Babázhatok

**kicsidodi** · 2010-03-03

Molli!

Ha most várunk egy picit, és összejön, akkor 19-20 lesz köztük, szóval egyzünk ki "döntetlenben"

.
Amúgy én hiszem, hogy ez a baba akkor fog összejönni, amikor eljön az ideje! Se előbb, se később! Engem az égiek mindig a tenyerükön hordtak (hála érte

), így bízom a döntésben

.

**kicsidodi** · 2010-03-03

Somcsika!

Én 6 éves korom óta vagyok cukros, és kamasz is voltam

. Ha elfogadsz egy jótanácsot: ne tedd ki ennyire a lelked a gyerekért! Cukros lett, jaj szegény, túléli! Én már csak tudom

. Ez nem indok a hisztire, durcira. A tesóm élte meg mártírként a betegséget (ő is cukros), és anyu adta is alá a lovat. Emiatt egy léhűtő s*ggfej lett, aki mindig ezzel takarózik

! 26 éves, de még mindig nem unja ezt a szöveget! Szóval vigyázz ezzel! Főleg ne a kicsi rovására! A nagy betegségén ezzel nem segítesz, de a kicsiben egy életre maradandó sebeket ejthettek! Én tudom, hogy az ember a legjobbat akarja, de egy cukrobeteg gyerek lelkét nem kell állandóan ringatni, ez valójában nem betegség, hanem egy életforma! A gyerekek hajlamosak visszaélni az ember jóindulatával.
Tudom ez elég furán hangzik, de ha nem eszik, nem eszik! Max. kicsit hipozni kezd, ne félj, enni fog

. Én nagggyon gáz kamasz voltam, igazi énszartamaspanyolviaszt-csitri, de azért azzal tisztában voltam, hogy ha nem figyelek a cukromra azzal csak magamnak ártok, így az ezzel való "zsarolással" hamar felhagytam

.

Ja, és detto, mint Molli: 17 évesen letipliztem otthonról a pasimhoz (aki most már a férjem

), de hihetetlenül jó anyummal a kapcsolatom, hamarosan befejezem az egyetemet. Viszont tény, hogy anyu olyan hihetetlenül nagy szeretettel volt felénk, hogy közben elfelejtett fegyelmezni. Ezzel próbálta kompenzálni, hogy cukrosok vagyunk, hogy egyedül nevel minket, és hogy ő ráadásul orvos, aki rengeteget dolgozik. Én nagyra értékelem hogy ilyen szerető anya volt, de látod, felnőttként mégis azt mondom, nagyobb haszna lett volna, ha akkor szigorúbb velünk!

**kmolli** · 2010-03-03

Kicsidodi, mindig jó olvasni ezt a pozitivitást, ami belőled jön

A 20 hónapban kiegyezünk

A kicsi korkülönbségre szavazok én is. Én is ezt akartam, pont ahogyan te is, már 6 hós volt Nimród, mikor szívem szerint nekiálltam volna a következőnek.
Egyébként a regenerálódásról: 6 hóval szülés után visszafogytam, fitt voltam, jókedvem volt, meg se kottyant a baba-gyerek, ezért sem értettem a diabetológust, hogy mire várjak még, főleg, hogy nem is volt császár és nekem még nagyobb babám sem volt. Mindennap 3-5 órákat sétáltam a babakocsival, szóval tényleg minden ok volt. Aztán mire novemberben terhes lettem (akkor volt 13 hós Nimó), akkor aztán úgy éreztem, ennél jobb állapotban nem lehettem. De később derült ki, hogy a szövetek, a belső szervek, a derekam (! - soha életemben nem volt bajom vele, egész életemben sportoltam, sosem voltam gyenge) még nem egészen volt jó állapotban egy köv terhességhez. A fekvéstől szétcsúszott a medencém, ami a mai napig kemény problémákat okoz. És úgy megnőtt a hasam, hogy hűha... pedig Nimónál nem volt nagy hasam. Még így is, hogy 1 hónappal előbb kellett megszületnie Brúnónak, 2x akkora hasam volt, mint Nimóval, ki is repedt (másodikra jobban nyúlnak a szövetek, főleg, ha gyorsan jön egymás után a terhesség). Megtudtam milyen, amikor tényleg terhes egy terhesség... az elsőnél szó nem volt ilyenről, végigutaztam a terhességem (5 hót Dániában dolgoztam és vagy 10x utaztam odavissza repülőn, plusz minden hétvégén egész napos városnézések), majd az utolsó napig fitt voltam és fürge (41. héten szültem). Ehhez képest a második.... Szóval ezekre talán jó egy kicsit felkészülni, mert valamilyen szinten biztosan átéli ezt mindenki, aki gyorsan szül még egyet - különösen, ha nagyok a babák (a második nekem is nagyobb lett, ha végighordom, akkor lett volna olyan 4200gr). Talán, ha lelkiekben kicsit számít erre az ember, akkor nem fogja megviselni. Persze, vannak, akiknek meg sem kottyan, de azt látom, hogy a legtöbb nőnél a gyors második terhesség, ha a baba is nagy, akkor az brutálisan megviseli őket, maximum az idő megszépíti és elfelejtik (nekem még közel van

) vagy csak nem mondják így el (igen sok nő nem mondja el a rosszat). 10 év múlva már biztosan én sem fogok ilyen részletekre emlékezni, csak arra, hogy milyen jó, hogy ilyen kis korkülönbség van köztük. De a hasamon egész életemben cipelni fogom a nyomokat, pedig az első szülés után szebb volt, mint valaha....
Szóval drukkolok nektek, hogy úgy alakuljon, ahogyan tényleg a legjobb lesz és kicsi legyen a korkülönbség, de ne viseljen így meg a terhesség

**somcsika** · 2010-03-03

Én nem akartam második babát, mert -mint már írtam az első olyan mély nyomott hagyott, hogy inkább azt mondtam kihagyom - de aztán volt egy kolleganőm aki folyamatosan duruzsolta az orrom alá, hogy Szandi mellé milyen jó lenne egy kis fiú és egészen biztos benne, hogy az hiányzik az életemből. Mert valóban úgy volt, azt gondolná az ember, hogy ha megvan mindened amire szükséged van, akkor elégedett és boldog vagy, de folyamatosan volt egy hiányérzetem. Ő a kisfiam.
A két gyerek között 9 év van. Tudatosan biztosan nem csináltam volna így, ha az első szülésem jól sikerül, de így utólag nekem jó így. Szandi, míg nem volt ilyen dacos addig nagyon sokat segített, tényleg mindenben számíthattam rá. Most, hogy kamaszodik és megvan a saját problémája, már az utcán a kezét sem fogja meg a tesónak, aki ezt nem érti.
A nagyot már nem lehet szeretgetni, nem kérhetem meg, hogy gyere már ide "anyázzunk" egy kicsit. Az én lelkemnek fontos, hogy odabújjon, odadörgölözzön hozzám, vagy megöleljen. Szandival pedig már régóta nem lehet ilyen csinálni. Ő teljes mértékig elutasítja az ilyen szeretet megnyilvánulásokat.
Most így utólag is azt gondolom, hogy nekem/nekünk jó volt a nagy korkülönbség. Jó, hogy van a kicsi, mert legalább van kit szeretni és van aki szeret.

**kicsidodi** · 2010-03-03

Molli!

Én nagyon örülök, hogy leírtad ezeket

. Arra lélekben fel vagyok készülve, hogy nem lesz könnyű menet, mert nekem Botonddal sem volt könnyű. A cukrommal semmi gnd nem volt, de az első három hónapok végigkérőztem, brutál sz@rul voltam, meg az utolsó egy-másfél hónap is megviselt, mert kicsi vagyok, nagy babám volt, hatalmas volt a hasam, nagyon nyomta belül mindenem (az utoló percig fickándozott, és minden mozdulatától csillagokat láttam), gyakorlatilag nem aludtam, csak annyit, hogy el tudjak vegetálni, és iszonyatosan bevizesedtem :S. Szóval nyűgből kijutott, de látod, én ilyen optimista alkat vagyok, és így is mosolyogva sántikáltam mindenhová

. Viszont be kell valljam, nekem sem áldott állapot volt, sokkal inkább terhesség. Ezért is szeretnék túl lenni rajta...
Most úgy tervezzük, hogy gyorsban legyártunk egy kistesót, aztán pár év pihi, és ha akkor is úgy érezzük, és minden klappol, jöhet a 3. Ez persze nagyon sok dolog függvénye, de a fiam addigra 8-10 év körül lekoptatós kiskamasz lesz, kell valaki, akit gyürmölhetek

. Meg ha belegondolok, hogy 40 éves koromra lesz két "felnőtt" gyereke, mit fogok csinálni az azt követő 60 évben

????

**kmolli** · 2010-03-03

Hát, nagyon hasonlítanak a terveink

Mi is most arra gyúrunk, hogyha minden klappol kb 1 év múlva, akkor nekilátunk a 3. babának. (Bár akkor csak 3.5-4 év lesz a kicsi és a 3. között, de a korom miatt nincs más lehetőségem, 35-ig akarok szülni) De most a sok betegség miatt nem vagyok biztos benne, hogy sikerülni fog, sőt... de már nem bánom, így is nagyon boldog vagyok a 2 gyerekkel.

Akartam még írni,hogy van 2 év gyed! Csak 3 év gyes nincs. Tehát, ha 2 évet akarsz otthon maradni, akkor 2 év gyed az lesz mindig is, csak a 3. évet nem töltheted egyelőre gyesen otthon (mármint a következő babával). De a gyes csak 26 ezer vagy mennyi amúgy is, szóval ez csak annyit tesz, hogy kb nincs fenntartott munkaviszonya az embernek a 3. évben, mert gondolom, nem a 26 ezerből akar akárki is megélni,hanem ez csak arra volt jó, hogy a munkaviszonya legálisan megmaradjon az embernek a 3. évben is. Most ez szorult kettőre, de a gyed az jár 2 évig.

**tímeácska** · 2010-03-22

Újra visszatértem...

2010. március 10.-én 17:08 perckor megszületett Bogi, kissé hamarabb (34. héten), de makk egészségesen, 2350 grammal és 48 cm-rel. Volt némi komplikáció (erről majd részletesebben is írok...), így császárral született. Már tekintélyes 2240 g-ot nyom

, és csak szopizik. Nagyon nyugodt baba, amikor ébren van, szép csendesen elnézelődik, nézi, hogy most meg hova került...