Edukáció

[vighkata]

Tímeácska!
A szülő, aki nem törődik a gyerekével, és nem hallgat a segítő szóra, hát sajnos nem sok mindent lehet tenni.
Óvatosan meg kell próbálni tájékoztatással, felvilágosítással a hozzállását befolyásolni, de kényszeríteni nem lehet.

[tímeácska]

Hát, ez az, Kata! Hogy kényszeríteni nem lehet... De annyira bosszantó, amikor mondjuk egy kicsi gyerekről van szó, és a szülő éppen az, aki tönkreteszi saját gyermeke életét... Sajnos, kiskorú veszélyeztetése sem áll ebben az esetben... Én biztos, nem hagynám az ilyen "szülőt" büntetlenül... De, ez csak az én véleményem...

[vighkata]

Az edukátor és a diabetológiai szakápoló között vannak hasonlóságok és különbségek.

Az egyik különbség, hogy az edukátor maga is cukorbeteg (nagyon kevés kivételtől eltekintve), ezáltal "saját élmény"-e van, valamint hiteles a edukáltak számára.

Az edukáció fogalmát azzal egészíteném még ki, hogy itt a fórumon is mindannyian edukáljuk egymást, otthon a környezetünkben, ha valakinek tanácsot adunk, az már edukáció.

Az edukátor képzést azért (is) hozták létre, mert ha úgy is adunk tanácsot egymásnak kisebb-nagyobb körökben, akkor az a tanács, javaslat megalapozott, korrekt, és tudományos alapokon nyugvó legyen. Ezen túl a tanfolyam nagyon fontos eleme a pszichológiai oktatás, ez pedig nincs benne a CH táblázatokban, és az inzulin fajták leírásában.

[tímeácska]

Nahát, Kata, a számból vetted ki a szót! Én is ugyan ezt akartam írni, hogy mi is itt valamilyen szinten edukáljuk egymást, edukátorok vagyunk...

[Sani]

Kedves Tímeácska!

Érdekes dolgokról kérdezel.

A szülőknek 2 hibás reakciójuk lehet gyermekük cukorbetegsége során:
- túlféltő -- ez önállótlanságot idéz elő a gyermekben és az énképe is negatív lesz. ( pl. egyedül úgysem tudom, nem vagyok rá képes,stb.)
- következetlenség -- ilyenkor sajnos a gyermeknek a saját bőrén kell megtapasztalni a rossz döntések, viselkedések következményeit.
Nagyon fontos, hogy milyen szociális helyzetben van a család, hogy mennyire tájékozott a szülő. Mindenképpen először a szülővel kell megértetni, hogy a gyermeke élete milyensége a tét. Sajnos nem minden szülő-gyermek viszony ideális. Ilyenkor valaki közeli hozzátartozót ( ha még kicsi hozzá a gyermek, hogy megértse) kell informálni. Amint a gyermek már be tudja fogadni - az ő nyelvén elmondott- dolgokat, a cukorbetegség kezelését ill. kezeletlenségének következményeit, akkor őt kell edukálni. Minél hamarabb, anál jobb.

A kamaszkor a cukorbetegségben már önmagában is önálló rizikófaktornak számít. Tapasztalatból írom, hogy ami- aki segíthetne, az egy edukátor, akire felnéz a gyermek és elfogadja a tanácsait. Nagyon jó dolognak tartanám egy hasonló korú, érdeklődési körű szintén cukorbeteg gyermek társaságát, aki megfelelő betegségtudattal és fegyelemmel éli az életét.
A szülőknek van ilyenkor a legnehezebb dolguk. Nagyon fontos a minőségi együttlét. Sok minden múlik azon, hogy hogyan engedi el a szülő a gyermeket. Nem keretek kellenek, hanem korlátok. Serdülőkor idején minden felborulhat és a viselkedés is 180° -os fordulatot vehet. Nagyon fontos lenne a jó kezelőorvos, dietetikus, edukátor, barát, akik segítenek a nehéz időszakot átvészelni. Nem egyszerű, az biztos.

[tímeácska]

Kedves Sani!
Igen érdekes, ez a "milyen szociláis körülmények között él a család" kérdés... Amíg konkrétan nem találkoztam olyannal, hogy tökéletes egzisztenciával rendelkező családnál iszonyatos káosz van a diab. terén, alig akartam elhinni... Ugyanekkor, egy kevésbé "tehetős, értelmiségi" családban tudnak jól működni dolgok... Megint csak nem áll az általánosítás elmélete... Mint az élet bármely pontján...
Iszonyatos dühöt tud kiváltani belőlem, amikor a kedves anyuka/apuka elégedetten áll a diab. gondozó előtt a gyermekével, holott, iszonyatosan nagy problémák vannak a háttérben... Sajnos, nagyon sok olyan ember van, aki a segítő szándékot nem veszi jó névan, sőt, támadásnak véli... Nos, ez az a helyzet, amikor hiába segítene az ember, egyszerűen nem tud... Vagy éppen "cikinek" tartják, megalázónak érzik, ha segíteni akarnak, ill. nem akarnak segítséget kérni... Ezzel aztán végképp nem lehet mit kezdeni... Sőt, lehet, még többet árt a jó szándékú ember a segíteni akarásával... Lehet, én vagyok szociálisan "túl érzékeny..."

[tímeácska]

Na, szóval, hol is hagytuk abba?!
Ja, igen, edukáció... Én egyébként nem csak diab. terén edukálnék embereket... Hanem én igen jó szemmel nézném, ha minden gyermekekkel foglalkozó intézményben (ovi, suli) lenne "önkéntes ember", aki mint prevenció jelleggel oktatná a gyerekeket, és a pedagógusokat... Persze, ebbe a diabot is beleértem... Felmérném, hogy melyik intézményben milyen problémával (akár egészségügyi, akár szociális, stb.) küzdő gyermekek vannak, és annak megfelelő edukációs képesítéssel rendelkező embert/embereket "helyeznék ki"... Vagy van ilyen?

[Sani]

A szociális helyzetre visszatérve tényleg nem az anyagiakon múlik, hogy ki milyen, mennyire művelt ember. Viszont talán több lehetősége van tájékozódni ( pl. internet) az őt, ill. családtagját érintő problámában---ha akar. Az meg teljesen személyfüggő, hogy ki hogyan éli meg és kezeli kapcsolatait. Az edukátornak 'éreznie ' kell, ha a segítő szánkéka süket fülere talál. Persze ezzel nem kéne feladni, csak esetleg máshol próbálkozni.

Azt meg nagyon jó ötletnek tartom, hogy kéne egy általános prevenció és edukáció az óvodákban, iskolákban. Csakhát sajnos a mai korban nem hiszem , hogy ezért fizetnének + egy embernek. Nincsen anyagi forrásuk az iskoláknak, pedig ez lenne a legfontosabb feladat az egészségügyben, a prevenció!!!

[tímeácska]

Igen, Sani, erre nem lenne pénz... Mármint, az edukátorokat megfizetni... Ezért is írtam önkénteseket. Mert, azért abban bízok, hogy akadna a társadalomban igazán elhivatott segítő szándékú ember... Nem anyagiakért... Vagy, én lennék igencsak naiv...

[Sani]

Nem keretek kellenek, hanem korlátok.

Most olvastam el, elnézést, rosszul írtam.
Nem korlátok kellenek, hanem keretek. Hiszen a tiltással csak az ellenkezőjét érjük el. Meg kell próbálni hatni a kamaszokra és beleélni magunkat a helyzetükbe. Motíválni kell őket és a + visszajelzésekből talán értelmezik, hogy az ő érdekük az, hogy normoglikémiás értékeik legyenek.
Nevelésük során arra kell törekedni, hogy + énkép alakuljon ki a gyermeknek. Hiszen az ilyen embereknek van önbizalmuk, tehát képesnek érzik magukat arra, hogy saját maguk alakítsák sorsukat. Ezek a gyermekek kompetens személyiségek, ezáltal van belső kontrolljuk, sikerorientáltak és megtesznek mindent a cél elérése érdekében.---ami itt a jó anyagcsere háztartás.
Magas az igénynívó-i szintjük, tehát nem mindegy, hogy milyen elvárás van önmagával szemben. Nagyon fontos a megfelelő szülői magatartás egész életük során. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen környezetben nőnek fel és hogy milyen hatások érik a lelküket, kialakuló személyiségüket.