...nyiss ajtót. Téged választott. Pont Ő, pont Téged. Ha zárt ajtóra talál, talán soha, senki nem fogja újra kopogtatni azt. Sokan kérdik MIÉRT? Erre a kérdésre nem lehet válaszolni. Mert úgy érzem, mert ezt érzem. Mert minden pici élet egy csoda. Mert mindegyikben más a csoda. Nincs erre a kérdésre válasz.

Dilemma. Volt és van. És mindig lesz is. Két dolog miatt. Egészség. Legfőképp emiatt. Mert cukorbetegen nem egyszerű. Tudom. Már háromszor végigcsináltam. Érzem, most is sikerülni fog. Mert ha nem lenne ez a kereszt, annyival egyszerűbb lenne. De így sem lehetetlen... A pénz. Az érem másik oldala. Egy ismerős kérdése: "Gazdaságilag meggondoltátok?" Gazdaságilag? Hát, igen. Akkor talán egyet vállaltam volna. A mai gazdaságot nézve. Nem, talán gazdaságilag nem rágtam át igazán. Úgy érzem, és ezt már a harmadiknál is így gondoltam, hogy ez nem anyagiak kérdése. Rengeteg embernek lenne rá lehetősége. Gazdaságilag. Mégsem vállalnak. Egyet sem. Mert egzisztencia, mert karrier, mert CSAK RÓLAD SZÓL. Nem fér bele az életébe a gyerek. És rengeteg családot ismerek, ahol hónapról-hónapra élnek. Ahol gazdaságilag nehéz 3-4 gyereket vállalni. De megtették. És tisztességben, csendben nevelik Őket. Hogy kik a boldogabbak? Talán most azt mondják, hogy azok, akik élnek, mint hal a vízben. Minden napjuk buli és önmegvalósítás. DE! Mi lesz velük 20 év múlva? Mikor a biológiai órájuk leketyeg... Mikor már késő kapkodni... Nem lesz, aki rájuk nyissa az ajtót... Akivel karácsonykor bejglit egyenek... A mai világ legfontosabb eleme, legnagyobb szövetsége a CSALÁD.

És kopogtatnak. Igen, már negyedszer. Még titok. Vagyis az lenne. De legszívesebben világgá kürtölném. Éreztem, hogy már velünk van. Aztán a mai világ csodaszerkezete, az UH rábizonyított. Alig 5 hetes volt, pici pont... Telnek a napok, és dúlnak a hormonok. Már napokat tudnék átaludni. Kicsit félek, hogy minden rendben legyen. A nagyobb gyerekeim már érzik valahol. Talán a szemvillanásokból, amiket a párommal váltunk. Talán csak egyszerűen a levegőben van...