<?xml version="1.0" encoding="ISO-8859-2"?>

<rss version="2.0" xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/" xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/">
	<channel>
		<title>Dr.Info - Egészségfórum - Blog - somcsika</title>
		<link>http://drinfo.hu/forum/blog/somcsika/</link>
		<description>Cukorbetegségről - Nem csak cukorbetegeknek</description>
		<language>hu</language>
		<lastBuildDate>Thu, 09 Feb 2012 01:12:40 GMT</lastBuildDate>
		<generator>vBulletin</generator>
		<ttl>30</ttl>
		<image>
			<url>http://drinfo.hu/forum/images/misc/rss.jpg</url>
			<title>Dr.Info - Egészségfórum - Blog - somcsika</title>
			<link>http://drinfo.hu/forum/blog/somcsika/</link>
		</image>
		<item>
			<title>SzaSza és a Bátor Tábor</title>
			<link>http://drinfo.hu/forum/blog/somcsika/257-szasza-es-bator-tabor.html</link>
			<pubDate>Wed, 18 Aug 2010 11:08:28 GMT</pubDate>
			<description><![CDATA[Mivel nem ismertek bemutatkozom! 
SzaSza vagyok 14 éves, 8 hónapja cukorbeteg és most jöttem haza Hatvanból a Bátor Táborból, ahol tényleg mindig süt a nap. Még akkor is, ha esik az eső. J
Nos, azt eleinte én sem hittem el, hogy a világon tényleg van olyan tábor, ahol elfelejtetik a gyerekekkel mindazt amin keresztül mennek. Nagyon sok vitánk adódott a tábor miatt a szüleimmel, amit, azóta nagyon bánok, hiszen ők tudják csak igazán, hogy mi jó most nekem. 
Úgy látták jónak, hogyha elmegyek és megbékélek az &#8222;állapotommal&#8221; és igazuk is lett, hiszen, ha meg nem is gyógyultam de ez az 1 hét nekem felért egy teljes gyógyulással. A tábor előtt sokszor mondogattam, hogy &#8222;engem nem érdekel más nyomora&#8221; pedig igenis jólesik törődni a hozzám hasonlóakkal és viszont. Ez az egész nagyon is jót tett!! Átlagosnak éreztem magam. Mondjuk a betegséggel együtt is ezt vallom de azért nem ugyanaz, mert ott mindenki akkor mért cukrot amikor én, akkor adta be az insulint amikor én, ugyanazt ette amit én és még sorolhatnám. A sok program amit a &#8222;kábeles emberkék&#8221;J és a cimbik hoztak össze, nos hát az felejthetetlen marad számomra. Sok barátot szereztem magamnak akik nagyon fontosak nekem és sajnos nagyon messze vannak tőlem Az a szép még a táborban, hogy 1 család jön létre! A diabeteszes gyerekek &#8222;nagy&#8221; családja.
És pont az &#8222;állapotunk&#8221; az ami így összeköt bennünket. Az utolsó esti beszélgetés közben - a könnyeimmel küszködve &#8211; meséltem el az új barátaimnak, hogy nagyon örülök annak, hogy cukorbeteg lettem. - Ezt a betegségem kiderülésekor még elég furcsának találtam volna és nem is mertem ilyenre gondolni, sőt minden ezirányú biztatást el is utasítottam. - Hisz, ha nem lennék az, akkor nekem ez az élmény kimaradna az életemből és nem lennék már az a SzaSza aki most vagyok! &#8222;Kevesebb lennék.&#8221;
De cukros vagyok és eljutottam a Bátor Tábor kapujához, ahol rögtön legalább 5 cimbi jött elém, hogy segítsen. Nem hittem volna, de ezek a cimbik egytől egyig a &#8222;családom&#8221; tagjai lesznek. Segítettek, bíztattak, kísérgettek az orvosiba, ha hypóztam (ami csak egyszer fordult elő), na és mindenhova, velem együtt nevettek mindenen. Sőt, ha volt valami óhajom-sóhajom, akkor rögtön mentek, intézkedtek. Szinte úgy éreztem, mintha ők is gyerekek lennének. J
Most is könnycsepp csordul végig az arcomon, a boldogságtól és szeretettől. 
- A közös tánctól, az esti közös énekléstől, az esti beszélgetésektől, a csocsóversenyektőlJ, és persze a holdfényes utóvacsitól. 
- A bátorkodás nyújtotta emlékektől, amivel megint gazdagabb lettem és itt azért is éreztem nagyon jól magam, mert tényleg csak a kihívást keresi benne az ember és gondolni sincs ideje arra, hogy most vajon mennyi a cukrom, vagy, hogy most egyek, mit egyek stb. 
- A lovaglástól amikor egy voltam a lóval, a horgászattól, ahol fogtam egy Laci nevű halat J.
Az evezést sem hagyom ki a sorból, mert itt volt talán számomra a legnyugodtabb. A zene, a színjátszás, a fotózás, a sport és nincs annyi ujjam, hogy el tudjam sorolni a különféle programokat. Na meg persze az íjászat, amire nagyon büszke vagyok, hogy tudtam lőni lufikat is, ami lehet nem nagy szám, de nekem az, mivel tök béna vagyok célzásból&#9787;. Nekem nagy élmény marad ez az 1 hét. Csak az a baj, hogy már el is telt. De ami még érdekes, hogy aki először volt ott pont úgy mint én, nem akart jönni és tessék már meg haza se akar menni és igen, én is magamra ismertem J. Nagy gombócot érzek a torkomba, ha meghallom a közös dalunkat : &#8222;Fogd a kezem és érezd magad biztonságban. Tudnod kell, hogy veled vagyunk a nagyvilágban. A gond, a baj, a félelem csak nyári zápor, kiáltsuk most együtt azt, hogy: BÁTOR TÁBOR!!!!
Amióta itthon vagyok sokkal nyíltabb lettem, már csak azért is, mert ismeretlen emberek előtt mérek szúrok&#8230; stb. és nem is érdekel, hogy mit szólnak hozzá. Ez az amit soha nem hittem volna magamról, hogy meg bírom tenni. Azoknak akik még nem vettek részt a BT-ben, 100%-osan ajánlom, mert nagy élmény és elfelejtesz minden rosszat és csak a kalandra tudsz majd gondolni!!!! 
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Bátor Tábor minden szervezőjének, az összes Cimbinek és természetesen a Hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház diabetes szakrendelés minden lelkes munkatársának, - a doktornénimnek, a doktorbácsimnak és Etelka néninek, akik felhívták a figyelmem erre a nagyszerű lehetőségre és biztosították számomra a részvétel lehetőségét.]]></description>
			<content:encoded><![CDATA[<blockquote class="blogcontent restore"><span style="font-family: Times New Roman"><font size="3">Mivel nem ismertek bemutatkozom! </font></span><br />
<font size="3"><span style="font-family: Times New Roman">SzaSza vagyok 14 éves, 8 hónapja cukorbeteg és most jöttem haza Hatvanból a Bátor Táborból, ahol tényleg mindig süt a nap. Még akkor is, ha esik az eső. </span><span style="font-family: Wingdings"><span style="font-family: Wingdings">J</span></span></font><br />
<span style="font-family: Times New Roman"><font size="3">Nos, azt eleinte én sem hittem el, hogy a világon tényleg van olyan tábor, ahol elfelejtetik a gyerekekkel mindazt amin keresztül mennek. Nagyon sok vitánk adódott a tábor miatt a szüleimmel, amit, azóta nagyon bánok, hiszen ők tudják csak igazán, hogy mi jó most nekem. </font></span><br />
<font size="3"><span style="font-family: Times New Roman">Úgy látták jónak, hogyha elmegyek és megbékélek az &#8222;állapotommal&#8221; és igazuk is lett, hiszen, ha meg nem is gyógyultam de ez az 1 hét nekem felért egy teljes gyógyulással. A tábor előtt sokszor mondogattam, hogy &#8222;engem nem érdekel más nyomora&#8221; pedig igenis jólesik törődni a hozzám hasonlóakkal és viszont. Ez az egész nagyon is jót tett!! Átlagosnak éreztem magam. Mondjuk a betegséggel együtt is ezt vallom de azért nem ugyanaz, mert ott mindenki akkor mért cukrot amikor én, akkor adta be az insulint amikor én, ugyanazt ette amit én és még sorolhatnám. A sok program amit a &#8222;kábeles emberkék&#8221;</span><span style="font-family: Wingdings"><span style="font-family: Wingdings">J</span></span><span style="font-family: Times New Roman"> és a cimbik hoztak össze, nos hát az felejthetetlen marad számomra. Sok barátot szereztem magamnak akik nagyon fontosak nekem és sajnos nagyon messze vannak tőlem Az a szép még a táborban, hogy 1 család jön létre! A diabeteszes gyerekek &#8222;nagy&#8221; családja.</span></font><br />
<span style="font-family: Times New Roman"><font size="3">És pont az &#8222;állapotunk&#8221; az ami így összeköt bennünket. Az utolsó esti beszélgetés közben - a könnyeimmel küszködve &#8211; meséltem el az új barátaimnak, hogy nagyon örülök annak, hogy cukorbeteg lettem. - Ezt a betegségem kiderülésekor még elég furcsának találtam volna és nem is mertem ilyenre gondolni, sőt minden ezirányú biztatást el is utasítottam. - Hisz, ha nem lennék az, akkor nekem ez az élmény kimaradna az életemből és nem lennék már az a SzaSza aki most vagyok! &#8222;Kevesebb lennék.&#8221;</font></span><br />
<font size="3"><span style="font-family: Times New Roman">De cukros vagyok és eljutottam a Bátor Tábor kapujához, ahol rögtön legalább 5 cimbi jött elém, hogy segítsen. Nem hittem volna, de ezek a cimbik egytől egyig a &#8222;családom&#8221; tagjai lesznek. Segítettek, bíztattak, kísérgettek az orvosiba, ha hypóztam (ami csak egyszer fordult elő), na és mindenhova, velem együtt nevettek mindenen. Sőt, ha volt valami óhajom-sóhajom, akkor rögtön mentek, intézkedtek. Szinte úgy éreztem, mintha ők is gyerekek lennének. </span><span style="font-family: Wingdings"><span style="font-family: Wingdings">J</span></span></font><br />
<span style="font-family: Times New Roman"><font size="3">Most is könnycsepp csordul végig az arcomon, a boldogságtól és szeretettől. </font></span><br />
<font size="3"><span style="font-family: Times New Roman">- A közös tánctól, az esti közös énekléstől, az esti beszélgetésektől, a csocsóversenyektől</span><span style="font-family: Wingdings"><span style="font-family: Wingdings">J</span></span><span style="font-family: Times New Roman">, és persze a holdfényes utóvacsitól. </span></font><br />
<span style="font-family: Times New Roman"><font size="3">- A bátorkodás nyújtotta emlékektől, amivel megint gazdagabb lettem és itt azért is éreztem nagyon jól magam, mert tényleg csak a kihívást keresi benne az ember és gondolni sincs ideje arra, hogy most vajon mennyi a cukrom, vagy, hogy most egyek, mit egyek stb. </font></span><br />
<font size="3"><span style="font-family: Times New Roman">- A lovaglástól amikor egy voltam a lóval, a horgászattól, ahol fogtam egy Laci nevű halat </span><span style="font-family: Wingdings"><span style="font-family: Wingdings">J</span></span><span style="font-family: Times New Roman">.</span></font><br />
<font size="3"><span style="font-family: Times New Roman">Az evezést sem hagyom ki a sorból, mert itt volt talán számomra a legnyugodtabb. A zene, a színjátszás, a fotózás, a sport és nincs annyi ujjam, hogy el tudjam sorolni a különféle programokat. Na meg persze az íjászat, amire nagyon büszke vagyok, hogy tudtam lőni lufikat is, ami lehet nem nagy szám, de nekem az, mivel tök béna vagyok célzásból&#9787;. Nekem nagy élmény marad ez az 1 hét. Csak az a baj, hogy már el is telt. De ami még érdekes, hogy aki először volt ott pont úgy mint én, nem akart jönni és tessék már meg haza se akar menni és igen, én is magamra ismertem </span><span style="font-family: Wingdings"><span style="font-family: Wingdings">J</span></span><span style="font-family: Times New Roman">. Nagy gombócot érzek a torkomba, ha meghallom a közös dalunkat : &#8222;Fogd a kezem és érezd magad biztonságban. Tudnod kell, hogy veled vagyunk a nagyvilágban. A gond, a baj, a félelem csak nyári zápor, kiáltsuk most együtt azt, hogy: BÁTOR TÁBOR!!!!</span></font><br />
<span style="font-family: Times New Roman"><font size="3">Amióta itthon vagyok sokkal nyíltabb lettem, már csak azért is, mert ismeretlen emberek előtt mérek szúrok&#8230; stb. és nem is érdekel, hogy mit szólnak hozzá. Ez az amit soha nem hittem volna magamról, hogy meg bírom tenni. Azoknak akik még nem vettek részt a BT-ben, 100%-osan ajánlom, mert nagy élmény és elfelejtesz minden rosszat és csak a kalandra tudsz majd gondolni!!!! </font></span><br />
<span style="font-family: Times New Roman"><font size="3">Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Bátor Tábor minden szervezőjének, az összes Cimbinek és természetesen a Hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház diabetes szakrendelés minden lelkes munkatársának, - a doktornénimnek, a doktorbácsimnak és Etelka néninek, akik felhívták a figyelmem erre a nagyszerű lehetőségre és biztosították számomra a részvétel lehetőségét.</font></span></blockquote>


<!-- attachments -->
	<div class="blogattachments">
		
			<fieldset class="blogcontent">
				<legend>Csatolt Thumbnail-ek</legend>
				
			</fieldset>
		
		
		
		

	</div>
<!-- / attachments -->
]]></content:encoded>
			<dc:creator>somcsika</dc:creator>
			<guid isPermaLink="true">http://drinfo.hu/forum/blog/somcsika/257-szasza-es-bator-tabor.html</guid>
		</item>
		<item>
			<title>Az önállóság eredménye</title>
			<link>http://drinfo.hu/forum/blog/somcsika/240-az-onallosag-eredmenye.html</link>
			<pubDate>Tue, 01 Jun 2010 19:10:56 GMT</pubDate>
			<description><![CDATA[Kedves Mindannyiotok,:)
 
Igéretemhez híven itt van a májusi vércukor eredményünk. 
A hónap eleje, a szokásos hónap eleji eredményt hozta elég nagy kiugrásokkal. Már biztosan tudom, hogy a "piros betűs napokkal" van összefüggésben.
Május 18-án voltunk a soron következő diab. kontrollon, melyet egy 48. órás profil előzött meg. Egyértelműen látszott belőle, hogy a reggeli Actrapid inzulin mennyisége az elfogasztott ch. mennyiséghez kevés. Aztán délre szinte mindig hypo következett, mert tízóraira már a magasabb eredmények miatt nem evett.
Saját kérésére az eddigi 220 g ch mennyiséget csökkentették 175 g-ra és most már hivatalosan is kihagyhatja a pótvacsit. A módosítás előtt már nagyon nehezére esett reggel megennie az 50 g-ot, a pótvacsorát pedig sokszor kihagyta. 
A ch. csökkenéssel valamelyest az inzulin mennyisége is csökkent. 
Azokra a napokra viszont amikor a "havi vendége" megérkezik kapott reggelre és estére is +2E bázis emelést.
Érdekességként szeretném még leirni, - ha véletlen még valaki nem olvasta volna, - hogy ekkor vették le az első HbA1c-t, ami 6,7% lett. Decemberben amikor kiderült a diabunk 12-ről indultunk. Azt hiszem, hogy ez nagyon szép teljesítmény és mindenképpen dicséretet érdemel.
Május végén lehetősége volt arra, hogy 39 középiskolás diákkal Olaszországba (Bibione-ba) menjen EGYEDÜL. 
Az idő rövid volt és a program sok így elég mozgalmas pár nap van a háta mögött.
26-án este 8-kor indultak és 30-án reggel 8-ra voltak itthon. Tehát a táblázatból látszik, hogy a kint tartózkodása alatt nagyon szép eredményei voltak annak fényében, hogy magáról kellett gondoskodnia és nem volt a háttérben anya aki mindenbe beleszól. 
A 9,1-es kiugrást egy - a vacsora előtt fél-egyórával inzulin nélkül elfogasztott -diabetikus csoki fagyi okozta. Vacsorára adott inzulint és egy kicsit kevesebbet evett és este 9-re már szépen le is csengett a fagyi hatása.
A megérkezés napján az ebédet egy kicsit anyával közösen elszámolta, (kellett nekem beleszólnom) pontosabban a tesó gundel palacsintáját meg-megkóstolta. 
 
Tehát kérlek benneteket, hogy a fentiek tükrében nézétek meg a táblázatot és alkossatok véleményt.]]></description>
			<content:encoded><![CDATA[<blockquote class="blogcontent restore">Kedves Mindannyiotok,:)<br />
 <br />
Igéretemhez híven itt van a májusi vércukor eredményünk. <br />
A hónap eleje, a szokásos hónap eleji eredményt hozta elég nagy kiugrásokkal. Már biztosan tudom, hogy a "piros betűs napokkal" van összefüggésben.<br />
Május 18-án voltunk a soron következő diab. kontrollon, melyet egy 48. órás profil előzött meg. Egyértelműen látszott belőle, hogy a reggeli Actrapid inzulin mennyisége az elfogasztott ch. mennyiséghez kevés. Aztán délre szinte mindig hypo következett, mert tízóraira már a magasabb eredmények miatt nem evett.<br />
Saját kérésére az eddigi 220 g ch mennyiséget csökkentették 175 g-ra és most már hivatalosan is kihagyhatja a pótvacsit. A módosítás előtt már nagyon nehezére esett reggel megennie az 50 g-ot, a pótvacsorát pedig sokszor kihagyta. <br />
A ch. csökkenéssel valamelyest az inzulin mennyisége is csökkent. <br />
Azokra a napokra viszont amikor a "havi vendége" megérkezik kapott reggelre és estére is +2E bázis emelést.<br />
Érdekességként szeretném még leirni, - ha véletlen még valaki nem olvasta volna, - hogy ekkor vették le az első HbA1c-t, ami 6,7% lett. Decemberben amikor kiderült a diabunk 12-ről indultunk. Azt hiszem, hogy ez nagyon szép teljesítmény és mindenképpen dicséretet érdemel.<br />
Május végén lehetősége volt arra, hogy 39 középiskolás diákkal Olaszországba (Bibione-ba) menjen EGYEDÜL. <br />
Az idő rövid volt és a program sok így elég mozgalmas pár nap van a háta mögött.<br />
26-án este 8-kor indultak és 30-án reggel 8-ra voltak itthon. Tehát a táblázatból látszik, hogy a kint tartózkodása alatt nagyon szép eredményei voltak annak fényében, hogy magáról kellett gondoskodnia és nem volt a háttérben anya aki mindenbe beleszól. <br />
A 9,1-es kiugrást egy - a vacsora előtt fél-egyórával inzulin nélkül elfogasztott -diabetikus csoki fagyi okozta. Vacsorára adott inzulint és egy kicsit kevesebbet evett és este 9-re már szépen le is csengett a fagyi hatása.<br />
A megérkezés napján az ebédet egy kicsit anyával közösen elszámolta, (kellett nekem beleszólnom) pontosabban a tesó gundel palacsintáját meg-megkóstolta. <br />
 <br />
Tehát kérlek benneteket, hogy a fentiek tükrében nézétek meg a táblázatot és alkossatok véleményt.</blockquote>


<!-- attachments -->
	<div class="blogattachments">
		
		
		
		
			<fieldset class="blogcontent">
				<legend>Csatolt file-ok</legend>
				<ul>
					
				</ul>
			</fieldset>
		

	</div>
<!-- / attachments -->
]]></content:encoded>
			<dc:creator>somcsika</dc:creator>
			<guid isPermaLink="true">http://drinfo.hu/forum/blog/somcsika/240-az-onallosag-eredmenye.html</guid>
		</item>
		<item>
			<title>Szasza 2010.03 és 04 havi vc eredményei</title>
			<link>http://drinfo.hu/forum/blog/somcsika/221-szasza-2010-03-es-04-havi-vc-eredmenyei.html</link>
			<pubDate>Sat, 01 May 2010 21:37:29 GMT</pubDate>
			<description><![CDATA[Kedves Fórumlakók,:)
 
Mellékelve felteszem én is - ha már Laci emlékeztetett rá bennünket, hogy új hónap van - a mi márciusi és áprilisi vércukor eredményeinket is.
A márciushoz már túl sok mindent nem tudok hozzá fűzni, azonkívül, hogy elég sokat volt Szandim beteg és ez az eredményein meg is látszott Elég magas cukrokkal kezdtük az áprilist is. Úgy éreztük, hogy bármit is csinálunk olyan mintha csak vizet nyomna magába, ezért kicseréltük a patront és másnaptól láss csodát szépen lecsökkentek az értékei. Sőt hypozgatott is. Voltak olyan napok amikor nehezére esett megenni az előírt ch. mennyiséget és olyan is előfordult, hogy akár a rozsdás szegett is megette volna. A hónap közepe táján ismét beteg volt (hányás, hasmenés) de szépen szinte "egyhelyben" maradtak az értékei.
A 2X24 órás profil után a diabetológusunk az inzulin mennyiségen ugyan nem változtatott, viszont a bázis inzulin napszaki elosztásán igen, Így reggel 1 E-el kevesebbet kap, este pedig 1 E -el többet. Ugyanis a reggeli éhgyomri értékei egy kicsit magasnak tűntek, de a változás még egyelőre a hozzá fűzött reményeket nem váltotta be. Próbálunk türelmesnek lenni. 
 
Mindeközben megkaptuk a végleges középiskolai felvételi eredményt - ami a várt sikert hozta - a kézilabda edzéseken és meccseken jól produkál. Mondhatni kirobbanó formában van. És egyre inkább felvállalja a társai előtt az állapotát.:hurra:
Hát nem röviden, de ennyi amit most így nagy nyilvánosság előtt szerettem volna NEKTEK elmondani.]]></description>
			<content:encoded><![CDATA[<blockquote class="blogcontent restore">Kedves Fórumlakók,:)<br />
 <br />
Mellékelve felteszem én is - ha már Laci emlékeztetett rá bennünket, hogy új hónap van - a mi márciusi és áprilisi vércukor eredményeinket is.<br />
A márciushoz már túl sok mindent nem tudok hozzá fűzni, azonkívül, hogy elég sokat volt Szandim beteg és ez az eredményein meg is látszott Elég magas cukrokkal kezdtük az áprilist is. Úgy éreztük, hogy bármit is csinálunk olyan mintha csak vizet nyomna magába, ezért kicseréltük a patront és másnaptól láss csodát szépen lecsökkentek az értékei. Sőt hypozgatott is. Voltak olyan napok amikor nehezére esett megenni az előírt ch. mennyiséget és olyan is előfordult, hogy akár a rozsdás szegett is megette volna. A hónap közepe táján ismét beteg volt (hányás, hasmenés) de szépen szinte "egyhelyben" maradtak az értékei.<br />
A 2X24 órás profil után a diabetológusunk az inzulin mennyiségen ugyan nem változtatott, viszont a bázis inzulin napszaki elosztásán igen, Így reggel 1 E-el kevesebbet kap, este pedig 1 E -el többet. Ugyanis a reggeli éhgyomri értékei egy kicsit magasnak tűntek, de a változás még egyelőre a hozzá fűzött reményeket nem váltotta be. Próbálunk türelmesnek lenni. <br />
 <br />
Mindeközben megkaptuk a végleges középiskolai felvételi eredményt - ami a várt sikert hozta - a kézilabda edzéseken és meccseken jól produkál. Mondhatni kirobbanó formában van. És egyre inkább felvállalja a társai előtt az állapotát.:hurra:<br />
Hát nem röviden, de ennyi amit most így nagy nyilvánosság előtt szerettem volna NEKTEK elmondani.</blockquote>


<!-- attachments -->
	<div class="blogattachments">
		
		
		
		
			<fieldset class="blogcontent">
				<legend>Csatolt file-ok</legend>
				<ul>
					
				</ul>
			</fieldset>
		

	</div>
<!-- / attachments -->
]]></content:encoded>
			<dc:creator>somcsika</dc:creator>
			<guid isPermaLink="true">http://drinfo.hu/forum/blog/somcsika/221-szasza-2010-03-es-04-havi-vc-eredmenyei.html</guid>
		</item>
		<item>
			<title>Szasza 2010.02-03 havi vc eredményei</title>
			<link>http://drinfo.hu/forum/blog/somcsika/215-szasza-2010-02-03-havi-vc-eredmenyei.html</link>
			<pubDate>Wed, 10 Mar 2010 18:50:05 GMT</pubDate>
			<description><![CDATA[Kedves Mindenki,

Szeretném veletek megosztani gyermekem februári egész és március első néhány napjának vércukor eredményeit.
Az erős kezdés után egy még erősebb visszaesés következett be. 
Érdekességként leírom, hogy február végéig az eredmények kb. 71%-a esett a céltartományba, 12%-a alacsony, míg 17 %-a magas volt.
Most, hogy a március is hozzákerült, így már kevésbé szép az eredmény. De a cél szentesíti az eszközt. Tehát nem az a célom, hogy a jó eredménnyel dicsekedjek hanem, hogy a jelenleg fennálló problémára megoldást találjunk és az orvosolni tudjuk.
Nagyon szépen köszönöm ha megnézitek és azt ha esetlegesen véleményt is nyilvánítatok róla.

Üdvözlettel:
Zsuzsi<O:p</O:p
<!-- attachments -->]]></description>
			<content:encoded><![CDATA[<blockquote class="blogcontent restore"><font color="#242424"><span style="font-family: Arial">Kedves Mindenki,</span></font><br />
<br />
<span style="font-family: Arial"><font color="#242424">Szeretném veletek megosztani gyermekem februári egész és március első néhány napjának vércukor eredményeit.</font></span><br />
<span style="font-family: Arial"><font color="#242424">Az erős kezdés után egy még erősebb visszaesés következett be. </font></span><br />
<span style="font-family: Arial"><font color="#242424">Érdekességként leírom, hogy február végéig az eredmények kb. 71%-a esett a céltartományba, 12%-a alacsony, míg 17 %-a magas volt.</font></span><br />
<font color="#242424"><span style="font-family: Arial">Most, hogy a március is hozzákerült, így már kevésbé szép az eredmény. De a cél szentesíti az eszközt. Tehát nem az a célom, hogy a jó eredménnyel dicsekedjek hanem, hogy a jelenleg fennálló problémára megoldást találjunk és az orvosolni tudjuk.</span></font><br />
<span style="font-family: Arial"><font color="#242424">Nagyon szépen köszönöm ha megnézitek és azt ha esetlegesen véleményt is nyilvánítatok róla.</font></span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial"><font color="#242424">Üdvözlettel:</font></span><br />
<span style="font-family: Arial"><font color="#242424">Zsuzsi<O:p</O:p</font></span><br />
<!-- attachments --></blockquote>


<!-- attachments -->
	<div class="blogattachments">
		
		
		
		
			<fieldset class="blogcontent">
				<legend>Csatolt file-ok</legend>
				<ul>
					
				</ul>
			</fieldset>
		

	</div>
<!-- / attachments -->
]]></content:encoded>
			<dc:creator>somcsika</dc:creator>
			<guid isPermaLink="true">http://drinfo.hu/forum/blog/somcsika/215-szasza-2010-02-03-havi-vc-eredmenyei.html</guid>
		</item>
	</channel>
</rss>

