Eszter!Annyira jó,hogy idetetted ezeket a verseket.Bevallom,hogy az első,amit a pályázatra is beírtál,annyira közel áll hozzám.Igen,annak idején,amikor én is mindenhova szőlőcukorral és lentékkel mászkáltam,én is így éreztem.Ez a kedvenc részem belőle:
"Éjjel mikor alszok, csak karnyújtásra van tőlem.
Hajnalodik, a cukor készletem csökken.
Ébresztő! Ébresztő!
Mert itt a kút- mondja az én kis kedves cukrom.
Ébredek én gyorsan!
Reszketek!
Homlokomon érzem a hideget – meleget.
És már repülök is a mélyben!
Szeretnék én aludni.
De szigorúan tilos! -igen,ez alapszabály...
Már a kezemben a kenyér, kortyolom a teát! -én a kakaót
És lassan elmúlik a zuhanó érzés.
Jól meg vagyunk együtt.
Én és a cukrom, szeretjük egymást! -én itt a szőlőcukira gondoltam anno
Már össze is barátkoztunk. -mert vigyáz rám
Megbeszéltük, hogy ha fogyó a cukor készletem, rögtön jelez nekem. -a sajátomra mindig haragudtam
És én bízok benne! Hiszen ő a legjobb barátom.
Elfogadtam, hogy mi összetartozunk." -és természetesen itt is a szőlőcukorra gondoltam így mindig,illetve a vércukormérőre: de jó,hogy megmondtad mi van,hogy így el ne induljak itthonról,előbb: kaja!!!
Szóval bár lehet,hogy egyet-kettőt belőle én máshogy olvasok,ezeket odaírtam,de tényleg szívemből szól!
És mennyire jellemző a forróságérzet,vagy változó?
És mennyire áll fönt a veszélye annak,hogy feles kilók mehetnek rád?
Dietetikushoz kell járnod?Vagy ki kontrollál ebben?

Insulinoma

Néveredet
1927-ben Wilder írt le elsőként hyperinsulinismus és funkcionáló szigetsejt-tumor között kapcsolatot, 1929-ben Graham operált elsőként szigetsejt-adenomát.
A betegség meghatározása
A pancreas B-sejtek inzulint termelő autonóm, neuroendokrin daganata és ennek következtében kialakuló hypoglycaemiás kórkép.
Etiológia
A leggyakoribb neuroendokrin pancreas tumor, mely a B-sejtekből indul ki. A pancreasban bárhol megjelenhet, nincs jellegzetes lokalizációja. Többnyire (>90%-ban) jóindulatú (ellentétben a pancreas egyéb endokrin tumoraival), és 90%-ban szoliter megjelenésű és igen kis méretű. Multiplex tumor esetén leginkább MEN I. részeként fordulhat elő (4%). Csak ritkán (5-6%-ban) malignus, ezek a májba és a regionalis nyirokcsomókba adnak áttéteket.
Osztályozás, típusok
Pancreaticus eredetű 99%, metastaticus 5-6%, az áttétek főleg a májban és a pancreas körüli nyirokcsomókban vannak. Extrapancreaticus kiindulású (<1%-ban) a gyomorban, a duodenumban, a Meckel-diverticulumban, az epevezetékekben, a cervixben, a tüdőkben és a csepleszben írtak le ectopiás insulinomákat.
Patogenezis, patomechanizmus
A pancreas B-sejtek inzulint és nagyobb arányban proinzulint termelő, 90%-ban benignus adenomája. Míg egészségesekben a proinzulin aránya 5% körüli az inzulinhoz viszonyítva, insulinomában a vérben levő proinzulin a teljes "inzulin-immunreaktivitásnak" akár 80%-át is elérheti. A tumor mérete nem függ össze a tünetek súlyosságával. Szövettanilag nem lehet egyértelműen elkülöníteni a benignus és a malignus pancreas B-sejtes daganatokat, máj-metastasis jelenléte egyértelműen malignitas mellett szól. A malignus tumorok általában nagyobb méretűek (átlagos átmérőjük 6,2 cm), míg a benignus insulinomák átmérője gyakran 1 cm-nél is kisebb. Egyes insulinomák az inzulin és proinzulin mellett egyéb hormonokat is termelhetnek, pl. gasztrint, ACTH-t, glükagont, szomatosztatint, humán koriogonadotropint (hCG-t), vagy 5-hidroxi-indolecetsavat. A tumor által termelt inzulin rövid és gyors szekréciós hullámokban kerülhet a vérkeringésbe, mely a plazma inzulinszint ingadozásához vezethet.
Endokrinológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Leövey András
Professor Emeritus
DEOEC I. sz. Belgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Tünetek
A klinikai képre jellegzetes az ún. Whipple-féle triász: táplálékmegvonás (éhezés), vagy nagyobb fizikai aktivitás által kiváltott hypoglycaemia, a vércukorszint <2,5 mmol/l. Vegetatív tünetek, valamint a neuroglycopenia okozta tünetek. A vegetatív tünetek közé az adrenerg, a reaktív catecholaminaemia okozta palpitatio, tremor és szorongás, valamint a kolinerg szimpatikus postganglionaris neuronokból felszabaduló acetilkolin által kiváltott éhségérzet, hányinger, profúz verejtékezés, szájkörüli zsibbadás és egyéb paraesthesia tartozik. A klinikai képet azonban a neuroglycopenia tünetei (fejfájás, zavartság, gyengeség, a koncentrálóképesség csökkenése, álmosság, hidegrázás, látászavar, kettős látás, szédülés, feledékenység, személyiségváltozás, izomgyengeség, bénulások, ataxia, konvulziók, stupor, kóma) uralják, ezért gyakran igen nehéz a neuropszichiátriai kórképek elkülönítése. Orális vagy i.v. glükózbevitelt követően azonnali klinikai javulás észlelhető. A betegek hamar felismerik, hogy gyakori étkezéssel a tünetek megszüntethetők, ezért a betegek közel 40%-ában elhízást észlelünk.
Általános vizsgálatok
Az insulinoma igen kis mérete miatt képalkotó vizsgálatok csak az organikus, éhezési hypoglycaemia és az insulinoma biokémiai, laboratóriumi igazolása után jöhetnek szóba. Az insulinoma diagnózisának alapvető laboratóriumi módszere a 72 órás éhezési próba, melyet egyértelmű hypoglycaemia (éhezési vércukorszint <2,2 mmol/l) esetén hamarabb félbeszakítunk. 4 óránként történik vérvétel, valamint hypoglycaemia tüneteinek jelentkezésekor. 24 órás éhezés során a betegek 60-65%-ában, 72 óra éhezés alatt 95%-ában hypoglycaemia jelentkezik, a plazma inzulinszintje magas marad (>10 &#181;U/ml), a C-peptid-szint emelkedett (>2,5 ng/ml) (normál esetben <2 ng/ml), a proinzulin aránya az immunreaktív inzulinszinten belül >25% (akár 80-90%-ot is elérhet). A plazma inzulin/glükóz hányados 0,3 fölötti értéke egyértelműen kóros (mikroU/ml; mg/dl). Egészséges, de elhízott, inzulinrezisztens és hyperinsulinaemiás egyénekben a plazma inzulin/glükóz hányados szintén emelkedett lehet, azonban e személyek éheztetési próbája során a vércukorszint a normális tartományban marad és nem csökken le az insulinomára jellemző módon. (ld. diff. dg-t is).
Célzott vizsgálatok
A 72 órás éheztetési teszt mellett elvégzendő - a iatrogén hypoglycaemia lehetősége miatt - a szérum szulfanilurea szintjének meghatározása is. Az éhezési próba elvégzése mellett, a különböző stimulációs tesztek (i.v. tolbutamid, glükagon vagy i.v. kalcium-teszt) elvégzése napjainkban már nem ajánlott, potenciális veszélyességük (elnyújtott és refrakter hypoglycaemia indukálása) miatt. Az inzulin adással végzett C-peptid szuppressziós teszt elvégzésére is ritkán kerül sor. A daganat lokalizálása annak kis mérete (gyakran kisebb 1-2 cm-nél) miatt igen nehéz, a hasi UH- és spirál-CT- vizsgálat gyakran nem vezet egyértelmű eredményhez. A hasi CT szenzitivitása mindössze 24%, a gadolíniummal végzett MR-vizsgálaté 40%. Sikeres preoperatív tumor lokalizálás az insulinomás betegek közel 60%-ánál érhető el. Szelektív arteriográfiával 47%-os diagnosztikai pontosság érhető el, azonban az esetek 5%-ában álpozitív eredményű lehet. Az endoszkópos ultrahangvizsgálat (EUS) segítségével a pancreas insulinomáit újabban 77%-os biztonsággal sikerül lokalizálni. Újabb lehetőség a vena hepatica katéterezésével nyert vérmintákból az inzulinszint meghatározása. Az intraoperatív, nagy felbontású ultrahang vizsgálattal, a transzducert a pancreas felszínéhez érintve az insulinomák >90%-a lokalizálható.

Differenciáldiagnosztika
Az insulinoma felismeréséig a diagnosztikai nehézségek miatt gyakran évek telnek el. A klinikai képet uraló neuroglycopenia tünetei miatt legfontosabb a lehetséges neuropszichiátriai kórképek, valamint az éhezési hypoglycaemia egyéb okainak kizárása. Az éhezési hypoglycaemia lehetséges okai: hormonhiányos állapotok (hypadrenia, hypopituitarismus), májbetegségek (veleszületett enzimdefektusok: glükóz-6-fosfatáz, glikogén-szintetáz, szerzett májbetegségek: cirrhosis, súlyos akut hepatitis, alkoholos májbetegségek), extrapancreaticus tumorok: cervix-tumorok, IGF-II termelő mesenchymalis tumorok, primer hepatocellularis carcinoma, uraemia (a glikoneogenezis szubsztrátja hiányzik), glycogenosisok, nesidioblastosis újszülöttkorban igen ritkán a -sejtek hyperplasiája észlelhető, a szulfanilurea-receptorok mutációjával, autoimmun hypoglycaemia: autoantitestek reakciója az inzulinnal vagy az inzulinreceptorral (Japánban gyakoribb, mint Európában). Súlyos neuroglycopeniát okozhat, immunszuppresszív kezelést igényelhet. Hypoglycaemia factitia: inzulin vagy szulfanilurea bevitele tévedésből, suicid szándékkal, vagy bűnügyi okokból. Ennek kizárása alapvetően fontos. Az exogén inzulinbevitelre utal a hypoglycaemia mellett észlelt magas plazma-inzulin-szint és alacsony C-peptid szint (ilyenkor az inzulin/C-peptid hányados >1). Szulfanilurea bevitele esetén az inzulinszint mellett a C-peptid szint is magas, gyakran a szulfanilurea szérumszintjének toxikológiai meghatározására is szükség van. Az érintettek gyakran az egészségügyben dolgoznak, vagy cukorbeteg hozzátartozóik vannak.
Szövődmények
A visszatérő hypoglycaemiák gyakran mentalis leépüléshez vezetnek, a neuroglycopenia súlyos esetben halálos lehet.
Társuló betegségek
Az insulinoma esetek 4%-ában észlelhető MEN I. szindróma végett prolaktin-, parathormon- és gasztrin-szint meghatározása javasolt. A visszatérő hypoglycaemiák okozta bőséges étkezések az esetek 40%-ában jelentős elhízáshoz vezetnek.
Epidemiológia
Az insulinoma a leggyakoribb pancreas endokrin tumor (a szigetsejt tumorok 50%-a tartozik ide). Amerikai Egyesült Államokbeli adatok szerint incidenciája 1 eset/250.000/év, vagy 1-4 eset 1 millió emberre vonatkoztatva.

Zsuzsa ! Köszi, sajnos ezt a témát a minden napi életből ismerem.
Ja és én még nem vagyok elhízva.

Igen,eszembe is jutottál...

Zsuzsa!
Nagyon nehéz így élni a múlt héten sem voltam kint a kapun egyedül. Sajnos mindenhez kell a cukor szint! Itt a közelben nincs busz járat így én csak gyalogolni, tudok.
És nagyon hiányzik a társaság. Pl szeretnék egy kicsit vásárolni, vagy csak kirakatot nézni. Piacon szétnézni. De sajnos egyedül nem megy. Vagy ott a veszély, ha rosszul vagyok, mi van.
Igaz a táskámban van, hogy gyogyszerérzékeny is vagyok. Míg másokat meg ment a
Soló-medrol addig nekem egy halálos dózis.
Eszter

Igen,nagyon nehéz.Ugyan nálam kizárták az inzulinomát,mert az éhgyomrim rendben volt,így nem tudom,vagyis csak sejtem,hogy miért volt ilyen időszak az életemben mégis,de át tudom érezni.Abból az időszakból nézve a "gyalogolni" szónak még csak a gondolotát sem bírtam.És én is féltem elindulni,mindig ott volt a frász.Szóval értem jól,hogy nagyon nehéz.És most még ez a kánikula is nehezíti.Én hál'Isten,a diétával jól vagyok kontrollálva,de még engem is ki tud kezdeni,jól be is vagyok ijedve,vigyázok,mint a kisangyal.Nem tudom nálad a kánikula mennyire nehezíti.

Mindig nagyon örülök,mikor megkapom a legújabb dr.info újságot,de most különösen megérintett,egyben meg is ihletett.Mert már nem az első ilyen,amit olvasok innen-onnan.Közülünk egy újabb emberke....és...mi mindannyian úgy meg tudunk ijedni...”Doktorúr,akkor most cukorbeteg vagyok?” Nem,dehogy.Vagyis:még nem,de ahhoz mostantól nagyon jónak kell lenni...Gondolkodtam,hogy ideírjam,vagy új blogot nyissak,de végülis témába vág és hátha idetéved még valaki közülünk.Közülünk,akik úgy meg tudunk ijedni,hogy akkor ez mi,és a diagnozis nem betegség...mi lehetne a nevünk...talán így: preprediab...Miért rossz és mit nyavajgunk?De nem olyan egyszerű feladat ezzel sem együttélni,együttmozogni...Mit írjak?Hogy örülök,hogy ismét azt olvasom,nem vagyok egyedül?Illetlen ilyenen örülni,nem igaz?Vagy hogy irigykedem,mert a kedves levélíró ráér csak 3 óránként enni?Én meg itt vagyok a magam 2 órájával,napi 7 étkezéssel?Vagyis...mára csak voltam,mert egy tőlem messze lakó szakitól nem várt segítséget kaptam.”Fű alatt”,titokban...de cserébe: mára már napi 5x elég ennem,és a szabadság már-már el is felejteti velem egy-egy töredéknapra,hogy bármi gondom lenne.És ami a legfontosabb nekem:lehetővé tette számomra,hogy iskolát végezzek.Egyetemet!Hogy normális életet éljek,mint régen!Az eredmény ahhoz mérve 90%-os és ez...nagy ajándék.Még mindig abban reménykedem,hogy az egész talán idegrendszeri eredetű és a kis segítséggel kialakított új,normális bioritmust megszokja,felvállalja és igényelni fogja a szervezetem és egyszer majd ténylegesen a régi lesz minden.De most: nagy az öröm,mert az,hogy én bármit képes leszek bármikor is megtanulni...ez teljességgel lehetetlennek tűnt még nem is olyan rég.Mikor sok délelőttöm telt el félkómás alvásokkal,melyekből nem volt könnyű ébredni,annál könnyebb volt viszont többszörösen visszazuhanni...hogy keltem volna,de nem lehetett, arra viszont mindig maradt egy kis idő,hogy még utoljára érezzem,ahogy félreharangoznak itt bent,miközben befeszülnek az izmaim,aztán...nincs tovább.Vagy az,hogy amikor ébren voltam,akkor általában véve szinte másodpercenként felejtettem el,hogy hova indultam és mit akartam,mert annyira szét voltam csúszva agyilag...Borzalmas volt állandóan hülyének lenni.Azért jó,hogy sokaknál nem ennyire gáz.
Orvostanhallgató ismerősömmel beszélgettünk múltkor,mert azt találta mondani,hogy ő nem olyan orvos akar lenni,mint általában,ő figyelembe akarja venni az egyént.Gondoltam magamban,nah,majd a futószalag,meg amikor hétfőnként rendre ki se tudja dugni a fejét a műtőből...de...nem mondtam neki.Fő a lelkesedés,nem igaz?Szóval csak annyit válaszoltam: „remek!Szükség is van az ilyenre,mert –mondom- én bemegyek a háziorvosomhoz,rám néz,látja,hogy fiatal vagyok és jó BMI-s,és azonnal tudja,hogy nekem nincs semmi bajom.Pedig hipotoniás vagyok,meg hipoglikémiás” A kettő együtt szuper párosítás,főleg,hogy ki hinné el nekem.Ja és kissé bradychardiás is...Ami meg már olyan adalék,hogy végképp nincs,aki elhiggye,hogy ezek mikor is járnának kéz a kézben...De hogy is kéne hívni egy 44-es pulzust?Meg mondtam én,hogy egy időben?Nem.Mindegyik zuhanórepüléses,mikor melyik.Hurrá!Mondtam neki,hogy „persze sok orvos szerint meg inkább hipohondriás...” Na,erre nevetett,hogy „Eh,hát..igen...” Aztán megkérdezte,hogy „milyen az a hipoglikémiás”.Aztán elmeséltem neki,hogy nálam milyen volt.Meg,hogy mennyit segített a napi 7,minden szempontból egyenletes étkezés.A többiről,az igazi „megoldás”-ról nem beszéltem és nem is beszélek senkinek sem.Inkább csak örülök,hogy normálisak a napjaim.Olyan,mintha minden rendben lenne és ez: nagyon jó! Olyan furi is már másoktól olvasni,hogy hasonló cipőben járnak és azért szerencsésnek is érzem magam,hogy ha kis manőverrel is,de engem kiemeltek onnan.Most már egy jó ideje,úgyhogy olyan,mintha kívülálló lennék,de annyira át tudom érezni...Tudom miről beszél és tudom,hogy mennyire rosszak így a napok.A WHO szerint már ez sem számít egészségnek,de a WHO-nak több a pénze,mint a magyar eü-nek,amely kétségbeesetten próbálja normálisan ellátni a tényleg betegeket,ha megtehetné...
De az a szomjúság,amiről ő is írt,meg már másoktól is hallottam,azt én sem tudom hova tenni.Elvileg nincs is összefüggés,de ezt a gyakorlat nem igazolja.Nem nagyon sikerült még kitalálnom,hogy miért kapcsol be a szomjúság-jelzőnk,és iszunk pukkadásig.Ugyanis semmi mérhető oka nincs,mégis küldi az ingert.Vajjon ilyenkor az ADH-t is bekapcsolja?Én legalábbis nem járok sűrűbben slozira a beküldött poharak után...Vajjon a szív miatt?De ugyan mi jelezni valója lenne a baroknak?Ennek semmi értelme...Mindegy.
Meg ez a hőközpont is...Szerintem receptorhibás.Engem legalábbis az ájulás széléig tud fűteni.Hogy miért csinálja,nem tudom.De ezt még nem olvastam senkitől.Nekem együtt jelentkezett ezzel az egésszel,de...egymástól függetlenül is fel tudnak lépni.Pedig bizonyos enzimek működéséhez elengedhetetlen az izothermia. Talán majd egyszer erre is választ találok Persze kiegyezek abban is,ha csak úgy abbahagyná.Ja,az oltári lenne...
Kissé olyan,mintha mi mindenben ilyen fordítottan működnénk.Persze,hiszen az igazi hipotoniának is ez a lényege.Azért nem lehet semmivel sem feltornázni,mert minél erősebb a ráhatás,annál erősebb az az ellenblokk,ami az egészet okozza és most nem is jut az eszembe a neve.De az jó,hogy legalább annyira nem vészes ez nálam,hogy ne lehetne tőle tanulni.És ez jó.
Mindent egybevetve panaszra még sincs okom,mert ha ez nem történik így velem,ahogy, akkor sosem találtam volna meg álmaim szakmáját,nem járnék a Semmelweisre és nem tudnám határozottan,hogy mi szeretnék lenni,ha nagy leszek...Nagy öröm nekem a normális napok és az,hogy képes lettem tanulni...
Mindent egybevetve: hajrá sorstársak és ne féljetek,bármit is mértek.Tök mindegy ugyanis...Törekedjetek az abszolút egyenlőre,egyenletességre mindenben:ch adagban,GI-ben,időritmusban.

Érdekes kép arról,hogy mi minden lesz a koleszterinből.Ha én lennék a szervezetem helyében,vajjon melyikről mondanék le először,ha a koleszterin (normális étkezés híján) tartósan,éveken keresztül a határérték alatt lenne...? Epesavak?Nem létezik...Nemi hormonok?Gázos lenne...Aldoszteron?Na azt talán nem kéne (játszadozni a Na+,a K+ és a H+ szinttel)...Kortizol?Miért ne?Mit nekünk egy kis hipo-hajlam?Egész jól túlélehető,na bumm,mit nekünk egy kis jobb inzulin-érzékenység...Nem mondom,hogy feltétlen ez történt,de...tény: a tartós low koleszterin rám jellemző volt és a szintézis ütemét mennyire bírja a szervezet?Ezt nem tudom...Egy biztos: jobb,ha mindenből normálisan étkezünk,az a biztos,akkor a szervezetünk tuti nem mászik a falra!

http://www.hypoglycemia.asn.au/

Sok sikert mindenkinek,aki ilyen,vagy olyan okból kénytelen ezzel szembenézni.Az oldal angol nyelvű,én még nem böngésztem át,első ránézésre jónak tűnik.