Diabeteses gyermek lelki világa...

[g_andi]

Sziasztok!Ma Andikán este kissé eleven volt rosszalkodott,ezért,hogy lehiggadjon odabújtam hozzá,átölelni és beszélgetni.Kérdeztem Tőle,hogy "mi a legnagyobb álma.Erre Ő:Szeretnék egy egész játékboltot,hogy sok játákom lehessen.Kicsit még beszélgettünk,majd megkérdeztem:Nem akarsz inkább teljesen egészséges lenni?Ő azt válaszoltae hát az vagyok." Kissé elgondolkodtam és örültem,hogy ő így érzi.Tudja ugyan,hogy mit nem ehet a diabétesz és a lisztérzékenység miatt és hogy, hogy kell étkeznie,de nincs betegségtudata.És ez így jó,nem is kell,éreztetnem vele,hogy ő beteg,csak azt hogy nagyon-nagyon szeretem és ugyanolyan kisgyermek mint egészséges társai.Már régebben tőrtént,de gondoltam ez is a témába vág.Nagymamája nézte a tv-ben a híreket Andika pedig ott játszott az ágyán.Halotta,hogy azt mondják.hogy már 48 áldozata van az Új infruenzának.Erre megszólal Ő:"De jó,hogy nekem,csak két betegségem van."Hál anyukám rögtön elsírta magát,és jó,hogy Andika ilyen pozitívan áll hozzá.

[dg]

Sziasztok!Ma Andikán este kissé eleven volt rosszalkodott,ezért,hogy lehiggadjon odabújtam hozzá,átölelni és beszélgetni.Kérdeztem Tőle,hogy "mi a legnagyobb álma.Erre Ő:Szeretnék egy egész játékboltot,hogy sok játákom lehessen.Kicsit még beszélgettünk,majd megkérdeztem:Nem akarsz inkább teljesen egészséges lenni?Ő azt válaszoltae hát az vagyok." Kissé elgondolkodtam és örültem,hogy ő így érzi.Tudja ugyan,hogy mit nem ehet a diabétesz és a lisztérzékenység miatt és hogy, hogy kell étkeznie,de nincs betegségtudata.És ez így jó,nem is kell,éreztetnem vele,hogy ő beteg,csak azt hogy nagyon-nagyon szeretem és ugyanolyan kisgyermek mint egészséges társai.Már régebben tőrtént,de gondoltam ez is a témába vág.Nagymamája nézte a tv-ben a híreket Andika pedig ott játszott az ágyán.Halotta,hogy azt mondják.hogy már 48 áldozata van az Új infruenzának.Erre megszólal Ő:"De jó,hogy nekem,csak két betegségem van."Hál anyukám rögtön elsírta magát,és jó,hogy Andika ilyen pozitívan áll hozzá.

Jó, hogy így érez Andika, s ezt tartani is kell! Minden lehetséges módon figyelmeztetik a szülőket, amikor abba a helyzetbe kerülnek, hogy gyermekük diabos lesz, hogy a betegségtudat kifejlődését kerülni kell. Én úgy látom, mindez nem ámítás: valóban teljesértékű az életük. Jómagam néha elgondolkodom azon, mi lenne más diab nélkül praktikusan, s mindig arra jutok, hogy igazából semmi, ugyanilyen életritmusban élnénk, ugyanilyen tevékenységekkel és hasonló szokásokkal. Szerencsére manapság van lehetőség arra is, hogy minden élelmiszernek meg legyen az a pótléka, ami akár a lisztérzékenység (vagy egyéb allergia) kordában tartásához kell. (Itt eszembe jutnak azok a történetek, amit azok mesélnek, akik ma már felnőttek, de gyermekéveiket diabosan töltötték: a boltok polcain nem volt régen ilyen választék, esetleg külföldről lehetett szerezni valamit, ha volt rá módja az illetőnek).

Hanna például természetességel, szinte büszkén szokta mesélni idegeneknek, hogy ő cukros ám! Inkább a reakcióktól féltem Őt, amik sokszor lesajnálók, s most még nem veszi fel, de egyszer majd elgondolkodásra készeti.

[gandika]

Sziasztok!
A héten beszélgettem a gyermek pszihiáterrel,mert 7 éves kislányom viselkedésébe egy nagyfokú negatív változást vettem észre.Sajnos már édesanyám kétségbeesésébe azt mondta,hogy vagy megneveljük a leányzót, vagy mehetünk albérletbe.Megértem anyukámat is, mert tényleg nagyon negatív dolgokat szokott neki Andika mondani/no és persze nekem is/ és szófogadatlan,rengeteget hisztizik, és anyu sokat segít nekünk, és nem ezt érdemelné Andikától. Én meg persze kiabálok vele, próbálva fegyelmezni, de tudom,hogy ez így nem jó.Ez a telünk nagyon nehéz volt,sokat voltak betegek a gyerekek és az egész család is.Andikával is többször kellett menni a kórházba,December 20-a óta még két hetet se volt oviba.Szóval megértem Andikát is,mert ezek a betegségek amik neki vannak/lisztérzékenység, 1-es tip. diabétesz,reflux és pollenallergia/igencsak megnehezítik az életét, és nagyon nagy energiákat és fegyelmet igényel tőle, és ez egy 7 évesnek nagyon nehéz lehet.Ráadásul most előtte van jó néhány változás.Szeptembertől iskolakezdés,április, májustól penről áttérünk pumpára.Belegondolva ezek, nekem is okoznak álmatlan éjszakákat, és lehet,hogy ezt érezheti rajtam is, hogy feszültebb lehetek stb.Azon is gondolkodtam, hogy először nagyon tiltakozott a pumpa ellen, majd mikor a kórházba bent voltunk pár napot rá lett beszélve a pumpára,majd utána teljesen megváltozott a hozzáállása és szinte büszkén mondta,hogy neki is lesz pumpája.Igazából,hogy legbelül,hogy érez ezzel kapcsolatban nem tudom,bár sokat beszélgettünk , és mindketten bízunk abban, hogy, ha jól megtanuljuk a pumpa használatát jobbak lehetnek a cukrai, ki tudjuk talán küszöbölni ezt a sok hipotól,majd somogyi hatástól kialakult ingadozásokat és elkerülhetőbbek a szövődmények.Igyekszem megérteni Andikám kis lelkét és több időt arra szánni,hogy a kistestvérei mellett is legyen naponta olyan időszak amikor csak az ővé vagyok és együtt játszunk, alkotunk, sütünk,csak sajnos nem könnyű. Főleg mikor másnap,ha rossz kedve van, szépen a szemembe vágja,hogy te nem is vagy az én anyukám, csak megvettél engem, és nem is szeretsz, és jobb lenne meghalnia...Ilyenkor mindig mondom neki, hogy nagyon szeretem, csak a rossz viselkedést nem szeretem, de ő hajthatatlan és van mikor az én türelmem is véges, és ledöbbenek, hogy hogy gondolhat ilyeneket és egyszerűen nem tudok mit kezdeni ezekkel a gondolataival.Nagyon szeretem őt,de tudom,hogy meg kell tanítanom neki a határokat és nem akarom,hogy később a viselkedése miatt rosszabb legyen neki,csak sokszor én se tudok jól dönteni és a feszültséget, tehetetlenséget kiabálással vezetem le, ami sajnos mostanában szokásommá vált.Szeretnék ezen változtatni, ezért gondoltam, hogy családterápiára járunk a pszihológusomhoz,és talán találunk jó megoldásokat.Volt valaki köztetek hasonló helyzete?Mi lett a megoldás?Kissé elkeseredett vagyok, de most hogy visszaolvastam egy régi bejegyzésemet reménnyel tölt el,hogy talán Andika ismét majd pozitívan fog hozzáállni ehhez az állapothoz, és én segíthetem ebben.Nektek milyen tapasztalataitok vannak diabos gyermeketek nevelésével kapcsolatban?Sziasztok!

[kmolli]

gandika, karácsonyra kaptam egy Ranschburg könyvet: Kisgyerek, kisgond? címmel. Őszintén ajánlom neked, mert ugyan az egész könyv kérdések és válaszok gyűjteménye, de tele van hasonló esetekkel, mint amit Andika is csinál. Nem pont ugyanaz egyik sem, de a Ranschburg válaszaiból csodálatosan lehet következtetni, tovább menni, mindig picit általánosabban ír (válaszol) a kérdezőknek. Iszonyú tanulságos volt nekem és tényleg, őszintén azt mondom, hogy olvasd el ezt a könyvet, mielőtt családterápiára mennétek. Ugyanis amiket írtál Andika viselkedéséről, egy ilyen helyzetben teljesen rendben van. Nem azt mondom, hogy el kell viselni, de ezek egyáltalán nem jelentenek mélyebb, súlyosabb problémát. Ranschburg leírja többször is, hogy egy óvodás gyerek (akár 7 évesen is) olyan belső világgal rendelkezik, ami egyelőre teljesen őszinte,de még nem képes jól interpretálni az érzelmeit, ezért az, hogy ilyenek mond egy ekkora gyerek stresszhelyzetben, hogy anya engem te csak megvettél, meg nem szeretlek, meg bántja érzelmileg a hozzá közel állókat, ez a félelmeit fejezi ki. Én megkockáztatom, hogy neki nem a betegségei okoz problémát, hanem a legkisebb tesó. Vagy együtt a kettő. Fél, hogy elveszti elsőségét, azaz már el is vesztette, sőt, kétszer is elvesztette, ezeket baromi nehezen tolerálják az ekkora gyerekek. Barátnőm lánya most 8 éves és szintén 2 kistesója van, de a második kistesó születése óta a kislány egészen furcsán viselkedett, a mai napig látszik rajta, hogy nem tette igazán túl magát ezen. És ő egészséges, nincs is más baja. Nálatok még azt is érezheti Andika, hogy ő az egyedüli, aki "beteg". Ez is nagyon rossz neki. Ha ő lenne a 3. gyerek, valószínűleg fele ennyi problémátok nem lenne most vele.
A statisztika (és a gyerekdiabdokik szerint) általában nem okoz gondot a gyerekeknek a diab, főleg, ha ebbe nő bele. Sem az allergiák. A gyerekek rendkívüli módon alkalmazkodnak ezekhez a helyzetekhez, nagyon kivételes betegségnek kell történnie, hogy amiatt legyen igazán depressziós. A szülő sínyli meg érzelmileg ezt az egészet általában. És az a sok változás, ami előtt Andika áll, hát nem csoda, ha elkezd szorongani, félni, amit ő így fejez ki, hogy bánt titeket. Még fel sem dolgozta, hogy hárman vannak tesók, hogy lassan pumpát kap, de még készül is az iskolára és közben érzi, hogy ő más, mint a többiek. Ha el is mentek pszichológushoz, akkor arra nagyon vigyázzatok, hogy ha nem muszáj, ha nem valami nagy baj van Andikával (szerintem nincsen, szerintem ez normális reakció), akkor őt ne nagyon vigyétek, mert ha azt kezdi el észlelni, hogy vele külön orvoshoz járnak, mert rosszul viselkedik, akkor az rosszul is elsülhet. Neked érdemes lenne egyedül elmenned, annak kellene lennie az elsőnek. És csinálni hetente-kéthetente 1-1 teljes napot, amikor csak együtt vagytok és szóba sem kerül a betegsége, sem az iskola, sem a pumpa, elviszed valahová, ahová szeret menni, ebben a szép időben pl elviheted kicsit kirándulni. Tudom, hogy ott a két kicsi, de most muszáj Andikával foglalkoznod többet, akkor is, ha egy pár hétig ez a két másik tesó kárára megy. Nekem csak két gyerekem van, de mindkettővel van egy csomó probléma és állandó egyensúlyozás az életem közöttük, mert ezeket az időszakokat muszáj végigcsinálnom, mégha addig a másiknak ez gond is. És tényleg próbáld meg elolvasni Ranschburg könyvét, szerintem meg fogsz nyugodni! Kitartás!

[gandika]

Köszi szépen,majd megnézem a könyvtárba ezt a könyvet és olvasgatom, ha lesz egy kis szabadidőm.Ranschburg Jenőtől a Szülők kézikönyvét olvasgattam és ott is sok hasznos infót találtam a gyermekek lelkivilágáról.Ma Andikámmal közös programot terveztünk, egész délutánt a kutyamenhelyen lettünk volna, kutyust sétáltatni,de hazajött Apuka Istentiszteletről, és Andikám inkább úgy gondolta, hogy jobb, ha együtt lesz a család, és szerintem nagyon örült Apuka dögönyözésének és az estére ígért pizsi partynak.Majd jövő héten megyünk a kutyusokhoz,ma meg legalább együtt pihizünk, játszunk, és én is könnyebben elkészítem a holnapi g.m. diab. ebédjét az óvodai étrend alapján és nem kell este kapkodnom.Így Apukával is többet lehetünk, mert, hogy megváltoztatták a munkaidejét, hétközben 17 óra körül ér csak haza.Andikával amúgy régóta járunk pszihulógushoz, de a családterápiára inkább azért van szükség, hogy itthon helyre álljon a rend,Anyukám is megnyugodjon, és én se essek vissza a betegségembe, és ne kerüljek kórházba.Amúgy először anyuval megyünk csak a pszihiáterhez, és ő megmondja mi a további teendő.Lehet, hogy Andika bevonása nélkül is találunk megoldást, de a leglényegesebb, hogy rendeződjenek a dolgok, és Anyu, Andikám és az egész család feszültségmentesen élhessen.Megyek is a gyerkőcökhöz, és köszönöm válaszod.Szép napokat!Üdv:Andi