persze, egyéb szempontból egészségesre értem... Ez épp' olyan dolog, mint mikor piszkálják a még pelusos gyerkőcöket az ismerőseim körében, hogy már 3 évesek, és még mindíg pelenka kell nekik? Én erre azt szoktam mondani, hogy nem sok felnőttet ismerek, aki még mindíg pelusban járkál, mert még nem szokott le róla... Hát, nem?!
Vannak bizonyos élethelytzetek, amikor nem feltétlen teszünk jót azzal, hogy a gyerekre "ráerőszakoljuk" az önállóságot, mert lehet, ezzel épp' ártunk nekik... Főleg, egy amúgy is valamilyen szinten "hendikeppel" induló gyerkőc esetében... ---Ez csak Tímeácska véleményecskéje ---

[mónika]

Mindenkinek igaza van ,mert máshogy éljük meg a helyzetünket.Mondjuk ki az igazat.
Akinek nincs más megoldása,és dolgozni kell a megélhetésért,annak a gyereke is "felnőttként" áll a dolghoz,és kezeli magát,persze találni kell segítőket,"tanár,élelmezésvezető",stb.Nincs mese meg kell oldania.Az aki vállalja inkább a nélküközést,vagy olyan háttérrel rendelkezik,otthon marad a gyerekkel,és szinte csak erről szól az élete.Gyerek ,ebéd,tanulás.A gyerek érzi a biztonságot,de sokkal nehezebben áll rá a saját kezelésére.Minek tanuljon szénhidrátot számolni,ha anya
ugyis elérakja az ebédet ,meg becsomagol .Ez sajnos csak a mi hibánk.MI a jobb?
Ezért nagyon fontos nyáron cukorbetegtáborokba elküldeni a gyereket.Egyrészt hogy
együtt legyen a sorstársaival,másrészt hogy tanuljon.Megosztják egymással tapasztalataikat,"hypós " élményeiket,jót és rosszat egyaránt.