Gyógyszer túladagolása

[dg]

Akinek van saját tapasztalata, beszámolhatna róla, a következményekkel együtt.

[dg]

Velünk néhány hete történt.
Természetesen, a gyógyszerek a gyerekek számára elérhetetlen polcon vannak. De elég egy rossz mozdulat... Ez a mozdulat az enyém volt, a Rinathiol köptető szirupot nem tettem vissza azonnal a helyére, hanem a konyhapulton hagytam. Míg a nagyobbik gyerekemmel vc-t mértem, peneztünk a szobában, ezalatt a 2 perc alatta a kétéves kislányom kiment a konyhába, levette a szirupot, és megitta az egészet. Büszkén jött elém, ahogy mentem ki a konyhába, és mondta: Megittam! Mit ittál meg?! A gyógyszejet!
És láttam a rózsaszín maszatos kis száját, meg az üres üveget... Áramütés.
Azonnal felhívtam az orvosainkat, mondták, irány a kórház, gyomormosás. Hát amit éreztem?! ... Szegény kicsikém, még megvizsgálni se lehet, sikít, rugdalózik: retteg az orvosoktól. 90 ml-t ivott meg. (Az ő egyszeri adagja 2,5 ml)
Rohammentő, kórház. Azonnal konzultáltak a Heim Pál kórház toxikológiai osztályával, és HÁLA A MAGASSÁGOS ÉGNEK, azt mondták, nem kell gyomormosás, a sziruptól legfeljebb hányás, hasmenés, túlzott nyákképződés léphet fel. Minthogy teljesen jól volt, saját felelősségre hazahoztuk. Egész éjjel figyeltem. Az égvilágon semmi nem lett.
Hát... Lecke.

Egyébként épp volt bent egy másik kisgyerek is, aki viszont körömlakk lemosót ivott. Meg tegnap éjjel is volt "szerencsénk" berohanni a kórházba, másik gyerekem sikított a hasfájástól. Vakbéltől rettegtünk, de ő is hazajöhetett, vírusfertőzés. Akkor is volt benn egy kisgyerek gyomormosás miatt. Úgy látszik, gyakori, hogy beesznek, isznak a kicsik valamit.
Úgyhogy, vigyázzatok!

[blaci]

Sziasztok!

Hááát, a fentiekhez képest az én történetem eltörpül de azért megosztom veletek. Mindenképpen tanulságos. Szóval annak idején mikor kiderült a neuropathiám a Thiogamma gyógyszert kaptam, először infúzióként kórházban később ugyanezt tablettában. A tünetek tényleg sokat javultak utána, szedtem is lelkesen. Naponta 3x1 tabletta 6 hónapig a zárójelentés szerint. Ezután sokszor éreztem rosszul magam, olyan volt mintha kezdődő hypóm lenne de vc. méréskor mindig magasabb volt az érték, olyan 5 – 6 mmol körül, meg még állandó rossz közérzet is társult hozzá. Mondtam a dokinak hogy sokszor rosszul érzem magam de nem volt használható ötlete. Az inzulin – szénhidrát jól van beállítva, a vc. megfelelő tartományban van…stb. A betegtájékoztatóban olvastam hogy a gyógyszer az inzulin vércukorcsökkentő hatását felerősítheti. Ha pedig a gyógyszer hatását túl erősnek találjuk forduljunk a kezelőorvoshoz. Ez volt az az időszakom is amikor az inzulinadagokat fokozatosan csökkenteni kellett. Gondoltam egyet és a napi 3x1 tabletta helyett csak napi egy tablettát vettem be. Ezután az állandó rosszullétek fokozatosan megszűntek. Az ajánlott napi adag egy tabletta. Azóta is szedem kúraszerűen kb. ősztől tavaszig, tapasztalatom szerint a téli időszakban fokozottabbak a tünetek. A doki szerint is a gyógyszeradag volt sok miután megbeszéltem vele a dolgot. Köszönöm hogy elolvastátok.

[steveray]

Nekem még nem voltak ilyen gondjaim, de kérdésem lenne: mit tennétek, ha pl. inzulint adagolnátok túl? Pl. ebédnél egy közepes, montjuk 70 gr szénhidrát-tartalmú kajához elnyújtott bólusban beadjátok a kellő mennyiséget, és az ebéd vége előtt derül ki, hogy nem tudjátok befejezni a kajálást, mert menni kell dolgozni? Közben pedig mondjuk az inzulin már becsusszant???

Mi a teendő?

Szerintem a pumpát azonnal le kellene állítani, és gyors és lassú határú élelmet, mondjuk kevés mézet, kekszet kellene gyorsan elropogtatni,. De mi van, ha nincs nálad, vagy éppen olyan helyen vagy, ahol nem tudod megtenni?

[dg]

Laci!

Még szerencse, hogy eszedbe jutott, hogy a Thiogamma lehet a ludas! A másik konzekvencia pedig az, hogy milyen fontos az önmegfigyelés, végeredményképpen az önorvoslás, önmenedzselés.

[Zsu77]

Hát nálunk egyszer a legkisebb itta meg az avonos szemfesték-lemosót.Még nem tudta letekerni,de megoldotta:kirágta az alját és szépen kiszopogatta.Nagyon ízletes lehetett,mert mindet,az egész üveggel benyomta...Na,rohantunk a Heim Pálba.Egy éjszakát bent töltöttünk,de nem volt semmi baja sem.Mivel volt némi alkohol tartalma,útközben volt annyi,hogy a kezeit nézegette és jót mulatott a látványon...Biztos először látta őket duplán...De én nagyon elszégyeltem magam,mert az első kérdés az volt,hogy meghánytattam-e...hopp,mondom,most lehet kimossák a gyomrocskáját,nekem meg egy ilyen egyszerű megoldás nem jutott az eszembe...dehát úgy be tud pánikolni az ember,hogy csak na!Végülis nem bántották,csak bent voltunk 24 órán,ennyi!

[dg]

A hánytatás volt az első gondolatom, de -- és milyen hülyeség? -- se az orvosok nem mondták, talán az egyiknek felvetettem, de azt mondta, nem elég, se a mentősök nem mondták, így nem próbáltam ki. Mindez valami hihetelen pánik és káosz közepette, össze-vissza telefonálgatás közben. Holott kézenfekvő! Egyébként, a kórházban nálunk is ez volt az első kérdés: volt-e hánytatás? A második pedig: ivott-e valamit utána?

[Zsu77]

Ja.Ja.Igen.Ez volt az a két kérdés.Elég gáz helyen laktunk akkoriban,kocsi nélkül,így nekem látod az első kérdésem az volt:"jó ég,mikor fog busz indulni?"Mert az nem biztos,hogy épp volt...Meg aztán a hánytatás sem mindig jó ötlet,de ha rögtön az ivászat után van,akkor még sokat segít,de csak ha olyat ivott,aminél lehet alkalmazni.

[vighkata]

Nekem egy sokkal szomorúbb történetem, van, szerencsére nem a fiammal, de látni is borzalmas volt.
A fiammal a Heim Pálban voltunk műtéten, és a folyosón rohangált egy 2,5 éves kissrác, orrszondával mindkét orrlyukában. Ő szegényke hipot ivott, de tetemes mennyiséget, ami végigmarta a nyelőcsövét. A borzalmas az volt (a nővérek elmondása szerint), hogy olyan súlyos volt a helyzet, hogy műtéti megoldás nem lévén, élete végéig szondával kell élnie. Csak álltam ott, és néztem ki a fejemből.

[dg]

De miért nem jó minden esetben a hánytatás?