Blogom
A várva várt folytatás
Szerző: , Időpont:2010-05-18 06:35 (375 Olvasás)
Csak hetente akartam írni, de annyi gondolat lett a fejemben, hogy nem bírtam ki, "tollat ragadtam" ezen a szeles, esős délutánon.
Szóval új életem kezdetén, legnagyobb "rémületemre" felfedeztem, hogy másként is lehet látni a dolgokat. Hogy hogyan gondolom?
Amikor hazaértem a kórházból, szinte elvártam, hogy MINDENKI kíméljen, keresse a kegyeimet, sajnáljon, hisz én is nagyon sajnáltam magam. Ez egy darabig ment is, aztán T. családom halkan fellázadt, és kezdtek nem tudomást venni "szenvedéseimről". Újjszúrás? Na és! Varrás közben hányszor szúrtam meg magam?! Mérlegelgetés? Új recept kipróbálásakor nem ezt csinálom?! Inzulin? Gratuláltak, ha jó volt az eredmény, aztán folytatták egyéb tevékenységeiket.
Ott álltam, és már csak én sajnáltam magam. Jó időtöltés, de felesleges.
Aztán eljött az a nap, amikor én is meguntam. Villámgyorsan kitakarítottam az egész lakást (pótcselekvés), közben azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen csak én tudom magamat "megnevelni".
Elkezdtem olvasgatni a témáról. Könyvek, újságok, de gyakran ellentéteseket infókat kaptam, ami újabb kérdéseket szültek. Mit tegyek?
Aztán beugrott: Internet!
Sokat szörföztem, de csak a kérdések gyűltek.
Aztán egy napon ide tévedtem.
És itt találtam válaszokat, és ami a legfontosabb, és nekem nincs még: tapasztalatokat.
És persze sok mást is: barátokat, segítséget, "galambpostát", hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Most mindig itt vagyok, olvasok. Van mit behoznom, rengeteg mindenről van itt szó.
Aztán sokat nevetek. Tudom, hogy ez a helyes irány. El kell fogadni, amit az élet ránk mér. Elfogadni, vele élni és ÉLVEZNI ezt a fajta életet. Másnak sikerül, nekem miért ne sikerülne?
Mert az édes életet nem a cukor édesíti meg.
Legközelebb innen folytatom.
Blogbejegyzés küldése emailben
Profil oldal
Jelöld a blogot olvasottnak
