32-34. HÉT
Fáradtság. Türelmetlenség. Para. Aluszékonyság. Letörtség. Idegesség. Nyűgösség. Jól vagyok. Csak már nem találom a helyem. Végeztünk a festéssel. Olyan 90%-ban. Van illetve lenne még mit tenni. De elfáradtam. Mégegyszer soha többet ilyet, ilyenkor. Most már más foglalkoztat. Illetve más miatt vagyok ideges. Pakolás. Jó lenne már összekészíteni a cuccomat. Az enyémet a kórházba, illetve a Zselykéjét is. Még szinte sehol sem tartok. Van 3 nagy szatyor babaruha. Át kellene őket mosni. Meg vasalni. Meg venni hozzá pár dolgot, ami elkopott. Mint pl. textil pelus, meg harisnyácska... Azt sem tudom hol kezdjem. Olyan kusza minden. Nem igazán tudok összpontosítani. Itt van a 3 lurkó, akik az egész napi programot szervezik nekünk. Aztán az én csomagom. Addig jutottam, hogy vettem 2 csomag eü betétet. De még annyi minden kellene. Vagyis azt sem tudom, mi kellene. Azt hiszem még bugyik, szoptatós melltartó, melltartóbetét, meg gőzöm sincs. Le kellene ülnöm talán. Megnyugodni. Magamra koncentrálni. Összeszedni a gondolataimat. Jaj! Annyira azt érzem, hogy szét vagyok esve!!!
A tények: voltam dokiknál. Illetve 14-én délelőtt itthon uh-on. Méretek: BPD: 87 mm, AC: 314 mm, FL: 57 mm. A magzatvíz rétegvastagságát addig méregette a néni, míg úgy nem találta, hogy talán kicsit több az átlagosnál. Súlybecslés: 2609 gramm (32 hét 4 nap).
Megkaptam a véreredményemet is. Hát, vannak csillagocskák. Magas a koleszterin, vérsüllyedés. Vizeletben cukor, fehérvérsejt, fehérje... DE!!! Már a vérvételkor felhívták a figyelmem: még 3 nap lenne a 3 hónapig, hogy el tudják végezni a kért HgA1c vizsgálatot. Mondták, félrerakják a vért és majd megnézik. És most!! Itt van az eredmény, melyen van egy érték, ami pontosan megegyezik a 3 hóval ezelőttivel. Felhívtam a kórházat, hogy lehetséges, hogy nem végezték el a vizsgálatot és az előző érték maradt a leleten??? ÁÁÁÁÁ!!! Szó sincs róla! Biztos jó az eredmény. De tudtam, hogy ez nem lehet. 4,6-os értéknél kicsit többre számítottam. Mérek napi 8x-10x. Vannak közte 8-asok, sőt 10-esek. Kizárt, hogy ilyen alacsony legyen!!! De az eb hozzá lett kötve a karóhoz...
Belgyógyásznál: híztam, vérnyomás: 110/70. Lábdagadás: az van. Néha elefántnyi a bokám. Általában reggelre lemegy, de nem mindig tökéletes. Emeltük a bazális inzulint, és most már a bólus is növekedik szépen. Nagyjából 2-2,5 E inzulin/10 gr ch. Persze, ha be tudnám tartani a ch mennyiségeket. De nem igazán megy már ez nekem. Több inzulin, több ch, magasabb mért értékek, plusz inzulin... Elmondtam a dokinak a HgA1c érték kálváriáját. Van neki egy kütyüje, ami 5 perc alatt egy csepp vérből képes meghatározni. Hajrá! 7,9!!! Na, nem!!! Ez azért sok. Valahol a két érték között. Ott kell lennie az igazságnak!! Akkor irány a labor. Vérvétel. Másnapra majd kiderül...
Nőgyógyásznál: cirka 2 óra várakozás ismét. A szokásos "matatós" tortúra, de szerencsére a méhszáj még zárt. Elpanaszoltam, hogy gyakran keményedik a pocakom. Van, hogy óránként többször is. Javaslat: magneB6, napi 3x2 szem. Pillantás az egri uh papírra és meghökkenés. Ennyit nőtt a gyerkőc 2 hét alatt??? Hát, akkor jó lenne egy miskolci kontroll. Esetleg holnapután. Hurrá!
Holnapután: ismét Miskolc. Most a változatosság kedvéért busszal. Mert akkora hó esett, esélytelen lett volna autóval. Így maradt a buszozás, illetve pingvinként csúszkálás. Nem egyszerű. Nehezen bírom. Nem sokat vártam uh-ra, mintegy másfél órát. Eredmény: BPD: 87 mm, AC: 313 mm, FL: 61 mm. Átlagosnál több magzatvíz. Súlybecslés: 2595 gramm. Fetopathiára utaló jel nem látható, de macrosom magzat. Na, akkor OKÉ! Doki megjegyezte, hogy nagyon beindult ez a gyermek! Hát, szépen nő
Összehasonlítottam a kisfiam ekkori adataival. Merthogy ugye ilyet nem lenne szabad. Őt ekkor nagyobbra becsülték. De ne vonjunk le messzemenő következtetéseket. Az uh orvos szerint 35 hetes magzatnak felelnek meg a méretei. 2 hét múlva kontroll. Valószínűleg akkor más NST is lesz. Meg mi még??? Jajjj, nem tudom. Akkor lesz 34 hetes, majdnem betöltött 35.
Cukrok mostanában:
2012.02.14. (kedd): reggeli: 4,5 ebéd: 4,1-7,9 vacsora: 3,5-8,0 lefekvéskor: 7,7
2012.02.15. (szerda): reggeli: 5,7-6,7 ebéd: 3,0-7,8 vacsora: 3,1-9,0
2012.02.16. (csüt.): reggeli: 5,1-8,7 ebéd: 3,8-5,9-10,7 vacsora: 6,2-10,1 lefekvéskor: 8,0
2012.02.17. (péntek): reggeli: 6,8-7,6 ebéd: 3,6-7,7 vacsora: 6,4-10,0 hajnalban: 3,0
2012.02.18. (szombat): reggeli: 4,5-6,4 ebdé: 4,5-5,8
Ja! És meglett a HgA1c eredmény is. Mely a miskolci labor szerint: 6,1. Na, akkor már ez a 3., vonjunk átlagot Hajrá magyar eü!!!
Mi lesz? Hogy lesz? Mikor lesz? Milyen lesz? Nyűgös, fáradt, ingerlékeny, aluszékony, lobbanékony vagyok... De ha lesz egy kis nyugim, meg türelmem, még jelentkezem...

A legújabbak: félelem, értetlenség, türelmetlenség, összevisszaság, sírógörcs, önsajnálat.... Lehet, hogy utoljára jelentkezem.
Ma Miskolcon voltam. Szemészet: menden rendben, diab-ra utaló jel nem látható.
Belgyógy: vérnyomás jó, cukrok elfogadhatóak. Vannak benne 8-10-es értékek. Van, hogy alig tudok utána rohanni. Van, hogy bűnözök és ez nem marad büntetlenül. Talán ezért alakulnak így a dolgok???
UH: II. fokbban érett lepény, becsült súly: 3100 gramm (34hét 4nap). Az uh-os doki szerint óriási gyerek, a cukrok miatt. Ezért azonnali NST, gyorsan keressem fel a kezekőorvosomat és nagyon szoros kontroll. Mintha eddig nem lett volna. Na, akkor NST. Jónak tűnik, habár nem mocorgott rendesen. DE! A kezekőorvosom teljesen elkeserített. Hogy be kellene feküdnöm. Merthát... Meddig is hordtam az előző terhességet? 36. hét. Hááát, ez sem valószínű, hogy tovább megy. Császár. Kérdem én, hogy biztos??? Esély, hogy talán természetesen??? Nincs. Tutira vágóhíd... Hümmögés, hápogás, homlokráncolás, kéztördelés... Nincs semmire pontos válasz, vagy érv. Pénteken újabb NST és flowmetria. De hozzam a cuccom. Mert lehet, hogy maradni kell.
Félek! Hogy mi lesz itthon a többiekkel. Mennyire viseli majd meg a kicsit, hogy nem leszek mellette. Még soha, egy napra sem kellett nélkülöznie. Félek! Magától a császártól. Már átéltem egyszer. Szörnyű volt! Tudom, mire számíthatok! Félek! Hogy minden rendben lesz-e Zselykével. Jönnek a hülyébbnél hülyébb rémálmok. Hogy törnénik valami. Velem.
A pici ruhái már mosva-vasalva várják tulajdonosát. Az én kórházi cuccom is nagyjából kész! De nem akarok még benn maradni. Lehet, hogy önző és felelőtlen vagyok. De még egy hetet legalább itthon akarok maradni. Saját felelősségre? Nem tudom. Tanácstalanság... Nem akarok odabenn dekkolni napokat, esetleg heteket. Nem tudom, hogy bírná a lelkem. Pedig néha eszembe jut, mikor konyhába állok egész délelőtt. Sütök és főzök a családnak. Aztán délután séta a kicsivel. Estére meg elefántbokákkal ékeskedem. Eszembe jut, hogy jól esne a pihenés. A semmittevés. Fizikailag. De nem bírnám ki lelkileg! Jesszusom! Pedig tudhattam, hogy ez lesz...
Még gyors bevásárlás este. Olyan száraz dolgokat. Tészták, kekszek, gyors kaják... Ha esetleg...

35. HÉT
Ma töltöttük a 35. hetet. Az egyik uh szerint. A másik holnapra teszi a fordulónapot. Szóval ma ismét Miskolc. NST. Jól sikerült. Baba mozgott. Doki ránézett, majd elküldött flowmetriára. Ott is minden oké. DE! Akkor mikor fekszem be??? Hoztam cuccot?? Igen, de nem szeretnék még. Hát, hümm... hümmm.... A felelősség, meg hát Ő nem Isten (?), meg csak jobb lenne, de jól van... Hétfő. Utolsó halasztás. Reggel jelentkeznem kell az osztályon. Vércukorprofil rögtön, fruktózamin, stb. Kérdem én, hogy akkor nem várjuk meg a 36. hetet sem??? Válasz: hümm... hümmm... Kivagyok. Biztos az én készülékemben van a hiba. Mert nem tudok ráhangolódni a dolgokra. Valahogy nem megy. Itthon jár az eszem. Nem érzem a "végét". Igaz, fizikailag nehéz. De nincs "semmi bajom". Mármint némi kis lábdagadáson, derékfájáson és alvászavaron kívül semmi. Az előző terhességnél sokkal több volt a problémám. És akkor nem játszottuk el az aggódó orvost. Sőt! Nekem kellett futnom és kérni, hogy nem kellene már uh, vagy nst, vagy befeküdni... Mostmeg!!! Tudom, tudom... Mindenki azt mondja, hogy a baba és az én érdekem. Hogy a biztonság. A felelősség. Tegnap már kibőgtem a púpom. Hogy itthon kell hagyni a gyerkőcöket... Jajjjjjj! Annyira fáj.... Melyik ujjamat harapjam le??? Nem akarok hetekig benn dekkolni... Megőrülök a gondolattól is... Ha legalább tudnék valami konkrétat... De az én orvosom olyan "határozott"... Semmi koncepció... MEGŐRÜLÖK... Mikor lesz vége? Hogyan lesz vége?

35 hét + 5 nap
2012.03.07. 13 óra 54 perckor megérkezett kislányunk, Zselyke Hargita 3070 grammal és 49 centivel.

Hogyan s miként? Elmesélem. De most fáradt vagyok és kimerült. 15 nap koraszülött osztályon töltött nap után, ma végre hazaértünk. Az élmények még frissek, ülepedniük kell. De leírom, ígérem...