Azt hiszem, ma nem igazán vagyok formában, de működik a lesz@rom tablettám olyannyira, hogy T. családom is meglepődött, olyan dolgokon nem húztam fel magam, amiért régen akár családirtást is vállaltam volna. Volt döbbenet rendesen.
Szóval a szegény embert az ág is húzza alapon a szemüvegem is megadta magát, és kettő lett belőle.
Most tehát csak akkor látom, melyik buszra szálltam, ha már rajta vagyok. Kissé kellemetlen, de figyelem a látásbóli ismerőseimet, amire szállnak, én is arra megyek. Ennyien csak nem vernek át.
16.-án lesz kész az új, meg is kérdezték a kollégáim, hogy talán a NASA-tól rendeltem-e, hogy ilyen sokáig tart elkészíteni. Pedig egy akciós szemcsi lesz. A drágát majd ősszel csináltatom meg, addig spórolok rá.
A cukim továbbra is olyan, mint a libikóka. Egyszer fent, aztán lent. De itt is működik a tablettám, ha magas, megtoldom egy kis nasival is. Ha már lúd, legyen kövér, nem? Erre a hülye meg lezuhan. Ki érti ezt? Majd később kinyomozom, most a frontra fogom, ami állítólag jön.

A talit nagyon várom, de tartok is tőle. Én már csak ilyen ingadozó vagyok. Nem viszek semmit, ezt kissé pofátlannak tartom. Ki kellene valamit találni, de nem ismerem a szokásokat, azt hiszem, gyümi lesz belőle, az mindig jól jön. Nem szeretek üres kézzel érkezni sehova.

Azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy magamnak nehezítem meg az életem ezekkel a merev szabályokkal, amik közé bepréseltem magam. Lazítani kellene, de nem tudok.
Még mindig a megszokott dolgokat csinálom, mint egy gép. Jó lesz 3 napig másokhoz is alkalmazkodni, hátha kapok néhány ötletet.
Tulajdonképpen még senkivel nem beszéltem, aki komolyan venné a félelmeimet a szövődményektől. Még a dokim is alig enged szóhoz jutni, vagy nem reagál úgy, ahogy kéne. Végül is a kórházban határozták meg az 1400kcal/175 CH étrendemet, ahol a legnehezebb testmozgásom a papucsom előszedése volt az ágy alól, ahova a takarítónő tolta be a felmosóval. Most viszont többet mozgok, a melóm is könnyű fizikai. Lehet, hogy magasabbra kellene venni az egész cuccost? Vagy beszerezni egy másik diabetológust, aki figyel is rám?
Szóval ilyen dolgok foglalkoztatnak. A cuki jelenleg csak második lett. Ez sem túl jó ötlet, sorrendet kell változtatnom. De most nincs kedvem. Végül is 7-9 között mozog, ritkán megy 10 fölé, az is az én akaratosságom eredményeképp. Azért is eszek még egy valamit. Mert túl jó, és én megmutatom, hogy el tudom tenni magam láb alól. Aztán előjön a jobbik énem, megfogja a kezem, és szembesít a hülyeségemmel. Akkor egy darabig bírok magammal, főleg a melóban, ahol jobban be tudom tartani az időt és a mennyiséget. De egyszer haza kell jönnöm, és beesem a hűtőbe, vagy a kamrába. Utána utálom magam, és megfogadom, soha többet.
Remélem, ezt a két hetecskét (már nincs is annyi) kibírom, aztán az izgalom, meg a láz helyrezökkent. Inkább ők, mint egy pofon az élettől.

Elég zagyva lett, de most ez van bennem, ez vagyok én.