jééé ... ilyet én is szoktam
Szerintem nem nagyon van olyan aki ezen ne ment volna keresztül .... és időnként ne esne bele újra.

Ami nekem segít, az a zöldségszezon ... ilyenkor próbálok minden étkezéshez beiktatni valami laza salátát, zöldségrágcsát (komolyan, még a reggeli korpás zsemle/felvágott/sajt kombót is egy nagy adag salival eszem)

Mondjuk a zöldségek azért jók, mert alig dobják meg az össz kalóriát, ch szempontból meg gyakorlatilag nem is kell velük számolni, mert a legtöbb annyi rostot tartalmaz,hogy nyersen a ch-nak csak egy kis része szívódik fel ... ráadásul az is baromi lassan.

Ami az édességeket illeti ... na azokkal vigyázz ... ugyanis még a diabos cuccok is eszement kalóriákat tartalmaznak .. .szóval csak mértékkel

Nemrég tettem fel az édességes topicba süti és fagyirecepteket is, próbáld meg. Ch szempontból eléggé rendben vannak ... kalória szempontból ezek talán nem annyira húzósak, de ennél kevesebb anyagból már egyszerűen nem lehet megoldani

Marcsi, jó hírem van. Emberileg működsz. Most komolyan.

Teljesen helyénvaló, hogy a kezdeti "hamar megtanulom, gyorsan elfogadom, mindent megértek és betartok" alább fog hagyni. Most itt van ez a periódus, de biztos lehetsz benne, ahogy ez jött, úgy el is fog menni, és újra kint leszel a gödörből.

A diéta betartásába pedig meg kell tanulnod, hogy igenis beletartozik a néhanapján elkövetett engedékenység. Ha önuralommal megtagadsz magadtól mindent, akkor hiányérzeted fog támadni, amit viszont már nem fogsz tudni kontrollálni. És megszeged a magad által állított korlátot, és jön a bűntudat.

Már pedig a finomságot nem szabad a bűntudattal párosítani, mert teljesen tönkreteszi a finomság okozta örömérzetet.

Ezt úgy kell csinálni, hogy magadnak meghatározod, hogy időnként megengedsz valami finomságot, és azt teljes élvezettel elfogyasztod. A bűntudatot pedig teljesen elhatárolod a finomságtól. Ha így teszel, akkor az az egy csoki, fagyi, kürtöskalács ki fogja elégíteni az igényeidet, nem lesz hiányérzetet. Ehhez kell kitapasztalni, hogy mennyi plusz inzulin tudja fedezni a finomságot. Hidd el, ha bűntudat nélkül, élvezettel eszed, akkor nem fog hízlalni sem.

A szervezeted is beáll arra a minimumra, amit szigorral megvonással megengedsz neki, vagyis ínséges időszakra rendezkedik be. Abban a pillanatban, amikor már nem bírsz magaddal, és "csalsz", a szervezetet azt érzékeli, hogy vége az ínséges időknek, táphoz jutott, és azt nem energiaként hasznosítja, hanem azonnal beépíti a zsírraktárakba, felkészülve a következő ínséges időre. Ez a jo-jo effektus.

Mutasd meg a szervezetednek, hogy a folyamatos, kiegyensúlyozott diéta mellett időnként kap valami többet, amit energia testnek és a léleknek egyaránt. Akkor a szervezeted nem fordul ellened, sem fizikailag, kilókban, sem lelkileg padlóra küldve.

Most pedig tessék kiélvezni az önsajnálatot, és amikor besokalltál vele, akkor szépen talpraállni.

Marcsi, csak hogy legyen egy kis jókedved is, elmesélem az én kürtöskalács sztorimat.

A Balatonon (Balatonboglár) voltam a barátnőmmel két hétig. Én a sütis és egyéb nyalánkság dolgokkal úgy vagyok, ahogy fentebb leírtam.
Nagyon sokáig bírom, hogy ne egyek, mert tudom, hogy megengedem magamnak, és akkor élvezettel eszem meg.

Na itt bogláron már kb egy hete voltunk, és a fő téren én is nap mint nap szaglászam a kürtöskalács illatát, és eldöntöttem, hogy amikor a legjobban kívánom, akkor megveszem.

Így is tettem. Odamentem a kalácskák nénihez, és mondtam neki, hogy csak úgy minden nélküli kürtöskét kérek. Leültem az egész kalácskámmal a tér egyik kőfalára, cukimérés, inzulin és nekiálltam, hogy behabzsoljam a megérdemelt finomságot.
Kb. a felénél jártam, amikor az én egyetlen diabetológusom megjelent az orrom előtt. Köszönt, és jó érvágyat kívánt. Azittem megakad a torkomon az a fránya kalácska.
Egy hétig aszkéta életet életem, még fagyit sem ettem, betartottam a diétát, és amikor tervezetten megvettem magamnak egy kürtöskét, akkor ott áll előttem a dokim.
Mekkora az esélye, hogy mindketten dunaújvárosi lévén, Balatonbogláron futunk össze, és pont akkor, amikor én "vétkezek"??? Hát nem sok, de nekem összejött. Azóta is jót rötyögünk, ha szóbajön. Én hiába mondom, hogy csak az az egy, egész héten semmi, ő meg azt mondja, hogy milyen kicsi rá az esély, hogy ott, pont akkor, stb.

Na, hát ennyi az én kürtöskalácskám története. Persze mondanom sem kell, hogy bennem is feléledt egy kis bűntudat, de ez inkább olyan lebukás féle volt, és a maradék kalácska már nem is volt olyan élvezetes.
Ezért is mondom, ha megveszed, megszed, akkor ahhoz csakis élvezetet, jutalmat párosíts, ne bűntudatot, mert akkor tényleg kár érte.

Kedves Marcsi,

Az én gyermekem decembertől májusig 10 kg-ot hízott, pedig ős sportoló, Na jó, volt 2 hónap amikor nem edzett. de februártól folyamatosan "csúcson" volt járatva. Én csak szénhidrátot számoltam, kalóriát nem (valahogy úgy voltam vele, mint te), azt gondoltam, hogy a kezdeti sokk után elég ha a ch-val foglalkozom és azt előbb megtanulom számolni és kalkulálni, és majd aztán jöhet a kalória és a többi fontos tudni való.
Az eredmény + 10 kg. mint már mondottam.
Már április végén folyamatosan arról panaszkodott a gyerekem, hogy nem tudja megenni az előírt ch. mennyiséget, aminek az eredményeként ő kérte a doktor nénit, hogy csökkentse azt. Azóta eltelt kb. 2 hét és már 3 kg-al könnyebb.
Kata a megmondhatjója, hogy az eltelt 6 hónap alatt hányszor voltam már padlón. És, hogy hányszor segített ki pl. Misamaci, Gabibaba, Laci vagy Poe és tudnék itt neveket sorolni még sokat-sokat hiszen néhány szóval mindenki biztatott.
Tudom nem vigasz és biztosan nem arra vágsz, hogy azt mondjam lesz még ilyen sok. De biztosan lesz még amint, mint ahogy Kata mondja túl kell lépni és ki kell mászni a gödörből. Meg kell tapasztalni a másik oldalát is a dolognak ahhoz, hogy értsd, milyen is az az oldal amin ezidáig voltál, (tudod a pozitív.) Hiszen csak úgy tudjuk a pozitívumot értékelni ha van a negatívhoz viszonyítási alapunk. Hát most neked is van.
Nekem is azt tanácsolta "valaki", hogy túl sokat ne időzzek a gödörbe. Tessék onnan minél hamarabb kiszászni.
Húúú, de bölcs vagyok pedig háááát....

Eredeti szerző Somcsika

Hiszen csak úgy tudjuk a pozitívumot értékelni ha van a negatívhoz viszonyítási alapunk.

Ez annyira, de annyira igaz, és a legjobb benne, hogy tudatában vagyunk, és így még ez is erőt ad, csak ki kell böjtölni, és tenni kell érte. Erősödünk általa, de mindenképpen értékelni tudjuk a jót, ami megadatik utána.

Kedves Marcsi!

Meglepődve olvasom, hogy a 10,5mmol/l-es vércukorértéktől rossz lett a kedved...

Nekem ma már volt 15,3 és 15-ös is, pedig nem is ettem kürtős kalácsot...

Eredeti szerző ladanyii

Kedves Marcsi!
Meglepődve olvasom, hogy a 10,5mmol/l-es vércukorértéktől rossz lett a kedved...

Ó ez nem önmagában a 10,5-ös cukitól van, hanem a diab megélésének egy zaklatottabb fázisa miatt, ami egybeesett a kissé magas cukival.

Akik elvégezték a diabétesz edukátor képzőt, azok számára ismerős lehet Fövényi tanár úr Funkcionális inzulinterápia című könyve, ami bőségesen foglalkozik a diab megéléséhez, feldolgozásához kapcsolódó lelki folyamtokkal is.

A tanár úr említi, hogy a frissen diagnosztizált diabosok átesnek egy gyászhoz hasonló különböző fázisokon, hiszen ők is elveszítenek valamit örökre.

A gyász 5 fázisa: 1 elutasítás, 2 düh, 3 alkudozás, 4 depresszió, 5 belenyugvás.

A dibos betegek ebből 3 fázison mennek keresztül (1 elutasítás, 2 alkudozás, 3 belenyugvás), ami nem jelenti azt, hogy ha az egyik fázison keresztülmennek, akkor oda nem esnek vissza. Persze a többi fázis is jelen van valamilyen szinten, és ahogy az emberek is különböznek egymástól a diabosok is másképp, vagy más sorrendben, vagy más időtartamban élik meg ezeket a fázisokat. Gyakran lehet tapasztalni, hogy amikor egy diabos már eljutott az elfogadás (belenyugvás) fázisába, akkor vissza-visszatérnek valamelyik előző fázisba, pl. elutasítás, vagy alkudozás. A könyv részletesen taglalja (természetesen a diab vonatkozásában) ezeket a lelki tényezőket.

Tehát amit fentebb írtam, egy teljesen természetes emberi folyamatról van szó. Mi a gödör mélyének hívjuk, de a folyamat attól még ugyanaz. Marcsi most az elutasítás fázisát éli meg, de ez hamarosan változni fog.

Más nevében nem írhatok, csak a magaméban, de ide kívánkozik, hogy én a diab kb. 3., 4. évében jutottam olyan mélyen az elutasítás fázisába, hogy hónapokig nem mértem a cukromat, sőt, néhány napig inzulint sem adtam magamnak. Ettem amihez kedvem volt, egészen addig, amíg baromi rosszul nem éreztem magam, és észhez nem tértem.

Ma még belegondolni is borzalmas, hogy mit műveltem magammal, de még a dokimmal is, aki ebben a baromi nehéz időszakban is kitartott mellettem. Pedig én nem az ismerőseimnek (persze nekik is) siránkoztam, hanem a dokim fejéhez vágtam, hogy minek tartsam be a diétát, ha úgyis szar a cukrom, minek adjak inzulint, ha úgyis 20-ig felmegy?!

Azóta többször beszéltünk erről a dokimmal, és egy nagy sóhajt követően közölte, hogy bizony nem volt könnyű időszak.

Kedves Kata!

Ezek szerint félreértettem a rosszkedv/hangulat valódi okát. Bár a cukorbetegség megélésével kapcsolatban hallottam már az általad is említett 5 fázisról, de eddig nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki...