http://drinfo.hu/forum/blog/ Cukorbetegségről - Nem csak cukorbetegeknek hu Sat, 26 May 2012 01:48:54 GMT vBulletin 30 http://drinfo.hu/forum/images/misc/rss.jpg http://drinfo.hu/forum/blog/ http://drinfo.hu/forum/blog/ppalacsinta/393-nem-gondoljak-veszelynek.html Wed, 23 May 2012 09:03:56 GMT A legtöbb felmérés szerint a szülők nagy része nem beszél tizenéves gyermekével a zaj okozta halláskárosodásról és az azt kiváltó kockázati tényezőkről. A tinédzserkori halláscsökkenés pedig egyre gyakoribb jelenség. Az adatok szerint az USA-ban hatból egy serdülőnél kimutatható hallásvesztés a magas frekvenciájú hangoknál. A tanulmányok eredményei kimutatják: a szülők nem hiszik, hogy gyermekük bármilyen veszélyben lenne. 2011 szeptemberében olyan szülőket kérdeztek meg, akiknek 13-17 éves gyermeke volt. Annak ellenére, hogy a kutatások kimutatták a halláskárosodás kiemelkedő jelenlétét a tizenéveseknél, a szülők nem beszéltek tapasztalt hallásvesztésről. A megkérdezettek háromnegyede vélte úgy, hogy gyermeke nincs veszélyben. Tovább: http://www.fuldugo.hu/Magazin/Aktualis/Nem-gondoljak-veszelynek A legtöbb felmérés szerint a szülők nagy része nem beszél tizenéves gyermekével a zaj okozta halláskárosodásról és az azt kiváltó kockázati tényezőkről. A tinédzserkori halláscsökkenés pedig egyre gyakoribb jelenség.

Az adatok szerint az USA-ban hatból egy serdülőnél kimutatható hallásvesztés a magas frekvenciájú hangoknál. A tanulmányok eredményei kimutatják: a szülők nem hiszik, hogy gyermekük bármilyen veszélyben lenne.

2011 szeptemberében olyan szülőket kérdeztek meg, akiknek 13-17 éves gyermeke volt. Annak ellenére, hogy a kutatások kimutatták a halláskárosodás kiemelkedő jelenlétét a tizenéveseknél, a szülők nem beszéltek tapasztalt hallásvesztésről. A megkérdezettek háromnegyede vélte úgy, hogy gyermeke nincs veszélyben.

Tovább: http://www.fuldugo.hu/Magazin/Aktual...jak-veszelynek ]]> ppalacsinta http://drinfo.hu/forum/blog/ppalacsinta/393-nem-gondoljak-veszelynek.html http://drinfo.hu/forum/blog/karesz57/392-mi-lesz-az-abortusztabletta-sorsa.html Wed, 23 May 2012 06:26:12 GMT Mi lesz az abortusztabletta sorsa ? Tettem fel ezt a kérdést. A KDNP sikere az abortusztabletta hozzáférésének és az alkalmazásának a tiltása.Meg lehet érteni a párt álláspontját. Egyet is lehet érteni vele. Csak a bökkenő az,hogy az abortusz egy elterjedt módszer a magyarországi nők körében.Mit mondott az államtitkár:
Magyarországon nem kerül forgalomba az abortusztabletta – jelentette ki Szócska Miklós egészségügyi államtitkár a Hír TV Rájátszás című műsorában hétfő este.
Videó HirTV - Rájátszás: Interjú Szócska Miklós államtitkárral

Ezzel az intézkedéssel meg lehet akadályozni az abortuszt ? A személyes véleményem az,hogy nem. A KDNP nem tudja megakadályozni az abortusztabletta használatát,mert a határ szabad.A magyar nő oda fog menni ahol alkalmazzák. A KDNP nem tudja bezárni a határt.A legjobb módszer az lenne , ha befolyásolnák a fiatalok mentalitását. Az első lépés már megtörtént az oktatásban.Lesz Erkölcstan.Hoffmann Rózsa sikeresen bevezetett 'De mikor lesz hatása? Az biztos nem most. 2013-tól lesz bevezetve.Addig még sok vita lesz az abortusztablettáról.
Itt van az egyik vita http://www.168ora.hu/itthon/az-abortusz-tiltasaba-belebukhat-a-kormany- ]]> karesz57 http://drinfo.hu/forum/blog/karesz57/392-mi-lesz-az-abortusztabletta-sorsa.html http://drinfo.hu/forum/blog/ppalacsinta/391-hallaszavarral-csaladban.html Fri, 18 May 2012 10:45:48 GMT A halláskárosodás, legyen szó valamilyen zaj okozta formájáról, gyógyszeres kezelést igénylőről vagy bármilyen forrásból eredőről, nagyon nyomasztó, frusztráló, stresszes, idegesítő tényező lehet a mindennapi életben. Így is elég stressz érhet minket, épp ezért senkinek sincs szüksége egy újabb bosszantó dologra mellé. A hallászavar nem csak Rólad szól Ha Te vagy az egyetlen, akit folyamatos vagy hirtelen zajhatás ér, természetesen úgy gondolod, hogy ez a saját problémád. Végtére is, veled történik, nem másokkal. De igazából a tény az, hogy a halláskárosodás minden esetben érinti az egész családot, nem csak téged. Az ember elszigetelve érezheti magát, mert nehezen érti meg, amit a többiek mondanak. Sajnálhatja magát, de a probléma legfőbb forrása ilyenkor maga az ember. Tovább: http://www.fuldugo.hu/Magazin/Aktualis/Hallaszavarral-a-csaladban A halláskárosodás, legyen szó valamilyen zaj okozta formájáról, gyógyszeres kezelést igénylőről vagy bármilyen forrásból eredőről, nagyon nyomasztó, frusztráló, stresszes, idegesítő tényező lehet a mindennapi életben. Így is elég stressz érhet minket, épp ezért senkinek sincs szüksége egy újabb bosszantó dologra mellé.

A hallászavar nem csak Rólad szól
Ha Te vagy az egyetlen, akit folyamatos vagy hirtelen zajhatás ér, természetesen úgy gondolod, hogy ez a saját problémád. Végtére is, veled történik, nem másokkal. De igazából a tény az, hogy a halláskárosodás minden esetben érinti az egész családot, nem csak téged. Az ember elszigetelve érezheti magát, mert nehezen érti meg, amit a többiek mondanak. Sajnálhatja magát, de a probléma legfőbb forrása ilyenkor maga az ember.

Tovább: http://www.fuldugo.hu/Magazin/Aktual...al-a-csaladban ]]> ppalacsinta http://drinfo.hu/forum/blog/ppalacsinta/391-hallaszavarral-csaladban.html http://drinfo.hu/forum/blog/ppalacsinta/390-hogyan-kezeljuk-az-ideiglenes-hallaskarosodast.html Thu, 10 May 2012 11:41:26 GMT Ha nem ismerjük a halláscsökkenés kiváltó okát, nehéz megtalálni a megfelelő módszert annak kezelésére. Viszont fontos keresni megoldást a problémára, és helyreállítani a normál hallást. Azonban tudni kell, nem minden esetben korrigálható a halláskárosodás, de hogy biztosan tudjuk, visszafordítható e, látogassunk el egy szakemberhez. Az orvosnál Az szakorvos valószínűleg rengeteg kérdést fog feltenni egészségi állapotunkkal és a hallószervi problémánkkal kapcsolatban. A megbízható diagnózis érdekében minden kérdésre körültekintően, pontosan kell válaszolni. Az hallászavarok előzményei és az egészségi állapot felmérése után az orvos korszerű eszközökkel megvizsgálja a füleknél tapasztalt rendellenességeket. Előfordulhat, hogy több alkalommal is szükségünk lesz kezelésre. Tovább: http://www.fuldugo.hu/Magazin/Aktualis/Hogyan-kezeljuk-az-ideiglenes-hallaskarosodastGBP Ha nem ismerjük a halláscsökkenés kiváltó okát, nehéz megtalálni a megfelelő módszert annak kezelésére. Viszont fontos keresni megoldást a problémára, és helyreállítani a normál hallást. Azonban tudni kell, nem minden esetben korrigálható a halláskárosodás, de hogy biztosan tudjuk, visszafordítható e, látogassunk el egy szakemberhez.

Az orvosnál
Az szakorvos valószínűleg rengeteg kérdést fog feltenni egészségi állapotunkkal és a hallószervi problémánkkal kapcsolatban. A megbízható diagnózis érdekében minden kérdésre körültekintően, pontosan kell válaszolni.

Az hallászavarok előzményei és az egészségi állapot felmérése után az orvos korszerű eszközökkel megvizsgálja a füleknél tapasztalt rendellenességeket. Előfordulhat, hogy több alkalommal is szükségünk lesz kezelésre.

Tovább: http://www.fuldugo.hu/Magazin/Aktual...skarosodastGBP ]]> ppalacsinta http://drinfo.hu/forum/blog/ppalacsinta/390-hogyan-kezeljuk-az-ideiglenes-hallaskarosodast.html http://drinfo.hu/forum/blog/mantanya/389-negyedik-csillagom-2-resz.html Sat, 24 Mar 2012 18:03:57 GMT Még néhány apró gondolat
Az érzéstelenítő hatása: műtét után 3-4. nap rettenetes fejfájásom volt. Mivel nem szokott fájni a fejem, kissé meglepődtem. Már olyan szintre jutottam, hogy nem tudtam forgatni a fejem. A tarkóm szét akart szakadni. Vérnyomás: rendben. Aztán egyik nővérkétől kaptam felvilágosítást. Mely szerint a spinális érzéstelenítés után rengeteg folyadék (infúzió) kellene. De gazdasági okokból persze senki nem kap kellő mennyiséget. És persze tájékoztatást sem arról, hogy egy ilyen műtét után napi 5 liter folyadék bevitel ajánlatos. Na, ezt én is csak utólag tudtam meg. Mikor már fájdalomcsillapítót kellett szednem. Az egyik nővérke volt kedves, és segített. Valami port adott, ami rendbe hozott. De két napig szenvedtem.
Hálapénz: kedves nőgyógyászom szerdára ígérte a varrat kiszedését. Szóltam is a páromnak, hogy akkor szerdán reggel hozza már fel a borítékot. De a doki kedden beviharzott és gyorsban kiszedte mind a 14 varratomat. Persze láthatóan várta a dotálást. Mondtam neki, hogy másnap keresni fogom. Keresett Ő! Másnap a szobatársaim szerint 5x járt a szobában. Persze én minden alkalommal szoptatni voltam. Aztán délután visszafele séta közben láttam, hogy elmegy az autójával. Na, erről lecsúszott – gondoltam. És lám, a pénz nagy úr! 17 óra tájban, civilben megjelent a szoba ajtajában egy ártatlan kérdéssel: hogy van? Megkapta a borítékot. Hogy kevesellte-e? Lehetséges. Mert a 4 napos ünnep után még jó néhányszor bejött és elköszönt tőlem, ha esetleg már nem találkoznánk. Mintha várná a folytatást. De nem volt folytatás...
Koraszülött osztály: az a hely, ahová könnyű bekerülni, de nehéz onnan megszabadulni. Gondoltam, hogy oda kerülünk. Egyrészt azért, mert 35 hét és 5 napra születtünk. Másrészt, mert cukros kismama lévén, a gyereket automatikusan elviszik. Pár olyan dolog, ami említésre méltó: Zselyke rögtön felsírt, sőt ordított, mikor kiemelték a pocakomból. Mégis arra hivatkozva vitték át a korára, hogy légzési nehézségei vannak. Az egyik doki fülem hallatára jegyezte meg, hogy ennek a gyereknek, aki így üvölt, légzési nehézségei?? A másik dolog, ami azért elgondolkodtató és egyben szörnyű: ugye 3 óránként ott ültem 1-1 órán keresztül a kórteremben és szoptattam. Nem hallgatóztam, csak nyitott füllel ültem. És meghallottam dolgokat. Amikről orvosok és nővérkék beszélgettek. Rá kellett döbbennem, hogy miért volt a gyerekem papíron 3 napig lélegeztetve, miközben csak egy fél napig volt az orrában oxigén. Hogy miért feküdt egy hetet a intenzíven, mikor fülem hallatára jegyezte meg a főorvosnő az egyik nővérkének, hogy nincs már ott semmi keresnivalónk. Hogy miért tartják vissza a gyerekek hazaadását, mikor kevesen fekszenek az osztályon. Mindennek financiális okai vannak. Szörnyű, de igaz. Így működik. Minél több pénzt leakasztani a gyerekről, mert csak így képes az osztály talpon maradni. De ezeket hallva ott, rettentően nehéz volt nem megszólalni. Hogy a gyerekem nem egy munkadarab. Hogy ne húzzák az időt. Ne játszanak az ember idegeivel. Mert fizikálisan az ember hamar gyógyul, de ott, szülés után, a hormonok vonzásában nagyon nehéz lelkileg.

KÖSZÖNET!
Kevés olyan ember van, aki egészségügyi pályára született. Az emberekkel bánni nehéz feladat. Volt néhány ember (nővér és orvos), akik megértették a másik oldalt is. Értették, hogy pszichésen feldolgozni ezeket a dolgokat nagyon nehéz.
Külön köszönet a belgyógyászomnak! Azt hiszem, nélküle két kicsi csillaggal kevesebben lennénk itthon. Mindig mindenben mellettem állt, segített. Hihetetlenül emberséges és megértő orvos. Talán még soha nem sikerült ilyen dokival találkoznom.
Köszönet a koraszülött osztályon Dia doktornőnek, kislányom kezelőorvosának. Aki néha úgy érezhette, hogy haragom felé irányul. Ha volt is efféle gondolatom, az eszem mindig tudta, hogy minden a gyerek érdekében történik. Ő volt a villámhárító és tűrte ezt. Különösen az volt, ami meglepett, hogy a pénzt, amit neki szántunk, nem akarta elfogadni. Így abban egyeztünk meg, hogy felajánlja az osztály részére. Így talán nem maradt tüske egyikünkben sem. Mert vannak még olyan orvosok – ezek szerint – akiknek a szíve nagyobb a zsebénél.
Köszönet a koraszülött osztály néhány nővérének, akik Zselyke mellett voltak és megértették egy anya érzéseit is: Áginak, Krisztinek, Beának. Mert voltak bizony köztük olyanok is, akik kezébe nem szívesen láttam a lányom.
Köszönet a patológián Ildikó főnővérnek, akivel mindig mindent meg lehetett beszélni és el lehetett intézni.
Köszönet a szobatársaknak, Ildikónak és Zsuzsinak, akik mosolyt tudtak csalni az arcomra a nehéz percekben is!
És végül de nem utolsó sorban a legnagyobb köszönet a páromnak! Aki itthon állta a sarat 3 gyerekkel. Kibírta a nyafogásaimat, felitatta a könnyeimet, fogta a kezem végig és öntötte belém a lelket a nehéz napokban. Azt hiszem nála csodálatosabb ember nincs ezen a földön! Köszönöm! ]]> mantanya http://drinfo.hu/forum/blog/mantanya/389-negyedik-csillagom-2-resz.html http://drinfo.hu/forum/blog/mantanya/388-negyedik-csillagom-1-resz.html Sat, 24 Mar 2012 18:03:03 GMT p { margin-bottom: 0.21cm; }a:link { } *_2012. 03. 05. Hétfő_* – Elindultunk. Éjjel kibőgtem a púpom. Nem tudtam, mennyi időre kell itthon hagynom Őket. De fájt. Rettenetesen. Megkaptam az ágyat. Bepakoltam. És Ők elmentek. Egyedül maradtam. A kétségeimmel, a félelmemmel. Az orvosomhoz egyetlen kérdésem volt: mi a terv? Terv: nem volt. Másnapra volt beütemezve egy UH. Azon múlik minden. A kórházi körülményekről nem írnék. Mindenki tudja, milyen állapotok uralkodnak. Itt sem volt másképp. Első nap vércukor profil, és minden hasonló jóban volt részem. *_2012.03. 06. Kedd _*- Reggel NST. Rendben találtatott. Aztán vártam. Vártam az UH-ra, ami eldönthette a sorsunkat. Még délelőtt sikerült bekerülnöm. Az osztályvezető főorvos volt, aki megnézett. Lelet: A magzatvíz mennyisége az átlagosnál lényegesen több. BPD: 92 mm AC: 357 mm FL: 68 mm. Testszerte diszkrét kettős kontúr (???). SC átlagosan 3-4 mm. Súlybecslés: 3557 gramm Vélemény. Macrosom magzat, kezdődő foetopathia. Jó magzati IU állapot. Javasolt: IRDS után terhesség befejezése. Aztán rátért Ő is arra, hogy talán köttessem el magam. Mert most itt a lehetőség. És ha úgysem akarok több gyereket... Nem, köszönöm. Nem élnék ezzel a lehetőséggel. Az orvosom megkeresett. Akkor vége, be kellene fejezni a terhességet. A végszó kimondatott. Még járt egy adag tüdőérlelő injekció. Így a császár időpontját csütörtök reggelre tűzte ki. Vagy mégse. Csináljuk meg inkább szerdán délután? Ebben maradtunk. Éjjel csak forgolódtam. Kattogtak a fogaskerekek. *_2012.03.07. Szerda_* – Reggel összepakoltam a motyómat. A szülőszobára egy kis pakkot. Benne törölköző, tusfürdő, vércukormérő, ásványvíz... Kilenc óra még nem volt, mikor jött a nővér. Hozta a hálóinget és adott pár percet. Szóltam apának telefonon, hogy igyekezzen. Aztán egy szál hálóingben, kezemben a kis csomagommal elindultunk a szülőszoba felé. Ott gyors adatfelvétel. Aztán felfektettek egy ágyra, rám csatolták a gépet és infúziót kötöttek be. Magunkra maradtunk. Hallgattam a kicsi szívét, még odabentről. És vánszorogtak a percek. Mert ott minden perc egy órának tűnt. Nem kaptam beöntést, mivel előző estétől nem ettem. Vártam. Közben megérkezett a belgyógyászom. Jól esett, hogy átjött és benézett. Megbeszéltük a teendőket. Hogy császár után a pumpát vissza kell állítani 50 %-ra, aztán 3.-4. nap vissza kell állni a terhesség előtti alapritmusra. Aztán megérkezett a párom. Így együtt vártuk a pillanatot, mikor indulhatunk. 13 óra körül kaptam katétert és mehettünk a műtőbe. Remegtem, mint a nyárfalevél. Érzéstelenítés. 3X szúrtak, mire sikerült. Mert lazítani kellett volna. Nem nagyon jött össze. Aztán oxigén az orromba, vérnyomásmérő a kezemre, infúzió bekötve, kezeim a műtőasztalhoz rögzítve. Paraván az arcom elé. Megérkezett a párom. Leült a fejemhez. Félek! Félek! Félek! Félek!... Csak ezt ismételgettem. És elkezdődött. Nem éreztem fájdalmat. Tompa nyomásokat. Aztán felemelték ŐT! Akire vártunk! Akiért az egészet vállaltuk! 13 óra 54 perc. Azonnal felsírt. Pici volt. Ennyire emlékszem. Rögtön vitték vizsgálni. Nem tették mellém, nem adhattam még egy puszit sem. Aztán jött a doktornő és közölte, átviszik a koraszülött intenzív osztályra. Tartottam ettől. De nem volt mit tenni. Le sem mérték, nem tudtam semmit. Rajtam még egy órát dolgoztak az orvosok. 14 öltést kaptam. 15 órára kerültem le az őrzőbe. Ahol 24 órás megfigyelés várt rám. A párom a gyerkőc után ment. Érdeklődött, fényképezett. Így tudtam meg, hogy 3070 grammal és 49 centivel jött a világra. Inkubátorba került, cukros infúziót, antibiotikumot és légzéstámogatást kapott. Aztán szépen lassan elmúlt az érzéstelenítő hatása. Fájt. És éhes – szomjas voltam, és vc-ot kellett volna mérnem, és magányos voltam... Törtek elő a könnyeim. Reménykedtem, hogy nem kell végigcsinálni ugyanazt, mint 2 évvel korábban a fiammal. De igen. És még tudtam, most jön a java. *_2012. 03. 08. Csütörtök_* – Reggel telefonon érdeklődtem a koraszülött osztályon. Minden rendben, már nem kell a légzéstámogatás Zselykének. A terhespatológián nagyon rendesek voltak. Délután visszakerültem a szobába, ahol voltam. Egy fokkal mégis jobb, mint a gyerekágyon, ahol minden kismama mellett ott fekszik az újszülött. És már akkor tudtam, hogy mihamarabb át akarok menni hozzá. *_2012. 03. 09. Péntek_* – Délelőtt jött a párom és átmentünk. Nehéz volt, fájt a seb. De ilyenkor semmi sem számít. És akkor láttam Őt először igazán. Ott feküdt az inkubátorban, kis keze fejében infúzió. Nem nyúlhattam hozzá. Csak álltam mellette és potyogtak a könnyeim. Aznap délután már minden szoptatási időben meglátogattam. Szerencsémre volt egy nővérke, aki kivette. És én cicire tehettem. Rögtön szopizott. Aztán teltek a napok. Besárgult. Másfél napig volt kék lámpa alatt. Akkor megint nem lehetett kivenni, nem tudtam megszoptatni. Egy hét után került ki az intenzívről. *_2012. 03. 14. Szerda_* – Délelőtt jött a gyerekorvos. És biztatott. Hogy lehet, pénteken haza mehetünk. Madarat lehetett volna fogatni velem. Zselyke aludt, 80-100 grammokat szopizott. Aztán délután egyik szopi idő alatt jött a fekete leves. Az egyik EKG-n valami rendellenességet találtak. Maradunk. Lemerültem. Úgy éreztem magam, mint egy kifacsart citrom. És egyben betelt a pohár. Nem volt több erőm. Hívtam apát. Hogy hazaviszem. Saját felelősségre. Meggondolatlanság? Felelőtlenség? Önzőség? Dúltak a hormonok... Bőgtem és járt az agyam... Jött a négy napos ünnep. Zselyke monitoron volt. 3 óránként mentem hozzá. Már nem hason csúszva. Fizikailag már jól voltam. De mint egy robot. Séta a koraszülöttre – átöltözni – szoptatni – visszaöltözni – séta vissza – tejet fejni – esetleg enni pár falatot – és kezdődött újra az egész. *_2012. 03. 16. Péntek_* – Jött hozzám a család. Nehéz dolog ez. Többször voltak nálam. Akkor, ott jó volt. De amikor elindultak hazafelé... teljesen megtörtem. Látva a kisfiam szemét. Mikor kéri, ne menjek vissza a doktorbácsihoz. Szóval feljöttek hozzám. Mind a négyen. A lányomat akkor már majd 2 hete nem láttam. Mert természetesen közben zajlott az élet. Skarlát. Átesett rajta, míg én benn feküdtem. Szoptatás közben jött a doktornő. Közölte, hogy beszélni szeretne velem és a párommal. Akkor már sejtettem, hogy nem a hazamenetelről akar velem társalogni. Szívprobléma. Nem értettem teljesen. Laikusan csupán ennyit jegyeztem meg: az egyik szívkamra pluszba üt egyet. Veszélyes dolog. Kivizsgálást igényel. Szó esett már mindenről. Még a műtét is terítékre került. Ha addig azt hittem, mélyponton vagyok, tévedtem. Csak most jött a java. Ugyanis szükség volt egy 24 órás, úgynevezett Holter vizsgálatra. De erre várni kell. Mert egy gép van az egész megyében. Még délután megkeresett újra a doktornő. Hogy utána olvasott. Talán mégsem olyan ritka betegség ez, mint gondolta. Kinőhető. Hogy mi zajlott le bennem és a következő napok várakozása mennyire merített ki, nem részletezném. Mivel teljesen magamba zuhantam, kértem a páromat, maradjanak. Így vettünk ki egy szobát, ahol a következő 2 napban együtt lehettünk. Persze 3 óránként bejártam így is szoptatni, de közben a többiekkel lehettem. Próbáltam feltöltődni. *_2012. 03. 20. Kedd_* – Amikor a reggel 8 órási szoptatásra megérkeztem, akkor sürgölődtek az orvosok Zselyke körül. Mellkasán 7 tappancs és rárakták a kütyüt. Egész nap imádkoztam, hogy minden rendben legyen. Senkinek nem kívánom azokat az órákat. *_2012. 03. 21. Szerda_* – Reggel lekerült a gép. A 11-es szopizásra már úgy mentem, hogy talán lesz eredmény. De semmi. Délután 2-re még mindig semmi. Aztán délután 3 -kor megkerestem a doktornőt, mondjon valamit. A kardiológus akkorra kiértékelte a vizsgálatot. Mely szerint: igen, van prücök. De egyenlőre nem igényel kezelést. Nem tudom, hogy leesett-e a kő. Igazán nem könnyebbültem meg. Miért? Mert közben már mindenféle felvilágosítást kaptam. Például újraélesztési tanácsokat. Ha esetleg. A doktornő szerint mindenképpen legyen légzésfigyelőnk. Igazán mai napig nem tudom, mekkora a baj. A háziorvosunk szerint (aki szintén neonatológus) azért derült fény erre a problémára, mert Zselyke monitoron volt. Valószínűleg több gyereknek vannak hasonló problémái, csak nem derül ki. *_2012. 03. 22. Csütörtök_* – Egy szintén hosszú nap. Reggel még egy vérvétel Zselykének. Aztán eredmény függvényében, a 11-es szoptatás után indulhattunk (volna) haza. Persze nem megy ez ilyen egyszerűen. Eredmény még 13 órakor sem volt. Így csak a 14 órás szopi után tudtunk elszabadulni. Az a pár óra napoknak tűnt. De sikerült! Végre mi utánunk is bezárult a kapu. Hihetetlen, de vége lett! 15 szörnyen hosszú nap! Végre itthon, együtt a család!]]> 2012. 03. 05. Hétfő – Elindultunk. Éjjel kibőgtem a púpom. Nem tudtam, mennyi időre kell itthon hagynom Őket. De fájt. Rettenetesen. Megkaptam az ágyat. Bepakoltam. És Ők elmentek. Egyedül maradtam. A kétségeimmel, a félelmemmel. Az orvosomhoz egyetlen kérdésem volt: mi a terv? Terv: nem volt. Másnapra volt beütemezve egy UH. Azon múlik minden. A kórházi körülményekről nem írnék. Mindenki tudja, milyen állapotok uralkodnak. Itt sem volt másképp. Első nap vércukor profil, és minden hasonló jóban volt részem.
2012.03. 06. Kedd - Reggel NST. Rendben találtatott. Aztán vártam. Vártam az UH-ra, ami eldönthette a sorsunkat. Még délelőtt sikerült bekerülnöm. Az osztályvezető főorvos volt, aki megnézett. Lelet: A magzatvíz mennyisége az átlagosnál lényegesen több. BPD: 92 mm AC: 357 mm FL: 68 mm. Testszerte diszkrét kettős kontúr (???). SC átlagosan 3-4 mm. Súlybecslés: 3557 gramm Vélemény. Macrosom magzat, kezdődő foetopathia. Jó magzati IU állapot. Javasolt: IRDS után terhesség befejezése.
Aztán rátért Ő is arra, hogy talán köttessem el magam. Mert most itt a lehetőség. És ha úgysem akarok több gyereket... Nem, köszönöm. Nem élnék ezzel a lehetőséggel.
Az orvosom megkeresett. Akkor vége, be kellene fejezni a terhességet. A végszó kimondatott. Még járt egy adag tüdőérlelő injekció. Így a császár időpontját csütörtök reggelre tűzte ki. Vagy mégse. Csináljuk meg inkább szerdán délután? Ebben maradtunk. Éjjel csak forgolódtam. Kattogtak a fogaskerekek.
2012.03.07. Szerda – Reggel összepakoltam a motyómat. A szülőszobára egy kis pakkot. Benne törölköző, tusfürdő, vércukormérő, ásványvíz... Kilenc óra még nem volt, mikor jött a nővér. Hozta a hálóinget és adott pár percet. Szóltam apának telefonon, hogy igyekezzen. Aztán egy szál hálóingben, kezemben a kis csomagommal elindultunk a szülőszoba felé. Ott gyors adatfelvétel. Aztán felfektettek egy ágyra, rám csatolták a gépet és infúziót kötöttek be. Magunkra maradtunk. Hallgattam a kicsi szívét, még odabentről. És vánszorogtak a percek. Mert ott minden perc egy órának tűnt. Nem kaptam beöntést, mivel előző estétől nem ettem. Vártam. Közben megérkezett a belgyógyászom. Jól esett, hogy átjött és benézett. Megbeszéltük a teendőket. Hogy császár után a pumpát vissza kell állítani 50 %-ra, aztán 3.-4. nap vissza kell állni a terhesség előtti alapritmusra. Aztán megérkezett a párom. Így együtt vártuk a pillanatot, mikor indulhatunk. 13 óra körül kaptam katétert és mehettünk a műtőbe. Remegtem, mint a nyárfalevél. Érzéstelenítés. 3X szúrtak, mire sikerült. Mert lazítani kellett volna. Nem nagyon jött össze. Aztán oxigén az orromba, vérnyomásmérő a kezemre, infúzió bekötve, kezeim a műtőasztalhoz rögzítve. Paraván az arcom elé. Megérkezett a párom. Leült a fejemhez. Félek! Félek! Félek! Félek!... Csak ezt ismételgettem. És elkezdődött. Nem éreztem fájdalmat. Tompa nyomásokat. Aztán felemelték ŐT! Akire vártunk! Akiért az egészet vállaltuk! 13 óra 54 perc. Azonnal felsírt. Pici volt. Ennyire emlékszem. Rögtön vitték vizsgálni. Nem tették mellém, nem adhattam még egy puszit sem. Aztán jött a doktornő és közölte, átviszik a koraszülött intenzív osztályra. Tartottam ettől. De nem volt mit tenni. Le sem mérték, nem tudtam semmit. Rajtam még egy órát dolgoztak az orvosok. 14 öltést kaptam. 15 órára kerültem le az őrzőbe. Ahol 24 órás megfigyelés várt rám. A párom a gyerkőc után ment. Érdeklődött, fényképezett. Így tudtam meg, hogy 3070 grammal és 49 centivel jött a világra. Inkubátorba került, cukros infúziót, antibiotikumot és légzéstámogatást kapott.
Aztán szépen lassan elmúlt az érzéstelenítő hatása. Fájt. És éhes – szomjas voltam, és vc-ot kellett volna mérnem, és magányos voltam... Törtek elő a könnyeim. Reménykedtem, hogy nem kell végigcsinálni ugyanazt, mint 2 évvel korábban a fiammal. De igen. És még tudtam, most jön a java.
2012. 03. 08. Csütörtök – Reggel telefonon érdeklődtem a koraszülött osztályon. Minden rendben, már nem kell a légzéstámogatás Zselykének. A terhespatológián nagyon rendesek voltak. Délután visszakerültem a szobába, ahol voltam. Egy fokkal mégis jobb, mint a gyerekágyon, ahol minden kismama mellett ott fekszik az újszülött. És már akkor tudtam, hogy mihamarabb át akarok menni hozzá.
2012. 03. 09. Péntek – Délelőtt jött a párom és átmentünk. Nehéz volt, fájt a seb. De ilyenkor semmi sem számít. És akkor láttam Őt először igazán. Ott feküdt az inkubátorban, kis keze fejében infúzió. Nem nyúlhattam hozzá. Csak álltam mellette és potyogtak a könnyeim. Aznap délután már minden szoptatási időben meglátogattam. Szerencsémre volt egy nővérke, aki kivette. És én cicire tehettem. Rögtön szopizott.



Aztán teltek a napok. Besárgult. Másfél napig volt kék lámpa alatt. Akkor megint nem lehetett kivenni, nem tudtam megszoptatni. Egy hét után került ki az intenzívről.
2012. 03. 14. Szerda – Délelőtt jött a gyerekorvos. És biztatott. Hogy lehet, pénteken haza mehetünk. Madarat lehetett volna fogatni velem. Zselyke aludt, 80-100 grammokat szopizott. Aztán délután egyik szopi idő alatt jött a fekete leves. Az egyik EKG-n valami rendellenességet találtak. Maradunk. Lemerültem. Úgy éreztem magam, mint egy kifacsart citrom. És egyben betelt a pohár. Nem volt több erőm. Hívtam apát. Hogy hazaviszem. Saját felelősségre. Meggondolatlanság? Felelőtlenség? Önzőség? Dúltak a hormonok... Bőgtem és járt az agyam...
Jött a négy napos ünnep. Zselyke monitoron volt. 3 óránként mentem hozzá. Már nem hason csúszva. Fizikailag már jól voltam. De mint egy robot. Séta a koraszülöttre – átöltözni – szoptatni – visszaöltözni – séta vissza – tejet fejni – esetleg enni pár falatot – és kezdődött újra az egész.
2012. 03. 16. Péntek – Jött hozzám a család. Nehéz dolog ez. Többször voltak nálam. Akkor, ott jó volt. De amikor elindultak hazafelé... teljesen megtörtem. Látva a kisfiam szemét. Mikor kéri, ne menjek vissza a doktorbácsihoz. Szóval feljöttek hozzám. Mind a négyen. A lányomat akkor már majd 2 hete nem láttam. Mert természetesen közben zajlott az élet. Skarlát. Átesett rajta, míg én benn feküdtem.
Szoptatás közben jött a doktornő. Közölte, hogy beszélni szeretne velem és a párommal. Akkor már sejtettem, hogy nem a hazamenetelről akar velem társalogni.
Szívprobléma. Nem értettem teljesen. Laikusan csupán ennyit jegyeztem meg: az egyik szívkamra pluszba üt egyet. Veszélyes dolog. Kivizsgálást igényel. Szó esett már mindenről. Még a műtét is terítékre került. Ha addig azt hittem, mélyponton vagyok, tévedtem. Csak most jött a java. Ugyanis szükség volt egy 24 órás, úgynevezett Holter vizsgálatra. De erre várni kell. Mert egy gép van az egész megyében. Még délután megkeresett újra a doktornő. Hogy utána olvasott. Talán mégsem olyan ritka betegség ez, mint gondolta. Kinőhető. Hogy mi zajlott le bennem és a következő napok várakozása mennyire merített ki, nem részletezném.
Mivel teljesen magamba zuhantam, kértem a páromat, maradjanak. Így vettünk ki egy szobát, ahol a következő 2 napban együtt lehettünk. Persze 3 óránként bejártam így is szoptatni, de közben a többiekkel lehettem. Próbáltam feltöltődni.
2012. 03. 20. Kedd – Amikor a reggel 8 órási szoptatásra megérkeztem, akkor sürgölődtek az orvosok Zselyke körül. Mellkasán 7 tappancs és rárakták a kütyüt. Egész nap imádkoztam, hogy minden rendben legyen. Senkinek nem kívánom azokat az órákat.
2012. 03. 21. Szerda – Reggel lekerült a gép. A 11-es szopizásra már úgy mentem, hogy talán lesz eredmény. De semmi. Délután 2-re még mindig semmi. Aztán délután 3 -kor megkerestem a doktornőt, mondjon valamit. A kardiológus akkorra kiértékelte a vizsgálatot. Mely szerint: igen, van prücök. De egyenlőre nem igényel kezelést. Nem tudom, hogy leesett-e a kő. Igazán nem könnyebbültem meg. Miért? Mert közben már mindenféle felvilágosítást kaptam. Például újraélesztési tanácsokat. Ha esetleg. A doktornő szerint mindenképpen legyen légzésfigyelőnk. Igazán mai napig nem tudom, mekkora a baj. A háziorvosunk szerint (aki szintén neonatológus) azért derült fény erre a problémára, mert Zselyke monitoron volt. Valószínűleg több gyereknek vannak hasonló problémái, csak nem derül ki.
2012. 03. 22. Csütörtök – Egy szintén hosszú nap. Reggel még egy vérvétel Zselykének. Aztán eredmény függvényében, a 11-es szoptatás után indulhattunk (volna) haza. Persze nem megy ez ilyen egyszerűen. Eredmény még 13 órakor sem volt. Így csak a 14 órás szopi után tudtunk elszabadulni. Az a pár óra napoknak tűnt. De sikerült! Végre mi utánunk is bezárult a kapu. Hihetetlen, de vége lett! 15 szörnyen hosszú nap! Végre itthon, együtt a család! ]]> mantanya http://drinfo.hu/forum/blog/mantanya/388-negyedik-csillagom-1-resz.html http://drinfo.hu/forum/blog/mantanya/387-cukorbeteg-kismamasagom-negyedszer-foly-kov-5.html Sat, 18 Feb 2012 12:48:03 GMT 32-34. HÉT
Fáradtság. Türelmetlenség. Para. Aluszékonyság. Letörtség. Idegesség. Nyűgösség. Jól vagyok. Csak már nem találom a helyem. Végeztünk a festéssel. Olyan 90%-ban. Van illetve lenne még mit tenni. De elfáradtam. Mégegyszer soha többet ilyet, ilyenkor. Most már más foglalkoztat. Illetve más miatt vagyok ideges. Pakolás. Jó lenne már összekészíteni a cuccomat. Az enyémet a kórházba, illetve a Zselykéjét is. Még szinte sehol sem tartok. Van 3 nagy szatyor babaruha. Át kellene őket mosni. Meg vasalni. Meg venni hozzá pár dolgot, ami elkopott. Mint pl. textil pelus, meg harisnyácska... Azt sem tudom hol kezdjem. Olyan kusza minden. Nem igazán tudok összpontosítani. Itt van a 3 lurkó, akik az egész napi programot szervezik nekünk. Aztán az én csomagom. Addig jutottam, hogy vettem 2 csomag eü betétet. De még annyi minden kellene. Vagyis azt sem tudom, mi kellene. Azt hiszem még bugyik, szoptatós melltartó, melltartóbetét, meg gőzöm sincs. Le kellene ülnöm talán. Megnyugodni. Magamra koncentrálni. Összeszedni a gondolataimat. Jaj! Annyira azt érzem, hogy szét vagyok esve!!!
A tények: voltam dokiknál. Illetve 14-én délelőtt itthon uh-on. Méretek: BPD: 87 mm, AC: 314 mm, FL: 57 mm. A magzatvíz rétegvastagságát addig méregette a néni, míg úgy nem találta, hogy talán kicsit több az átlagosnál. Súlybecslés: 2609 gramm (32 hét 4 nap).
Megkaptam a véreredményemet is. Hát, vannak csillagocskák. Magas a koleszterin, vérsüllyedés. Vizeletben cukor, fehérvérsejt, fehérje... DE!!! Már a vérvételkor felhívták a figyelmem: még 3 nap lenne a 3 hónapig, hogy el tudják végezni a kért HgA1c vizsgálatot. Mondták, félrerakják a vért és majd megnézik. És most!! Itt van az eredmény, melyen van egy érték, ami pontosan megegyezik a 3 hóval ezelőttivel. Felhívtam a kórházat, hogy lehetséges, hogy nem végezték el a vizsgálatot és az előző érték maradt a leleten??? ÁÁÁÁÁ!!! Szó sincs róla! Biztos jó az eredmény. De tudtam, hogy ez nem lehet. 4,6-os értéknél kicsit többre számítottam. Mérek napi 8x-10x. Vannak közte 8-asok, sőt 10-esek. Kizárt, hogy ilyen alacsony legyen!!! De az eb hozzá lett kötve a karóhoz...
Belgyógyásznál: híztam, vérnyomás: 110/70. Lábdagadás: az van. Néha elefántnyi a bokám. Általában reggelre lemegy, de nem mindig tökéletes. Emeltük a bazális inzulint, és most már a bólus is növekedik szépen. Nagyjából 2-2,5 E inzulin/10 gr ch. Persze, ha be tudnám tartani a ch mennyiségeket. De nem igazán megy már ez nekem. Több inzulin, több ch, magasabb mért értékek, plusz inzulin... Elmondtam a dokinak a HgA1c érték kálváriáját. Van neki egy kütyüje, ami 5 perc alatt egy csepp vérből képes meghatározni. Hajrá! 7,9!!! Na, nem!!! Ez azért sok. Valahol a két érték között. Ott kell lennie az igazságnak!! Akkor irány a labor. Vérvétel. Másnapra majd kiderül...
Nőgyógyásznál: cirka 2 óra várakozás ismét. A szokásos "matatós" tortúra, de szerencsére a méhszáj még zárt. Elpanaszoltam, hogy gyakran keményedik a pocakom. Van, hogy óránként többször is. Javaslat: magneB6, napi 3x2 szem. Pillantás az egri uh papírra és meghökkenés. Ennyit nőtt a gyerkőc 2 hét alatt??? Hát, akkor jó lenne egy miskolci kontroll. Esetleg holnapután. Hurrá!
Holnapután: ismét Miskolc. Most a változatosság kedvéért busszal. Mert akkora hó esett, esélytelen lett volna autóval. Így maradt a buszozás, illetve pingvinként csúszkálás. Nem egyszerű. Nehezen bírom. Nem sokat vártam uh-ra, mintegy másfél órát. Eredmény: BPD: 87 mm, AC: 313 mm, FL: 61 mm. Átlagosnál több magzatvíz. Súlybecslés: 2595 gramm. Fetopathiára utaló jel nem látható, de macrosom magzat. Na, akkor OKÉ! Doki megjegyezte, hogy nagyon beindult ez a gyermek! Hát, szépen nő :)
Összehasonlítottam a kisfiam ekkori adataival. Merthogy ugye ilyet nem lenne szabad. Őt ekkor nagyobbra becsülték. De ne vonjunk le messzemenő következtetéseket. Az uh orvos szerint 35 hetes magzatnak felelnek meg a méretei. 2 hét múlva kontroll. Valószínűleg akkor más NST is lesz. Meg mi még??? Jajjj, nem tudom. Akkor lesz 34 hetes, majdnem betöltött 35.
Cukrok mostanában:
2012.02.14. (kedd): reggeli: 4,5 ebéd: 4,1-7,9 vacsora: 3,5-8,0 lefekvéskor: 7,7
2012.02.15. (szerda): reggeli: 5,7-6,7 ebéd: 3,0-7,8 vacsora: 3,1-9,0
2012.02.16. (csüt.): reggeli: 5,1-8,7 ebéd: 3,8-5,9-10,7 vacsora: 6,2-10,1 lefekvéskor: 8,0
2012.02.17. (péntek): reggeli: 6,8-7,6 ebéd: 3,6-7,7 vacsora: 6,4-10,0 hajnalban: 3,0
2012.02.18. (szombat): reggeli: 4,5-6,4 ebdé: 4,5-5,8
Ja! És meglett a HgA1c eredmény is. Mely a miskolci labor szerint: 6,1. Na, akkor már ez a 3., vonjunk átlagot :) Hajrá magyar eü!!!
Mi lesz? Hogy lesz? Mikor lesz? Milyen lesz? Nyűgös, fáradt, ingerlékeny, aluszékony, lobbanékony vagyok... De ha lesz egy kis nyugim, meg türelmem, még jelentkezem...

A legújabbak: félelem, értetlenség, türelmetlenség, összevisszaság, sírógörcs, önsajnálat.... Lehet, hogy utoljára jelentkezem.
Ma Miskolcon voltam. Szemészet: menden rendben, diab-ra utaló jel nem látható.
Belgyógy: vérnyomás jó, cukrok elfogadhatóak. Vannak benne 8-10-es értékek. Van, hogy alig tudok utána rohanni. Van, hogy bűnözök és ez nem marad büntetlenül. Talán ezért alakulnak így a dolgok???
UH: II. fokbban érett lepény, becsült súly: 3100 gramm (34hét 4nap). Az uh-os doki szerint óriási gyerek, a cukrok miatt. Ezért azonnali NST, gyorsan keressem fel a kezekőorvosomat és nagyon szoros kontroll. Mintha eddig nem lett volna. Na, akkor NST. Jónak tűnik, habár nem mocorgott rendesen. DE! A kezekőorvosom teljesen elkeserített. Hogy be kellene feküdnöm. Merthát... Meddig is hordtam az előző terhességet? 36. hét. Hááát, ez sem valószínű, hogy tovább megy. Császár. Kérdem én, hogy biztos??? Esély, hogy talán természetesen??? Nincs. Tutira vágóhíd... Hümmögés, hápogás, homlokráncolás, kéztördelés... Nincs semmire pontos válasz, vagy érv. Pénteken újabb NST és flowmetria. De hozzam a cuccom. Mert lehet, hogy maradni kell.
Félek! Hogy mi lesz itthon a többiekkel. Mennyire viseli majd meg a kicsit, hogy nem leszek mellette. Még soha, egy napra sem kellett nélkülöznie. Félek! Magától a császártól. Már átéltem egyszer. Szörnyű volt! Tudom, mire számíthatok! Félek! Hogy minden rendben lesz-e Zselykével. Jönnek a hülyébbnél hülyébb rémálmok. Hogy törnénik valami. Velem.
A pici ruhái már mosva-vasalva várják tulajdonosát. Az én kórházi cuccom is nagyjából kész! De nem akarok még benn maradni. Lehet, hogy önző és felelőtlen vagyok. De még egy hetet legalább itthon akarok maradni. Saját felelősségre? Nem tudom. Tanácstalanság... Nem akarok odabenn dekkolni napokat, esetleg heteket. Nem tudom, hogy bírná a lelkem. Pedig néha eszembe jut, mikor konyhába állok egész délelőtt. Sütök és főzök a családnak. Aztán délután séta a kicsivel. Estére meg elefántbokákkal ékeskedem. Eszembe jut, hogy jól esne a pihenés. A semmittevés. Fizikailag. De nem bírnám ki lelkileg! Jesszusom! Pedig tudhattam, hogy ez lesz...
Még gyors bevásárlás este. Olyan száraz dolgokat. Tészták, kekszek, gyors kaják... Ha esetleg...

35. HÉT
Ma töltöttük a 35. hetet. Az egyik uh szerint. A másik holnapra teszi a fordulónapot. Szóval ma ismét Miskolc. NST. Jól sikerült. Baba mozgott. Doki ránézett, majd elküldött flowmetriára. Ott is minden oké. DE! Akkor mikor fekszem be??? Hoztam cuccot?? Igen, de nem szeretnék még. Hát, hümm... hümmm.... A felelősség, meg hát Ő nem Isten (?), meg csak jobb lenne, de jól van... Hétfő. Utolsó halasztás. Reggel jelentkeznem kell az osztályon. Vércukorprofil rögtön, fruktózamin, stb. Kérdem én, hogy akkor nem várjuk meg a 36. hetet sem??? Válasz: hümm... hümmm... Kivagyok. Biztos az én készülékemben van a hiba. Mert nem tudok ráhangolódni a dolgokra. Valahogy nem megy. Itthon jár az eszem. Nem érzem a "végét". Igaz, fizikailag nehéz. De nincs "semmi bajom". Mármint némi kis lábdagadáson, derékfájáson és alvászavaron kívül semmi. Az előző terhességnél sokkal több volt a problémám. És akkor nem játszottuk el az aggódó orvost. Sőt! Nekem kellett futnom és kérni, hogy nem kellene már uh, vagy nst, vagy befeküdni... Mostmeg!!! Tudom, tudom... Mindenki azt mondja, hogy a baba és az én érdekem. Hogy a biztonság. A felelősség. Tegnap már kibőgtem a púpom. Hogy itthon kell hagyni a gyerkőcöket... Jajjjjjj! Annyira fáj.... Melyik ujjamat harapjam le??? Nem akarok hetekig benn dekkolni... Megőrülök a gondolattól is... Ha legalább tudnék valami konkrétat... De az én orvosom olyan "határozott"... Semmi koncepció... MEGŐRÜLÖK... Mikor lesz vége? Hogyan lesz vége?

35 hét + 5 nap
2012.03.07. 13 óra 54 perckor megérkezett kislányunk, Zselyke Hargita 3070 grammal és 49 centivel.

Hogyan s miként? Elmesélem. De most fáradt vagyok és kimerült. 15 nap koraszülött osztályon töltött nap után, ma végre hazaértünk. Az élmények még frissek, ülepedniük kell. De leírom, ígérem... ]]> mantanya http://drinfo.hu/forum/blog/mantanya/387-cukorbeteg-kismamasagom-negyedszer-foly-kov-5.html http://drinfo.hu/forum/blog/marianka/386-kerdoiv-gestatios-diabetes.html Thu, 09 Feb 2012 15:17:25 GMT Kedves Kismama! Szakdolgozatom elkészítéséhez kérem az Ön segítségét az alábbi kérdőív névtelen kitöltésével. Segítségét köszönöm. https://docs.google.com/spreadsheet/gform?key=0AiSYhkNYoGZHdFNhUlFwa01HOUNZcUJsem1JeENpWXc#edit Kedves Kismama!

Szakdolgozatom elkészítéséhez kérem az Ön segítségét az alábbi kérdőív névtelen kitöltésével.
Segítségét köszönöm.

https://docs.google.com/spreadsheet/...1JeENpWXc#edit ]]> marianka http://drinfo.hu/forum/blog/marianka/386-kerdoiv-gestatios-diabetes.html http://drinfo.hu/forum/blog/mantanya/385-cukorbeteg-kismamasagom-negyedszer-foly-kov-4.html Wed, 18 Jan 2012 12:38:53 GMT Hétfőn ismét Miskolc. Terv: 3 óra alatt 3 rendelésre bejutni. Álomnak tűnt, de... 11-re értünk a belgyógy dokihoz. Nem kellett várni(!). Gyors vizit. Vérnyomás: 120/80. Lábdagadás: előfordul. Cukrok:
2012.01.12. (csüt.): reggeli 43,-6,1 ebéd: 3,8-9,0 vacsi: 3,0-6,1
2012.01.13. (péntek): hajnalban: 3,0 reggeli: 5,6-6,6 ebéd: 3,1-5,1 vacsi: 3,5-6,9
2012.01.14. (szombat): reggeli: 5,4-6,1 ebéd: 3,3-5,1 vacsi: 8,3-8,6 lefekvéskor: 7,8
2012.01.15. (vasárnap): reggeli: 6,4-8,5 ebéd: 5,8-8,2 vacsi: 4,7-7,4
2012.01.16. (hétfő): reggeli: 4,9-5,6 ebéd: 6,2-8,2 vacsi: 4,8-5,2 lefekvéskor:7,4
2012.01.17. (kedd): reggeli: 5,0-6,1 ebéd: 3,0-5,3-7,9 vacsi: 3,3-4,7 lefekvéskor: 6,0
Doki nyugtázta. A papírra bevezette, hogy a vércukor értékek elfogadhatóak. Esetleges emelésre a következőkben szükség lehet.

Gyorsan átviharzottam a nőgyógyászatra, uh-ra. És láss csodát! Rögtön behívtak. Az előzőek tudatában nagyon meglepődtem, mikoris 2 és fél órát ültem ott. Az uh-s doki számomra nagyon szimpatikus volt. Ő volt ugyanis, akinek talán leginkább köszönhetem, hogy előző csemetém egészségesen született. (A 36. héten Ő volt az, aki felhívta a dokimat az uh rendelőből vizsgálat után, hogy talán most kellene befejezni a terhességet. Polyhydramnion, macrosomia gyanúja...) Szóval már eleve egy kicsit nyugodtabban feküdtem fel az ágyra. Lelet: Egy élő magzat fejvégű fekvésben. A lepény a hátsó falon tapad, jó helyen, I. fokban érett. A magzatvíz mennyisége átlagos. Magzati fejlődési rendellenességre utaló jel nem látható. BPD: 75 mm AC: 257 mm FL: 53 mm Súlybecslés: 1472 g. A számított hétnek megfelelő terhességi kor (28 hét 2 nap) SC: 3,1 mm Flow: Aorta, KZS norm. Jav.: 2 hét múlva co.
Ugye az utolsó mondat meglepett. Mert a doki közölte, hogy azért ezt a terhességet (mondván, hogy cukros kismama), 2 hetente figyelni kell. Na tessék, megint Ő az, aki FIGYEL! Gyorsan rohantam, hogy megkeresem a dokimat. Hátha elcsípem benn az osztályon. Állítólag akkor jött ki a műtőből. 10 perc és tényleg viharzott lefelé a lépcsőn. Útját álltam. De Ő most siet... Nem ér rá... Mindjárt Pesten kell lennie... De Doktot Úr! Csak egy pillantást az uh leletre, legyen kedves! És rápillantott. Kérdés: mit mondott az uh-s orvos? Hát- mondom én- hogy minden rendben. És 2 hét múlva kontrollt kér. Válasz: akkor jó. És már porzott is utána a padló... Ez gyors volt...

Irány a szemészet. 13 órára estem be. De tudván, hogy 14-ig van rendelés, nem aggódtam. Persze, hogy letoltak. Hogy miért ilyen későn mentem. Na, de kaptam szemcseppet. 20 perc pihi, várakozás. Aztán vizsgálat. Eredmény: Diabra utaló jel nem látható. És a dokinő kérte, hogy 2 hét múlva menjek vissza kontrollra...

Itthon: haladunk. Nekiláttunk a festésnek. Egy szoba kipipálva. Mondjuk ez volt a legkisebb. Itt volt a legkevesebb pakolni való. Mert ugye azt leszögezhetjük, hogy maga a festés a legkevesebb. A pakolás!! Na, az viszi a prímet... Most a nagyok szobáját dobozolgatom. Itt aztán van minden... És minden fontos kincs, így szó sem lehet kidobásról. Már a hajam tépem, mert az 5. doboz van tele "kacattal". És még a fele hátra van...

30-31. HÉT
Átléptük a 30. hetet. Minden betöltött hét után bújom a netet. Hol is tartunk? Vagyis Zselyke hogy áll a fejlődésben? Ugye egyik nagy parám a koraszülés. Azt írják, a 30. hét után már nagy eséllyel indulnak a kinti életben. Nagyjából "kész a mű". A tüdő, aminek még fejlődnie kell. Azért bízom, vagyis TUDOM, hogy még van hátra egy pár közös hetünk. Mondjuk 6-7. Megállapodás szerint...
Kedd: Miskolc. Szemészettel kezdtem. Na, ilyet se csinálok máskor. Amúgyilag is imádom ezt a cseppentős, pupillatágításos témát. Hát még ragyogó napsütésben... A lényeg: diabra utaló jel nem látható. Így megnyugodva, de szinte vakon indultam UH-ra. Ahol csak ketten vártunk. Gyanúsnak is tűnt a dolog. Papírt beszedték. Majd közölték, hoy várni kell a dokira. Na, akkor pihi. Jön egy kismama, rögtön hívják is be. Hallom a doki hangját. Aztán kismama ki és újra megáll az élet. Cirka másfél órára... Bekopogtam. Hogy mégis meddig még. Mert elméletileg már vége is van a rendelési időnek. Ja! Szól az asszisztens. És 10 másodperc múlva szólítanak. Hurrá!!!
Magzatvíz átlagos, fejlődési rendelleneségre utaló jel nem látható. BPD: 79 mm. AC: 267 mm. FL: 56 mm. Súlybecslés: 1707 gramm. SC: 2 mm. Fetopathiára utaló jel nem látható.
Szóval Baba növöget, állítólag minden rendben. Kicsivel talán nagyobbacska, mint átlag.
Belgyógy dokival nem tudtam beszélni. Meg nőgyógyásszal sem. Egyikük sem volt benn.
Cukor:
2012.01.28. (szombat): reggeli: 6,9-8,8 ebéd: 6,9-7,3 vacsora: 7,8-11,9 lefekvéskor: 13,2 (ebben benne lehetett a pizza :))
2012.01.29. (vasárnap): reggeli: 6,1-8,4 ebéd: 3,4-9,1 vacsora: 8,6-9,4 lefekvékor: 7,2
2012.01.30. (hétfő): reggli: 6,9-8,0 ebéd: 3,0-8,8 vacsora: 4,4-5,8 lefekvéskor: 7,5
2012.01.31. (kedd): éjfélkor: 4,7 hajnalban: 6,7 reggeli: 7,3-5,6 ebéd: 4,1-9,0 vacsora: 4,1-7,3 lefekvéskor: 12,9
2012.02.01. (szerda): reggeli: 6,4-5,0 ebéd: 5,9-,67 vacsora 4,4-6,2 lefekvéskor: 5,6
Szóval mostanság elég 7-8 körül mozgok. Jövő hétre van betervezve egy vérvétel. Kíváncsi leszek a HgA1c-re. Mondjuk szokok ám bűnözni. Mert nem tudok ellenállni. A pizzának, kakaós csigának, sütinek. Persze, plusz inzulin... De mégis borul a dolog. Ilyenkor jut eszembe, hogy jó ez a pumpa. Mert szabadabb a kezed. De néha elszalad a ló. Mert azt hiszem, hogy mindent szabad. Azért pennel ez kicsit sarkosabb volt. Nem is mertem ennyit mellé-enni...
Gondolatok: olyan fura. Nem érzem, hogy közeleg az idő. Itthon folynak a munkálatok. Szobák, nappali kifestve. Nagyjából rendben. Most a konyha-étkező a soros. Lassa halad, de biztosan. Pakolok, festek... Persze egyre nehezebb. Ahogy telnek a hetek, érzem, hogy újból elnehezedek. Igaz, hogy a második trimeszter a legaktívabb. Érzem, hogy kezdek tunyulni. Nincs annyi energiám, dagad a bokám. Legszívesebben csak aludnék. Mert az elég nehezen megy éjjel. Minden fordulásnál ébredek, görcsöl a vádlim, pisilni járok, reggelre meg le akar szakadni a derekam. Tisztára kipihenten ébredek. Pláne, hogy kismanó is köztünk alszik. Vagyis nem köztünk, hanem a fejemnél. Keresztbe. Én meg ívben, a lábrésznél, mint a kutyák. ]]> mantanya http://drinfo.hu/forum/blog/mantanya/385-cukorbeteg-kismamasagom-negyedszer-foly-kov-4.html http://drinfo.hu/forum/blog/karesz57/384-gyuri-bacsi-beszel-cukorbetegsegrol-vegyuk-komolyan.html Sun, 08 Jan 2012 20:47:00 GMT Gyuri bácsival interjút készített az unokája. Az első kisfilmben a cukorbeteg világnap alkalmából a diabéteszről
kérdezte. A további filmek olyan témákról szólnak, melyek sok embert érintenek, ilyen például a magas vérnyomás.
Nagyon sokan vannak cukorbetegek.Sokan nem is gondolják,hogy cukorbetegek.Nem járnak szűrésre,nem hiszik el ,hogy éket is sújtja ez a betegség.Az egyik idős személy ment szem vizsgálatra.Ott mondták meg neki,hogy cukorbeteg.Ő kettes tipusú.Szedi a gyógyszert és nem szédül,mint régen 'Komolyan kell vegyük Gyuri bácsi tanácsait '
Ez a videó is segithet '
http://youtu.be/snqswQshDUY ]]> karesz57 http://drinfo.hu/forum/blog/karesz57/384-gyuri-bacsi-beszel-cukorbetegsegrol-vegyuk-komolyan.html