Szia Marcsi!
Azért túl tökéletesen se érdemes csinálni a dolgokat! Az a 6-7 közötti érték nem a Hb1Ac értékre vonatkozott? Csak mert annak jó és talán még tartható is ... azért vércukorszintnek elég húzós lenne folyamatosan tartani ...éhominak még csak-csak elmegy, e étkezés után szinte tutira magasabbra szalad az ember ... na ha ilyenkor csak azért nem eszel, mert nehogy magasabb legyen a cukrod, akkor biztosan sikerül kiéheztetned magad (ebből jön a parizerfalós éhség is)

A doki abból tud dolgozni, amit Te viszel neki ... gondolom, mivel ügyesen próbáltad tartani a 6-7 közti vércukrot és ilyen méréseket is produkáltál, ezért akart a doki csökkenteni az inzulinadagodon, hiszen az eredményeidből ő úgy látta, hogy elég neked kevesebb inzulin is ... holott csak Te nem ettél rendesen
Az a lényeg, hogy a napi szükségletednek megfelelő tápanyagmennyiséget meg kell határozni és el kell fogyasztani és ehhez kell belőni az inzulint és nem fordítva!
Nekem erős a gyanúm, hogy a nagy igyekezetedben - hogy alacsonyan tartsd a vércukrodat - messze nem fogyasztottál elegendő ch-t ... és ezt a hiányzó energiát pótoltad a falási rohamok közben pl. parizerrel

Biztos igazad van, de nekem semmilyen doki nem mondott semmit. Ezt úgy képzeld el, mint amikor náthával bemész a dokihoz, felírja az aszpirint, és szia. Természetesnek veszi, hogy mindent tudsz, és meg fogsz tenni azért, hogy meggyógyulj. Nekem ilyen érzésem volt a "tájékoztatással" kapcsolatban. A 6-7 cuki természetesen étkezések előtti mért érték lenne, az étk. utáni 10 alatti, 8-9 közötti. De lassan bepótolom a táblázataimat, és megosztom itt is.
Csak hát tudod egy kicsit több tájékoztatást kértem volna, főleg mióta rátok találtam, és olvasgatni kezdtem. Most már tudom, mit nem mondtak nekem el. Belegondolni is rossz, mi lett volna velem, ha ti nem adtok tanácsot.

Így már értem! Akkor viszont nem értem hogy a doki miért akar variálni az inzulinnal? ....Ha étkezés előtt 6-7, utána 8-10 .. az szerintem tök jó, vétek lenne hozzányúlni ... sokan örülnének egy ilyen eredménynek.

Ami a dietetikus által megadott értékeket illeti: az alapértékeket egy több paraméteres táblázat alapján határozzák meg (nem/életkor/magasság/fizikai aktivitás) ... neked valszeg egyszerűen felolvasta a rád legjobban illő rovatban leledző értéket és kész :S

Nekem pont fordítva volt annakidején ... kb 1,5 órás eligazítást kaptam a dietetikustól .... csak később jöttem rá, hogy még az elején az arcomra fagyott a "mostlőjönlevalakiii" kifejezés és úgy maradtam .... szegény meg ezt látta és folyamatosan győzködött + csak úgy ontotta az infót ... mondjuk utána ég kb két nap kellett hogy mindent helyrerakjak fejben ... de talán már sikerült

Tudod nekem valahogy úgy csapódott le ez az egész, hogy tartósabb eredményt hoz, ha sikerül kialakítani egy egyensúlyi állapotot, mintha az ember folyamatosan görcsöl azon, hogy minden előírást betartson.
Mindenképpen kell egy stabilan összeállított, kiegyensúlyozott étrend, amihez aztán már rendesen be lehet lőni a kezelést is. Annakidején tőlem határozottan kérték, hogy részletes naplót vezessek otthon (étkezés előtti/utáni mérések, étkezések grammra felírva, nasik dettó ... időpontokkal) ... mindjuk ez nekem is sokat segített hogy az étrendemet be tudjam lőni (el tudod képzelni milyen vagyok éhesen? ) ... Szóval így szépen, lassan körbelőttem hogy mikor mit érdemes enni, melyik kaja hogyan hat a cukromra stb ... mostanában már nem írom a naplót, de néha azért csak úgy heccből kiszámolom a napi bevitelemet ... csak hogy ellenőrizzem magam.

Drága Marcsi!
Annyira bánt, hogy így rádpirítottam csík ügyben, de valójában csak rajtad csattant az ostor, de nem ellened tettem.
Muszáj volt a figyelmet felhívni (nem csak neked), hogy elvileg nem lehet havi 3 doboznál többet felíratni. Gyakorlatilag ha valaki meg tudja tenni tenni, és megteszi, lelke rajta, de azt nem hagyhattam, hogy tanácsként ajánlva is legyen.
Inkább úgy fogalmazok, hogy miután nem tudtad az elvi limitet, nem is gondoltad, hogy esetleg bajba sodorhatod bármelyik doktort. Talán ez ijesztett meg.
Sokan nem tudják a betegek közül sem a rájuk vonatkozó limitet, és még egyszer érdemes hangsúlyozni, nem a betegnek kell tudnia, hanem az orvosnak, és neki kéne rákérdezni, hogy írat-e a beteg másik orvossal is.

A kezdeti info hiányosságok: Hidd el, mindannyian elegendő és megfelelő diab ismeret nélkül kezdtük. Sőt, nekem még bizony ma is van, hogy tanulok és hasznosítok új dolgot. Ne legyél türelmetlen önmagaddal szemben, és a maximalimust próbáld meg egy kicsit átformálni a gondolataidban, mert ez nekem inkább tűnik önsanyargatásnak, lemondásnak és elégedetlenségnek.

Ahogy Misamaci mondja (és a szakkönyvek is ezt sugallják), nem az életet és étrendet igazítjuk az inzulinhoz, hanem fordítva (persze korrekt határok között). Ez leginkább (szerencsére) a modern inzulinoknak köszönhető. A régi 15-20 évvel ezelőtti inzulinokkal nem lehetett játszadozni, ott harangszóra be kellett adni, és enni kellett grammra pontosan, ha éhes volt a beteg, ha nem.

Én annak idején kértem a dokimat, hogy állítsunk engem be napi 200 g CH-ra, mert a 175-től éhen pusztulok (én is a sajtba tekert párizsit nyomattam magamba). Sokat küzdöttünk, nem volt jó sehogy, de amikor számolva betartottam a 175 g-ot, akkor talán még rosszabb lett a cukrom, mint amikor rendesen ettem, és lecsúszott sokszor még a 250 g is. Valószínű az "éhezés" és az állandó lemondás miatti stressz is hozzájárult, hogy nem lehetett egyensúlyba hozni a cukromat.

Hidd el, Marcsi, a folyamatos "mindig éhes vagyok" tendencia elveszi a kedvedet mindentől, kimerültté, elégedetlenné és türelmetlenné tesz. Van az életben bőven megoldásra váró probléma, amit meg lehet oldani, azzal nem kéne nyüstölni önmagunkat.
Beszéld meg a dokiddal, hogy te igenis szeretnél rendesen enni, jóllakni, és igazítsátok ehhez az inzulinterápiádat.
Puszka neked

Félreértések végett röviden még egyszer:
1. Csak általánosan lettem eligazítva a napi ch irányában. Többen is voltunk az "oktatáson", volt közöttünk 60 éves, mozgáskorlátozott nyugdíjas. Gondolom neki más ch-t kellett volna mondani, vagy nekem, aki elég mozgékony vagyok, dolgozom, háztartás, gyerekek, macskák, stb.
2. A diab dokinál meg sem tudok szólalni, megnézi a könyvem, bólogat, hümmög, majd megkérdezi, írjon-e fel valamit, aztán viszlát. Ez kb. 3 havonta 8-10 perc.
3 "Háziorvosnál": bemegyek, nővérke meglát, kérdezi: recept kell? Mondom, igen. Nyomtat, elküld.
Hát ennyi az én "biztos" ellátásom. A többit olvasgatva és titeket kérdezve tanulom.
A felíratással kapcsolatban pedig annyit, hogy itt olvastam valahol, hogy a doki akár 10 dobozt is felírhat, de közgyógyra csak 3-at lehet. Lehet, hogy ezt értettem félre, mindegy, most már vigyázni fogok.

Egyébként pont ma néztem egy másik diabdoki után, talán be is jelentkezem nála. Esztergomban is rendel, meg diabklubot is üzemeltet, Dr. Kocsi Andrea, ha minden igaz. Ismeri valaki?

Kata! Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Puszka!!

Hát persze, azért így már sokkal érthetőbb a "puffogásod".
Sajna több helyről lehet hallani, hogy a doktor nagy ívben tojik a páciense fejére, és így a tudására is.
Az én esetemben ez teljesen ellentétesen zajlik, de itt most nem ez a lényeg, hanem az, hogy te Marcsi, hogyan tudnál önerőből minél jobban kikerülni ebből az áldatlan helyzetből.
Az oké, hogy itt sokat tanul az ember, de ettől még egy diabetológiai rendelésnek kutya kötelessége odafigyelni a betegére.
Az való igaz, hogy amit tudok, azt nekem sem a rendelésen tömte a doktor a fejembe. Szépen lassan, innen-onnan gyűjtögettem a infokat, de tény, ha kérdeztem a dokimtól, akkor válaszolt, és a rendelésről nem dobott ki 6 perc után. Valóban nem helyes, ha egy rendelés abból áll, hogy milyen receptet kér, még akkor sem, ha a rendelés nem edukáció céljából van.

Marcsi, a dokit akit írtál, én nem ismerem, de bízzál magadban, az intuiciódban, és keresd meg a doktort, akiben megbízol, és nem csalatkozol.

(Most van bennem is egy kis puffogás, miszerint a diab és házi dokid meg sem érdemli, hogy foglalkozz velük (a kontójukra több csík), hiszen ők sem tesznek érted semmit, átnéznek rajtad, nem kezelnek méltó módon.)

Az már csak grátisz, hogy én is a fórumon a többiektől tanultam a legtöbb okosságot. A könyvek, akármilyen szakmai tudományok, az bizony nem mutatja meg az egyéni sajátosságokat. Én sem illek bele a nagykönybe, és itt sokan. Ha nincs a fórum, akkor valószínű bolyonganék a megfelelés útvesztőiben. A nagyköny tudományát viszont jól lehet alkalmazni a megértések szintjén.
Pusszancska