Babázhatok

[vighkata]

Lehet megköveztek, de én egyáltalán nem bánom, hogy Szanda császárral született. Előtte 5 hét kórházi bennfekvés és izgalom, hogy a rengeteg dilibogyótól amit kapok, a babu még jól van benn? Arra már igazán nem vágytam, hogy még esetleg 10 órát vajúdjak úgy, h senki sem foglalkozik a cukrommal....ezek után. A műtét alatt és után sem foglalkozott vele senki, még az inzulint is a férjem adta be a 24 órás megőrzés alatt. Ilyen ellátás mellett inkább a RÖVIDEBB császár mellett szavazok másodjára is, de való igaz, hogy lehet azért látom így, mert nem tudom minek is kellene hiányozni, ahogy írtátok. Amikor a babát elém tették pár másodpercre, tényleg furcsa helyzet volt. Velem még azt is elfelejtették közölni, hogy a baba az intenzívre került. Csak vártunk, vártunk. De oly semmik ezek az élmények már ahhoz képest, amit egy baba nyújtani tud!!! ))

Nagyon szomorúan olvasom, hogy egyáltalán ilyen létezik. Rossz belegondolni annak a néhány órának az érzésébe, amit akkor átéltél. Csak a te pozitív hozzáállásod segíthetett át ezen az időszakon. Pedig mennyivel szebb emlék lehetett volna, ha minden klaffol, neked csak pihenni kell, és várni, hogy a kis jövevényt magadhoz ölelhesd.

[kmolli]

Tudod Molli, én nem vagyok egy begyöpösösött, konzervatív lélek, épp ezért nem díjazom a bezzeg az én időmben kezdetű demagóg szöveget sem. De most mégis ez van bennem. Mit mondjak?, az én időmben a dokik a szülés után is odafigyeltek, és nem csak az én orvosom, hanem az összes vizitelő orvos mindenkitől megkérdezte, hogy van-e teje, elég-e, ha nem elég, akkor a többi anyuka tejéből jut-e? (Akkor is a lefejt tejet a koraszülött osztályra vitték, a maradék jutott a rendesen szült anyukák gyerkőceinek.) Szóval valóban figyelmet kaptunk minden tekintetben, és azok az anyukák is, akiknek nem volt saját orvosuk.

Sajna tényleg azt tapasztalom az ismerőseim körében, hogy ma már a 3. napon szélnek eresztik a kismamát, aztán boldoguljon ahogy tud. Még kontrollra se kell visszamenni néhány hét után. Nálatok hogy van ez? Van egyáltalán szülés utáni kontroll 3 és 5 hét után? Vagy tényleg minden a mamára és a gyerekorvosra van bízva?

Talán nincs mindenhol ez az elhidegülés, de én is úgy látom, hogy ez lett az általános. Pedig ez biztos nem pénz, vagy saját orvos kérdés.

Ami hiányzik az egészségügyből, azt talán itt a fórumon tudjuk pótolni egymásnak, akár 20 éves, akár néhány napos tapasztalatról van szó. Az ősanya pedig bennünk van, mert a kis jövevény biztonsága a legfontosabb számunkra. Akár szoptatásról, akármi másról van szó.

AZt hiszem, az változott az elmúlt 20 évben, hogy kevesebb az orvos és a nővér és több a kórházi szülés, több nő szülhet már mindenféle betegséggel, mint 20 éve és kevesebb az otthon szülő nő. És annyit változott az orvostudomány, hogy rengeteg babát lehet megmenteni kórházi kezeléssel ma már, akiket 20 éve nem nagyon, tehát tényleg sokkal több a kórházban fekvő szülő nő és baba.
Pl az 1-es nőin olyan a zsúfoltság, hogyha az orvos a feje tetejére állna se nagyon lenne ideje beszélgetni a kismamával. Persze, van aki megteszi, de általban annak nincs olyan nagyon sok betege (van szerencsém belülről ismerni a rendszert). A szülésznőkre hárult sok felelősség, ők segítik ma már az embert a terhesség alatt is, DE nekik mindenképpen fizetni kell, ha fogad az ember szülésznőt, tehát kevesen veszik igénybe.
Szóval azt akarom mondani, hogy tulajdonképpen nem mindig az orvos a bunkó, hanem a rendszer kényszeríti őket erre (pl az a hihetetlen papírmunka, amit az elmúlt 2-3 évben kell csinálniuk! mikor Nimót szültem, még nem volt ilyen durva, már Brúnónál nem akartam elhinni, hogy ennyit változott, megállás nélkül adminisztrálnak, ettől idegesek és a hócipőjük telivan és a végén elmennek külföldre... és valahol tényleg meg lehet érteni, mert a sok adminisztrációtól nem tudják a miunkájukat végezni). Tényleg jobb lehetett 20 éve...

[kmolli]

De oly semmik ezek az élmények már ahhoz képest, amit egy baba nyújtani tud!!! ))

Igazad van

Egyébként én megfigyeltem, hogy vidéken szülni sokkal rosszabb ezek miatt, amiket ti is írtok és nem tudom, miért van ez....

[christina]

Kata!
A szülés utáni kontroll 6 hét múlva van, és úgy tudom ez mindenhol "kötelező".

[mantanya]

Majd írjál még, hogy hogy alakulnak a napjaitok! És még egyszer gratulálok Bulcsúhoz!

Köszi a gratut! Igen, valószínű azért vagyok én is egy kicsit depi, vagy nem s tudom, minek nevezzem, mert nem tudom feldolgozni, hogy "kaptam" egy gyereket. Persze szülni, nehéz meg fájdalmas dolog, de át kell élni azt a katartikus élményt, hogy tudd hová tenni a dolgokat. Szerintem. Persze lehet, hogy aki "csak" császáros volt, nem érti mire gondolok. Szóval dúl a lelkem, nem tudom, mikor nyugszik meg. Egyik nap még tolod a pocakod magad előtt, másnap meg fáj a hasad, mint állat, meg hát van egy gyereked. Kutya nehéz így anyává válni!

Tudod, gondolkodtam Thaisz-on annó, de Miskolc hozzánk (Eger) közelebb van, és találtam egy tündéri dokit. Jó szakember, meg rendkívül szimpatikus, empatikus, szoc. érzékeny belgyógyász. Így hozzá mentem inzulinpumpa ügyben. Aztán mikor kérdeztem, vállalna-e kismamaként, elvállalt. Volt már cukros kismamája, így nem volt számára idegen dolog. Végig rendes volt, 2 hetente jártam hozzá, meg tényleg jók voltak az eredmények. Róla csak jókat tudok írni!!! Ő ajánlotta ezt a nődokit, akinél kikötöttem. Háááát! Ez már nem volt olyan nagy fogás, de ugye mit tud tenni az ember! Örül, hogy van szakember, aki elvállalja. Pláne vidéken!

Harmadik baba???? Az én saját véleményem, hogy TI DÖNTSÉTEK EL! Nekünk lett volna 4 éve, de sajna elment, nem tudni, miért!! Aztán sokáig gondolkodtunk, a szülők meg ugye nem nyilvánosan, de érezhetően "ellenezték"! Vagy inkább aggódtak! Persze, nem utolsó dolog az egészség, de ahogy az én belgyógy dokim is mondta, nem rosszak az esélyek, ha tényleg odafigyelünk. És mi, cukros kismamák, tényleg jobban figyelünk magunkra, meg mindenre! Mert muszáj! Szóval Ő pártolt, mellettem állt, egy szóval sem ellenezte a dolgot!! Sőt!! Tudom, hogy Te is régi "motoros" vagy, de ha nincsenek szövődményeid, meg jól be vagy állítva, HAJRÁ! Az tuti, ha nem lennék cukros és nem lett volna ez a "csodás" élményem, akkor még vállalnék!! Ki tudja! Soha ne mondjuk, hogy SOHA!

A hasam már kezd helyre jönni, Bulcsú is tündér, a nagytesók meg sokat segítenek! Mondjuk a kialvatlanság ördöge gyötör, de hát nem tudtam előre pihenni! Most megyek szopiztatni, majd jövök!

[vighkata]

Szóval azt akarom mondani, hogy tulajdonképpen nem mindig az orvos a bunkó, hanem a rendszer kényszeríti őket erre (pl az a hihetetlen papírmunka, amit az elmúlt 2-3 évben kell csinálniuk! mikor Nimót szültem, még nem volt ilyen durva, már Brúnónál nem akartam elhinni, hogy ennyit változott, megállás nélkül adminisztrálnak, ettől idegesek és a hócipőjük telivan és a végén elmennek külföldre... és valahol tényleg meg lehet érteni, mert a sok adminisztrációtól nem tudják a miunkájukat végezni). Tényleg jobb lehetett 20 éve...

Hát igen, az adminisztrációt tényleg kifelejtettem a számításból, azzal valóban tele van a sapkájuk a gyógyításra felesküdött orvosoknak. Ráadásul van még egyéb ezernyi disznóság, amivel fenyegetik az orvosokat, mint pl. pénzbírság, ha valamit nem a törvény szerint csinál, holott a törvény betartása pont hogy hátráltatja a munkájában.

Ehhez képest nálam csak az volt a fő probléma, hogy a meleg zoknit nem akartam levenni. Baromira fáztam annak ellenére, hogy aug. 4-én szültem délben, kánikula volt, és a nap is besütött a szülőszobára, meg minden helyiségbe. Legalább 40 fok lehetett, mindenkiről szakadt a víz, akkor még klíma nem volt csak ventilátor, én pedig ragaszkodtam a meleg zoknimhoz. A szülésznő meg pörölt velem, hogy micsoda dolog zokniban szülni, ő azt nem engedi. Utólag már jót derülök, persze a szülésznő győzött, zokni le, én szülőágyra fel.
Vajon hány doki cserélné az adminisztrációt egy jó kis zokni le, vagy zokni fel párbajra?

Az, hogy most többen vannak-e, vagy sem, azt nem tudom, hiszen a 80-as években szerintem több baba született. Akkor a gyerekvállalást kevésbé befolyásolták a gazdasági körülmények, vagy az anyagi helyzet.
Meg emlékszem, a szülés előtt már 3 nappal bent voltam, és az egyik szobatársam, aki ikerterhes volt és cukorbeteg (gyógyszeres) már 2 hónapja bent volt. Akkor az ilyen kismamákat a 6. hónaptól szigorúan befektették. Tehát ha a zsúfoltságot tekintjük, akkor valaki 3 hónapig foglal egy kórházi ágyat, az már növeli a zsúfoltságot. Persze ma már biztosan más miatt zsúfoltak az osztályok, annak ellenére, hogy gépiesen szórják ki őket. Az lehet még a dologban, hogy rengeteg kórházi ágyat megszüntettek, ami érinti a szülészeteket is.
Hát gondolhatjátok, hogy baromi nagy problémát jelenthettem

[vighkata]

Kata!
A szülés utáni kontroll 6 hét múlva van, és úgy tudom ez mindenhol "kötelező".

Köszi az infot, az jó, hogy még kötelező.

[kmolli]

Hát igen, az adminisztrációt tényleg kifelejtettem a számításból, azzal valóban tele van a sapkájuk a gyógyításra felesküdött orvosoknak. Ráadásul van még egyéb ezernyi disznóság, amivel fenyegetik az orvosokat, mint pl. pénzbírság, ha valamit nem a törvény szerint csinál, holott a törvény betartása pont hogy hátráltatja a munkájában.

Ehhez képest nálam csak az volt a fő probléma, hogy a meleg zoknit nem akartam levenni. Baromira fáztam annak ellenére, hogy aug. 4-én szültem délben, kánikula volt, és a nap is besütött a szülőszobára, meg minden helyiségbe. Legalább 40 fok lehetett, mindenkiről szakadt a víz, akkor még klíma nem volt csak ventilátor, én pedig ragaszkodtam a meleg zoknimhoz. A szülésznő meg pörölt velem, hogy micsoda dolog zokniban szülni, ő azt nem engedi. Utólag már jót derülök, persze a szülésznő győzött, zokni le, én szülőágyra fel.
Vajon hány doki cserélné az adminisztrációt egy jó kis zokni le, vagy zokni fel párbajra?

Az, hogy most többen vannak-e, vagy sem, azt nem tudom, hiszen a 80-as években szerintem több baba született. Akkor a gyerekvállalást kevésbé befolyásolták a gazdasági körülmények, vagy az anyagi helyzet.
Meg emlékszem, a szülés előtt már 3 nappal bent voltam, és az egyik szobatársam, aki ikerterhes volt és cukorbeteg (gyógyszeres) már 2 hónapja bent volt. Akkor az ilyen kismamákat a 6. hónaptól szigorúan befektették. Tehát ha a zsúfoltságot tekintjük, akkor valaki 3 hónapig foglal egy kórházi ágyat, az már növeli a zsúfoltságot. Persze ma már biztosan más miatt zsúfoltak az osztályok, annak ellenére, hogy gépiesen szórják ki őket. Az lehet még a dologban, hogy rengeteg kórházi ágyat megszüntettek, ami érinti a szülészeteket is.
Hát gondolhatjátok, hogy baromi nagy problémát jelenthettem

A zoknis dolog tetszett
Erre nem gondoltam, igazad van, anno több baba született! Hát azért ma is fekszenek hónapokat sokan terhesen a kózházakban, csak a szülés után rúgják ki az embert, de amíg egyben van a babával, addig bent fogják. Lehet, hogy az adminisztráció a fő ok, hogy ilyenné vált minden. Tényleg, amikor Nimóval voltam terhes, ugyanaz a doki,kórház,minden, mégis kategóriákkal rövidebb ideig kellett várakoznom és még az UHkon is több időt töltöttem és nem rúgtak ki azonnal, ha megvolt a gyerek kezelába a képen. Brúnónál már borzalmas volt, minimum 3-4 óra volt egy terhesgondozás, de sokszor volt 5-6 is, közben persze enni nem tudtam. És 2 év volt köztük, csak pont ez klassz eüreform esett közéjük.

[kmolli]

Köszi a gratut! Igen, valószínű azért vagyok én is egy kicsit depi, vagy nem s tudom, minek nevezzem, mert nem tudom feldolgozni, hogy "kaptam" egy gyereket. Persze szülni, nehéz meg fájdalmas dolog, de át kell élni azt a katartikus élményt, hogy tudd hová tenni a dolgokat. Szerintem. Persze lehet, hogy aki "csak" császáros volt, nem érti mire gondolok. Szóval dúl a lelkem, nem tudom, mikor nyugszik meg. Egyik nap még tolod a pocakod magad előtt, másnap meg fáj a hasad, mint állat, meg hát van egy gyereked. Kutya nehéz így anyává válni!

Tudod, gondolkodtam Thaisz-on annó, de Miskolc hozzánk (Eger) közelebb van, és találtam egy tündéri dokit. Jó szakember, meg rendkívül szimpatikus, empatikus, szoc. érzékeny belgyógyász. Így hozzá mentem inzulinpumpa ügyben. Aztán mikor kérdeztem, vállalna-e kismamaként, elvállalt. Volt már cukros kismamája, így nem volt számára idegen dolog. Végig rendes volt, 2 hetente jártam hozzá, meg tényleg jók voltak az eredmények. Róla csak jókat tudok írni!!! Ő ajánlotta ezt a nődokit, akinél kikötöttem. Háááát! Ez már nem volt olyan nagy fogás, de ugye mit tud tenni az ember! Örül, hogy van szakember, aki elvállalja. Pláne vidéken!

Harmadik baba???? Az én saját véleményem, hogy TI DÖNTSÉTEK EL! Nekünk lett volna 4 éve, de sajna elment, nem tudni, miért!! Aztán sokáig gondolkodtunk, a szülők meg ugye nem nyilvánosan, de érezhetően "ellenezték"! Vagy inkább aggódtak! Persze, nem utolsó dolog az egészség, de ahogy az én belgyógy dokim is mondta, nem rosszak az esélyek, ha tényleg odafigyelünk. És mi, cukros kismamák, tényleg jobban figyelünk magunkra, meg mindenre! Mert muszáj! Szóval Ő pártolt, mellettem állt, egy szóval sem ellenezte a dolgot!! Sőt!! Tudom, hogy Te is régi "motoros" vagy, de ha nincsenek szövődményeid, meg jól be vagy állítva, HAJRÁ! Az tuti, ha nem lennék cukros és nem lett volna ez a "csodás" élményem, akkor még vállalnék!! Ki tudja! Soha ne mondjuk, hogy SOHA!

A hasam már kezd helyre jönni, Bulcsú is tündér, a nagytesók meg sokat segítenek! Mondjuk a kialvatlanság ördöge gyötör, de hát nem tudtam előre pihenni! Most megyek szopiztatni, majd jövök!

Emlékszem, amikor írtad, hogy Miskolc mellett döntöttetek, mert közelebb van. Egerből Pestre járni nagyon durva lett volna! Megértem.

Nagyon jó neked, hogy már túlvagy ezen az egészen és ott tartod a kezedben a csodás kisbabát! Hamar el fogod felejteni ezt a tortúrát, még az elején vagy, de nemsokára már nem fog érdekelni a dolog, csak a baba. Aztán biztosan vissza-visszatér egy-egy gondolat erről az egészről, de olyankor mindig érdemes az embernek tudatosítani magában, hogy így kellett történnie, mert így volt biztonságban a baba. És akkor gyorsan túl lehet lépni rajta!

[mantanya]

Csajok! Köszi mindenkinek, aki megnézte a képeket!