Diabeteses gyermek lelki világa...

[vighkata]

A Heim Pálról én is csak jót mondhatok. Amikor a fiamat ott műtötték, én is bent aludhattam a kórteremben, mert az anyarészleg tömve volt. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak az orvosok és a nővérek is. Egész nap a folyosón játszottak a gyerekek, a dokik meg az építőkockák és plüssmacik között lépkedtek, de nem voltak idegesek.

[dg]

Nekem a fehérvári kórházzal vannak tapasztalataim, zömében elég rosszak. Mikor 2 éve bekerültünk a diab miatt a nagyobbik lányommal, az intenzív osztályon kiváló nővérekkel találkoztunk, példamutatóan emberségesek voltak. Azt beszélték, oda csak a legjobbak kerülhetnek. Ez igaz is! A diabeteses team is remek, de a gyerekosztályon dolgozó nővérek közt van nagyon jó, ők kevesen, sok fásult, meg a kivételesen bunkó. Ez utóbbi úgy oldotta meg pl az éjjeli vércukormérést, hogy éjjel kivágta az ajtót, becsörtetett mint egy állat, ugyanakkor felkapcsolta az összes lámpát, minek következtében a kisgyerekem álomból átmenet nélkül sikítva riadt fel, bennem is összeszorult minden 6 hónapos terhesen, majd mert béna is volt, nem tudta megmérni a cukrot, lefpgták a sikító lányom kezét, amiből ömlött a vér mert észnélkül szurkálták. Ezt kétszer játszhatták el. Nemes egyszerűséggel kitiltottam őket a kórteremből, sőt, azt is langymelegen javasoltam, hogy ha mégis be kell jönniük éjjel, lábujjhegyen tehetik meg, és félhomályban. Végül is hamar meggyőztem őket, hogy ne jöjjenek be, inkább én mérek és kiosonok az eredménnyel. Utáltak. Én is őket.

[Zsu77]

Na,nesze neked lelkivilág!Ez tényleg szörnyű!!!

[dg]

A másik nagy élmény a kisebbik lányom születésekor volt, újszülött osztály. Szemprobléma, állandó párakötés. Az egyik nővér raktapasszal! ragasztaotta körbe a gyerekem fejét, hogy a kötés ott maradjon. Hagy ne mondjam, hogy lehetett eltávolítani annélkül, hogy ne tépjék le az újszülött gyenge bőrét. Alkohollal kellett mosogatni a szeme körül! milliméterről milliméterre, mert semmi más nem odotta fel. Ehhez társult amit kilestem a nővérszoba ajtajából, ahová belépni elvileg nem szabad, hogy az egyik babának a popsijában nem kevés kakó között igazgatták a szélcsövet, majd némi kis papírzsepis kéztörcsike, és mentek a lányom szeméhez. Na, ezután ez a szoba se maradt zárva előttem. Némi kegyes hazugsággal mindig a gyerekm mellett álltam. Itt se voltam népszerű. Egyébként be is gyulladt a szeme úgy, hogy kb a Jóisten segítségével jöttünk ki belőle. És az se volt gyenge, amikor felöltözve álltam a kiságy mellet, vártuk a hazaindulást, bunkódoktornéni vérszomjas nővérrel jött, kapásból rámförmedtek, hogy hogy merek én felöltözni az ő engedélyük nélkül, majd ezután szívhallgatózás, bunkódoktornéni igazi, valós kéjes örömmel mondta, hogy: --áá, nem mennek maguk sehova. Itt bizony zörej van! És az nem a fülén ment be! ott van! Nővérke meg hozzátette: -- akkor még vagy 10 napig itt lesznek! És örüljek, ha nem vérzik be a tüdeje! (na sokkot kaptam.) A mellettem lévő kismama meg majd lefordult az ágyról, mikor ezt az egészet látta. Akkor még semmit nem tudtam mi vár rám, akármit mondhattak abban a pillanatban, én elhittem. 24 órán belül kiderült, hogy mi a zörej oka, valóban van oka, de talán nem kellett volna halállal fenyegetőzni és f..ságokat beszélni. Ezt híjják különös kegyetlenségnek. Múltkoriban láttam ezt a szemetet a folyosón, most így visszaerősödve nehéz volt megállni, hogy ne vágjam a falhoz.

[Zsu77]

Nálunk is gyakori volt a váladékos szem,már a legkisebbnél,de talán 2 hónaposan:átmosták a könnycsatornáját.Semmi párakötés nem volt.De rosszul voltam attól amit írtál...jaj!

[vighkata]

Nekem a fehérvári kórházzal vannak tapasztalataim, zömében elég rosszak. Utáltak. Én is őket.

Általában az útálat, de még a kölcsönös útálat dem nem tölti el melegséggel a szívemet.
Ez az eset egy oltári nagy kivétel!!!

[dg]

Igyekszem elkerülni az indulatokat, de olyan helyzetben, mikor úgynevezett emberek kiszolgáltatott helyzetben lévő más emberekkel gyakorlatilag ok nélkül rosszindulattal, hanyagsággal viseltetnek, képtelen vagyok rá, mindig kiborulok tőle, és képtelen vagyok arra is, hogy szó nélkül hagyjam. Az a véleményem, hogy sok helyen, ahol ilyesmi előfordul, pont az a baj, hogy az "elkövetők" bűntetlenül garázdálkodhatnak, mert nem koppant senki a fejükre. Főnöke úgyse látja, a beteg meg lelkileg sokszor képtelen felvenni a vicsorgó pózt, amibe igenis belekényszerítik. Nagyon aljas dolgo ezzel visszaélni.

[Zsu77]

Igen.Az ilyet én is úgy utálom,és bárányka-növényke ide-oda,én is jól odamondom,mert úgy vagyok vele,hogy ha mindig mindenki csak elmegy mellette szó nélkül,akkor ez az ember sose fogja abbahagyni.Jobb,ha tudja,hogy mi is tudunk harapni,nem csak ő!Még magam fele elnézőbb vagyok,de amikor azt látom,hogy mindenkivel ilyen,akkor én is szeretek odamenni aztán jól bokánrúgni,hogy mégis mit képzel,hogy bánik az emberekkel?

[dg]

Szeretném feloldani az általam gerjesztett indulatokat utolsó rémtörténetemmel. Jelenleg nincs több, ígérem mostantól jókedvű leszek, ezen pedig, noha akkor szokásomhoz híven, belül tajtékoztam, már csak röhögni tudok.
Gyermekkardiológia, szívultrahang, gyarló 18 hónapos nem fekszik némán, mozdulatlanul, ahogy kellene, mitöbb, vizsgálhatatlan. Gyermekorvosunk, néni, anyuka, egyetlen gesztussal sem akart barátkozni páciensével, de főként megkérdezte: -- Miért sír a kislány? (Még jó, hogy a szempilláit nem rezegtette kérdése mellé.) De nem sokáig maradtunk tudatlanok, mert az asszisztens azonnal bölcsebbé tett minket: -- Mert az anyuka hagyja!

[Zsu77]

Szipi-szupi-iq!
Mi is voltunk kardiológián a legnagyobbal.De nálunk egész jól tűrték,hogy neki sem tetszett az ügy és minden áron más dolga volt annak a babónak...